2014. február 28., péntek

Máriakálnok - virágos erdő

"Máriakálnok ősi búcsújáró hely. A Szigetköz legismertebb települése. Mosonmagyaróvártól keletre, 5 km távolságra fekszik. Mosonmagyaróvárral 1928 óta vashíd köti össze a Mosoni-Dunán. A szigetközi főútvonalra csatlakozó összekötő útja révén szerves része a szigetközi gazdasági és turisztikai régiónak." - nagyon-nagyon lerövidítve így mutatja  be a Wikipédia Máriakálnokot. Maga a bejegyzés sokkal bővebb természetesen, de ide most ez a három mondat is elegendő.

Ja igen - miért is beszélek róla? Történt ugyanis, hogy a Facebook bejegyzéseit böngészve találtam egy bejegyzést, ami egy bizonyos "kónya vicsorgó" nevű növényről szólt. Épp előtte pár perccel kuncogtam magamban a "pettyegetett tüdőfű" nevű virág fantáziadús nevén... ezt tetézte meg egy fokkal a "kónya vicsorgó"! :-) Hát nem aranyos? Mivel a "kónya vicsorgó" lelőhelyéről pár szóval is megemlékezett a posztoló, másnap egy fotóstárssal a lelőhelyre indultunk. Mivel az infónk meglehetősen felületes volt, "kónya vicsorgót" nem találtunk. Találtunk viszont egy gyönyörű hóvirágos és csillagvirágos erdőt, valamint a faluban egy kegykápolnát.
Máriakálnoki kegykápolna. Az épület mellett szabadtéri oltár található, az előtérben pedig szószék
"Sarlós Boldogasszony kegykápolna (eredetileg barokk stílusú). A hagyomány szerint a 16. század óta látogatják. A csodatévő kút köré épült, benne látható az oltár fölé emelkedő csodatévő kálnoki Szűz Mária szobra. Híres búcsújáróhely, az itteni búcsúk időpontjai: Szentháromság vasárnapján és szeptember 8-át követő vasárnap." - Wikipédia.

Csokor hóvirág
Ha követem a kirándulás időrendjét, előbb a "kónya vicsorgót" kerestük - hiába. De a szép hóvirágos erdőben találtunk bőven más témát a fotózáshoz. Fehér hóvirágot, kék csillagvirágot, kipattanó rügyeket, bimbózó virágkezdeményeket a fákon. És egy kétségbeesett lepkét, amint egy pók hálójába akadt. Kivártam az életért szóló küzdelem végét: jelentem, győzött az élni akarás, a lepke hősi küzdelem végén kiszabadult! De annyi ereje sem maradt a végére, hogy elrepüljön... előbb alaposan ki kellett pihennie magát.
Csillagvirág
"Variációk hóvirágra!"
"Variációk hóvirágra!"
"Variációk hóvirágra!"
"Variációk hóvirágra!"
Méhecske
Pettyegetett tüdőfű
Virágbimbók egy faágon
Bodzahajtás
Piros csészegombák
Harc az életért a pókhálóban
A szabadulóművész
Bogláros szellőrózsa
Csillagvirág
Miután beláttuk, hogy itt nem találunk "kónya vicsorgót", bementünk a faluba. Akkor találtuk meg a kis kegykápolnát. Természetesen itt is készült néhány fotó.

Vissza a kápolna képeihez:
Feszület
Szenteltvíz tartó a kápolna bejáratában
Salátaboglárka

Még nincs vége a korán jött tavasznak. Remélem, újabb kirándulásokról is írhatok a következő napokban.
Legyen szép napotok!

2014. február 26., szerda

Dunaszeg - télvégi tavasz

Sok esős és felhős nap után nyugodt, napfényes időszakot ígért a meteorológia. Igaza lett!. Kellemetlen lábfájásom miatt hosszú túrára nem vállalkoztam a szép és csábító napsütés ellenére sem, de a város szélére kisétáltam. Nem reménykedtem abban, hogy a kedvelt helyemen akár csak egy darab jégmadarat is látok... ha mégis láttam volna, csodaként könyveltem volna el! Jó, hogy nem reménykedtem, mert most is csak a kitelepedett, odaszokott csalihorgászok szállták meg azt a helyet, ahol három éve még jégmadarak, szürkegémek, kócsagok meg vadrucák csapata szedte ki a vízből az egyébként károsnak ítélt, fajidegen kishalakat. A csalódáson hamar túltettem magam, végül is erre számítottam. Jobb híján a Rába fölött ívelő vasúti hidak felé sétáltam, és a hídon áthaladó vonatokról készítettem néhány fotót.

A következő napon Dunaszegre mentem, az ottani tóhoz. Bánatomra itt is negatív hatások értek. Leginkább az bosszantott, hogy újabban a horgászok szinte körbejárják autóikkal a tavat, elriasztva azokat a madarakat a vízről, melyeket mi, hobbifotósok szívesen fényképezünk. A holtág, és a kavicsbánya tó közötti keskeny és fákkal szegélyezett sétány kivételével az egész tó partja friss autónyomokkal volt tele, több helyen pedig ott is voltak az épp horgászó pecások autói.
Nem is láttam más madarat, csak két átrepülő vadruca párt, és egy kormoránt, amely talán tíz percet töltött a vízen.
A madárles környéke is autónyomokkal volt tele. Felmentem ugyan a kilátóba, de csak a csupasz víz, és az egyre jobban elburjánzó nádtömeg volt látható.
Mindezek ellenére nem üres kártyával jöttem haza. Láttam néhány szép apró virágot, szép zuzmókat és élénk zöld mohatelepeket.
Martilapu szép virága
Barka
Barka
A régi tanösvény, ahová az autók nem tudnak bejönni. Ha tudnának, már ez is szét lenne taposva.
Színes zuzmók
Ezt ibolyának látom... lehet, mégsem az?
Moha
Talán ez is moha
Zuzmó
Zuzmó
Végül még egy barka
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a valamikor sűrűn látható fakopáncsoknak, cinkéknek, őszapóknak nyoma sem volt. Illetve a fakopáncsoknak volt nyoma, a korhadt fák tele voltak lyukakkal, de madarat nem láttam.

Szép napot minden látogatómnak!

2014. február 17., hétfő

Komáromi erődtúra programja

Nagyon remélem, hogy a tervezett közös komáromi erődtúra szervezése sikerrel jár. Mindennek ellenére érdemi előrehaladás még nincs. A közeljövőben olyan eseményeken kell részt vennem, melyek időpontját nem én határozom meg, és ezek az időpontok még előttem sem ismertek. Ugyanakkor vannak fix elfoglaltságaim is, ezek időpontját is be kell kalkulálnom, ha újabb eseményt szervezek. Akit érdekel a komáromi program, arra kérem, legyen türelmes. Nem fog elmaradni, ezt biztosan tudom, csak az alkalmas időpontok kell jól kiválasztani.
Nézzük, mit is szeretnék megmutatni, és a résztvevőkkel magam is megnézni.
Az első helyszín a Duna magyar oldalán a Monostori-erőd lesz. Az erőd látogatása belépődíj köteles, a díjakról az erőd honlapján kaphattok tájékoztatást. (Google: "monostori erőd") Ez ne vegye el a kedveteket, az élmény és a látvány megéri.
Az erőd mellett van elegendő parkoló a kocsik számára. Amikor a szlovák oldal meglátogatására kerül a sor, akkor is fogunk találni a magyar oldalon parkolót, közel a Duna-hídhoz.
A magyar oldalon az Igmándi erőd és a Csillag erőd meglátogatása nem feltétlenül indokolt, de igény szerint megoldható.

A Duna szlovák oldalán elsősorban az egykori Főerődre helyezném a hangsúlyt. Az erőd csakis csoportosan és idegenvezetővel látogatható, mivel a terület egy részét a szlovák hadsereg ma is használja.

A belinkelt weblapon belépődíjról nincs említés. Az utolsó ottjártamkor a belépődíj 2€ fejenként, nyugdíjas belépő 1€. Az még nem tisztázott, a nyugdíjas kedvezmény külföldiekre is vonatkozik-e.

A város szorosan vett belvárosa nem túl nagy, de nagyon szép. Különleges látnivalója az Európa-udvar, igény esetén a múzeumok.
Garantálom, hogy hasznos időtöltésben lesz része mindenkinek, aki részt vesz a tervezett programban.

Mivel tapasztalatom szerint a várost körbevevő bástyák a jelenlegi állapotukban nem túl látványosak, körbejárásuk túl sok időt venne igénybe, ezért ezek meglátogatását nem ajánlom. Esetleg egy másik, ezekre koncentrált fotótúra alkalmával.

A következőkben néhány képet szeretnék mutatni, elsősorban a tervben nem szereplő kiserődök, bástyák bemutatása céljából.

Amint a Duna hídján haladunk Szlovákia felé, ez a látvány fogad bennünket:
Egy pillantás Komarnóra a hídról
A bástyák, más néven kiserődök számozása a Duna mellett kezdődik, halad körben a város mentén, a Duna és a Vág találkozásánál elhelyezkedő Főerőd irányába.
1.-es erőd
1.-es erőd
Az egykori erőd megmaradt épületei teljes mértékben szépen felújítva és hasznosítva vannak. Egy nagy építőanyag- és lakberendezés/lakásfelszerelés kereskedés működik benne. A második kép az egykori Bécsi kapu... a tulajdonos segítségével tudtam csak lefotózni, mivel az utca felől ez nem látható. Középen eredetileg felvonó híd volt, a bástya előtt pedig vizesárok. A tulajdonos szerint mindent az eredeti formájában igyekeztek visszaállítani... még a feliratok betűformáit is. A felvonóhíd természetesen már nincs meg...
2.-es erőd - az utca felől nézve
2.-es erőd - az hátsó oldal felől nézve
Itt is működnek vállalkozások, de a környezet sokkal elhanyagoltabb. Az épületekbe idegenek nem mehetnek be, látogatásra nem alkalmasak.
3.-as erőd.
3.-as erőd.
Itt is működnek vállalkozások. Az épületek és a környék elhanyagolt, turisták előtt nincs megnyitva.
4.-es erőd.
Ugyancsak építőanyag-telephely. Turisták számára nem látogatható. Kivétel az egyik szárnyban működő étterem.
5.-ös erőd
5.-ös erőd
Nem turista-látványosság, de a kapuját nyitva találtam. Az utca felől alig látszik valami, de beljebb menve óriási bástyarészletek válnak láthatóvá. Lenyűgöző, és lehangoló egyszerre. Itt kaphatunk leginkább képet arról, mekkora "csoda" volt valaha ez az erőd, és miért volt bevehetetlen a maga korában.

Sajnos, a fizikai teljesítő képességem nem végtelen, ezért innen vissza kellett fordulnom. Még megálltam a pályaudvarnál, aztán lassan a belváros felé sétáltam tovább. Még ott is tettem egy kört, sok fotót készítettem, majd visszajöttem a magyar oldalra.

A belvárosi fotókat nem teszem fel, csak a következőt:
Európa-udvar Komarnóban
Egy pici ízelítő abból, ami az Európa-udvarban látható.

Legyen szép napotok!!!

2014. február 14., péntek

Erődtúra Komáromban

Általános iskola, történelem óra... a tananyag az 1848-49 forradalom és szabadságharc. Azon belül a Komáromi erőd, még a fegyverletétel után is harcoló hős védők. És parancsnokuk, Klapka György tábornok.

Régi időkre emlékszem... gyakran nem pontosan, az emlékezetben összefolynak dolgok. De maga a tény, a bevehetetlen erőd kitörölhetetlenül benne maradt az emlékezetemben, mint ahogy gondolom, minden magyar férfiember emlékezetében. Hiszen ha csak lélekben is, de kicsit mi magunk is várvédők vagyunk, büszkék hős elődeink tetteire.

Erődmaradványok a szlovák és a magyar oldalon. A Duna a jelenlegi országhatár

Én magam, már obsitos bakaként nem tehetek mást, mint rájuk emlékezve igyekszem bejárni azt a területet, amely valaha az erődöt képezte. Legelőször - a fellelhető bástyamaradványok közül - a Duna magyar oldalán, a Monostori erődben jártam. 
Ezen a területen az egykori erőd jelentős része épen maradt; olyannyira, hogy a második nagy háború után az "ideiglenesen hazánkban állomásozó testvéri szovjet haderő" állomásozott benne. 
Igmándi erőd. Közlekedő folyasó

Igmándi erőd. Bejárat a bástya belsejébe
Ezt követően az Igmándi erődnél jártam... szintén szovjet kézben volt tudomásom szerint. Be tudtam járni a belső területet. 
Csillag erőd bástyája. (Feleségem fényképezi)

Csillag erőd bejárata. Csak időszakosan látogatható
Harmadjára a Csillag erődnél tettem látogatást. Itt csak néhány kutya őrizte a kaput, múzeumi személyzet nem volt. Gyakorlatilag a kapuig jutottam, sokat nem láttam belőle.
Főerőd képe egy szlovákiai plakáton

A Főerőd bejárata. Legkevesebb 10 fős csoport látogathatja

A Főerőd, és sok kisebb erőd a Duna bal partján, Trianon óta Szlovákiában található. Az egykori Főerőd részben ma a szlovák hadsereg kezelésében van, egyénileg nem, de csoportosan, belépő díj ellenében látogatható. Természetesen izgatja/izgatta a fantáziámat, mi lett a többi bástya sorsa?

Kíváncsiságomnak engedve néhány napja átmentem Komarnóba, Komárom szlovákiai városrészébe. A Duna-csatornától indulva gyalog jártam be az első 5 elérhető bástya-maradványt.
  
Mivel a szlovákiai bástyákról a következőkben szeretnék képeket közölni, elmesélem egy néhány évvel korábbi komarnói élményemet:

Sétálgattam a belvárosban, gondolataim száz felé jártak. Én meg szinte csak véletlenül a Klapka-tér felé, szemben a jelenlegi Városházával. Amint elgondolkodva lépegetek, jó nagy hangerővel megszólal a Klapka-induló! "Fel, fel vitézek, a csatára, A szent szabadság oltalmára!" Kapkodtam a fejem, mi lehet itt, rögtön arra gondoltam, valakinek baja lesz ebből! Mire aztán a fülem irányba állította a tekintetemet, megláttam a Városháza tornyának egyik ablakában, hogy egy huszár figura fújja a trombitáját, és a hang pedig a torony hangszóróiból jön! Nézem az órám, látom, pontosan dél van! Ezt jelezte a toronyzene! De még akkor sem tudtam igazán elhinni, hogy jól hallom, amit hallok!
Aztán Komarnóban (Öreg/Rév Komáromban) is fordult az idő kereke, más személy lett a polgármester. Az utóbbi években hiába hegyezem a füleimet, ha ott járok, nem szól már a Klapka-induló.... :-(

Itt még szólt a "Fel, fel vitézek a csatára...."
Klapka György oroszlánja, nemzetiszín szalaggal a lándzsáján
Jókai Mór szobra

Tapasztalataimat a következő posztomban mutatom be Nektek - egyenlőre csak némi érdeklődést szeretnék kelteni Bennetek. Nem titok, hogy a későbbiekben pedig egy közös erődtúrát és fotózást szeretnék szervezni a részvételetekkel! Legalább 10 fő érdeklődőt szeretnék összegyűjteni, hogy ezzel a csapattal a Főerőd látogatása is megvalósítható legyen.

Viszünk újra szalagot arra a lándzsára? Nemsokára március 15!

Szép napot mindenkinek!