2013. július 31., szerda

Kis-Balaton - új fotók

A Kis-Balaton! Amióta először jártam ott, mindig vágyom vissza... Most elárulok egy titkot: Zalakaros nem a gyógyvize miatt kedvelt "szálláshelyem" elsősorban, hanem azért, mert kiváló kiindulási pontja a dunántúli országrész bebarangolásához. Ezek közt első helyen áll a Kis-Balaton jó megközelíthetősége. Bár az időm - anyagi okok folytán - mindig kevés, de egyetlen évben sem hagytam ki egy fotósétát ennél a víznél. Voltak ebben késő téli, vagy ha úgy tetszik kora tavaszi időpontok, voltak későbbiek, idén pedig szinte a nyár közepén jártam ott. 
Nem hallgatom el azt sem, hogy az idei - a nyári - fotózásommal nem voltam maradéktalanul elégedett. Most töltöttem ott a leghosszabb időt, mégis a legkevesebb fotótémát találtam. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a tavaszi vagy őszi időszak az, amikor - legalábbis szárazföldről! - a legkevesebb madarat lehet fotózni. Más kérdés, hogy csónakkal, vízről sokkal eredményesebb lehetne a fotózás, de nekem csak a Kányavár-szigetről, és kissé távolabb, a Zala folyó zsilipjei mellől volt alkalmam képeket készíteni.
Nem fokozta a jókedvem az sem, hogy a sziget egyre veszít vonzerejéből. Természetesen vannak jelei a gondoskodásnak is, de más oldalról több kárt szenved a sziget. Az első meglepetés a parkolónál ért. Még csak közeledtem a megálló felé, máris elállták előttem az utat - ez még nem lenne baj, de pofátlanul magas óradíjat kértek azért, hogy megállhassak valahol. Szolgáltatás persze semmi nincs, csak az, hogy a kocsit nem kell kilométerrel arrébb elhagyni. Amint ezen kibosszankodtam magam, elindultam a már szokásosnak nevezhető körutamra. Az igazi bosszúság akkor ért, amint a sziget északi partvonalán három helyen is szekértábornyi roma hangoskodott a parton. Horgásztak, mulattak, fára akasztott magnóból üvöltött Lagzi Lajcsi vagy Kadlott Karcsi .... ki a fene tudja, melyik melyik! Annyira felhúztam magam ezen, hogy elhatároztam, kifelé megkérdezem a parkoló szigorú pénzbeszedőitől, ezek az urak hány órára fizették be a parkolási díjat, és megnézték-e, hány horgászengedéllyel rendelkeznek?! Aztán persze lehiggadtam, beláttam, jobb nem heveskedni - ki tudja, ki kinek rokona azon a környéken! Mindig az eszemben van ilyenkor Olaszliszka - mindenki tudja, mire gondolok. Ja igen - természetvédelem....... van ilyen? Persze, hogy van - ENGEM meg mernek büntetni, ha belépek a tábla mögé...

Na jó, akkor fotózzunk. Kedvenc témám a madár, ha lehet, repülés közben. Az egy dolog, hogy tíz expóból egy ha olyan, amit ki merek tenni.... ezen a napon azonban összesen sem láttam tíz repülő madarat, nem hogy "lőhettem" volna rájuk. Csak később jöttem rá, mi az oka ennek: nem szeretik Lagzi Lajcsit.
Fotó a hármas ívű fahídról. Jobbra a sziget.
A híres, és sokat fotózott híd. A harmadik része nagyrészt egy fa takarásában van. Madármegfigyelés célját is szolgálja.
Én a természetben csak gyönyörködöm, de nem törekszem szakmai ismeretekre. Nem tudom például ennek a madárnak a nevét
Fecske - rengeteg mozgott, cikázott a híd íve alatt. Képe készíteni csak így sikerült....
Landolás... 
Vízityúk
Szitakötő .... talán épp petéit rakja?
Napozás...
Szarka... ha jól gondolom. Hanem nem jól gondolom, akkor valami más...
"Szitakötő" - nagy és hangos
Vadkacsa és szárcsa
Vízen járva .... meg a leveleken
Egy másik vízityúk...
Vízityúk
Mindezek ellenére nem kellett üres memóriakártyával eljönnöm a szigetről. Az eredmény ugyan nem örvendetes, de néhány "emlékfotót" sikerült készíteni.

A Zala-zsilipeknél nagy munkákat láttam. Újabb vízszabályozó zsilipek készülnek. Hatalmas földmunkagépek mindenfelé.... és nyár lévén, sok friss nád, jelentős vízfelületet takart, rontva ezzel a fotózás esélyeit.

Gyík - kicsit berúgott a maradéktól? :)
Jó ideig sétáltam le-föl, nem találtam semmi fotózni valót. Akkor szemem elé került egy üres sörös doboz, amit egy gyík napozott rajta. Ez is a természet része... kicsit humorosnak találtam.
Már késő délután, kora este volt, amikor itt jártam. A nap alacsonyan állt, szolid fények mellett. A gépek nem dübörögtek, a madarak elő mertek jönni... csak épp esélyt nem igazán adtak, hogy lencsevégre kapjam őket. Sokat vártam, hogy legalább egy tisztességes naplemente fotót készíthessek - ez sem volt eredményes, mert teljesen jellegtelen felhők voltak csak, nem rajzoltak szép formákat az égre, és a színek sem voltak kedvemre valók.

Szürkegémek, zsákmányra várva. Messze voltak...
A Zala folyó, és hídja
Nagy fehér kócsag - elbújva, rejtőzködve
Tudom, semmi nem tökéletes... a dolgok csak ritkán alakulnak kedvünk szerint. Mégis szép napom volt, meleg, mégis jó és tiszta levegő, csend és magány...... pici öröm, ha felém repül egy kócsag, és pici csalódás, ha lekési az obi autófókusza..... mint az életben, mindenkor.....

Szép napot Nektek!

2013. július 26., péntek

Egy óra Kaposváron

Kaposvár:

"Kaposvár (németül Ruppertsburg, horvátul Kapošvar) megyei jogú város a Dunántúlon, Somogy megye és a Kaposvári járás dinamikusan fejlődő székhelye, egyetemi város és püspöki székhely.
A város neve a „kapu” és a „vár” szóösszetételből származik, a mocsaras Kapos-völgyben a 13. században felépített várra emlékeztet. A település neve először 1009-ben, Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében jelent meg.
A történelem során a város számos nyelven külön nevet kapott. Németül Kopisch, Ruppertsberg, Ruppertsburg; horvátul hivatalosan Kapošvar; szlovénül Rupertgrad; törökül Kapoşvar; szerbül pedig Kapošvar. Régen a lakócsai délszlávok Kapuš-nak, a hercegszántóiak Kapušar-nak, a szigetváriak Kapušvar-nak hívták.
Kaposvár a Kapos folyó két partján, a Somogyi-dombság területén fekszik, csodálatos környezetben, a Zselic lankái között. Déli részén húzódik a Zselici Tájvédelmi Körzet.
A város, az ókori Rómához hasonlóan, hét dombra épült, név szerint: Kecel, Körtönyés, Gurgyesz, Iszák, Kapos, Róma és Ivánfa. A Róma-hegy déli részét Lonka-hegynek nevezik. Ezek ma Kaposvár déli városrészeit alkotják." - Wikipédia

Sokat hallottam Kaposvár város nevét emlegetni. Leginkább azért, mert unokahúgom ott járt egyetemre, majd ott lett doktoradusz, egyetemi oktató, majd doktor. Jártam is a környéken, de mindig csak átutaztunk a környéken kirándulások alkalmával; a várossal ismerkedni azonban sohasem volt alkalmam. 
Idén nyáron zalakarosi üdülésünk alkalmával "nagy útra" szántuk el magunkat. Meglátogattuk Szigetvár várát és a várost, hazafelé jövet pedig megálltunk Kaposváron, és tettünk egy gyors, mindössze egy óráig tartó sétát. Feleségem egy árnyékos fa alatti padon pihent az idő nagyobb részében, így nekem alkalmam adódott gyors rohanásban bejárni a belvárost, ámulni egy kicsit a városmag szépségén, és közben sok fotót készíteni.
Az idő gyorsan múlt, nekünk tovább kellett menni - kicsit bús szívvel ültem az autóba, és indultunk vissza Zalakarosra, a szállodánkba.

Kérlek Benneteket, vessetek egy pillantást képeimre. Köszönöm, legyen szép napotok!
Utcarészlet a belvárosban
Ugyanaz - egy szép házacska az utca közepén
"Társalkodók"
Működő utcai ivókút csapja
Főtér, a város központi tere
A kép előterében - balra - a Nagyboldogasszony Székesegyház látható. Helyén eredetileg Szent István kora óta templom áll, többször lebontva és újjáépítve. A jelenlegi templomot elkészülte után 1886-ban szentelték fel.
Látkép a főtéren
A monumentális székesegyház, előtte díszkút
Főtér
Főtér, díszkút
A szép kivitelű szökőkút
Főtér
A Nagyboldogasszony Székesegyház belső tere
Mária-oszlop
Nagyboldogasszony Gimnázium
Stilizált vízikerék
Szépen kivitelezett lakóépület
A Székesegyház oldalnézete
Kossuth-szobor
Utcarészlet - Városháza
Szivárvány Kultúrpalota
Meteorológiai állomás a Főtéren
Szent István kút a Székesegyház oldalában
Főtér
Itt álltam, innen indultam....
Köszönöm, hogy velem tartottatok! 

2013. július 22., hétfő

Fotók és Big Band

Hol volt, hol nem volt.....régen, amikor még még én is sokkal fiatalabb voltam, és még nem voltak digitális fényképező gépek sem, a fotóamatőrök analóg rendszerben, filmes gépekkel dolgoztak. A kép többnyire 24x36 mm méretű filmkockán jött létre, amit aztán bonyolult és hosszadalmas eljárással lehetett papírra ügyeskedni. Ez azért érdekes mai szemmel is, mert egyes "elvetemült" profi fotósok ma is így dolgoznak, másrészt pedig kiváló minőségű gépvázak, és objektívek készültek abban az időben. A ma nagyon elterjedt, és népszerű zoom objektívekkel szemben akkor a fix gyújtótávú objektívek voltak az általános használatban.
Az egykori szocialista tömb országaiban vagy a Szovjetúnióban, vagy az akkor Kelet-Németországban gyártott gépekhez és objektívekhez lehetett legkönnyebben hozzájutni. Én fiatal éveimben egy szovjet gyártmányú Zenit-E típusú gépet használtam, Industar 52/3,5 mm gyújtótávval és max. fényerővel. A váz kiváló és strapabíró volt, de az objektív nem túl meggyőző.
Volt egy ismerősöm, aki az NDK (Kelet-Németország) Praktika gépét használta, mégpedig a fiával együtt több darabot. Kissé különc család volt, fotófelszerelésre az akkori mércével mérve rengeteg pénzt költöttek. Vásároltak többek között egy Zenit váz + 300 mm gyújtótávú szettet is. Aki még nem látott ilyet, annak elmondom, hogy ez a dolog úgy nézett ki, mint egy nagyon lecsupaszított Kalasnyikov - vállhoz lehetett fogni, beszorítani, a cső helyén a hosszú (fix. 4 fényerejű) 300 mm gyújtótávú objektív, a célzó készülék pedig maga a Zenit gépváz volt. Exponálni olyan elsűtőbillentyűvel lehetett, mint magán a géppisztolyon. Úgy is hívták: "fotópuska".
Ismerőseim tehát megvásárolták ezt az összeállítást, de úgy döntöttek, a Zenit gépváz helyett az egyik, VLC típusú Praktika vázat fogják használni. Így is lett - ezzel viszont felszabadult egy remek minőségű Pentacon 50/1,8 electric típusú objektívük. Én viszont addig alkudtam velük, amíg eladták nekem ezt az objektívet. Ettől kezdve a saját Zenit-E gépvázamon ezt az objektívet használtam. A mai világban szinte hihetetlen, az orosz váz és a német objektív kompatibilis volt egymással - hát kérem, ugyebár az internacionalista együttműködés csodákra képes. A használata sem okozott gondot, bár annyi kényelmetlenséget igen, hogy exponálás előtt az obi blendéjét kívülről, kézzel kellett beugratni az előre beállított értékre. Hamar megszoktam, ment ösztönösen.
Az évek múltak, a Zenit kopott, lecseréltem digitális gépre. A Pentacon objektív viszont teljesen hibátlan, és egy speciális konverter segítségével a jelenleg használt Olympus E-510 gépvázra is illeszthető. Ebben a vázban viszont (sajnos) sokkal kisebb a képalkotó szenzor, mint az analóg 24x36 mm-es filmkocka. Ezért az objektív által kirajzolt kép közepe kerül csak felhasználásra - körülbelül 100 mm gyújtótávú objektív képének felel meg a hasznosított képterület. Tehát ezt a nagyon régi, de igen jó minőségű analóg objektívet úgy tudom használni, mint ha 100 mm gyújtótávú, 1,8 fényerejű fix digitális objektív lenne (átszámítva természetesen). Persze, a digitális rendszerek kényelméről szó sincs: nincs automatikus fókusz, csak manuális beállítási lehetőségek vannak, és itt is kézzel kell a blendét működtetni expozíció előtt. Sok a hátrány, viszont óriási előny a nagy fényerő! (Meg persze az, hogy "ingyen" van, nem kell több százezer forintot kiadni hasonló fényerejű rendszerobjektívre).
Évekig gondolkodtam, használjam-e ezt z objektívet. Készítettem már tesztfotókat évekkel ezelőtt, elégedett voltam az eredménnyel, de nem vettem rendszeres használatba. Van több rendszerobjektívem, nem éreztem igazi hiányát ennek a Pentaconnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon szeretek templomokban, vagy más zárt helyeken fotózni. Ilyen alkalmakkor a 3,5 fényerős alapobi csak megemelt ISO mellett adott kielégítő képet. A magas ISO pedig szemcsézettséget jelent, ezt mindenki tudja. Végül úgy döntöttem, elviszem néhány helyre a Pentacont, más és más körülmények között készítek újabb teszteket. Aztán majd meglátom.....

Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Fotópiknik
Zenepavilon
Fotópiknik
Fotópiknik
Fotósok egymás közt
Fotópiknik
Fotópiknik
Fotópiknik
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Hungary - Győr.  Friends Big Band
Az elmúlt vasárnapon "fotópiknik" (szabadtéri fotókiállítás) volt Győrben, a Radó-szigeten. Ugyanaz napon a győri Friends Big Band adott koncertet ugyanott, a zenepavilonban. Szikrázó napsütés, kemény árnyékok, hőség jellemezte a napot. Itt készültek az alábbi képeim, a fent emlegetett Pentakon 50/1,8 objektív használatával, Olympus digitális gépvázon.
Jobbító szándékú kritikákat szívesen fogadok.....