"Újratervezés" - avagy a Gaja helyett Fehérvárcsurgó

 Mint említettem már korábban, az idei év nem igazán jól alakult számunkra. Most, augusztus közepén viszont eljutottunk egy olyan állapotra, amikor már - nejem és én - egészségi állapotában beállt egy jól észrevehető javulás (bár elkiabálni nem akarom, hisz az én esetemben még koránt sincs vége). Azt viszont megfigyeltem, hogy mennél többet mozgunk, kirándulunk a közeli helyeken, az határozottan jó hatással van a testi és lelki állapotunkra.

Ebben a szellemben még tegnap - augusztus 13.-án - elhatároztuk, hogy ma korán kelünk, és elmegyünk Bodajkra, ahol a Gaja szurdokban tehetünk egy sétát. El is mentünk - de hiába "korzóztunk" az ismerősnek vélt helyeken, nem találtuk a turistaúthoz vezető bekötő utat. Volt viszont mindenhol vas-sorompó, vaskerítés... Hát ha itt nem, akkor nézzük meg a fehérvárcsurgói oldalt. Már meg sem lepődtünk, hogy ott sem találtunk bejáratot. Őszintén szólva akkor már nagyon nem is bántuk, mert a patakon átvezető hídról jól látszott, hogy semmi víz nincs a mederben. 

"OK a balhé" - akkor nézzük meg a Károlyi-kastélyt. Oda viszont könnyen találtunk bejáratot. El is mentünk a látogatóknak fenntartott parkolóig. Itt leálltunk egy árnyékot adó fa alá, és sétálni indultunk a kastélykertben.

A kastélykertben jártam már korábban három alkalommal is - volt úgy, hogy egyedül, volt úgy, hogy fotós társakkal. Ennek ellenére kicsit mégis meglepett, hogy milyen szépen karbantartott "arborétumot" láttunk. Kellemes idő volt, nagyon jólesett a séta mindkettőnknek. Sajnos, egyénileg nem lehet meglátogatni a kastély belső tereit, vezetett túra pedig csak sokára indult volna. Ezt már nem várhattuk meg, mert a nagy hőség előtt még haza akartunk érni Győrbe. Így aztán csak egy jó kávét, és egy kólát fogyasztottunk mindketten az egyik étteremben. A kedves személyzet még "grátisz" - ingyen és bérmentve - friss csokis süteménnyel és kroaszonnal is megkínált bennünket, amik nem fogytak el a svédasztalról a szállóvendégek reggelije után.

A kezdeti csalódás után végül nagyon elégedetten indultunk hazafelé.

Köszönöm, hogy itt voltatok! Legyen szép napotok! 😍

Ui: ha nagyobb méretben is szeretnéd látni a képeket, akkor kattints egy képre. A képernyő alján megjelenik egy "filmszalag". Oda kattintva nagyobb méretben jelennek meg a képek. A feltöltött felbontás full-hd.

Színek orgiája - ki a fotós?

 Ma már "mindenki fotós", mint ahogy angol tudósok megállapították. Mindenki zsebében ott az okostelefon, bárki készíthet fényképeket jártában-keltében.
Aki fotózik, művész is egy kicsit. Kicsit vagy nagyon - azt elsősorban a vele született adottságai döntik el; másodsorban pedig az, mennyire képezi magát a műfajban. Nem utolsó sorban pedig az, milyen technikai eszközöket használ "önmegvalósításához". (Ez utóbbit sokan tagadják, de én nem értek velük egyet).
Még a kezdő amatőr is "művész" egy kicsit. Témát keres, komponál, van némi fogalma arról, mit is szeretne megörökíteni. Tehát alkot. Persze, a képzetlen amatőr, és a platinafokozatú művészdiplomás fotós ténykedése között óriási a különbség. Közöttük pedig rengeteg fokozat létezik.
No de ki az, aki jogosan nevezheti magát fotósnak? Elég ahhoz, hogy valaki tegnap vett magának egy kompakt kisgépet, és ma már "photographer"-nek titulálja magát a Facebookon? "Nem hinném..." - idézem a mai Magyarországot vezető politikusunkat. Ha valaki vesz egy esztergagépet, akkor ő már esztergályos? Megint csak "Nem hinném...". Legfeljebb csak esztergagép-tulajdonos lehet. Esztergályos akkor lesz belőle, ha kitanulja a szakmát, és ismereteiből eredményes vizsgát tesz. Jogosan fotósnak is csak az nevezheti magát, aki megszerezte az ehhez szükséges képesítést, elméleti ismereteket és gyakorlatot. Addig csak "fényképezőgép tulajdonos". Legfeljebb "betanított fotós" lehet, ha önképzéssel, és igazi fotósok mellett szerzett gyakorlattal képessé válik érdemi fotós munkára.
Azért írom mindezt, mert magam is a "fényképezőgép-tulajdonos" kategóriába tartozom. Na jó - teszek magamnak annyi engedményt, hogy nem tiltakozom, ha valaki "betanított fotós"-nak nevez. Ismerem korlátaimat - nem törekszem semmire, ami képességeimet és képzettségemet meghaladja. 
Visszatérve a címre: szívesen fotózok olyan témákat, melyek mellett a "felső-kategóriás" fotósok észrevétlenül elmennek. Le tud nyűgözni a természetben olyan egyszerű dolog, mint az egészen egyszerű színek csodás harmóniája. Imádom a virágokat, ahol az egyszerű pasztell színek dominálnak, a tavaszi rügyek vidám színei, vagy a nyár harsánysága. Külön kategória nekem az ősz pompája, a platán leveleinek elképzelhetetlen színorgiája. Mind olyan "témák", amiben talán nincs is "téma", csak a lenyűgöző szépség.
És én ebben lelem örömömet.

 

Köszönöm, ha elolvastátok az "agymenésemet", megnéztétek a képeket. Szép napot kívánok minden látogatómnak, szép fényeket minden "fényképezőgép-tulajdonosnak", igazi fotósnak és "photographer"-nek! 😆😆😆