2017. március 27., hétfő

Szabadka (szerbül Суботица / Subotica)

A szomorú vicc szerint kis hazánk arról híres, hogy körös-körül önmagával határos. Mert tudom, hogy a világot nem járhatom körbe, hát megpróbálom kis hazánkat a jelenlegi határain kívül körbejárni... azaz majdnem körbe, mert Ukrajnába azért nem igyekszem eljutni... pedig szívesen látnám Munkács várát...
Ha csak néhány kilométerre is, de tegnap átléptem néhány órára Szerbia mai határát is egy autóbuszos kirándulás keretein belül. Vándorbotos útitársaimmal (és feleségemmel) együtt Szabadkára utaztam. Ezzel gyakorlatilag - Ukrajna kivételével - minden körülöttünk található országban tettem egy- vagy több kirándulást.

"Szabadka (szerbül Суботица / Subotica, horvátul Subotica, latinul: Maria-Theresiopolis, németül: Maria-Theresianopel) város és község Szerbiában, a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Magyarország déli határától 10 km távolságban. Az Észak-bácskai körzet adminisztratív központja." - Wikipédia

A turistáskodás célja a szabadkai piac meglátogatása volt. Tipikus nyugdíjas- és női program... :-)

Nem titkolom, hogy engem a piac csak igen kevéssé érdekelt. Szerencsémre ebben feleségem is egyetértett velem, ezért körülbelül negyedórányi piaclátogatás után a város megtekintésére indultunk.
Az adott körülmények miatt a szokásos rohanós tempómat feleségem sétatempójához igazítottam. Mivel a gyülekezési időig rendelkezésünkre álló teljes időt a belvárosban szándékoztunk eltölteni, számítottam rá, hogy így is tudok néhány emlékképet készíteni Szabadkáról.

Római katolikus templom
 Helyi specialitásokat, Szabadkára jellemző építészeti emlékeket kerestem elsősorban. Mivel nem tudtam, mire számíthatok, minden - ami nem új és nem modern - megragadta a figyelmemet. Mint ez a templom is. Közel mentem hozzá, de egyetlen apró fölirat, tábla nem tájékoztatott arról, melyik felekezet temploma lehet az épület. Támpont csak a csúcson lévő kereszt lehetett. 
Jött át a parkon két hajléktalan alkesznek látszó úriember... kérdezem tőlük, melyik felekezet temploma ez a templom? Azt mondják, nem tudják, csak azt, hogy a második legöregebb templom ez a városban. A legöregebb arra van... és mutatják, merre. Megköszöntem az információ... máris tudok valamit, nem igaz?
Kálvária és templom
A közpark mellett volt egy másik park is. Ez azonban be volt kerítve, a kapuja pedig be volt zárva. A kerítésen belül egy nagyon szépnek tűnő Kálvária és egy kicsi templom - vagy nagy kápolna - volt. Képet csak a vasrácson átdugott objektívvel készíthettem.
Temető
A főút felől nézve sok kis torony teteje látszott egy domb mögött. Nem igazán tudtam elképzelni, mi lehet ott, mert azt gondoltam, hogy az kizárt, hogy ennyi templomtornyot látok. Pedig a látvány egyértelműen ezt sugallta.
Nagy kíváncsisággal mentünk hát abba az irányba, egy keskeny utcácskán át. A rejtély akkor oldódott meg, amikor egy hatalmas alapterületű temető került a szemünk elé. A kis tornyocskák pedig nem mások voltak, mint hatalmas kripták! Föld feletti kripták, tornyokkal! Döbbenten álltunk, és csak néztünk...
Temető
Kripták (vagy mauzóleumok?)
Rendkívül sajnáltam, hogy nincs időm bejárni a temetőt. Nagyon érdekelt volna, kik nyugszanak ezek alatt a monumentális síremlékek alatt. Vannak-e köztük történelmi személyiségek, ismert emberek, vagy csak igen gazdag "névtelenek" hagytak emléket ily módon maguk után?
Huszár hadnagy
Legmélyebb nyomot ez a síremlék hagyott az emlékezetemben. Egy magyar nemes, huszárhadnagy síremléke, aki az I. Világháború vége felé halt hősi halált.
Nejem és egy virágbolt
Menni kellett tovább, mert az idő múlt közben. Az "informátoraink" által megadott irányba mentünk tovább, újabb templomot keresni. A legrégibbet!
A Katedrális
Szabadkán - miután elcsatolták Magyarországtól - püspöki székhelyet hozott létre a Vatikán. Ez a templom tehát azóta püspöki templom. Mellette helyezkedik el a püspök palotája.
A Katedrális megrepedt homlokzata
Nejem lábait pihentetni egy padra ült, én pedig fotózni indultam. Nem kis meglepetésemre a korábbi informátoraimmal itt is találkoztam. Azt állították, hogy a Katedrális homlokzata már vagy 200 (kétszáz) évvel ezelőtt repedt meg... ők ezt egy TV-műsorban hallották. Most kezdtek felújításba... és valóban, az épület első fele el volt kerítve, mögötte valamifajta munkák folyhattak. Ottjártamkor nem, mert éppen vasárnap volt. 
Tartományi székház
 Nem messze egy nagy park egyik oldalán egy csodálatos épületet találtam. A torony ezúttal is megtévesztett, azt hitem róla, valami extra-nagy templom. Aztán kiderült, egészen más célból épült.
Ugyanaz színesben
A talány megfejtése
A háromnyelvű tábla közli, hogy ez a hely a Szerb Köztársaság, Vajdasági Autonóm Tartomány, Szabadka város, Szabadka Város Képviselő Testülete székháza.
Nekem úgy tűnik, némi etnikai konfliktus nyomait őrzi... ki tudja, mióta?
Népszínház
Ferences templom és rendház
A tartományi székház... egy búcsúpillantás
Az idő haladt, a szél fújt... aggódtam, hogy a nejem elunja magát  Katedrális mellett. Elindultam visszafelé. A szemem azonban állandóan a terepet pásztázta, kerestem, van-e még valami, amiről képet készíthetek.
Lábatlan villamos
Megláttam ezt a két régi villamoskocsit. Magamban "lábatlan villamosoknak" neveztem őket, mert a szervesen hozzájuk tartozó kerekeiktől megfosztották őket. Most már csak mankón álldogálnak szegények!
Zsinagóga
Utolsó fotótémám a város zsinagógája. Úgy tűnik, itt is építkezések folynak - legalábbis a palánkok erre engednek következtetni. Fotós szemmel nézve ez nagyon sajnáltam, mert az épület látható része gyönyörű. Egyben az egész még szebb lenne.

Meg kell említenem, hogy Szabadkán iszlám dzsámi, és minaret is található egy ideje. Sajnos, erre csak két pillantást vethettem: egyet a városba menet befelé, egyet pedig hazafelé jövet. A város egyik peremén található, ide nem jutottam el fotózni.

Hazafelé jövet igen alapos és hosszadalmas vámeljárásnak estünk alá a magyar határon. Azt tanácsolom mindenkinek, aki Szerbiában jár, ne csábuljon el az olcsó szesz és cigaretta áraktól! Még itthon, indulás előtt alaposan tájékozódjon az aktuális vámszabályokról.

Legyen szép napotok...



2017. március 19., vasárnap

Pannonhalma - ahogy még nem volt

Pannonhalmát már sokféleképp bejártam az idők folyamán. Jelzem, ez csak a Főapátságra, és a hozzá tartozó arborétumra igaz. A városkán épp csak átutaztam, ha a fentebb említett helyeket céloztam kirándulásaim és fotózásaim során.
Megjegyzem, a mai napot nem erre szántam. Történt ugyanis, hogy a messze Alföldön élő (de Budapesten gyakran időző) barátaink (házaspár) jelezték, hogy szívesen megnéznék a tőzikés láperdőt Csáfordjánosfán. Jelenleg is Budapesten tartózkodnak, hamar Győrben lehetnek, és innen már csak egy ugrás Csáfordjánosfa.
Már nagyon régen találkoztunk utoljára, így kezdeményezésüknek feleségemmel együtt nagyon örültünk. Nem látszott akadály, akkor éppen szép időjárás volt errefelé.
Mint oly gyakran, a sors közbeszólt, egy alapos esős nap formájában, éppen a kirándulást megelőző napon. Tetézte a kellemetlenséget, hogy az időjósok a tervezett napra - történetesen mára - is hasonló esős, felhős napot jeleztek. Végül barátainkkal való egyeztetés után az a döntés született, hogy a győri látogatásukat más napra időzítik.
Ma valóban felhős, nem túl bizalomgerjesztő reggelre ébredtünk. Úgy gondoltam, ha társasággal nem is, de egyedül mégis el kellene mennem valahová, ahol fedél alatt, esőben is kihasználhatom szabadidőmet. Pannonhalma mellett döntöttem. Hogy miért, ha már úgyis sokat jártam ott? Elmondom...
A Főapátság már több évtizede kedvelt célpontom, ha kirándulni akarok. Sokan ismerik a helyet; most nem térek ki az értékeire, szépségére... de az érdekelne, sokan ismerik-e a képtárat!?
Néhány évtizede a turisták által is látogatható volt a képtár. Igen nagy hatással volt rám, és mély nyomokat hagyott az emlékezetemben egy festmény, amely "Halott Krisztus" címmel volt ismert. Egy akkori idegenvezető hívta fel a látogatók figyelmét arra, hogy nézzük a képet más-más szögből.... és azt tapasztaljuk, hogy bárhonnan nézzük, a fekvő test talpai mindig szemben vannak velünk! és igaz volt!
Már néhány éve annak, hogy újra látni szerettem volna a festményt, de a képtár kikerült a látogatható útvonalból. Addig-addig, amíg tavaly a helyszínen megkérdeztem a monostor egy lakóját, mi módon lehetne a képtárban látogatást tenni. Ő mondta el nekem, hogy a képtárat leköltöztették a városba, az egykori apátsági major egy átalakított épületébe. Ott látogatható.
Úgy gondoltam, a mai nap - akár esik, akár nem - alkalmas erre a látogatásra. Kocsiba ültem, és szemerkélő esőben Pannonhalmára mentem. Megjegyzem, készültem erre az útra már régen, ezért tudtam, hogy ha már ott vagyok, megnézhetek egy fotókiállítást, és egy régi pincészetet is.
Az idegenfogadóban két kiválóan barátságos hölgy fogadott... volt egy jó hírük, és egy rossz. A jó az volt, hogy megnézhetek mindent, a rossz az, hogy sehol nem készíthetek fényképet, még fotójegy ellenében sem! Emiatt aztán hiába húzta a vállam a nehéz, két gépet is tartalmazó fotóstáska, üres memóriakártyákkal fejeztem be a "fotósétámat"!
Másodszorra a fotókiállítást néztem meg. Különleges téma, különleges kiállítás.


Kép természetesen itt sem készült, de a fenti linken tájékoztatást kaphattok.
Következett a kőtár, képtár, és a kincstár kiállított darabjai. Lenyűgöző volt minden, amit láttam, és a "Halott Krisztus" című képet is megtaláltam. Hosszú ideig nem tudtam továbbmenni, annyira "megfogott", lenyűgözött!

Migazzi Kristóf váci püspök és bécsi hercegérsek híres gyűjteményének darabja volt a halott Krisztust ábrázoló, „Forgó Krisztus”-ként emlegetett, a 17. század első feléből származó kép. Mantegna követője festette; leegyszerűsített környezetben, de rendkívül bravúros perspektívában ábrázolja a halott Megváltót. A különleges optikai megoldás lényege: a fekvő alak talpa mindig a szemlélő felé néz. Ezt 1835-ben vásárolta a Főapátság.


Programom végeztével örömmel tapasztaltam, hogy a szemerkélő eső elállt... gyors döntéssel arra jutottam, hogy benézek az arborétumba. Eredményes fotózásra nem számítottam, hisz nyilvánvaló volt, hogy a talaj felázott, az aljnövényzet vizes... "talajközeli" virágokat hasrafekvés nélkül pedig makrózni nem lehet. De legalább a lehetőségeket felmérem! A kedvenc nemesített hunyorokat megtaláltam, már ki is nyílt néhány. A teljes virágzás azonban csak későbbre várható.
Itt már készítettem néhány fotót; ezeket meg is mutatom Nektek.

Ennyi volt a mai kirándulásom Pannonhalmán. Jó szívvel ajánlom mindenkinek: aki teheti, látogasson el oda maga is!

Szép napot kívánok minden látogatómnak!