2016. március 26., szombat

Az Őrségben, Csödén fotóztam

Sárkány Bio Panzió
Alig pár napja arról írtam, hogy végre alkalmam volt fotózni a rég keresett kockás liliomot. Azt is említettem, hogy kedves fotóstársam kilátásba helyezte, hogy amennyiben érdekel, kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is van a közelben, adott esetben meg is nézhetjük az életterén. Hát persze hogy érdekelt! Igaz, ez a szép virág igazából csak idén került az érdeklődési körömbe, miután az interneten több fotóstárs is posztolt képeket a virágról. Azt azonban nem tudtam, hol keressem, illetve nem is nagyon néztem utána... Épp csak rögzítettem, hogy van ez is, aztán majd megkeresem, ha végigjártam azokat a helyeket, melyeket már a túratervemben szerepeltettem. Ezek elsősorban néhány sáfrányfajta volt. De most, hogy elérhető közelségbe került a mandikó fotózási lehetősége, természetesen éltem az alkalommal. Külön felkeltette az érdeklődésemet, hogy a mandikó lelőhelye a Csöde község melletti erdő. Hogy ez miért érdekes? Hát azért, mert egy alkalommal - már jó rég - Csödén ünnepeltük feleségemmel egyik házassági évfordulónkat; mégpedig a Sárkány Bio Panzió nevű intézményben.
Hát ez egy gyalázatosan rossz kép, de hát mit tegyek, csak ehhez hasonlók maradtak fenn abból az - analóg - korszakból. Nem is a "művészi :-)" értéke miatt, hanem emlékül tartottam meg  ezt a képet, és társait is.

Miután a kockás liliom fotózását befejeztük, Csöde irányába vettük az utunkat. Mivel helyismeretem nem volt, fotóstársam rutinosan navigált, hol forduljak jobbra, hol balra, és hová álljak be parkolni.
Már a parkoló meglepetést okozott. A kocsik számára fenntartott hely mellett csomókban élt a kisvirágú hunyor! Persze, azonnal "elfeküdtem" volna, ha a társam nem figyelmeztet: nem sürgős, ott is lesz sok, ahová megyünk.
Rövid kis séta az erdőben, és máris a kakasmandikós helyre érkeztünk. Aztán csak kapkodtam a fejemet, mert nem csak mandikót, hanem egy csomó más virágot is láttam ugyanott! Igaz, nagyobb részét fotóztam már máshol is, de most is élvezettem használtam fotós gépemet. Mert Zalában (ez a terület már Zala megye) hasonlókat most láttam először.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Első kép mai főszereplőnkről. Mellette balra egy berki szellőrózsa feje látható. Az egyértelmű volt, hogy szerencsésebb lett volna legalább egy héttel korábban fotózni, mert a mandikó szirmain már legtöbb az elvirágzás nyomai látszanak.
Most egy kis mentegetőzés következik; bár ezt minden posztomban megtehetném a képeimmel összefüggésben. Természetesen ismerem a képkompozíciós szabályokat, de nem mindig helyezek erre nagy hangsúlyt. Még kevesebbet a képek vágására. El lehet marasztalni engem ezért, meg is érdemlem. De kirándulásaim során turistaként viselkedem, turistaként fotózok, a kidolgozás során pedig az otthoni képnézegetési lehetőségemhez igazodva - ha csak lehet - 16:9 oldalarányt, és FullHD felbontást használok. Ha a képeimet máshová szánom, akkor természetesen mások a prioritások is.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Mandikó, ugyancsak egy berki szellőrózsa társaságában.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
  • Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) 
A sok mandikó között valóban bőven lehetett hunyort is látni, fotózni. Íme egy szép, még friss virág, bizonyságul.   

(Itt valami "gubanc" van. ha a kép alá szeretném írni, hogy "Ő" galambvirág, akkor a program ezt a fotót két képpel följebb ugrasztja. Nem tudom, mit vétett szegény feje)

Hát azt hiszem, megszűnt egy időre a képaláírás lehetősége. Szóval... Itt hóvirág látható, még mindig nagyon szép állapotban. Úgy tűnik, a hűvösebb zalai klíma miatt hosszabb a virágzás ideje.

Még egy kakasmandikó. Az az érdekessége, hogy a növekedése elején átfúrta magát a száraz avaron, és egy falevél még most is a "nyaka körül" helyezkedik el.
Májvirág. Kedvenc vadvirágom sok más virággal együtt. Külön értéke az én szememben a csodásan szép kék színe. 
Friss májvirág, egy már hervatag kakasmandikó és másik májvirág társaságában.
Meténg vagy télizöld (Vinca) Szintén a kedvenc színemben pompázó vadvirág. Több változatban létezik. A csödei erdőben ezt a fajtát találtam.
Röstellem, ennek a virágnak nem jut eszembe a neve. Annak ellenére sem, hogy az általam legkorábban fotózott virágok közé tartozik.
 Csillagvirág (Scilla) Szintén több változatban létezik; de csak az "általános" nevén ismerem.

Ennyi virágfotó mára. Fotózás közben élmény volt hallgatni kedves fotóstársam, idegenvezetőm tájékoztatását a különböző virágokról. Közben megtudtam, hogy Ő matematika-fizika szakos (nyugdíjas) tanár, és már 20 éve hobbiként igen intenzíven foglalkozik a vadvirágokkal, és ugyancsak intenzíven fotózza is őket. Néha jót nevettem, amikor egyik-másik virág latin neve előbb jutott eszébe, mint az, hogy hívják a szóban forgót magyarul! :-) 
Az idő múlt, memória kártyámon szaporodtak a fényképek. Ideje volt hazafelé indulni. Út közben még megálltunk néhány fotó erejéig a Vadása-tónál. Ezt a helyet ismertem, csödei nyaralásunk alatt kétszer kirándultunk ide. Amúgy is nagy híre van a környékbeliek között.

Megérkeztünk fotóstársam házához. Én megköszöntem a segítségét, türelmét... végig sem mondhattam a mondanivalómat, invitált befelé a házba. Szabadkoztam, hogy már mennék hazafelé, de nagyon udvariasan leszerelt azzal, hogy nem mehetek el anélkül, hogy a feleségétől is el ne köszönnék.
Igaz, ennyire neveletlen nem lehetek! Elindultam és is vendéglátóm után. Az előszobában aztán "leparancsolta" rólam a kabátot, kedves felesége pedig invitált beljebb... Akkor láttam meg a 3 személyre terített ebédlőasztalt. Ekkor már durva sértés lett volna, ha nem fogadom el a meghívást ebédre. Nem részletezem: igazi Vas megyei finom ízekkel készített ebédben, deszertben, kávéban volt részem, és közben kellemes társalgásban. A háziúr olyan alapossággal ismerte, és emlegette a nádasdi eseményeket, hogy csak csodálkoztam! Én, aki ott születtem, felét sem tudtam a falu életéről, mint Ő!
Ebéd után megnézhettem a lépcsőházban, és egyik szobában a falakat díszítő fotókat. Igen alapos, precíz munkával készített, és fekete anyaggal bevont táblákon rengeteg virágfotó, alattuk pedig nyomtatott leírás a képen lévő növény legfontosabb tudnivalói. Mintaszerű, és magas színvonalú házi fotókiállítást láthattam.

Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor valóban hazafelé indultam. Nem a legrövidebb utat választottam, hanem útba ejtettem Ikervár városát, hogy megnézzem az ott található Batthyány kastélyt. Sajnos, nem jártam eredménnyel, mert a kastély már magántulajdonban van. Bezárták, nem látogatható.

Ikervárról aztán Sótony - Sárvár-Kertváros - Celldömölk - Pápa útvonalon jöttem haza.

Újra köszönöm a kedves pedagógus házaspárnak szívélyességüket, kitüntető vendégszeretetüket. Először, és remélem nem utoljára találkoztunk.

Kellemes Húsvétot kívánok olvasóimnak.

2016. március 25., péntek

Bakancslistám első számú túrája

Sok gondolat kavarog a fejemben... azt sem tudom igazán, hol kezdjem az élménybeszámolómat, és mit foglaljak bele :-)
A történet alapja ugyanis több évre nyúlik vissza. Több éve már annak, hogy járom hazánk legszebb, általam is elérhető tájait. Minden év elején gondolatban összeállítok egy "bakancslistát" - azaz tervbe veszem, hová szeretnék abban az évben eljutni, és lehetőség szerint turista élményeimet fényképeken is megörökíteni. Ez a terv persze kellően rugalmas, nem kőbe vésett... az adott időszak feltételei, vagy akár új ötletek is alakíthatják. Kezdetekben egyedül jártam fotózni, aztán fotóstársakkal néhány úton, majd - hogy úgy mondjam - "kiscsoportosan". Később, a győri fotóklubhoz csatlakozva nagyobb társasággal is.
Talán két éve, hogy az interneten találkoztam a Mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) virággal, és mondhatom, szinte azonnal beleszerettem. Azt hamar kiderítettem, hogy Győr közelében ez a szép virág nem él, ezért felvettem a bakancslistámra a legközelebbi élőhelyének meglátogatását. Azt azért rögtön közlöm, hogy ez a legközelebbi is messze van - különösen magyarországi viszonylatban. Ráadásul az interneten fellelhető információk is eléggé elnagyoltak - ezt persze természetkedvelő/természetjáró mivoltom okán nagyon is megértem. Két éve is, tavaly is csúszott a dolog, mindig volt valami, ami az egyébként már kész terveimet borította - nagy sajnálatomra. Természetesen erre az évre is beterveztem egy fotótúrát az egyik lelőhelyre. Aztán tudomásomra jutott, hogy tervemet mások másképp gondolják. Úgy döntöttem, társak helyett egyedül vágok neki az útnak. 
Az interneten fellelhető élőhelyek egyikén sikerült kapcsolatba lépni egy helyi fotóstárssal.... ennek igen örültem, mert mondhatni "földimre" találtam benne, hisz én magam is a virág egyik élőhelyének közelében születtem. Szinte pillanatok alatt megegyeztünk egy közös fotózásban az úrral, akiben azóta - reményeim szerint - barátomat tisztelhetem. 
Egy dologgal azonban nem számoltam: ez pedig az őrségi ember vendégszeretete. Én magam Nádasdon, az Őrség peremvidékén születtem, de csak gyerekéveimet töltöttem ott, 18 éves korom óta Győrben élek. Itt az emberi kapcsolatok, nem kicsit felszínesek, távolságtartók, kisebb vagy nagyobb mértékben akár ridegek is (magánvélemény, mások talán másképp érzik). A közös fotózást úgy terveztem, hogy megérkezek a megadott címre, fotóstársam beül a kocsimba, fotózunk, hazaviszem, én pedig megyek tovább az utamra. Ennek megfelelően "földrefekvős" straparuhába öltöztem már itthon.
Már a találkozás első perce egész másképp alakult. Fotóstársam kijelentette, hogy szó sem lehet addig elindulásról, amíg a feleségének be nem mutat, és nem iszunk együtt egy kávét. Hiába szabadkoztam, a kedves invitálásnak nem lehetett ellenállni. 
A bemutatkozás, kávézás és rövid fesztelen beszélgetés után indultunk az osztrák határ felé, a Strem határfolyó melletti erdőkbe. Első találkozásom azzal a virággal, amit már régóta szerettem volna látni! :-)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
Még épp időben voltam, találkoztunk szép és friss virágokkal is, de a példányok zömén már látszott, hogy az elvirágzásuk kezdetén járnak.
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
Fotózgattunk, beszélgettünk... közben szóba került, hogy a közelben kakasmandikó (Erythronium dens-canis) nevű virág is előfordul. Szinte kérnem sem kellett, máris megígérte, hogy a kockás liliom után kakasmandikót fogunk fotózni!

Hálás köszönet neki ezúton is - segítőkészségéért, barátságáért, szívélyességéért.

Nevét és elérhetőségét, valamint a kockás életterét szándékosan nem írom le - ha találkozik blogposztommal, Ő úgyis tudja, miről és kiről szól a történet.  

Fotótúrám leírása egy másik posztban folytatódni fog. Akkor a kakasmandikó lesz a fő téma.

Kellemes Húsvétot kívánok minden kedves blogolvasómnak!

2016. március 19., szombat

Leány-kökörcsín(y)

Ma nem sokat szövegelek, mindössze pár képet mutatok a Győr-közeli Nyúl község "havasaiban" fotózott leánykökörcsin-képeimből. (A "nyúli havasok" a Nyúl községi dombok tréfás helyi elnevezése. Vicces nép lakik errefelé, mert magát a községet Tapsifalvának is hívják jókedvükben).

leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Legyen szép napotok!
Egyúttal Kellemes Húsvéti Ünnepet kedves látogatóimnak!

2016. március 16., szerda

Műgörög műfalu

Van már vagy öt éve annak, hogy Balatonfüreden jártam. Nem töltöttem ott több időt, mint egyetlen nappalt; abból is leszámítva az oda- és visszautazás idejét. Röviden szólva: egy hosszú séta és fotózásnyi időt.
Akkor hallottam arról, hogy van itt, Balatonfüreden egy "görög falu" nevezetű szórakoztató negyed. Nem tagadom, nem hozott lázba. Időm sem lett volna megkeresni, és indíttatást sem éreztem arra, hogy egy bárban ücsörögjek akkor, amikor nyár van, ragyogóan süt a nap, és felülmúlhatatlanul szép látványt nyújt a Balaton. 
Aztán el is feledkeztem róla. A hírekben nem szerepelt, a Balatont ritkán látogatom... A múlt évben azonban fotós barátok utaztak oda. Sétáltak és fényképeztek a "faluban", és nagyon is lehangoló élménybeszámolókat hallottam tőlük.
Emiatt, vagy másért is, de feltámadt bennem a kíváncsiság a hely iránt. Annyira azért nem, hogy rohanjak romos, de egzotikus házacskákat fotózni. Csak éppen annyira, hogy felvettem Balatonfüredet is a képzeletbeli (csak gondolatban létező) "bakancslistámra".
Most, hogy vége a télnek, nyomul a tavasz, bennem is egyre nagyobb a mozgásigény. Voltam már néhány fotózáson az idén is, de folyton keresem az újabb lehetőségeket a mozgásra, kirándulásra, fotózásra. Nem ragozom a részleteket, hosszú lenne a lista, ha leírnám, mely helyek fordultak meg  a fejemben. Az elmúlt vasárnapra már fixnek látszott egy kirándulás a Dömör-kapuhoz, a Bükkös patak völgyébe, Szentendre közelébe. Régóta készültem ide... A meteorológia azonban nem ígért igazi jó időt, ezért ezt az utat hétfőre halasztottam. De a vasárnapot se akartam kihagyni, a bizonytalan időjárás ellenére sem. Addig-addig töprengtem, mi lenne egy okos gondolat, amikor beugrott: Balatonfüred! Hát akkor legyen a "görög falu"!
Nos - a lényeg, Balatonfüredre mentem. A keresett helyet hamar megtaláltam, és találtam egy tárva-nyitva álló kapubejáratot is. A magammal vitt pici SONY MILC-emet azonnal beüzemeltem, és megkezdtem a fotógyártást... 

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Megdöbbentem a látottakon. Tudtam, hogy a hely, mint szórakoztató negyed más nem üzemel, évek óta jórészt elhagyatott. Próbáltam elképzelni, hogy nézhettek ki ezek a kis házikók a fénykorukban, és mi lehetett a rendeltetésük. De őszintén megvallom, cserben hagyott a fantáziám.
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Kicsit beljebb haladva már szebb képet mutatott a látvány. Életnek nyoma sincs sehol, de egész utcákba rendeződött épületek mégis kedvezőbb képet mutattak, mint az első benyomás megérkezésemkor. Még jobban kezdett érdekelni, mit is látok tulajdonképpen? 
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Ami leginkább megdöbbentett, az az volt, hogy a falu egész területe részben szabályos járólapokkal, nagyobb részben azonban szabálytalan méretű kőlapokkal volt lerakva. Eltűnődtem azon, mennyi munka, energia és pénz van belefektetve csak az utcák burkolatába, és vajon mit remélt a befektető ettől?
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Az egész terület nagyjából központi tere. Szép lehetett egykor, de annál lehangolóbb a látványa most. Saját magamon is csodálkoztam egy parányit! Valami megfoghatatlan, kicsit romantikus, kicsit sajnálkozó érzetem támadt. Még a sétám kezdetén azt gondoltam, csak a legjellegzetesebb helyekről készítek képet. Nem azzal a szándékkal érkeztem, hogy dokumentáljam egy egykor szebb napokat látott nevezetesség pusztulását, mégis nehéz volt elmenni egy-egy épület mellett fotózás nélkül. Végül mégis lett egy rakás képem, melyekből csak keveset mutatok be itt a posztomban...
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Szinte minden házikó mellett kis lépcső vezetett fel a tetőre. Megjegyzem, mindenhol vagy felirat, vagy kis torlasz jelezte, hogy a tetőteraszokra nem tanácsos - vagy inkább nem szabad - felmenni; de hát a fotós kíváncsiság, ugyebár? De úgy tűnt, ez a fajta kíváncsiság nem csak rajtam vett erőt, mert szinte mindegyik torlasz félre volt már tolva - nyilván az előttem itt járt látogatók által. Gondoltam, ha alattuk nem szakadt be a tetőzet, talán alattam se! Ezen aztán kicsit én is felbátorodtam, és pár percre felkukkantottam a "magasba"! :-)
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Némelyik házikó homlokzatán még látszanak az egykori reklámfeliratok nyomai. Többnyire német vagy angol nyelvet ismerők számára érthető nyelven.
Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"
Az interneten (Wikipédia) viszonylag bőven lehet olvasni a "falu" fénykoráról, majd hányatott történetéről. Nem lenne értelme, hogy onnan idézzek szövegeket, hisz ott bárki érdeklődő megtalálja azokat. Különben is, hogy idézzem egykori tanáromat: "Ami már fel van találva, azt nem kell még egyszer feltalálni". Érthetjük úgy is, hogy ami már egyszer le van írva, azt nem kell még egyszer leírni, igaz?

Szép napot kívánok minden kedves poszt-olvasómnak!

2016. március 8., kedd

Hunyor túra a Gaja-szurdokban

A múlt hét eléggé kiszámíthatatlan időjárása után a meteorológia kellemes kiránduló időt jósolt a hét szombatjára. Volt is "gondom", mivel töltsem a napot, hová menjek kirándulni. Mivel a szezon igazából csak most kezdődik, hosszú még a bakancslistám, volt miből válogatni... Szóba jött egy rövidebb, összetett túra, ami a Nyúl községi dombokon található leánykökörcsinek fotózásából, és Pannonhalma arborétumának meglátogatásából állt volna. Gondolkodtam a Dömörkapu és Bükkös patak, vagy éppen egy már kinézett Pilis hegyi körtúrán is. Ezek az utóbbi helyek azonban meglehetősen messze vannak,  meglévőnél kissé nagyobb elszántság kellett volna ahhoz, hogy ide egyedül elinduljak. Mert az fix dolognak látszott, egyedül fogom tölteni a hétvégét - legalábbis azt az időt, amit kirándulásokra, fotótúrára szánok.
Örömömre pénteken este üzenetet kaptam, hogy csatlakozhatok fotóbarátok csapatához, akik szombaton a Gaja-szurdokba készülnek. Kellemes társaság, örömmel vettem a meghívást. Aztán alaposabb megfontolás után mégis arra a döntésre jutottam, hogy szombaton inkább mégsem fotózok. Mondjuk úgy, hogy előtte, pénteken rengeteget gyalogoltam (és fotóztam) Budapesten, szombaton pihennem kell. Majd vasárnap...
De a meghívás el is döntötte a dilemmámat: a Bakonyba megyek. Végigjárom azt az (egyébként már ismerős) útvonalat, amit a barátokkal tettem volna meg szombaton.
Vasárnap reggel természetesen azonnal azt kémleltem az ablakon keresztül, milyen az idő odakinn. Olyan - lehet jó idő is, lehet rossz idő is - kinézete volt a dolognak. Pozitív szemléletű alak vagyok, meg optimista.... "úgy döntök, jó időnek kell lennie" - alapon beöltöztem szokásos terepruhámba, és elindulta Bodajk felé. A csapat ugyanis itt kezdte meg a túrát a Gaja mentén. Hát mentem én is arra...
A patak akkora volt, hogy ilyen nagynak én még nem láttam a Gaját! Szélesen és sebesen hömpölygött, néha szinte folyónak képzelte magát, mint aki (ami) nem ismeri saját határait... :-)

Gaja-szurdok
Csak egy kis pillanatkép, mekkora erő van egy kis vízfolyásban, esős időszakban. Szárazabb időben víz is alig van errefelé, mint általában a bakonyi patakokban.
Gaja-szurdok
Akkor tehát nézzük az ilyenkor már fellelhető vadvirágokat... azokért (a fotójukért egészen pontosan) mentem oda első sorban. A képen vadon, természetes élőhelyén megtalálható kisvirágú hunyor látható.
Tudom, illő lenne a virágok nevét latin nevükkel együtt írni... én azonban nem vagyok botanikus, nem is oktatási szándékkal írom a posztomat, hanem műkedvelő, fotózgató turistaként. A latin nevek mellesleg a Google segítségével gond nélkül megtalálhatóak. 
Gaja-szurdok
Egy másik hunyor-tő. Mosolyogni támad kedvem, ha visszagondolok, mennyi gondom volt a fényképezéssel. Két gép volt nálam: egy Olympus E-510 váz 70-300 mm gyújtótávú telével, és egy 14-52 mm gyújtótávú alapobjektívvel. A másik gép Nikon D3100 váz egy Nikkor 40 mm fix gyújtótávú mikro (makró) objektívvel. Cipeltem magammal háromlábú fotóállványt, és egy nagyméretű műanyag szemetes zsákot is - biztos ami biztos alapon. Természetesen minden eszköznek meg volt a maga fontos szerepe, tudatosan válogattam össze az eszközöket. Hosszasan taglalhatnám, mit miért, de most nem ez a cél.
Gaja-szurdok
Gaja-szurdok
Pettyegetett tüdőfű. Nem volt túl sok, de azért lehetett találni. Kellemes kis virág, különösen a kék színe miatt kedvelem. Szeretek minden virágot, ha kék színű... kedvenc színem. A szirmokon látható vízcseppek eredetiek, nem "műkönny"! Az épp csak érkezésem előtt elálló eső maradványai.
Gaja-szurdok
Gaja-szurdok
 Galambvirág. Kedves, apró, szép virág, nagyobb része éppen csak nyílni kezdett. Még sok a bimbós állapotú.
Gaja-szurdok
 Na még egy pettyegetett tüdőfű.
Gaja-szurdok
Hóvirág. Amerre jártam, kevés volt már belőle, lassan teljesen elvirágzik. A túrám "fordulópontjánál" azonban még nagy összefüggő virágmezőt láttam, de hóvirágot már nem akartam többet fényképezni. Megtettem máshol, sokkal korábban.
Gaja-szurdok
Nézzetek meg tőlem néhány képet a patakról is, hisz az sem mellékes szereplője volt a túrámnak. A közelmúlti esők kissé átformálták a medret, a látvány pedig egészen szokatlan volt nekem.
Gaja-szurdok
Néhány helyen sok fahulladékot hordott össze a víz, valóságos gátat épített belőle. Látványos mini-vízeséseket, zubogókat lehetett látni több helyen. Valóban nem mindennapi látványban volt részem ezen a tájon!
Gaja-szurdok
Gaja-szurdok
Ezen a ponton fordultam vissza, és sétáltam el a parkolóban hagyott kocsimhoz.
A híd az un. Ádám-Éva híd, két egymás mellett álló, óriási vén tölgyfa emlékére. A nagyobb fa neve volt Ádám-fa, a kisebbé Éva-fa. Az évszázadok során azonban sorsuk beteljesedett... A nagyobb, Ádám-fa úgy dőlt ki, hogy keresztbe esett a patak fölött. Nagyon sokáig ez a kidőlt fa szolgált hídként a patak két partja kötött. Én még néhány éve jártam rajta. Aztán egy nagy áradás erejét a korhadt fatörzs már nem bírta elviselni, és kettétört. A nagyobb megmaradt darabját mementóként a patak partjára fektették, helyére pedig új, erős hidat készítettek.
Ha Fehérvárcsurgó felől jövünk be a szurdokba, hamarosan megtaláljuk ezt a helyet. (Korábbi túráimon mindig innen indultam)
Gaja-szurdok
Gaja-szurdok
Odvas keltike. Összesen ezt a kettő (három?) kis virágot találtam. Biztosan volt több is, csak épp nem került a látóteremben. Ezeket is érdekes módon vettem észre :-)
Már az összes cuccomat beraktam a kocsim csomagtartójába, és éppen a ruházatom tucatnyi zsebét tapogattam végig, keresve, hová is tettem a kocsikulcsot a pakolás idejére. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem az összes kulcsomat mindig keresnem kell. Eközben vettem észre, hogy a kocsi mögött, a domboldalban van egy kis lilás folt. Közelebb mentem, megláttam... Azonnal visszamentem a kocsihoz, elővettem a Nikon makrót... ez lett belőle.

Szép napot kívánok minden látogatómnak!