2018. június 23., szombat

Gyermek lettem újra...

Fűzfasípot ugyan nem fújok, csak épp olyan hangulat van rajtam, mint gyerekkoromban utoljára. Van ennek némi külső mozgató rugója is. Olyan fotókat láttam immár nagyon sokat a Facebookon, amik valóban gyerekkori élményeket idéztek bennem. Nem most kezdődött... a múlt év közepe táján erősödött bennem meg igazán a vágy, hogy igazi gombát szedjek igazi erdőben! Gombát természetesen ehetek anélkül is, hogy magam szaggassam az erdőjáró nadrágomat, hiszen piacon, boltban kapható dobozolva - majdnemhogy frissen - lefagyasztva, szárogatva zacskóban... de az erdőjárás, a gomba megtalálásának fílingje nem kíséri az ilyen gomba beszerzését.
Tavaly elég jól bejártuk feleségemmel Őriszentpéter környékét. Szinte bármerre autóztunk, minden erdőben, az út mentén állt egy-két autó. Utasaik bent az erdőben gombásztak. Mi nem álltunk meg, bár nagy volt bennünk a kísértés erre. Ráadásul egy alkalommal találkoztam kedves Vas megyei barátommal, aki szintén gombaszedő körúton volt a feleségével. Csúcs, hogy nemrégiben, idén tele rakta az FB-s oldalát csodás vargánya fotókkal! Ezt tetézte, hogy győri barátaim szintén olyan fotókat közöltek, melyek hatására megérlelődött bennem is a gondolat: tenni kell nekem is valamit, gombaszedés ügyben! Hozzáteszem, hogy győri barátaim a Bakonyba járnak gombát szedni. Az pedig nekem sincs messze! 😃
Két olyan gombafajta van, amit elég jó valószínűséggel felismerek: a vargánya (tinóru) és a galambgomba (galambica). Gyerekkori emlékeim, abban az időben láttam utoljára erdőben, termőhelyen vargányát! Arra is emlékszem még ebből az időből, hogy vargányát lombos erdőben; lehetőleg tölgyesben kell keresni. Nos, a Bakonyban van ilyen. Kirándulok is arra elég gyakran, tudom, hol keressek ilyen erdőket.
Ma reggel vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem: más programom nem lévén, gombászni fogok!
Kiránduló "kosztüm", fotóapparát - kocsiba be, és indul a nap!
A Bakonyban egy - az erdőbe vezető út mentén - letettem a kocsit, és elindultam a nagy kaland felé!
Ez persze nem turista út, volt dzsumbuj rendesen... én csak mentem, szemem a lábam előtt, tekerem a fejem jobbra-balra - és íme, egyszer csak két vargánya a látóteremben! Úgy megörültem, még lefotózni is elfelejtettem őket! Azonnal a kalap alját néztem, ott is hasonlít-e a vargányára! Hasonlított! Szép fiatal, középméretű gomba, öröm a lelkemnek! 😁
Gomba
Nemsokára újabb két gombát találtam. Ezekről már készítettem képet, de a helyükön hagytam mindkettőt annak ellenére, hogy nagyon hasonlítottak a galambgombára. Biztos azért nem nem voltam ebben, ezért úgy gondoltam, nem kockáztatok.
Fénypászma
Bár gombászni mentem, a turistafotós azonban nem tagadta meg magát bennem. Hatalmas sziklatömböket láttam, vastagon borítva mohával, és az ellenfény szép fénypászmájával. Nem állhattam meg, hogy ne csináljak egy képet.
Még egy turistafotó.
Gomba
Legelőször vargányákat találtam, de ez nem jelenti azt, hogy sok volt belőlük. Elég nagy területet bejártam, de nem hogy vargányát, bármi más gombát is keveset láttam. Hogy valami sikerélményem azért legyen, legalább képet készítettem azokról, amik mégis az utamba kerültek.
Mint például ez..
























Aztán még egy turistafotó
Gombák
És láss csudát! A türelem, és a kitartó dzsumbujjárás eredményt hozott! Nem nagy, de mégis vargánya - vagy tinóru? Ennek a gombának ugyanis több változata létezik. Közös bennük, hogy külsőre valamennyire hasonlítanak egymáshoz, és mindegyik ehető.
Szólóban
Ez is egyik változat
Most egy kissé jobban járható erdőrészben jártam. Alig volt aljnövényzet, volt viszont rengeteg vaddisznótúrás. Aggódtam is kicsit, mert a nyomok igencsak frissek voltak, a sűrű lombkorona miatt pedig alig pici fény... hogy épp azt ne mondjam, sötét. Nehogy egy megkésett disznócsaláddal találkozzak...
Vargánya alulról
Volt egy - talán - egy négyzetméteres terület, ahol sok vargánya volt egymás mellett. Sajnos, ezek nagy része elöregedett példány, lényegében használhatatlan volt. A fiatalabbakat, frissebbeket azonban elhoztam.
Ez mi?
Nem tudom, mi ez; a helyén hagytam, nem bántottam.
Vaddisznó dagonya
Nem véletlen, hogy tartottam kicsit a vaddisznókkal való találkozástól. Íme a dagonyájuk fotója, amit talán nem is régen hagytak el.
Ez is vargánya
Pici MILC gépet vittem csak magammal, nem is ideális körülmények között készültek a képek. Nézzétek el nekem ezúttal, ha nem ott van az élesség, ahol lennie kellene.
Vargánya
Na, még egy utolsó felvétel.

Nem mondhatom, hogy csodára leltem, de a semminél több volt, amit találtam. Ha bele gondolok, hogy gyerekkorom óta lényegében ez volt az első igazi, erdei gombászásom!

Talán még lesz folytatás... máskor és máshol.

Köszönöm, ha elolvastátok. Legyen szép napotok!