2019. március 14., csütörtök

Újratervezés...

Újratervezés... szokta mondani kedvenc GPS-em, amikor autóban ülök, és elkóricálok az általa diktált útvonalról. Nem ritkán megesik... ezért vagy azért, de "Ő" ezt rögtön észre veszi, és rosszalló hangon figyelmeztet is! 😀
Ma is valami hasonló történt velem; csak nem épp a GPS figyelmeztetésére kellett útitervet módosítani, hanem nem körültekintő útiterv okán. Feleségem és én Budapestre utaztunk, hogy ott idősb leányomhoz csatlakozva meglátogassuk a Nemzeti Múzeumot. Elsődlegesen a Seuso-kincseket. Halkan megjegyzem, én Székesfehérváron láttam már a kollekciót, mégis szívesen vállaltam egy második "találkozást" is ezekkel a gyönyörűségekkel.
A múzeumnál ért bennünket aztán a meglepetés: az ünnepi előkészületek (március 15) miatt 14.-én a múzeum nem látogatható!
Hát akkor.... újratervezés.
A Seuso-kincsek után a Szépművészeti Múzeum szerepelt a terveinkben. Most ez a program lépett első helyre... irány tehát a metró, és a múzeum.
Nem volt szép időjárás... borult, felhős ég, itt-ott csepp eső... nem készítettem szabadtéri fotókat.
A múzeumban legelőször mit kerestünk meg: no mit?... természetesen a sokat reklámozott Román Csarnokot! 
Román (római) Csarnok
Azt mondtam, sokat reklámozott? Talán nem eleget! Ámultam-bámultam... három tagú kis családom pillanatok alatt elvesztette egymást; mindenki ment oda, ami a legjobban tetszett neki! (Ne aggódjatok, a végén aztán összetelefonáltuk egymást) 
Nem ragozom tovább: biztatok mindenkit, nézze meg, ha még nem látta!

Most már egyedül folytattam a sétát a termekben. Ahogy a különböző mesterek termeibe lép az ember, rögtön egy fura szédület keríti hatalmába. Mondhatni forogtam saját függőleges tengelyem körül, mert nem tudtam eldönteni, merre induljak. Bármerre néztem, mindig szemem elé került valami, ami talán még jobban megfogott, mint az, amit előbb láttam. Kis idő után aztán persze betelik az ember szeme a szépségekkel, és ki tud alakítani magának valami szisztémát a képek tanulmányozására.

Sokat foglalkoztat egy ideje a keresztény egyház, és a művészetek kapcsolata. Legelőször talán a milánói bazilika kapudíszeinek látványa gondolkodtatott el. Feltűnt, hogy mennyi fedetlen női kebel látható ott. Hogy is van ez? Nem tudtam megmagyarázni magamnak. A fedetlenül ábrázolt női keblek - bármilyen környezetben vannak is ábrázolva - elkerülhetetlenül erotikus gondolatokat ébresztenek a férfi-agyban. Mire is gondolhatott az a kovács, aki ezeket a formákat kikalapálta, vagy az a festő - pláne festő-kisinas - aki ezeket a kebleket vászonra festette?
A budapesti múzeumban is vannak szép számmal olyan ábrázolások, melyek valahogy sehogysem illenek az én vallási ismereteim alapján egyházi megrendelésre készült képekre.

Mire gondolok? Mutatok néhány fényképet. A magam mentegetésére azonnal elmondom, hogy fotóim alap-képességű SONY NEX-3 géppel készültek, standard objektívvel, vaku nélkül, kézből fotózva.
Budapesti Szépművészeti Múzeum
Kell komment? Azt hiszem, nem... Ne csak a fekvő alakot nézzétek, hanem kissé följebb, középem a jobb oldali hölgyet is.
Az a tény sem változtat sokat a helyzeten, hogy ez a kép talán nem épp egyházi megrendelésre készült.
Budapesti Szépművészeti Múzeum
Itt már viszont egyértelmű az egyházi kapcsolat. Tudjuk, hogy Jézust ember-anya szülte a világra, így nyilván Ő táplálta csecsemő korában... de épp ebbéli tevékenysége közben ábrázolni!... pláne hogy még a kukaca is látszik! 😏
Budapesti Szépművészeti Múzeum
Ezzel a képpel kicsit más a gondom. Ha jól emlékszem, a Biblia szerint a római katona Jézus szívébe szúrta a dárdáját, hogy meggyőződjenek arról, meghalt-e. A seb viszont következetesen a test jobb oldalán van ábrázolva, szinte az összes képen. Miért van ez?

Budapesti Szépművészeti Múzeum
Megint a korábbi téma. A kép mértani közepére helyezve, szinte vonzza a szemet, mint ha az egész kép csak erről szólna.
Budapesti Szépművészeti Múzeum
Férfialak intim testrész ritkán van fedetlenül ábrázolva. Itt viszont jól látszik, szinte a néző szeme elé tolva... ráadásul valami angyal-szerű lénynél (a felhőből osztja a büntetést). Ha nem angyal, akkor nem tudom, mi... ha angyal, akkor pedig mégis van neme az angyaloknak?
Budapesti Szépművészeti Múzeum
A Szent Család... az egyik férfialak József. Az még csak rendben is volna. De a másik? Idegen férfi jelenlétében még a mai szabados világban sem történik hasonló. A másik: József miért aggastyán? Hisz tudomásunk szerint Mária még csak jegyese volt a Megváltó megszületésekor! Vagy ennyire öreg korban nősültek akkoriban a férfiak?
Budapesti Szépművészeti Múzeum
Na, még egy... aztán nem zaklatlak Benneteket tovább hülye kérdésekkel.
Először is: Ádám miért ősz? Ha csak azért nem, mert Isten a maga hasonlatosságára teremtette... Khmmm ... de akkor miért van micsodája, és köldöke Évával együtt? És mit akar jelképezni a kígyó lazán lógó farka? Na és Éva!!! Én eddig azt hittem, az "Éva almája" fent van és kettő darab... de hogy ott lenn lenne, arról még csak nem is hallottam! Csoda, hogy Ádám egyből beleharapott, amikor Éva felkínálta neki?

Na jó... ennyi elég mára. Aludjatok jól... este van!

2019. január 30., szerda

Ha nincs a fejedben, legyen a...

...lábadban! - szokták mondani a feledékeny emberre. Mondjuk... az én mai esetemben ez csak felerészben igaz... nekem ugyanis nem gyalog kellett volna megtenni azt az utat kétszer, amit egyszer is elég lett volna megjárni, ha kicsit több eszem van.
Történt ugyanis, hogy már nagyon untam a telet, a hideget, mozgáshiányom volt. Na de hová "mozogjak", ha változatlanul tél és hideg van? Meg köd, meg hószitálás, ónos eső! Én meg - bár nyugtalan vagyok - de eléggé megfontolt is ahhoz, ne üljek ilyen időjárás mellett kocsiba. Meg hová is menjek, ahol jól érezhetem magam?
Jött az ötlet, hogy el kellene menni egy jót fürdeni valami termál-fürdőbe. Jelzem, nem vagyok a tipikus pancsoló típus, de azért egy-két órát szívesen áztatom a fürdőnadrágomat alkalmanként.
Jártam is sok helyen, az ország legkülönbözőbb fürdőiben. Még olyan is volt, ahová be se mentem, csak körülsétáltam. Nem mindig egyforma a hangulatom.
Néhány napja azonban befészkelte magát a gondolat a fejembe: meg kellene nézni a celldömölki Vulkán fürdőt! Több alkalommal autóztam már mellette, de valahogy sosem kívánkoztam igazán bemenni. Most meg vártam az alkalmat - egy napsütéses téli napot - hogy hozza meg a kedvem egy kis autózáshoz. Ma aztán el is jött ez a várt nap.
Celldömölk - Vulkán fürdő
Reggel még borús idő látszott... aztán lassan kivilágosodott, még a nap is megmutatta magát. Kedves feleségem már korábban úgy nyilatkozott, hogy nincs kedve velem jönni fürdőzni; de azért még ma is megkérdeztem, "mi a pillanatnyi álláspontja" - mint tudjuk, nőknél ez eléggé gyakran változik.
Azt válaszolta, hogy még ma sincs kedve.
OK... bepakoltam két törülközőt, fürdőnadrágot, papucsot, ásványvizet egy hátizsákba, fogtam egy fényképezőgépet és a kis mindenes-iratos táskámat, és elindultam.
A kocsiról levakartam a ráfagyott deret, aztán GO!
Kellemes utazás után meg is érkeztem Celldömölkre. Út közben persze gondolkodtam, mi is legyen a napi program. Csak fürdés? Lehet, hogy az egy kicsit unalmas lesz egyedül. Aztán meg ki látott olyat, hogy valaki Cellben jár, és nem akar felmenni a Ság-hegyre! Hát ez velem nem fordulhat elő!
Hát akkor mindenek előtt a Ság-hegy.
Kocsi le az ismerős parkolóban, én meg fel a meredek kaptatón. Hó is volt, jég is volt, csúszott is... de mi tarthat vissza engem, ha egyszer nekiindulok?
Út a kürtő felé
Út közben egy kis szójáték kavargott a gondolataimban. Valahogy így: "nyomok a homokban, homok a nyomokban"... lehet, nem szó szerint van így. Itt homok egy gramm se volt; próbáltam úgy forgatni a szavakat, hogy: "nyomokban hó, nyomok a hóban"... de valahogy sosem jött ki olyan frappánsan, mint a homokos változat.
Kirakott feliratok
Kedves szokás, hogy az ide látogató turisták kirakják kedvesük nevét bazalt kődarabokkal. Alig vettem be a kanyart a kürtő felé, máris megjelentek az első nevek a deres, fagyott talajon. "Nimród" "Luca" "Zorkó"...
A kapu, amin át vezet az út a kürtőbe
Még viszonylag korán volt, a nap nagyon alacsonyan állt. A látnivalók java részét sötét árnyék takarta.
A kürtő "feneke"
Ilyet még nem láttam, pedig tettem már ide a korábbi években jópár kirándulást. Egy óriási szív van kirakva kövekből a kürtő alján! Dolgozhattak vele, akik csinálták, ránézésre is hatalma munka! Mivel a nap már nagyon szépen sütött, olvadni kezdett a lefagyott talaj. Emiatt nem mentem fel a hegy magasabb részeire, pedig érdekes képet lehetett volna készíteni a látványról.
Lávakürtő
Sajnos, az erős árnyák miatt sok nem látszik belőle, de hát bármilyenek a körülmények, ez kötelező fotó mindenkinek, aki itt jár 👵👴.

Akkor most merre tovább? Időm, mint a pelyva... (Vasban és Zalában "pelva")... Hát akkor nézzük meg a Kemenes Vulkánparkot!               http://www.kemenesvulkanpark.hu/
Lefelé a hegyről megálltam az objektum mellett, és bementem nézelődni. Egy kis ismeretszerzés nem fog megártani!
Kemenes Vulkánpark
A termek tele vannak képes információkkal, interaktív táblákkal, monitorokkal... még moziterem is van, ahol a világban történt nagy vulkanikus eseményekről láthatunk filmet.
Kemenes Vulkánpark
Kemenes vulkánpark
Kemenes vulkánpark
Báró Eötvös Lóránt
Az Eötvös-inga makettje
A tájékoztató szerint a báró által megalkotott inga a nehézségi erő egy billiomodnyi különbségének kimutatására és mérésére alkalmas. (A kiállított makettet a celldömölki szakiskola tanulói készítették).
Vulkán fürdőkomplexum
Vulkán fürdő bejárata.
Hát akkor... most jön az ön-leleplezés... miért is az a cím? Miután áttanulmányoztam a Vulkán Park látnivalóit, tovább mentem, hogy megejtsem a nap fő attrakcióját: a fürdést!
A fürdő kedves és roppant csinos pénztárosa elmondta, hogy van 2 órás, van 4 órás, és egész napos jegy. Mondtam, hogy mivel első látogatásom itt, ismerkedésnek elég 2 óra. Nem a pénztáros hölggyel akartam 2 óra hosszat ismerkedni, hanem a fürdővel.
Kaptam egy karkötőt a csuklómra. Ezzel tudok bemenni a billenőkaros kapun, ezzel tudom megkeresni a szekrényemet, és ez méri a két órát, amit befizettem.
Rendben ment minden. Átöltöztem egy kabinban... illetve előbb csak levetkőztem, majd a fürdőnadrágom felvételével próbálkoztam. Ám alig vettem kézbe, próbáltam belebújni, a nadrág gumírozott része szabályosan szétporladt! Olyan bő lett hirtelen, akkor is belefértem volna, ha ketten vagyok! Gatyamadzag meg persze nem volt benne; nem olyan fazon.
Rendkívül csalódottan konstaláltam, hogy én itt ma nem fogok fürdeni. Visszaöltöztem az utcai ruhámba, és elindultam kifelé...
A pénztáros hölgy meglepetten fogadott, majd néni sajnálkozó mosollyal vette tudomásul, hogy jártam. Kifelé, már a bejáraton kívül a használhatatlanná vált gatyát egy szeméttartóba hajítottam...

Hááááát, így jártam!

Köszönöm, ha a posztomat elolvastátok! A képek SONY NEX-3 géppel készültek,


2019. január 16., szerda

Mátyás király, és az Ő Corvinái

Messziről kezdem a mesémet; oka van annak! Régi gyakorlat nálam, hogy ha meglátogatok egy olyan eseményt vagy rendezvényt, amely fontos a számomra, akkor fotókat is készítek: ha tehetem. Úgy értem: ha szabad, ha nem tiltják. Ezt mások fölösleges dolognak tartják. Nem állítom, hogy nincs igazuk. Mert amíg fiatal az ember, rendelkezik megfelelő agyi kapacitással sok információ tartós befogadására, addig nincs is baj. De van az az idő (életkor) amikor már a szürkeállománynak kell mire támaszkodnia. Nálam ez a "támasz" a fénykép. 
Szívesen járok fotóstársak kiállításaira, múzeumokba, koncertekre. Legtöbbször viszek magammal egy fényképezőgépet is. Készítek képeket: nem művészi alkotásokra törekszem, csak emlék-képeket. Olyanokat, ha akár évek múlva megnézem magamnak, emlékeim feltárulnak... tudom merre jártam, mit láttam. Az én agyamnak ez a "támasz". Zeneműveket sem csak egyszer hallgatunk meg; ha tetszik, megvesszük hanglemezen, és kedvünk szerint bármikor meghallgathatjuk.

Nemrég több cikkben találkoztam azzal az információval, hogy Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállítják Mátyás  király Corvináinak egy részét. Mint mindenki, én is az általános iskolában hallottam ezekről a kódexekről. Szerzetesek, lúdtoll, kézírás, iniciálék, sorminták, oldalminták, pergamen... szóval... nem sok, amit tudtam róluk. Jött hát az elhatározás, hogy meg kell nézni ezeket.
Január közepén - egy hideg hétköznapon - vonatra ültem, és Budapestre utaztam. Elsődleges célom a Corvinák megtekintése volt; alternatív program pedig a szomszédságban lévő Galéria. A Galériában a múlt évben már jártam, de hát az nem "félórás" program... befejezni nem, csak abbahagyni és később folytatni lehet ott a nézelődést. Gondoltam, most folytatom... (nem folytattam, mert betelt a fotómasinám memóriakártyája a Corvináknál). 😏

Kis idézet a Wikipédiából: "I. Mátyás, közkeletűen: Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás, születési nevén: Hunyadi Mátyás, hivatalos latin uralkodói nevén: Mathias Rex; neve németül, latinul, angolul: Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, románul: Matei Corvin, csehül: Matyáš Korvín, horvátul Matija Korvin (Kolozsvár, 1443. február 23.Bécs, 1490. április 6.) Magyarország királya 1458 és 1490 között. Hivatalos uralkodói címe eredetileg Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya volt, ehhez csatlakozott 1469 után, cseh királlyá választásától a Csehország királya cím is. Nemzetközileg ismert Corvinus, azaz Hollós melléknevét a Hunyadi-család hollót ábrázoló címeréről kapta"

Hát akkor a kiállítás képei:
Kálmáncsehi Domonkos kisebb breviáriuma
Már az, amit az első teremben láttam, elcsodálkoztatott. Minden képzeletet felülmúló könyvek kápráztatták el a szememet. Nagyon sok ember, turista-csoport, idegenvezető... csendben nézelődő turisták, hangos idegenvezető, és mindenki kezében mobiltelefon vagy fényképezőgép. Szabadon lehetett fotózni, de vakut nem szabadott használni.
Hogy mit láttunk... magyar és angol nyelven kielégítő információ olvasható minden kiállított mű alatt. Eleinte próbáltam ezeket is fotózni, hogy később párosítsam a kódexeket és a magyarázatot. Ezt azonban hamar abbahagytam, mert a könyvekkel ellentétben a magyarázatok sötétben voltak, kézből fotózva nem lehetett jól olvasható eredményt elérni.
Corvina
Corvina
Annak ellenére, hogy kézből és vaku nélkül fotóztam, a képek megfelelően élesek lettek. Ha elég nagy a rálátás a szövegre, olvasható is... persze, ha tudunk latinul... vagy görögül, a szöveg nyelvezete szerint.
Corvina
Címeres levél
"Mathias Dei Gratia Rex Hungarie".... Mátyás Isten Kegyelméből Magyarország Királya"... ha nem tévedek...

Corvina
Fotózás oldaláról nézve nagyon sok volt a zavaró tényező. Nem csak az egymás lábát taposó látogatók miatt, hanem a világítás sem kifejezetten a fotózók kedvére lett alakítva. (Végül is nem az volt a cél). Szemmel nagyon jól lehetett látni mindent, de a gépbe sok szórt fény, tükröződés "keltette a zavart".
Angol nyelvű infó
Angol nyelvű infó
Corvina
Corvina
A bal oldal utólagos bejegyzése: "Ő Császári Királyi Apostoli Felsége Első Ferenc József ajándéka a Széchenyi Országos Könyvtár részére. Beküldetett a m. k. miniszterelnök (?) Andrásy Gyula gróf által. 1869. december 13.-án".
Corvina
1877-ben Abdul Hamid török szultán visszaadott 4 db. Corvinát, melyeket még a török megszállás idején vittek el Budáról. A kódexeket még Törökországban újrakötötték. A képen látható példány 1460 - 1470 között készült Firenzében. Ma az ELTE Egyetemi könyvtárban található.
Thúróczy János: A Magyarok Krónikája
A képen Szent László legendája látható; a király kiszabadítja a magyar leányt az őt elrabló kun vezér fogságából. A jelenet meg van festve Erdély sok templomában is; legszebben megmaradt freskó Székelyderzsben látható. Volt szerencsém arról is képeket készíteni.
Corvina
Balra valamelyik tulajdonos bejegyzése.
Corvina
Szatmári György pécsi püspök breviáriuma
Firenzében készült, az 1510-es években. Szatmári György (1457-1524). Bakócz Tamás érsek mellett az egyik legjelentősebb mecénása korának.
Corvina
Mátyás és Beatrix neve olvasható a szövegben.
A török szultánok története
Corvina
Az akkori könyvfestők csodálatos remekműve.
Corvina
Nem tudok mit hozzáfűzni... nincsenek szavaim!
Corvina
Corvina
Corvina
A tárlók
Hát kérem... itt "fogyott ki a film a gépemből"... akarom mondani, itt tellett be a memóriakártyám. Természetesen sokkal több a kép, mint amennyi ide fel van töltve. Több könyvről több nézetben is készítettem képet; itt viszont csak egy-egy szerepel...

Hát ennyi... köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a posztomat.

2018. november 30., péntek

Fonyód, ahogy még sohasem láttam

Őszinte leszek, a címben van egy kis csavar... Fonyódot ugyanis még sehogy sem láttam; eddig a pontig nem volt szerencsém Fonyódon üdülni, nyaralni, kirándulni... azaz sehogy sem jártam még ebben a városkában.
Történt, hogy arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy idén keveset utaztunk. Legalábbis a korábbi évekhez viszonyítva. El kellene menni valahová néhány napra... De ötletünk nem igazán volt, hová menjünk. Persze, a november végi időpont is eléggé behatárolta a lehetőségeinket.
Egyik napon aztán a feleségem - miközben a Kisalföld nevű napilapunkat böngészte - felkiáltott: "Van itt egy fonyódi hirdetés!" Ár megfelelt, az időpontnál úgy sincs már jobb... felhívtam a megadott telefonszámot, és öt perc múlva már meg is egyeztünk a hirdető szálloda tulajdonosával. Másnap már meg is érkezett a foglalás visszaigazolása e-mailban.
A hónap végén tehát irány Fonyód, a Hotel Wellness Balaton!
Cudar időjárás alakult november végére. Nem nagyon zavart bennünket. Azt terveztük, ha mégis jó idő lesz, akkor utazgatunk a környéken; ha nem lesz jó idő, akkor áztatjuk a fürdőruhánkat a jakuzziban. Mindenképpen jól fogjuk érezni magunkat.
Megérkeztünk. A szokásos adminisztráció után beköltöztünk a szobánkba. Nem volt nagy a helyiség, de barátságos és tiszta volt. Olyan igazi turistának való hely. Volt benne minden, ami kellett, kicsit szűkösen, de hát nem is lakás céljára találták ki.
Wellness-szálló turista-szobája
Jól esett a kellemes meleg. Győrtől Fonyódig hol jobban, hol gyengébben szakadó esőben autóztunk végig. 
A szálloda konyháján ettünk egy ebédet... utána a nejem lepihent, én pedig - mivel szűnni látszott az eső - fotós táskámat a nyakamba akasztottam, és kimentem a mólóra. A meteorológia ugyanis több napra folyamatos esőt, nagy szelet, és fagypont körüli hőmérsékleteket jelzett. Gondoltam, addig csinálok néhány fotót, amíg lehet. Hátha később még ennyit se lehet. Egyébként is le akartam vezetni a bennem lévő feszültséget, amit a hosszú, szakadó esőben történő vezetés okozott. 
Fonyódi móló - nem épp nyári verőfényben
A gépet csak pillanatokra vettem ki a táskából, mert az eső újra eleredt... nem volt zápor, de "vizes" volt, nagy széllel és hideggel körítve.
Fürdőmedence a szállodában
Hamarosan vissza mentem a hotelbe, és fürdéssel folytattam a napi programomat. A medence vizét kissé hűvösnek találtam, ezért inkább a jakuzziba ültem be. Az finom meleg volt; éppen ez kellett nekem a korábbi - nem túl élvezetes - órák után.
/A kép minőségéből ne vonjatok le következtetéseket. A hideg külső levegőről a meleg fürdőtérben a objektív annyira bepárásodott, hogy képtelen voltam tisztára törölni./
Jakuzzi, infra-szauna... máris jobban éreztem magam.

Másnap a szálloda Buzsákra vitte a vendégeit. Van ott ugyanis egy Csiszta-puszta nevű hely, ahol híresen jó gyógyvizes fürdő található. Nem egy luxus hely, de nagyon jól kiépített egy fedett és egy nyitott, de tetővel ellátott gyógyvizes medence található. Meg néhány más olyan létesítmény, ami a vendégek kényelmét szolgálja.
Este Nejem unokaöccsének vendégei voltunk vacsorára. Az unokaöccs cirka húsz évig dolgozott az ausztriai vendéglátásban, különböző helyeken. Magyar párját is ott ismerte meg, aki szintén vendéglátós volt. Most hazaköltöztek, és Fonyódon kezdenek vállalkozásba, az Ausztriában szerzett tapasztalataikra, valamint az ottani megtakarításaikra alapozva. Meg persze némi vállalkozói kölcsönre... 😉
Molnár Csilla, az első Magyarország Szépe
A rokon fiatalúr másnapra hosszú programot szervezett nekünk. Beültünk a kocsijába, és elvitt minket Fonyód legszebb helyeire. Ez nagy segítség volt nekünk, mert nélküle helyismeret hiányában meg sem találtuk volna ezeket a helyeket, melyeket az Ő segítségével megnézhettünk.
A híres Kripta-Villa
Érdemes az épület történetét megkeresni a Google-on, és elolvasni. Kicsit fura, kicsit megható, kicsit bolondos... döntsétek el Ti, kedves barátaim, mit gondoltok róla. Sajnos, ebben az évszakban már zárva van, nem látogatható.
Katolikus templom
Aki valamennyire is ismer, az tudja rólam, hogy szeretek templomokban nézelődni, és templomokat fotózni. Kívül-belül, ha tehetem. Ez is egy gyönyörű templom, de cseppet sem meglepő módon ez is zárva volt.
A fenti templom, máshonnan nézve
Szobrokat ritkán fotózok. De vannak kivételek. Kivétel, ha nagy, monumentális alkotásról van szó, kivétel, ha kicsi és kedves témát ábrázol, vagy éppen semmit se értek belőle. 
Balatoni Szél
Ezt a szobrot se értettem, fogalmam se volt, mit értsek rajta. itthon aztán utána néztem a gugliban, és megtudtam, hogy ez a szobor a balatoni szelet szimbolizálja. Könnyű lett volna rájönni, nem?
Rubin restaurant
Fonyódi körutunk további részleteit nem boncolgatom. Lényeg az, hogy a rokon megmutatta azt az éttermet is, amit meg fog vásárolni, és itt rendezi be a saját vállalkozását... éttermet, és néhány vendégszobát. Az épület jelenleg nincs használatban. A régi tulajdonos meghalt, családtagjai elköltöztek, ezért a korábbi étterem eladóvá vált. A rokon fiatalúr tervei szerint jövő tavasszal, max. a nyár elején indulni fog. Kívánom, minden terve megvalósuljon!
Rubin restaurant
Ugyanaz a ház, más nézetből. Ígéretes beruházásnak látszik!
Feleségem, és unokaöccse sokat beszélgettek. Rajtam viszont erőt vett a fotós szenvedély. A vízpart ugyanis kb. 50-100 métere van innen, és rengeteg madarat láttam a vizen!
Sirályok
Ezen a napon - ott tartózkodásunk utolsó egész napja volt - már szép fények volta. Szél fújt, hideg is volt, de legalább a nap világított. Nagyon sok sirály repkedett, élvezet volt figyelni őket!
Szárcsák
Ennyi szárcsát még életemben nem láttam egy csapatban.
Móló - most már kissé jobb időben
A délutánt már egyéni programmal töltöttük. Nejem a csípős szél miatt a szobában maradt, én pedig újra végig-fotóztam a móló és a strand környékét. Teljesen más képet mutatott így, mint amikor a szemerkélő esőben láttam.
A szobor címe: Emberpár
Mondhatom, nudista strandreklám, bár nem nudista strandot reklámoz. Elülről is lefotóztam őket, de azt a képet nem mutatom meg... Annyit elárulok, a fiú legbecsesebb alkatrésze fényesre van simogatva...
Hullámzás
Hullámzás
Ritkán látom a Balatont. Hosszú lenne elmondani, mit jelent nekem, amikor eljutok ide, és senkitől nem zavartatva nyugodtan gyönyörködhetek a vízben. 
Hullámzás
Hallgatom a hullámok moraját, madarak hangját, szél zúgását... Még akkor is, ha az arcom fázik, gémberedett kezeimet a zsebeimben melengetem.
Hattyú
Néha azt gondolom, jó lenne hattyú lenni, és úgy ringatózni a vizen, ahogy ő teszi...
Gyerek-játszóka
Még ez a látvány is beindítja a fantáziámat! Azt képzelem, hogy lakatlan szigetet fedeztem fel a Balatonban! Azért ne sajnáljatok, nem kukultam meg teljesen...
Naplemente
Régóta dédelgetett tervem, hogy naplementét fotózhassak a déli partról. Nem pont így terveztem, sokkal magasabban álló napot gondolta el magamban, szép hosszú tükröződéssel... Vittem is magammal a fotós állványt... hosszú záridős, szűk blendés expozíciókat képzeltem. Egyedül az utolsó nap estélye látszott alkalmasnak elképzeléseim megvalósítására.
Naplemente
Mint többször említettem, szokatlanul kegyetlen időjárás volt egész fonyódi tartózkodásom alatt. Ezért úgy gondoltam, nem megyek ki túl korán a mólóra, hogy meg ne fázzak. A délután közepén aztán úgy láttam, itt az ideje az indulásnak. Fotóstáska, fotósállvány... séta a mólóra. Amint kiértem, szinte infarktust kaptam; a nap már csak két centire van a víz fölött! Az állvány felállításáról szó sem lehetett, szabadkézből kellett lövöldöznöm... sok képet, abban a reményben, hogy a sokban talán olyan is lesz, amit megtarthatok.
Hát... ilyenek lettek.

Köszönöm Nektek, ha a posztomat megnéztétek, elolvastátok! Legyen szép napotok!