2016. október 13., csütörtök

A múló idő

Úgy érzem, az idei évem valahogy más, mint az eddigiek... Fáradtabbnak, ugyanakkor nyugtalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor. Úgy indultam neki az évnek, hogy többet utazok, mint eddig, több élményt fogok begyűjteni, amíg megtehetem, amíg képes vagyok menni, autót vezetni, amíg az egészségem bírja. Aztán ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább tapasztalom, hogy a mozgás iránti vágy megvan ugyan bennem, de egyre nehezebb elindulni. Lassan oda jutok, mint egy kedvelt barátom novellájának hölgy-szereplője: nekem is meg kell állnom kicsit, hogy el tudjak indulni.
Na jó, nem mindig van így, de vannak jó és vannak rossz időszakaszaim. Ha borult az ég, ha felhős, szomorú szürke és fénytelen a nap, akkor én is a padlón vagyok. Ha ragyog az ég, a kedvem is vidám. 
Most néhány napja szomorú, szürke idő van...
Tegnap ennek ellenére úgy döntöttem, összekapom magam, és "megcsinálom" (legyalogolom)  a szokásos napi egészségügyi körömet. Pluszban még összekötöm a hasznosat egy másik hasznos dologgal: megvásárolom a Pláza könyvesboltjában a prágai kiránduláshoz ajánlatos útikönyvet, és a későbbre tervezett őrségi utamhoz a térképet. Ezek még hiányoztak a gyűjteményemből. Továbbá viszek magammal egy fényképezőgépet is. Gondoltam, meglátogatom az adyvárosi tavon a kedvenc fekete hattyúkat, a körsétám másik szakaszán pedig készítek néhány fotót az őszi színekbe borult fákról.
Szerencsém volt... a könyvet és térképet megkaptam, a hattyúk pedig szinte vártak a tó legközelebbi pontján. Jó modellnek bizonyultak. Közel engedtek, pózoltak, állandó mozgásban voltak, szinte kínálták magukat a fotózásra.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Kedvtelésből készült, amolyan "szeretem" képek. Nem az örökkévalóságnak szánom őket, nem is arra, hogy csak egy legyen, de az tökéletes... a célom csak annyi, hogy örömömet leljem a fotózásban, és a gyönyörű madarak látványában.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Körbejártam a tavat, aztán indultam tovább. A szokásos sétaútvonalon van egy szakasz, ahol minden ősszel nagyon szép színekbe fordulnak a fák levelei. Ott terveztem még néhány fotó elkészítését.
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
A múló idő
Végül egy pillantás a marcalvárosi aluljáró órájára. Mementóként, amely nem engedi felejteni az idő múlását...

Legyen szép és vidám napotok!

2016. október 12., szerda

„Vadon élő Orchideák és más virágszépségek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetben”



Még február közepe táján, egy telefonbeszélgetés során említette nekem Hernádi László - egykori rábás gépészmérnök, munkahelyi ismerősöm - hogy az idei iskolakezdés után nem sokkal fotókiállítása lesz Pannonhalmán. Tematikus kiállításról van szó, a Pannonhalmai Tájvédelmi Körzet virágszépségeinek bemutatására a cél.

Nyugdíjba vonulásunk után kezdtünk mindketten aktív fotózásba.... ez a hobbi aztán hamarosan közös fotótúrákhoz vezetett; természetesen más hobbitársakkal együtt. Tudtam tehát, hogy László elsősorban természetfotózással foglalkozik. Hosszabb ideig a madárfotózás volt a kedvenc témája, majd a macro-fotózás, virágfotózás felé fordult. (Megjegyzem, nem kis csodálattal néztem remek macro objektívét, mellyel szoftveres beavatkozás nélkül is gyönyörűen mosott háttérrel tudott közeli virágfotókat készíteni).

Fotós tevékenységét az internetes képgalériák segítségével tudtam nyomon követni. Volt tehát előzménye annak, hogy nagyon kíváncsi lettem arra, hogyan mutatnak majd a falon a korábban csak képernyőről ismert képei.

Néhány nappal ezelőtt aztán megjelent az értesítés az interneten, meghívó a kiállításra. A meghívást László egy telefonhívással is megerősítette - ezt külön megtiszteltetésként értékeltem. Természetesen úgy rendeztem a napi ténykedésemet, hogy a megnyitó előtt időben Pannonhalmán lehessek. "Buzgó műkedvelőként" fényképezőgépet is vittem magammal...

A kiállítás az apátság un. "olasz" gimnáziumának legfelső emeletén, a galériában volt berendezve. Tágas, több részre osztott bemutató tér, párhuzamos falakkal, ennélfogva sok falfelület, ahol bőven volt hely sok alkotás elhelyezésére. Ezeken a falakon voltak megtekinthetők a szebbnél-szebb fényképek.

Már jóval a megnyitó megkezdése előtt a helyszínen voltam. Ez kiváló alkalmat adott arra, hogy minden zavaró körülmény nélkül, szinte első látogatóként alaposan megszemlélhessem a képeket, és némelyikről fotót is készíthessek. Természetesen csak nagyon keveset, elsősorban blogom számára. Az más kérdés, hogy sokak szerint nem is illik egy kiállítás tárgyait "leltárszerűen" fényképezni, mert az az alkotó jogait is sértheti.

Az én tevékenységem a megnyitó alatt ezért leginkább csak a közreműködő Atyák és a látogatók fotózásában merült ki.


A megnyitót Hortobágyi Cirill Perjel tartotta. Megnyitó beszédéből az első és az utolsó szakaszt szó szerint idézem, mert méltó módon fejezi ki a kiállítás célját, jelentőségét:


"Tisztelt Hallgatóság!


A kiállítás, amit most megnyitunk egy felvillanás, pillanatkép a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területén honos növényekről, azok virágairól.

Fényképezte és válogatta Hernádi László Zénó, bencés oblátus, aki talán három bencés nagybátyja Zénó, Szaniszló és Teodóz atyák egyikével sétált először a Pannonhalmi Arborétumban.

Én előbb az Oblátusközösség honlapján a „Teremtett világ galériában”, a Főapátság Arborétumának és környezetének (Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet) madárvilágából készült gazdag és művészi fotó-összeállítására figyeltem fel (bizonyára ez is lehetne egy következő kiállítás anyaga, itt a galériában). Majd a facebook-on, a botanikusok levelezőlistáján (Növényhatározó) láttam egyre sokasodó növény fotóit.

Miközben a madárfotók mellett szaporodtak és túlsúlyba kerültek a növényfotók bizonyára megtapasztalta, amit Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály írt, a „Magyar füvészkönyv” elöljáró beszédében 1807-ben:

„A természeti dolgok között a plántákkal való esmerkedés az, amellyel kiváltképpen minden lépten nyomon kínál bennünket a természet. Az állatok elmennek előlünk, és nem engedik, hogy velek közelről bánjunk… de a plánták mindenütt a föld színén; erdőn, mezőn, kertben, hegyen, völgyön, szárazon, vízen, víz alatt, előttünk állanak, és őket tetszésünk szerént vizsgálhatjuk.”

........................

Befejezésül, még arra hívnám fel a figyelmet, hogy most amikor a fotókat nézzük, a növényábrázolás XX. századi módjával találkozunk. Ugyanis a színes fotó a XX. szd. találmánya. A fényképezés feltalálása előtti korok legfejlettebb növényábrázolása a kézzel színezett metszet volt. A metszet tipizál, az összes határozási bélyeg rajta van, így sohasem egy konkrét növényt ábrázol.

A fotó varázslatos szépségének a hátterében az is ott van, hogy egy konkrét élőlényről van szó, a maga adott életterében. Így valamiképp a fotón a növény élőlény marad! Ezért talán azt is eszünkbe juttatja, hogy szegényebb, színtelenebb lenne a világ, minden egyes növényfaj, növényegyed eltűnése esetén.

Ma szinte közhellyé vált, annyit hallunk róla, hogy a technikai civilizáció, az urbanizációs fejlődés, a demográfiai robbanás, a kemikáliák mértéktelen és óvatlan használata világszerte egyre inkább háttérbe szorítja, csökkenti vagy megsemmisíti a természetes növénytakarót. Minőségileg egyre szegényíti, egy földrész vagy egy táj növényfajainak együttesét, a flórát.

Talán ez a kiállítás is, ezek a fotók is, formálják szemléletünket. A fotó segít felismerni minden növény csodálatos voltát. Rácsodálkozva egy virágra megsejtjük, hogy rajtunk, az embereken kívül is létezik a teremtés csodája.

Egy szegényedő flórájú táj, elértéktelenedik, nem érezzük jól magunkat benne!

Miért? Talán azért, mert ők, a növények, a gazdag színes növényvilág, maga a flóra őrizi leginkább a paradicsomi állapotot itt a Földön, mi pedig oda vágyunk egész életünk során!"

Az iskola tanárai és diákjai rövid műsorral színesítették a megnyitót.

László, a kiállító fotós az alábbiakat fűzi az eddig elmondottakhoz:

Kicsit aggódtam, hogy kritikát kapok a keretezések elmaradásáért. Se paszpartu, se keret, kissé minimalista stílus. Viszont így sokkal több képet tudtam feltenni, teljesebb képet tudtam felvázolni a bemutatott tájak növényvilágáról. A fehéres háttérből így is jól kiugrottak a képek, nem kellett rásegíteni külön kerettel. További előny, a mobilitás, négy szatyorba beférnek a képek,  vihetők a következő helyszínre. Pannonhalmán másfél óra alatt kiraktuk. A költségekről is jóval kisebbek egy szokásos fotókiállításhoz képest.  Tehát most ennyire futotta, de így is jók a visszajelzések, aminek nagyon örülök! 

A megnyitó végén szétrajzottak a látogatók, és élénk eszmecsere alakult ki közöttük a képek előtt. László igazán nem unatkozhatott, annyi kérdést kapott a képekről, a felvételek körülményeiről, és még ki tudja, miről :-)
A kiállítást megtisztelte jelenlétével Várszegi Asztrik püspök-főapát úr is.

A kiállításnak természetesen vendégkönyve is van. Érdemes abból is idézni egy bejegyzést, mert nagyon szép szavakkal méltatja László munkáját:


"Tegnap (11-én ) kint voltam Pannonhalmán, és megnéztem a kiállítását. Gyönyörűek az orchideái. A fotók olyan rajzolatokat, színárnyalatokat mutatnak meg, amiket észre sem veszünk, amikor elmegyünk ezek mellett a szépségek mellett, Hiába, a Jáki családban ott él a művészi képesség, és kiben ebben, kiben abban jön felszínre. Teodóznak a zene, az ének, Lászlónak  meg a vizuális kultúra művelése adatott meg, nekünk meg, akik nézzük a fotóit   olyan   szerencsés helyzetünk van,  hogy amit meglátott azt érzékelhetővé tette számunkra is. A művészi képesség mellett valahogy érzi az ember a mérnök pontosságát, rendszerező elméjét is. Gondolok itt a tájvédelmi körzetet bemutató kis térképre, meg az egész kiállítás rendszerezésére, egymás után nyílnak ki a virágai.

Szóval nagy élmény volt az egész, köszönöm!"

 Nincs más hátra, jöjjenek a kiállításon készített fotóim:
A galéria egyik fala, a kiállított képekkel
Hernádi László Zénó képei
Hernádi László Zénó képei
Mivel a kiállítás megnyitása előtt mintegy negyed órával már a galériában voltam, volt alkalmam "képről képet" készíteni. Nem volt könnyű a választás, melyik alkotásokat mutassam be.
Hernádi László Zénó képei a kis térképpel, amely mutatja, hol lelhetők fel az adott virágok
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai - gimnazisták
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai - zeneszám
A megnyitó pillanatai
Várszegi Asztrik Püspök-Főapát üdvözli Hernádi László Zénó fotóst. Felvételt Hernádi Lászlóné Mária készítette
Hernádi Lászlóné Mária, a kiállító fotós felesége
A kiállítás anyaga Győrben több helyen is bemutatásra kerül. Akinek nincs módja Pannonhalmán megnézni, annak lesz lehetősége a későbbiekben. A képek a Google képtárban is megtalálhatóak.

A Google linkje:
https://drive.google.com/drive/folders/0Bz81C1TVDBoMfjc2ZEVybmo1eXhoX29OTS1Md3U1QmJJMWJ2LTdDRmhiNWtkU0Z4Sjl5cTA

Köszönjük, László! További szép fényeket, szép fotós sikereket kívánunk!

2016. október 11., kedd

Turitúra a császárvárosban

Néha már megemlítettem a posztjaimban, hogy külföldre legtöbbször csak szervezett úttal megyek. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a Vándorbot Egyesület Bécsbe hirdetett egy egynapos utat. Terv szerint délelőtt turiboltok látogatása volt a cél, és a Naschmarkt, a legnagyobb piac és bolhapiac. Délután pedig a belváros nevezetességeinek meglátogatása... persze csak annyi, amennyi a rendelkezésre álló néhány órába belefért.
Ami azt illeti, a turiboltokat hamar otthagytuk. Egyrészt azért, mert nem igazán voltak olyan dolgok, amiket itthon nem lehetett volna megkapni, másrészt a mi árainknál jóval drágábbak voltak a bécsiek. Én és feleségem talán tíz másodpercet töltöttünk az elsőben, és az átok-rossz szokásom szerint már el is jöttem onnan (erről persze beszéltem a túravezetőnkkel, hogy hová szeretnénk inkább menni). Ez a hely nem volt más, mint a szomszéd utcában lévő Hundertwasser-ház. Később erről is lesznek képek...
A Naschmark bolhapiaca viszont igazi kuriózum volt a számomra. Nem vásárolni akartam, hanem fotózni elsősorban. Régiségeket, zsibvásárt, egzotikus arcokat. Az embertömeg óriási volt, hatalmas a "felhozatal" mindenféle náció képviselőiből. Rengeteg migráns, vagy ki tudja, honnan származó emberkék, a barna arcbőr millió árnyalatában voltak képviselve. De fehér arcok is, olyan kinézettel, hogy a hippikorszak legszebb időszakát képviselték hajviseletükkel, szakállukkal. Képre kívánkozott valamennyi, csak épp nem engedték fotózni magukat. Hát ha nem, nem... :-(
A kiterített árukészlettel azonban már nem voltak ennyire távolságtartóak. Bár nem mindenhol, de azért néhol eltűrték...
Bolhapiac
Elsőnek egy távlati képet mutatok... vagyis inkább azt, milyen környezetben található ez a piac a város szívében.
Snapsz
Szeretik a bécsiek is a pálinkát! Mindenesetre ez a díszes pohárválaszték erre enged következtetni. Gyűjtőknek kiváló lehetőség, de fotós témákat is igen jól össze lehetne válogatni ezekből a poharakból (tárgyfotó témakörben).
Mindörökké Karácsony!
Hangszer felhozatal
Bécs a zene városa, ezt mindenki tudja. Rengeteg hangszert lehetett vásárolni, szinte mindent megtalálhatott, aki ilyen szándékkal ment oda. És a hanglemezek micsoda választéka! Te jó ég! Hagyományos vinil-korongok (fekete nagylemezek), CD-k, DVD-k olyan választékban, hogy szemem-szám elállt a csodálkozástól! Nem sorolom, milyen előadók CD-it láttam, mert még belelkesedek :-)
Még itt is... :-)
Mindenféle ékszerek... valóságos perzsa teríték!
Az elmaradhatatlan tiroli "bűrgatya"!
Lesifotó cigányokról
Fotóapparátok a világ minden tájáról
Fotóapparátok a világ minden tájáról
Női szektor
Lánykaruhák
Természetesen volt a piacnak olyan része is, ahol nem használt, hanem vadonatúj holmikat is lehetett vásárolni. 
Kürtőskalács
Azt mondják, nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne lehetne magyarokkal találkozni. Miért éppen a bécsi bolhapiacon ne lehetne? Íme itt az egyik legújabb hungarikum, eredeti magyar kürtőskalács!

Legyen szép napotok...

2016. október 9., vasárnap

Bécsi cigányfotók

Nemrég Bécsben jártam, az abdai Vándorbotosokkal... a kirándulás - részemről - legfontosabb indoka az volt, hogy különleges arcokat és tárgyakat keressek fotózáshoz az egyik hatalmas nagy piac- és ócskapiacon.
Hogy micsoda fejeket láttam, el se hiszitek! De eredmény semmi, mert amint emeltem a gépemet, már mondták is: "nicht-Fotonicht-Foto!" És én naív, még azt hittem, ott bármit szabad fényképezni! Hozzáteszem, az eladásra kínált tárgyakat többnyire lehetett fényképezni, de az embereket nem.
Ráadásul nem beszélek németül, tehát jobbnak láttam első szóra megérteni a tiltakozást.
Azt már tudtam itthonról, hogy a cigány (roma) emberek sem szeretik, ha fotózzák őket. Ezért aztán amikor Bécsben egy dekoratív öltözetű, nőkből álló cigány csapatot láttam, meg sem próbáltam engedély nélkül képet - azaz portrét készíteni róluk. Egyszer azonban "elsült" a gépem, amikor nem figyeltek rám... :-)
Nagyon érdekes, egymásra igen hasonlító arcok voltak, mégis volt valami egyedi mindegyikben. Az egyik nő egy kislányt tartott a karjaiban. Szép arcú gyerek volt; nem állhattam meg, hogy meg ne kíséreljek egy - anya-gyerek - képet készíteni róluk. Sejtettem, hogy "beszélni" csak a nemzetközi mutogatósul tudok vele, ezért megérintettem az anya vállát, majd a fényképezőgépemre mutattam, és annyit mondtam: foto?
A nő rám nézett... megértette, mit akarok, majd az idősebb asszonyokra nézett. Onnan nem jött beleegyezés, ezért nem-et intett nekem. Tovább próbálkoztam... annyi még telt a németemből, hogy azt mondhattam: "schönes Baby"! Ekkor az anya azt mondta: Baby - és kihajolt a képből, hogy csak a kislányt tudjam fotózni. Egyetlen felvételt készítettem, majd megköszöntem, és elmentem.
Lesifotós cigányfotó
Grimasz
 Sajnos, a kislány a felvételkészítés pillanatában egy grimaszt vágott, ami nem vált előnyére a képnek. És hát persze a körülmények miatt megfelelő(bb) képkomponálásra sem volt módom.
Szeretem az emberábrázolást képeken, de az utómunkálatokban nincs kellő gyakorlatom. Örülnék, ha valaki tanácsival segítene ebben....

Szép napot mindenkinek, aki a posztomat olvassa