Múlik az idő - ki tudja miért, én meg egyre öregebbnek érzem magam! Pedig hát mi az az elmúlt 79 év! Küzdök néhány öregkori egészségügyi problémával is - no meg kedves nejem gondjaival is. No jó - ez nem panasz, mindössze azért említem, hogy indokoljam valamivel a rám szakadt lustaságot. Ráadásul azt terveztem, hogy idén, a 80.-ik életévem közepén befejezem az autóvezetést. Csakhogy - mivel kedvenc utazási irodám további társasútjairól idén már tényleg lemondtam, mégiscsak megtartottam a kocsit, hogy legalább lakóhelyem környékén kisebb utakat meg tudjak tenni.
Az elmúlt kánikulai napok után ma végre fehérembernek való időjárással kezdődött a nap. Számolva ezzel a lehetőséggel, már tegnap este eldöntöttem, hogy délelőtt a Hanságba megyek kicsit kimozdulni otthonról. Nem volt akadálya, mivel nejemnek is tetszett az ötlet. Úgy gondoltam, az Osli-hany éppen jó lesz egy kis levegőzésre. Jártam már ott többször, ezért nem helyeztem különösebb hangsúlyt a fotózásra. Gépet persze azért vittem magammal - a Nikon D780-as vázat, egy 24-120 mm-es objektívvel. Tudtam persze, hogy ott egy hosszú telének több hasznát venném, de most megelégedtem ezzel az összeállítással is.
Hogy ugrándozzak egy kicsit ide-oda: volt valaha egy vadvirág-fotózós időszakom is, amikor földön hasalva makróztam kökörcsint, kosbort, kikericset, héricset - de hát ebből a korból már kissé kinőttem. Mégis előfordul, hogy rászánok egy-egy expót egy szép vadvirágra, ha az utamba kerül.
Most visszatérek a fő témára - miért is jöttem ide? Mint mondtam, nem elsősorban fényképezni, mint inkább csak járni egy cseppet a természetben, igazi jó, tiszta levegőt szívni, megmozgatni satnyuló lábaimat - azaz kissé kikapcsolódni. A látvány azonban magával ragadott, amikor a Hany Istók Tanösvényen felmentem a madármegfigyelő torony tetejére. Mint máskor is, arra vágytam, hogy sétálhassak a távoli tavacskák mentén, közelről lássam azt a sok madarat, ami innen csak foltokban volt kivehető.
A tanösvény útvonaláról azonban nem tértem le - engedélyem nem volt rá, szabálytalanul pedig semmiképpen nem akartam. Az más kérdés, hogy villanypásztor védte a természetvédelmi területet, de ez semmi akadályt nem jelentene egy megátalkodott szabályszegőnek.
Azon viszont elgondolkodtam, vajon van-e lehetőség vezetett fotótúrára a belső tavaknál? Terepjáró gépkocsi, csónak kellene azoknak a helyeknek a megközelítésére, ahol a fokozottan védett madarak élőhelye van. Természetvédelmi őr vezetésével vajon ez megoldható lenne? Egyéni kezdeményezésre biztosan nem, de mondjuk ha a fotóklub fordulna ilyen kéréssel az illetékesekhez?
Hab a tortán: tart még a gyurgyalag-szezon! A madármegfigyelő torony tőszomszédságában van egy hatalmas élőhely. Ez mondjuk a bekerített területen belül van, a drótkerítésen kívül pedig csak jó hosszú teleobjektívvel lehet élvezhető képeket készíteni a madarakról. Viszont a kerítésen belül van egy jól kiépített les-házikó. Gondolom, nem csak dísznek - megfelelő engedélyek birtokában talán még használni is lehet!
Ennek a fának a kiszáradt ágai kedvenc kiülői a madaraknak. Egy korábbi alkalmakkor, amikor nálam volt az Olympus Zuiko 600 mm-re képes objektíve, készítettem is képeket az ott pihenő madarakról. Most viszont csak szabadszemmel gyönyörködhettem a csodálatos színes madarak röptében.
A távolban szürkemarha-gulya fehérlett. Az is jó fotótéma lehetne, ha szakember vezetésével a közelükbe lehetne jutni.
Egyenlőre ennyi. Gondolkodom a folytatáson, de őszintén szólva nem igazán bízom benne, hogy engedélyezett fotótúrán vehetek részt a közeljövőben.
Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a néhány sor írásomat.
Ja igen: hazafelé jövet megálltunk egy gyönyörű napraforgó táblánál, és képeket készítettem a szép virágok között a nejemről. Ezek a képek azonban nem publikusak! 😁
Legyen szép napotok!
