Halszemmel a Zirci Apátságban 2 rész

 A múltnapi zirci kirándulásunk a templomlátogatással nem ért véget. Következett a könyvtárlátogatás - némi kis várakozás után. Ezt az időt a presszó teraszán, egy üdítő elfogyasztásával töltöttük (jólesett a melegben), aztán még jókor a vezetés indulása előtt nekiindultunk a nap legnehezebb feladatának: fel kellett jutni a második emeletre, mivelhogy ott van a könyvtár. Lányomnak és nekem ez ugyan nem volt nagy kihívás, de a nejem részéről annál nagyobb "hőstett" volt a kedvünkért; fájós lábaira tekintettel. A megfelelő szinten aztán még jutott egy kis idő is pihenésre, amikor aztán a kellő időben megjelent az idegenvezető.

A fiatalúr előbb a kisebb terembe vezetett bennünket. Itt is elhangzott egy kis könyvtártörténet, majd mindenki szabadon megszemlélhette a kb. 12.000 darabból álló gyűjteményt. Ekkor már kifejezetten hasznos volt, hogy halszemobjektívet (is) hoztam, mert a kicsi teremben, a szűkös hely miatt a szokásos alapobjektívekkel nehéz lett volna bemutatni a könyvtár legérdekesebb ritkaságait is. A 8 mm gyújtótávú (eq. 12 mm) nagylátószög azonban sokat segített ebben - feltéve persze, ha nem zavar bennünket a jellegzetes halszem-torzítás.

A kisterem hátsó, rövidebb fala így néz ki halszemmel. Megjegyzem, a középső tárló, és a polcok között szürke szőnyeg volt leterítve, és szigorúan a szőnyegen kellett maradnia mindenkinek; lelépni arról tilos volt!

APS-C szenzorral rendelkező Nikon D7200 típusú fényképezőgépet használtam, és SAMYANG 8 mm 1:3,5 UMC FISH-EYE CS II. objektívet. A váz egy erős középkategóriás váz, sok feladatra alkalmas. Automata fehéregyensúly beállítást alkalmaztam, és RAW-ban fotóztam. A fehéregyensúly kezelés mindezek ellenére kissé problémás volt, mivel a helyiségben részben kevés fény, részben pedig túl sok is volt. (Ez a probléma a nagyteremben fokozottan jelentkezett).

A "kisterem" után a "nagyterem" következett. A kisterem puritán berendezése után a nagyterem pazar látványa meglepett bennünket. Jóval nagyobb, és díszesebb volt, bár a szűkösség itt is megmaradt. A társaság hamar szétszéledt a terem mindkét oldalán... nem a legnagyobb örömömre, de nem is a meglepetésemre. Tudtam, hogy így lesz.

Sok mondanivalóm a továbbiakban már nem lesz - nézzétek meg a képeket. Megjegyzem - ha minden igaz - akkor egy képre kattintva a blog alján megjelenik egy "filmszalag". Ha ott is rákattintasz egy képre, nagyobb méretben is megnézheted őket. FullFrame felbontásban történt a képek feltöltése.

A látogatás befejezésekor lassan távozott a csoport. Én kissé "húztam az időt", abban a reményben, hogy az üres könyvtárról is készíthetek képet. A nagyon barátságos idegenvezető azonban visszatartott, ő maga biztatott, hogy nem kell sietni, nyugodtan fotózzak tovább, megvár, amíg befejezem. Pár képet aztán így is készíthettem - megköszöntem a szívességét, de nem tartottam fel sokáig.

Köszönöm, hogy itt jártatok, legyen szép napotok.

Halszemmel a Zirci Apátságban - 1 rész

 Mégcsak nemrég volt, hogy eredménytelenül szerettem volna újra megnézni a Zirci Apátság templomát (Basilica Minor), és a még nem látott apátsági könyvtárat. Most azt nem részletezem, mi volt az oka - korábban írtam már erről a Nádasdi-blog: Zirci apátság - tartoztam egy úttal az ördögnek! című posztomban. De már akkor tudtam, hogy jobban felkészülve újra teszek egy kísérletet. Augusztus 21.-én aztán nejemmel, és egyik lányommal együtt újra Zircre utaztunk. Most már flottul ment minden - pici bökkenő csak az volt, hogy a templomlátogatás után viszonylag sokára indult a vezetés a könyvtárban. "Kleines Problem" - mondaná a művelt német - "Kicsi probléma" - mondtuk mi, ez nem jelenthet akadályt.

Ja, hogy miért "görbe" a kép? Képzetlen fotósként - bocsánat, "fényképezőgép tulajdonosként" úgy érzem, nem köt engem semmi konvencionális fotós szabály. Nagyjából ismerem ugyan ezeket, öntörvényű amatőrként azonban úgy fényképezek, ahogy nekem tetszik. Szabályos, egyenes vonalú képeket készítettem már sokat - most úgy gondoltam, megnézem, hogyan nézne ki a templom halszem optikával fotózva. 

A templomba egyénileg nem lehet bejutni, csak a belépődíj megfizetése után, csoportosan, vezetéssel. (Felső kép, középen az idegenvezető hölgy). Látta nálam a gépet, és a méretes válltáskát, ezért időben közölte, hogy szabadon lehet fotózni mindent, de csak vaku nélkül. Az ismertető tájékoztatás után lesz erre elegendő szabadidő. 

Úgy is volt. Persze, nem is én lettem volna én, ha megelégedtem volna a csupa-halszem képekkel, egy másik géppel "normál" állású képeket is készítettem. De hát a pillanatnyi poszt most nem ezekről a képekről szól.

Nem panaszként mondom - aki próbált már hasonló körülmények között fotózni, az úgyis tudja, hogy nagyon nehéz zárt térben úgy fényképezni, hogy előtte-mellette-mögötte más turisták hada mozog, és akármerre néz, magasba emelt mobiltelefonokat lát mindenfelé. De hát egy mezei amatőr nem várhat VIP elbánást seholsem.

Hát ennyit ízelítőül halszemobjektívvel a zirci ciszterci bazilikából. Tekintsétek meg egy régebben Zircen készített képeimet is. Nádasdi-blog: Zirc .

Köszönöm, ha szenteltetek néhány percet blogposztom megtekintésére. Legyen szép napotok!

A könyvtárban készített képeimet egy másik bejegyzésben mutatom be.

"Újratervezés" - avagy a Gaja helyett Fehérvárcsurgó

 Mint említettem már korábban, az idei év nem igazán jól alakult számunkra. Most, augusztus közepén viszont eljutottunk egy olyan állapotra, amikor már - nejem és én - egészségi állapotában beállt egy jól észrevehető javulás (bár elkiabálni nem akarom, hisz az én esetemben még koránt sincs vége). Azt viszont megfigyeltem, hogy mennél többet mozgunk, kirándulunk a közeli helyeken, az határozottan jó hatással van a testi és lelki állapotunkra.

Ebben a szellemben még tegnap - augusztus 13.-án - elhatároztuk, hogy ma korán kelünk, és elmegyünk Bodajkra, ahol a Gaja szurdokban tehetünk egy sétát. El is mentünk - de hiába "korzóztunk" az ismerősnek vélt helyeken, nem találtuk a turistaúthoz vezető bekötő utat. Volt viszont mindenhol vas-sorompó, vaskerítés... Hát ha itt nem, akkor nézzük meg a fehérvárcsurgói oldalt. Már meg sem lepődtünk, hogy ott sem találtunk bejáratot. Őszintén szólva akkor már nagyon nem is bántuk, mert a patakon átvezető hídról jól látszott, hogy semmi víz nincs a mederben. 

"OK a balhé" - akkor nézzük meg a Károlyi-kastélyt. Oda viszont könnyen találtunk bejáratot. El is mentünk a látogatóknak fenntartott parkolóig. Itt leálltunk egy árnyékot adó fa alá, és sétálni indultunk a kastélykertben.

A kastélykertben jártam már korábban három alkalommal is - volt úgy, hogy egyedül, volt úgy, hogy fotós társakkal. Ennek ellenére kicsit mégis meglepett, hogy milyen szépen karbantartott "arborétumot" láttunk. Kellemes idő volt, nagyon jólesett a séta mindkettőnknek. Sajnos, egyénileg nem lehet meglátogatni a kastély belső tereit, vezetett túra pedig csak sokára indult volna. Ezt már nem várhattuk meg, mert a nagy hőség előtt még haza akartunk érni Győrbe. Így aztán csak egy jó kávét, és egy kólát fogyasztottunk mindketten az egyik étteremben. A kedves személyzet még "grátisz" - ingyen és bérmentve - friss csokis süteménnyel és kroaszonnal is megkínált bennünket, amik nem fogytak el a svédasztalról a szállóvendégek reggelije után.

A kezdeti csalódás után végül nagyon elégedetten indultunk hazafelé.

Köszönöm, hogy itt voltatok! Legyen szép napotok! 😍

Ui: ha nagyobb méretben is szeretnéd látni a képeket, akkor kattints egy képre. A képernyő alján megjelenik egy "filmszalag". Oda kattintva nagyobb méretben jelennek meg a képek. A feltöltött felbontás full-hd.

Színek orgiája - ki a fotós?

 Ma már "mindenki fotós", mint ahogy angol tudósok megállapították. Mindenki zsebében ott az okostelefon, bárki készíthet fényképeket jártában-keltében.
Aki fotózik, művész is egy kicsit. Kicsit vagy nagyon - azt elsősorban a vele született adottságai döntik el; másodsorban pedig az, mennyire képezi magát a műfajban. Nem utolsó sorban pedig az, milyen technikai eszközöket használ "önmegvalósításához". (Ez utóbbit sokan tagadják, de én nem értek velük egyet).
Még a kezdő amatőr is "művész" egy kicsit. Témát keres, komponál, van némi fogalma arról, mit is szeretne megörökíteni. Tehát alkot. Persze, a képzetlen amatőr, és a platinafokozatú művészdiplomás fotós ténykedése között óriási a különbség. Közöttük pedig rengeteg fokozat létezik.
No de ki az, aki jogosan nevezheti magát fotósnak? Elég ahhoz, hogy valaki tegnap vett magának egy kompakt kisgépet, és ma már "photographer"-nek titulálja magát a Facebookon? "Nem hinném..." - idézem a mai Magyarországot vezető politikusunkat. Ha valaki vesz egy esztergagépet, akkor ő már esztergályos? Megint csak "Nem hinném...". Legfeljebb csak esztergagép-tulajdonos lehet. Esztergályos akkor lesz belőle, ha kitanulja a szakmát, és ismereteiből eredményes vizsgát tesz. Jogosan fotósnak is csak az nevezheti magát, aki megszerezte az ehhez szükséges képesítést, elméleti ismereteket és gyakorlatot. Addig csak "fényképezőgép tulajdonos". Legfeljebb "betanított fotós" lehet, ha önképzéssel, és igazi fotósok mellett szerzett gyakorlattal képessé válik érdemi fotós munkára.
Azért írom mindezt, mert magam is a "fényképezőgép-tulajdonos" kategóriába tartozom. Na jó - teszek magamnak annyi engedményt, hogy nem tiltakozom, ha valaki "betanított fotós"-nak nevez. Ismerem korlátaimat - nem törekszem semmire, ami képességeimet és képzettségemet meghaladja. 
Visszatérve a címre: szívesen fotózok olyan témákat, melyek mellett a "felső-kategóriás" fotósok észrevétlenül elmennek. Le tud nyűgözni a természetben olyan egyszerű dolog, mint az egészen egyszerű színek csodás harmóniája. Imádom a virágokat, ahol az egyszerű pasztell színek dominálnak, a tavaszi rügyek vidám színei, vagy a nyár harsánysága. Külön kategória nekem az ősz pompája, a platán leveleinek elképzelhetetlen színorgiája. Mind olyan "témák", amiben talán nincs is "téma", csak a lenyűgöző szépség.
És én ebben lelem örömömet.

 

Köszönöm, ha elolvastátok az "agymenésemet", megnéztétek a képeket. Szép napot kívánok minden látogatómnak, szép fényeket minden "fényképezőgép-tulajdonosnak", igazi fotósnak és "photographer"-nek! 😆😆😆