2016. február 29., hétfő

Portrézás, emberábrázolás

Jönnek.mennek a "frontok", én meg reggel felé nem tudok aludni miattuk. Nem azért, mert nagy zajt csapnak, csak épp a megkopott idegeim nehezen viselik őket. S ha már nem tudok aludni, akkor száz felé járnak a gondolataim... ma történetesen azon agyaltam, hogy is állok én a portréfotózással. Tágabb értelemben az emberábrázolással, saját műkedvelő szintű fotós ténykedésemen belül.
A fotózás az én esetemben hobbi, időkitöltő nyugdíjas tevékenység. Nem mesterségbeli ténykedés, nem is művészálmokat kergető rózsaszín köd - ezzel együtt azonban a mennél jobb minőségű képek készítésére való törekvés. Ennek érdekében fejlesztem ismereteimet könyvekből, fotós társak tapasztalataiból, tanácsaikból, képeik tanulmányozásából, és fotós kiállítások látogatásából.
Mivel számomra a legtöbb fotózási lehetőséget a kirándulások és természetjárás kínálja, nem specializálódtam a fotós műfajok egyetlen ágára sem. Van azonban egy "irányvonal", ami egy picit a szívem csücskét jelenti; ez pedig nem más, mint az emberábrázolás. Nem vagyok könnyű eset önmagam számára sem, hiszen ez az a műfaj, ami talán a legnagyobb felkészültséget követeli meg minden fotós számára. Én viszont autodidakta amatőrként nagyon messze vagyok attól, hogy bármilyen szinten sikereket reméljek magamnak ebben a műfajban.
De éppen ezért kihívást látok abban, hogy néhány képemet megmérettessem képzett amatőrök képei között. Ezt tettem mintegy két hete is: küldtem képeket képbírálatra, abban a (csak magamnak megvallott) reményben, hogy talán, legalább egy fotóm elfogadásra kerül a házizsűri által. Ez mindössze annyit jelent, hogy az összes elbírált kép kb. első 40%-ba bekerül. Most rögtön közlöm is az eredményt: nem fogadták el egyetlen képemet sem. Azt is közlöm rögtön - és nem a magam mentegetésére - hogy meglehetősen magas volt a beküldött képek átlagos színvonala. Sok igényesen kidolgozott színházfotó, modellfotó és beállított portréfotó között az én "kapásfelvételeim" nem voltak versenyben. Meg - sajnos - a képkidolgozás terén is van hiányosságom bőven...
Megmutatom, melyek azok a képeim, amelyek a fent említett képbírálaton szerepeltek. Tudni kell, hogy a képbírálat nem szóban történik, szóbeli értékelés nincs, csak pontozás. Ebből kifolyólag ott helyben nem derült ki, hogy  a zsűri milyen szempontok alapján fogadott, vagy utasított el képeket.
A most, posztomban megmutatott képek az eredeti képeknél jóval kisebb, "lebutított" változat, kevesebb részletet tartalmaz. Ezt meg kellett tenni, mert ha nem teszem én, akkor megteszi helyettem az internet :-(
Hollókői népviselet
(Köszönet Nemes "mettor" Zoltánnak a korrekcióért)
Hollókőn készült kép, Húsvét idején, locsolkodó népszokás bemutatása alkalmával. A skanzenfalu utcájában lépni is alig lehetett a nagy tömegben, fotózásra pedig csak pillanatfelvételek "technikával" volt mód. Jól látszik, hogy a modellek a hétköznapokban parasztasszonyok, hollywoodi kinézetet nem lehet elvárni tőlük. Ők ilyenek, és kész...
Hollókői népviselet
Ugyancsak Hollókő, egy kis vidámkodás az idős hölgy arcán. Engem megfogott, tetszett, de maga a fotó sikert nem aratott a zsűri előtt. 
Hollókői népviselet
Fiatalabb generáció... Azt gondolom, profi fotósok is keresték a témát az utcán. Arra figyeltem fel ugyanis, hogy egy csapat fotós egyik tagja mond valamit az egyik hölgynek, amire nagy nevetés támad a lányok között. Aztán az egyik - roppant csinos - hölgy mélyre hajol, a fotósok pedig nyomják veszettül az expógombot... fényképezték az alsószoknyák sokaságát. Épp csak annyi időm maradt, hogy kattintsak egyet, és már vége is lett a jelenetnek.
Csángó zenekar
Erdélyben jártam, Csíki csángók, székelyek között. Mindkét zenész neves hangszeres játékos, a gardonos pedig zenepedagógus azon túl. Kis koncertet rögtönöztek nekünk. Nagyon sajnáltam, hogy a babaarcú kisfiút nem tudtam külön fényképezni, pedig nagyon jó fotótéma lett volna. De hát végül is nem fotózni mentünk... A saját képarchívumomban ezt a felvételt értékes képnek tartom, de a zsűri más véleményen volt.
Korondi fazekas műhelyében
Korondon, a fazekasság "Mekkájában" is jártam, egy népművész műhelyében. A Mester felesége épp mintákat rajzol...
Korond, fazekas
Ugyancsak fazekas, de már egy másik mester. Egy fél busznyi ember zsúfolódott be a parányi műhelybe, még a Mester is alig tudott mozogni a sok embertől. Csak a szerencsémen múlt, hogy olyan helyre sodródtam, ahonnan viszonylag jól láttam, és - szerintem - szépek voltak a fények. A zsűri ezt is másképp látta...
A Mester
Ugyanakkor készült kép, mint a fenti. Munka közben, a munkájára figyel a Mester. Nem klasszikus portré, de akkor és ott csak így lehetett.
Szentendre, skanzen
Szentendre, skanzen. A fotózás körülményei nagyjából ugyanazok, mint feljebb, ahogy leírtam. Itt is munka közben látunk egy Hölgyet, amint épp mézeskalácshoz készít tésztát. Turistafotós által készített turistafotó... :-)

Hát ennyi. Mint említettem, nem vártam sikert a képeimtől a zsűri előtt, de azért egy csodának nagyon tudtam volna örülni. De mint ahogy "boszorkányok pedig nincsenek", úgy csodák sincsenek.... :-)

Szép napot kívánok blogom olvasóinak!


2016. február 28., vasárnap

Tőzikézés

"A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű." - Wikipédia

Február vége van, egyre több jel mutat arra, hogy vége a téli szezonnak. Az időjárás még szeszélyes, jönnek-mennek a hideg- meg melegfrontok, hol napokig a napot se lehet látni, vigasztalanul esik az eső... más napokon viszont fényárban úszik minden, hét-ágra süt a nap. Ha felhős az ég, egy enyhe depresszió van rajtam, ha süt a nap, akkor a szabadba vágyom, kirándulni akarok... mozgásra, friss levegőre, ha mód van rá, kellemes társaságra vágyom. De az se zavar, ha egyedül kell nekiindulnom egy fotótúrának (mint legtöbbször). Így volt ez a hét közepén is. Már reggel látszott - egy szép szerdai napon - hogy a meteorológia "eltalálta", milyen lesz az aznapi időjárás. Kirándulni, fotózni való idő lett! 
A fotózásról annyit, hogy - bár csodálom a művészi igénnyel elkészített képeket - én csak a turistafotósok mentalitásával (és képességével) rendelkezem. Képre veszem, ami tetszik nekem, és többnyire a maga valóságában rögzítem a természet szépségeit. 
Nos, tehát a szerdánál tartottunk. Összepakoltam a fotós felszerelésemet, a kocsimba gumicsizmát tettem, és elindultam Csáfordjánosfára, tavaszi tőzikét fotózni. Megjegyzem, nem először, korábban már kétszer jártam itt, tudtam, mire kell számítani. Elsősorban bokáig érő sárra és vízre a láperdőben, és leírhatatlan mennyiségű és szépségű tőzikére.
Amint megérkeztem, az utcai cipőmet gumicsizmára cseréltem, és a már jól ismert úton - egy kis réten át - megindultam az erdő felé. Közben természetesen át kellett haladni a Répce folyó (patak?), és a vele párhuzamosan haladó szívárgócsatornák hídjain is.
Arról persze szó sem lehetett, hogy a szokásos módon, hason fekve készítsünk makrókat az amúgy nem túl nagy, de mindenképpen "földközeli" virágokról. Ilyen körülmények között csak egy makró-képességgel rendelkező teleobjektív segít. Persze, a maga hátrányival együtt. A közeli képeket és egy Olympus Zuiko 70-300 mm gyújtótávolságú teleobjektívvel készítettem.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
 A teleobjektívnek megvan az az előnye, hogy a speciális makróobjektívekhez hasonlóan szépen mossa a hátteret, kiemeli a témát, ezzel csökkenti a fő téma körüli zavaró objektumok látványát. Az igazi természetfotózás egyik szabálya ugyanis, hogy (legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban ezt kevesen tartják be) nem szabad a téma környezetét átrendezni, azaz a természet igazi voltába beleavatkozni.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Ez a kép ad némi ízelítőt abból, hogy is néz ki a láperdő a fotózás idején.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Szép, ugye? Engem lenyűgöz, álmélkodva jártam le-föl a mocsárban, és nagyon örültem, hogy itt vagyok. Természetesen óvatosan kellett lépkedni, megnézni, hová teszem a lábam, hogy kárt ne tegyek a gyönyörű virágmezőben.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Fehér virág, élénkzöld moha a fákon, az ég kékje megcsillan a vízfelületen....
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Az erdő természetesen tájvédelem alatt áll, fakitermelésnek nyoma sincs. Mindössze annyi emberi beavatkozás történik, hogy a tanösvényt karbantartják, az ösvényre dőlt fákat két (vagy több) részre vágják, az ösvényről eltávolítják, de a helyszínen hagyják. A belső területeken kidőlt, elöregedett fák a helyükön maradnak, a természet örök körforgásának részeként.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Őstermészet. Tükröződés.
Láprét
Minden kirándulásnak vége van egyszer, indulni kell hazafelé. Az erdőből kiérve is nagyon sok téma akad azok számára, akik fogékonyak a természet szépségeire. Legyen az egy magányos fa, felhőalakzat, tükröződés a vízen.... stb.
Torzó 
"A fák állva halnak meg" mondta egyszer valaki. Az Ő igazságának szép példája, amit ezen a képen látunk. Ez a kép a Répce partján készült, a zsilip közelében.
(Talán) Madárberkenye
"Színeket akarok látni :-)" - mondta egy fotóstársam. Eddig volt fehér, zöld, kék - most íme egy kis piros.
"Az ég vízre szállt" :-) idézet önmagamtól
Hát itt van vége... nem a képeimnek, csak a beszámolómnak. Remélem, nem unatkozott nagyon, aki a fotóimat megnézte, "szövegelésemet" elolvasta.

Legyen szép napotok!