2016. április 28., csütörtök

Jártam Sárban-Várban Sárvárban

Kisiskolás gyerekkoromtól kezdve szerettem a történelmet. Sokat olvastam, rajongtam a híres magyar történelmi alakokért. Különösen a Nádasdy-család története ragadta meg a fantáziámat, hisz azt már régen elmondták nekünk az iskolában, hogy a család ősei Nádasdról, szülőfalumból származnak, és nevüket is innen eredeztetik. Van a község határában egy Várhegy nevű terület. Erődítmény maradványai ugyan nem látszanak, de bizonyíthatóan állt itt egy földvár a régi időkben.
A Nádasdy család meghatározó ága aztán Sárvár birtokába jutott, és itt rendezte be birtokközpontját. Valaha ezen a helyen a földvár állott, a hely nevének tanúsága szerint.
Sárvár: "Neve a Gyöngyös-patak mellékén, mocsaras helyen épített erősségre utal; ez eredetileg földvár volt." - lásd Wikipédia.
A török hódoltság idején jelentős erősséggé fejlesztették, olyannyira, hogy a török seregek ostromát is kiállta, elfoglalni nem tudták hódító hadjáratuk során.
Természetes, hogy a sárvári vár is nagy érdeklődésre tarthatott számot részemről. Mindezek ellenére egészen 2011-ig kellett várnom, hogy egy alapos bejárást eszközölhessek a sárvári Nádasdy-várban. Már akkor sok fotót készítettem, és a gépemen őrzöm ezeket. Tavaly aztán újra kedvem támadt Sárvárra utazni, új várlátogatásra; kiegészítve ezt a várkert, a csónakázó tó és a parkerdő meglátogatásával. "Nem tervezett" okok folytán ez a látogatás a múlt évben elmaradt.... idén viszont egy gyors elhatározással sort kerítettem rá. Még az se tartott vissza, hogy a "nevezett" napon 24 órás eső volt, szabadtéri fotózásra és pihentető sétára teljességgel alkalmatlan az időjárás. Majd csak lesz valahogy - gondoltam.
Ernyő és esőkabát volt nálam, a fotós cuccom jó helyen volt, én pedig nem cukorból vagyok - mint ahogy Jóanyám szokta volt mondani, ha gyerekkoromban nem akaródzott esőben az utcára menni. 
Sárvárra érve mindenek előtt a Várba igyekeztem. Megvettem a belépőjegyet, fotójegyet ahogy illik, és máris szinte izgatottan vártam, hogy a díszterembe érjek. Első látogatásom során ugyanis olyan hatással volt rám ez a terem, hogy szinte fájt tovább menni belőle :-)

Mint fentebb említettem, kint eső esett, borús és vigasztalatlanul szürke volt az ég, a kiállítási termekben pedig kevés volt a természetes fény a jó minőségű fotózáshoz. Egyetlen, gépvázra szerelhető vaku állt rendelkezésemre ahhoz, hogy kézből fotózva legalább turista-fotó, emlékkép minőségű képeket készíthessek. Most csak a díszteremben készült fotókból mutatok be néhányat. Később esetleg az egyéb termek fényképeivel is írok egy másik posztot...
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
A díszterem egyik rövidebb oldala. A két ablak között egy rendkívül szép, díszes fiókos szekrény áll. Érdekessége - egyebek mellett - a két oldalra kihajtható szárnyak, a templomi szárnyas oltárokra hasonlóan.
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
A másik rövidebb oldal. Jobbra egy gyönyörű kályha látható, középen pedig egy lépcső egy kisebb terembe visz. Itt van elhelyezve egy régi nyomdagép utángyártott másolata. Tudjuk, hogy a Nádasdyak művelt család volt, mecénások, várukban nyomdát is üzemeltettek. 
Ebből a teremből lehet felmenni egy körlépcsőn a toronyba. Két emelet magasságában két toronyszoba látogatható, de egészen a torony tetőszerkezetéig elvezetnek a lépcsők. 
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Ebben a sarokban a terem gyönyörű szép aranyozott kályhája látható.
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
A grófok idejében nagy volt a vendégjárás a várban. Az előkelő vendégeket természetesen itt fogadták, vendégelték meg. Erre a célra szolgálhatott az itt (alig) látható asztal, körben székekkel.
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
A díszterem kialakítása egészen különleges... legalábbis ami a mennyezetet illeti. Bárhogy "forogtam", nem találtam olyan nézetet, mellyel megfelelő módon tudtam volna fényképezni a mennyezeti freskót. Hogy szép, azt higgyétek el nekem!
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Sétáltam le-föl, tanakodtam magammal, hogyan készítsem el a képeimet. Szívem szerint akár minden négyzetmétert külön lefényképeztem volna. Ez előny bizonyos tekintetben, de talán méginkább hátrány. Nehéz elfogadni, hogy még képeken sem vihetem haza azokat a szépségeket, amit látok...
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Szebbnél szebb festmények vannak a falakon körben. Van mit nézegetni, van miben gyönyörködni a látogatóknak.
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Egy újabb óriási festmény, két ajtó között. 
Sárvár - Nádasdy-vár díszterme
Befejezésül egy újabb, félig már ismert fotó - más látószögből.

Legyen szép napotok...

2016. április 20., szerda

Laza séta a Hanságban

Úgy kezdődött a tegnapi napom, hogy egyedül maradtam "családilag"... kedves Feleségem ugyanis Budapestre utazott a lányommal. Jó alkalom adódott nekem tehát, hogy kedvem szerint töltsem ezt a napot :-)
Nem mint ha máskor okom lenne panaszra, de hát azért mégiscsak ritka alkalom, hogy be se kelljen jelentenem, merre fogok kószálni aznap, nem igaz?
Nos, úgy döntöttem, a Hanságban fogok kószálni. Fölhívtam telefonon egy nyugdíjas (tehát ráérős) fotós ismerősömet, aki vállalkozott rá, hogy velem fog kószálni aznap - legalábbis a nap első felében. Délután ugyanis dolgom volt, ami nem tűrt halasztást.
A Hanság azon része, ami Győrből könnyen elérhető, már ismerős számomra. Az utóbbi évek mindegyikében egyszer vagy többször jártam ott, fotózás, kirándulás, séta, kellemes időtöltés céljából. Fényképezőgépet természetesen mindketten vittünk magunkkal, bár én a fotózásra ezúttal nem sok hangsúlyt helyeztem. Épp csak pár képet lőttem, és azokat is - meg nem bocsájtható módon - nem túl nagy lelkesedéssel. Mondhatnám, hogy csak a forma kedvéért, ha már itt vagyok... De a séta, mozgás, viszonylagos csend és jó levegő nagyon jólesett - és az volt a lényeg ezúttal.
Igazából sok fotótéma nem is nagyon adódott. Madarakat alig láttunk, és maga a tó sem az igazi arcát mutatta. Mondhatom, a fotósok által elvárt körülmények tekintetében a helyzet nem igazán volt barátságos velünk szemben.
Mindezek ellenére - jó vagy rossz - szokásom szerint mutatok pár képet az aznapi termésből.
A Hanságban
A hansági tavak részlete, ahogy a madármegfigyelő torony tetejéről látszik. A tó természetesen sokkal nagyobb ennél, de madarak tömegei nélkül bizony kissé csupasz látványt nyújtott.
A Hanságban
Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint hogy pitypangot kell fényképezni ahhoz, hogy legyen valami a memóriakártyán hazafelé! :-)
A Hanságban
Amire biztosan lehetett számítani, az a kormoránok költőfája volt! Igaz, ma még a kormoránok sem a szokott számban képviseltették magukat, de a megszokott fájuk egyik fele tele volt fészkekkel, és madarakkal.
A Hanságban
Volt azonban igazi érdekesség is a számomra! Eddigi életemben nem láttam még gulipánt természetes élőhelyén. Most viszont kettőt is egyszerre, bár messze a parttól tartózkodtak.
(A gulipán) "Átlagos testhossza 42-45 centiméter, szárnyfesztávolsága 77-80 centiméteres, testtömege 260-290 gramm közötti. Csőre hosszú és jellegzetesen felfelé ívelő. Feje és tarkója fekete, nyaka, hasi része és szárnyainak egy része fehér."
 Még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak nagyon gyenge minőségű képeket tudtam készíteni róluk. 
A Hanságban
A tavon nem ritka a szokásos, mindenhol elterjed vadruca (vadkacsa). Nagyon ritkán más rucafajok is láthatóak, kis szerencsével. Nagyon félénkek, a tópart közelébe se jönnek, lessátor és fotóállvány nélkül (na meg erős teleobjektív nélkül) nem is lehet jól fotózni őket.
A Hanságban
Közben a két gulipán úgy döntött, más területen is próbálnak eleséget szerezni maguknak. Csak úgy "jelzés szerűen" röptükben is lekaptam őket.
A Hanságban
Vadrucák röpte...
A Hanságban
Magányos fa homogén, jellegtelen és szürke égbolt előtt. Mint mondtam, nem volt ideális fotós idő :-(
A Hanságban
Az elmúlás és az új élet 
A Hanságban
A Hanságból nem szabad úgy haza jönni, hogy legalább egy szürke gémet ne fotózna az ember! Még akkor is, ha az a gém száz méter távolságban van, és csak a nyaka látszik. Mondhatni, az utolsó pillanatban láttam egyet!

Nos, kis szösszenetem végére értem. Szép napot mindenkinek!

2016. április 16., szombat

Műkedvelő fotós madárgyűrűzésen

Hááát, szóval.... csak úgy elvagyok, mint afféle nyugdíjas. Van, amikor összejönnek a jó dolgaim, van, amikor összejön nekem minden, aminek nem kéne összejönni. Nos, ezek a problémák. Ezekből van több. Persze, tudom, mások örülnének, ha csak az lenne a problémájuk, ami nekem probléma. Mert hogy mik ezek? Elmondom.
Induljunk ki abból, hogy akkor tudom igazán fölidegelni magam, ha fotós kirándulásra megyek. Mert ha a jó öreg Olympus vázamra fölteszek egy telét, aminek a ekvivalens (fon) gyújtótávja 600 mm, akkor elfelejtem bekapcsolni a képstabilizátort. Ha a Nikont használom... nos, abban nincs is képstabilizátor, csak némelyik objektívben. De az 50/1,8 fix-ben nincs. Hiába a nagy fényerő, le kell rekeszelnem, és kapcsolni a vakut. Van egy harmadik is, de arról inkább nem beszélek... :-)
Elmondom, mire ez a hosszú bevezető.
Ma délelőtt Dunaszegen jártam, a kavicsbánya- és morotva tónál. Madárfüttyös fotósétát és madárgyűrűzést ígért egy természetvédő társaság. Össze is sereglett a hírre egy nagy létszámú felnőtt, és majdnem akkora gyereksereg. A győri fotóklubot is képviselte - ha jól számolom - legalább két fő.
Rövid kis bevezető "nyitóbeszéd" után elindultunk a tanösvényen, majd bekanyarodtunk az erdőbe, ahol már ki volt feszítve egy jókora madárháló. Volt is benne néhány kék- és széncinke, valamint más madárka... ezek neveivel nem kísérletezek, mert biztosan tévednék, ha az okosság látszatában akarnék tetszelegni. 
Mint mondtam, fotóim nem igazán lettek sikeresek, de jobb híján olyat mutatok amilyet ott és akkor készíteni tudtam.
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Az első madárka, amit a fiatal természetőr kivett a hálóból. 
Dunaszeg, madárgyűrűzés
A madarak kiszabadítása komoly szakértelmet igényelt, mert nyilvánvalóan fájdalmat, még inkább sérülést nem szabad okozni az állatnak a gyűrűzés folyamán. Lassú művelet, de megoldható.
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Egy másik madárka szabadítása
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Jól látható, hogy a befogás, és a hálóból való szabadítás nem járt komoly következményekkel. Ők viszont szorgalmasan csipegették szabadítójuk ujjait, mint ahogy a csipésnyomok ezt jól bizonyítják!
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Az egyik főszereplő... megérdemli, hogy egy kép is megjelenjen róla.
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Dunaszeg, madárgyűrűzés
A gyűrű felhelyezése. Érdekességként említem, hogy olyan madarak is csapdába estek, melyek három nappal korábban már kaptak ugyanitt egy gyűrűt.
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Dunaszeg, madárgyűrűzés
A gyerekek nagy örömére a már meggyűrűzött madarakat kézbe vehették (egy gyerek egyet), és a szerencsés engedhette szabadon.
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Dunaszeg, madárgyűrűzés
Ez volt a mai napom. És egy kellemes beszélgetés...

Szép napot kívánok blogolvasó barátaimnak! :-)


2016. április 7., csütörtök

Séta az arborétumban

Április 3.-án, vasárnap családi kirándulást szerveztem. Ritka alkalom, hogy Feleségemet, és nagyobb lányomat rá tudom beszélni egy hosszabb közös kirándulásra. Most kellemes tavasz volt, hajlott mindkettő a meghívásra - nem utolsó sorban a tervezett útvonalnak köszönhetően.
Először Zsámbékra mentünk, a már látott, de újra megnézni kívánt Árpádház-korabeli templomrom megtekintésére. A második állomás Felcsút volt, a Puskás Futball Akadémia kedvéért. Egy rövid megállás volt csak, kicsi séta az épület-komplexum körül, egypár fotó... s már mentünk tovább Alcsútra (Alcsútdoboz) az arborétumhoz.
Az első döbbenet a rengeteg autó volt, melyeket a hatalmas parkolóban láttunk. Parkolóőrök irányították a forgalmat; ha egy kocsi kijött, akkor mehetett be egy másik, az előbbi helyére. Szerencsénk volt, épp távozott valaki, és még helyet is tudtam szorítani neki, hogy elférjen mellettem :-)

A belépőjegy ára eléggé borsos, de ahol nagy a kereslet, ott magasak az árak ... lásd piacgazdaság.

"Az Alcsúti Arborétum Magyarország legeredetibb angolparkja, 1820-as telepítése József nádor nevéhez fűződik. Ő volt az ország nádora, az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedve birtokot szerzett, az ő leszármazottjait nevezzük a Habsburgok magyar ágának." - mondja a Wikipédia az arborétumról.

Az arborétum mindig szép, csodás a csend (ha magad vagy, mert most tele volt gyerekricsajjal) és mindig üdítő a levegő. Április eleje viszont nem éppen egy különleges időszak az arborétum életében. A kora tavaszi hóvirágmezőnek már nyoma sem volt, a fák pedig épp csak bontogatták lombjukat. Virág persze volt így is rengeteg, de többnyire csak a máshol is megtalálható, mindenhol látható vadvirágok pompáztak az egész kertben. Ha valakinek úgy tűnik, nem vagyok eléggé lelkes... nos annak igaza van, de azt se higgyétek, hogy csalódott voltam a helyszínen. Nagyon kellemes, üdítő volt a séta így is, és a családom is jól érezte magát.

Ami a fotózást illeti, ezúttal nem a vadvirágok felé fordult a figyelmem elsősorban. Az egykori főhercegi kastély maradványait kezdtem fotózni rögtön a séta elején.
A kastély megmaradt homlokzata
"A 300 növényfajt meghonosító József nádor pompás klasszicista kastélyára ma már csak a timpanonos főhomlokzata emlékeztet. A kastély Pollach Mihály tervei alapján épült, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastélya volt, az angolparkot schönbrunni kertépítőmesterrel Tost Károllyal terveztette." - hogy újra a Wikipédiát hívjam segítségül információért.
Felirat hozzáadása
 Az egykori kastély mögött álló kápolna maradványa. Furcsa módon eleje és vége lebontás áldozata lett, a középső része viszont megmenekült a pusztulástól. Ma szépen rendbe van téve a "maradék".
Az Oroszlános kút
A kút mögötti terület a hercegi gyerekek játszótere, játszóháza volt. Útba esett a kápolna felé menet közben.
Kápolna
A kápolna szépen rendben tartott (legalább kívül, belső terét nem láthattam). Hajdanán lóistálló volt, egy püspöki látogatás hatására építették át templomnak.
Kápolna
Az előtérben díszkút, sétány, a park négy pontján pedig nagyon szép lámpák találhatóak.
A kápolna főbejárata
Részlet a kapuboltozatból
Sárga nárciszok
Természetesen a virágos területeket is bejártam - legalább annyit belőle, amennyi az időnkbe belefért. A séta ezen részében már nem sokat fotóztam, inkább csak nézelődtem, és élveztem a helyzetet.
Romantikus tavacska, hattyúkkal
Tükröződés
Fehér nárciszok
Nyári tőzike
Ez igazi meglepetés volt a számomra, csak jóval későbbi időpontban számítottam a megjelenésére
Rügyeznek a fák, itt a tavasz!
Kastély homlokzat, más nézőpontból
A tavasz csalhatatlan bizonyítékai: napsütés, focizó srácok, gyerekkocsival sétáló kismamák... öröm a szemnek és a szívnek. Szép napom volt!

2016. április 5., kedd

Gyilkos tó miniben

Ha azt halljuk: "Gyilkos-tó", legtöbbünk azonnal Erdélyre gondol. Azonban itthon is sokan tudják már, hogy a Bakonyban is található ilyen néven egy tavacska... ("lánykori" neve: Hubertlaki-tó). A győri fotósok és kirándulók kedvelt működési területe a Bakony, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy én is több ismerőstől hallottam emlegetni ezt a különleges helyszínt. Addig-addig, amíg megérett bennem az elhatározás: oda kell menni! Különösen az után, ahogy egy internetes ismerős egy térképen be is rajzolta az oda vezető útvonalat. Én ezt a térkép-részletet kinyomtattam, és behelyeztem a térkép-gyűjteményembe, későbbi felhasználás céljából.
Aztán eljött az a nap, amikor azt mondtam magamnak: Irány a Bakony! Sürgetett az idő, mert azt az utat összekötöttem egy kökörcsin fotózással. A kökörcsin pedig olyan dolog, hogy nem nagyon vár lusta fotósra: levirágzik, ha itt van az ideje.
Hogy a lényegre térjek, a kitűzött nap estéjén összeszedtem a szükséges fotós eszközöket, turista atlaszt, szomjoltásra vizet, terepre való öltözéket...
Másnap aztán elindultam. Bakonykoppánynál aztán nagy megelégedettséggel konstalláltam, hogy megvárt jónéhány szál fekete kökörcsin. És ami igazi meglepetés, hihetetlen sok leánykökörcsin.... de erről majd máskor.
Hamarosan megérkeztem Bakonybél mellé, az Odvaskő panzió melletti parkolóba. Kipakoltam a cuccot, amit magammal akartam vinni. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy a kinyomtatott térképem otthon maradt! Sebaj, van bennem vállalkozó szellem! Azt emlékezetből tudtam, hogy a K+ jelzésen vezet az út a Gerence patak mögött. Itt azonban gondolkodóba estem, hogy jobb kéz felé induljak, vagy bal kéz felé induljak... jobbra is K+ ugyanis, balra is K+ ugyanis :-) Végül ösztönömre hallgattam, és jobb kéz felé indultam. De hogy ne fokozzam a feszültséget, elmondom: jól tettem.
Jól járható úton vezetett a jelzés. A szintkülönbségek itt-ott próbára tették a tüdőm oxigénfelvevő képességét, és a lában tavaszi fáradtság fokát, de azért haladtam előre. Egyszerre láncfűrészek sivítására lettem figyelmes. Nem sok séta után meg is láttam két munkást, hatalmas farakások mellett szorgoskodni. Kérdezem egyiktől, ismernek-e itt Gyilkos-tó nevű helyet. Persze, mondja az úr, itt van mindjárt, 500 méter. Figyeljem a fák oldalát, jelezve van, hol kell letérni a jelzett útról.
Megköszöntem az eligazítást, aztán mentem tovább. Nemsokára ezt láttam:
Irányjelző
Aztán meg ezt:
Turista tájékoztató
Heuréka! Itt nyugodtam meg igazán! Kissé felborzolta volna az idegeimet, ha mégse jobbra, hanem balra kellett volna indulni a K+on!
Gyilkos-tó
Hát kérem - íme a tó! Nem is olyan gyilkos, mint a neve! A békák például fantasztikusan jól érezték magukat benne, hangos brekegés közepette igen nagy elánnal igyekeztek a következő békageneráció létrehozásán.
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Szerelmeskedő és párt kereső békák! Megjegyzem, az utóbbiaknak sem került nagy fáradságába a siker, mert igen nagy volt a "felhozatal".
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Hát, ilyen a mi kis Gyilkos-tavunk. Virág elvtárs szavait idézve: "Kicsit zöld, kicsit savanyú, de a mienk"! Igaz, ez nem narancs, de azért értjük, ugye?

Szép napot blogolvasó Barátaimnak!