A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marcalváros. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marcalváros. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 13., csütörtök

A múló idő

Úgy érzem, az idei évem valahogy más, mint az eddigiek... Fáradtabbnak, ugyanakkor nyugtalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor. Úgy indultam neki az évnek, hogy többet utazok, mint eddig, több élményt fogok begyűjteni, amíg megtehetem, amíg képes vagyok menni, autót vezetni, amíg az egészségem bírja. Aztán ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább tapasztalom, hogy a mozgás iránti vágy megvan ugyan bennem, de egyre nehezebb elindulni. Lassan oda jutok, mint egy kedvelt barátom novellájának hölgy-szereplője: nekem is meg kell állnom kicsit, hogy el tudjak indulni.
Na jó, nem mindig van így, de vannak jó és vannak rossz időszakaszaim. Ha borult az ég, ha felhős, szomorú szürke és fénytelen a nap, akkor én is a padlón vagyok. Ha ragyog az ég, a kedvem is vidám. 
Most néhány napja szomorú, szürke idő van...
Tegnap ennek ellenére úgy döntöttem, összekapom magam, és "megcsinálom" (legyalogolom)  a szokásos napi egészségügyi körömet. Pluszban még összekötöm a hasznosat egy másik hasznos dologgal: megvásárolom a Pláza könyvesboltjában a prágai kiránduláshoz ajánlatos útikönyvet, és a későbbre tervezett őrségi utamhoz a térképet. Ezek még hiányoztak a gyűjteményemből. Továbbá viszek magammal egy fényképezőgépet is. Gondoltam, meglátogatom az adyvárosi tavon a kedvenc fekete hattyúkat, a körsétám másik szakaszán pedig készítek néhány fotót az őszi színekbe borult fákról.
Szerencsém volt... a könyvet és térképet megkaptam, a hattyúk pedig szinte vártak a tó legközelebbi pontján. Jó modellnek bizonyultak. Közel engedtek, pózoltak, állandó mozgásban voltak, szinte kínálták magukat a fotózásra.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Kedvtelésből készült, amolyan "szeretem" képek. Nem az örökkévalóságnak szánom őket, nem is arra, hogy csak egy legyen, de az tökéletes... a célom csak annyi, hogy örömömet leljem a fotózásban, és a gyönyörű madarak látványában.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Körbejártam a tavat, aztán indultam tovább. A szokásos sétaútvonalon van egy szakasz, ahol minden ősszel nagyon szép színekbe fordulnak a fák levelei. Ott terveztem még néhány fotó elkészítését.
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
A múló idő
Végül egy pillantás a marcalvárosi aluljáró órájára. Mementóként, amely nem engedi felejteni az idő múlását...

Legyen szép és vidám napotok!

2015. augusztus 7., péntek

Eszembe jutott...

Igen, eszembe jutott sok emlék, elég volt hozzá egy pici inspiráció. Aztán eszembe jutott, hogy a győri belváros barokk emlékeiről készült képsorozatom után miért ne készíthetnék egy "Anti-barokk Győr" képsorozatot is? Ez már a harmadik tematikus képsorozatom lenne, ide értve a Győr-Gyárváros különleges stílusú épületeit sorra vevő sorozatomat (blogposzt!) is.
Kegyetlen a hőség, kánikula van, de már nagyon vágytam egy hosszabb sétára. Egy késő-reggeli órában aztán fényképezőgépemmel elindultam. Ez az anti-barokk téma a paneles lakótelepek lenne, melyekből Győrben van bőven! (Én magam is ilyen házban lakom) Alig indultam el, máris módosult a terv... (újratervezés) - mondaná kedvelt GPS-em. Úgy döntöttem, elmegyek egészen a Co-Walter zsilipig, és onnan, Marcal II-től indulva haladok a Bán Aladár utca irányába. (Bár lehet, a Bán Aladár utcát kihagyom... aki ismeri, tudja miért)
A Co-Walternél (az egy zsilip, a Holt-Marcal és a Rába között) és a Marcal-tónál aztán sok emlék tört rám. El is határoztam, a környéken készült képeimből készítek egy kis összeállítást, mielőtt az "Anti-barokk Győr" projektbe belekezdenék. 
A bemutatott képekben nincs rendszer... talán csak annyi, hogy séta közben készült fotó valamennyi, "eléggé el nem ítélhető módon" nem a minőségre törekvés jellemzi egyiket sem. Ennek figyelembe vételével nézzétek őket... :-)
Trombitavirág
Ez a kép még út közben készült. Természetesen gyalog indultam útnak, így nem volt gond, hol álljak meg, ha valami megtetszik nekem.
Jégmadár
Innentől kezdve kicsit ugrálni fogok; időrendben is, helyszíneket illetően is.
A Co-Walter környékének legnagyobb kincse számomra a jégmadár volt. Igazi kis ékszermadár, gyorsröptű, félénk, nem nagyon tűri az ember közelségét. Többnyire csak erős teleobjektívvel, és még erősebb szerencsével sikerül jó képet készíteni róla.
Jégmadár
Jégmadár
Nemrég azonban a horgászok felfedezték, hogy a csatorna sekély vizében rengeteg törpeharcsa él. Szabályosan ellepték a vízpartot, merítő hálóval szedték ki az apró halakat. Ezzel azonban megzavarták a jégmadár életterét, meggyérítették a táplálkozási lehetőségeit. Csatlakoztak hozzájuk a hangoskodó, mindig részeg hajléktalanok. Tele lett szeméttel a környék... elmaradtak a fotósok is, is ilyen körülmények között jóérzésű ember alig-alig fordul meg itt.
Törpeharcsa
Törpeharcsa
Törpeharcsa csapatban
Így néz ki a törpeharcsa - kicsit fejlettebb állapotban. Nem igazán tudom, mekkorára tud megnőni, de azt tudom, hogy halászlében megfőzve nagyon finom! Bajai halászlé módra elkészítve Hercegszántón, Karapancsán ettem olyan halászlevet, amelyik tenyésztett törpeharcsát is tartalmazott! A vadon kifogott ivadékokat a horgászok csalinak használják, nagyhalak horgászatakor.
Szürkegém
A másik dolog, amiért nagyon kedveltem (ma már talán véglegesen múltidőben) ezt a partszakaszt, hogy Győrhöz közel lehetett itt nagytestű madarakat fotózni. Jellemzően szürkegémeket, ritkábban hófehér kócsagokat.
Szürkegém... halzsákmányra várva
Szürkegém
Szürkegém
Döntően csak a téli időszakban jelentek meg itt a ragadozó madarak. A zsilipen átfolyó víz ugyanis nem fagyott meg, a sekély vízben sok volt az apróhal, könnyen jutottak táplálékhoz.
Kormorán, más néven kárókatona
Kormorán minimál
A zsiliptől a Marcal-tó felé haladunk... nem igazi tó, a holtág egy kiszélesedett szakasza. Mi azonban szívesen hívjuk tónak, hisz Győrben a sok folyóvíz mellett igazi tó alig akad...
Marcal-tó télen
A víz már csak olyan, hogy télen befagy... a közeli Marcalváros lakóinak nagy örömére. Egy ilyen este arra sétáltam, a nálam lévő zsebkompakttal kattintottam néhány fagyos-naplemetés képet.
Naplemente
Naplementéből van több is, szebb is. "Fotós közhely", ahogy sokan tartják... igazuk lehet, de azért szép is tud lenni, nem csak közhelyes.
Vízisikló
Ahol víz és hal meg béka van, ott vízisikló is akad. A kissé hideg, de már napos órában kibújik a vízből melegedni. Egy ilyen példányt sikerült képre venni.
Marcalváros
Vihar készül, gyülekeznek a felhők. A Városrészt mindössze egy út választja el a tó szélétől.
Marcalváros
A paneles beépítésű városrész a tó partjáról nézve - egy másik nézetben. Ez a kép a tervezett "Anti-barokk Győr" sorozatom része is lehetne.
Amíg el nem felejtem - még egy naplemente!
Marcal-tó
És a mai posztom koronája! (dobpergés) egy frissen készített fotó, a mai fotósétám egyetlen - itt - bemutatott darabja.

Jutott eszembe más is... sok kellemes emlék, ami ehhez a környékhez kötődik. Minden képet azonban nem tehetek közzé... sajnos. Pedig szívesen megtenném.

Legyen szép napotok! :-)