Ma már "mindenki fotós", mint ahogy angol tudósok megállapították. Mindenki zsebében ott az okostelefon, bárki készíthet fényképeket jártában-keltében.
Aki fotózik, művész is egy kicsit. Kicsit vagy nagyon - azt elsősorban a vele született adottságai döntik el; másodsorban pedig az, mennyire képezi magát a műfajban. Nem utolsó sorban pedig az, milyen technikai eszközöket használ "önmegvalósításához". (Ez utóbbit sokan tagadják, de én nem értek velük egyet).
Még a kezdő amatőr is "művész" egy kicsit. Témát keres, komponál, van némi fogalma arról, mit is szeretne megörökíteni. Tehát alkot. Persze, a képzetlen amatőr, és a platinafokozatú művészdiplomás fotós ténykedése között óriási a különbség. Közöttük pedig rengeteg fokozat létezik.
No de ki az, aki jogosan nevezheti magát fotósnak? Elég ahhoz, hogy valaki tegnap vett magának egy kompakt kisgépet, és ma már "photographer"-nek titulálja magát a Facebookon? "Nem hinném..." - idézem a mai Magyarországot vezető politikusunkat. Ha valaki vesz egy esztergagépet, akkor ő már esztergályos? Megint csak "Nem hinném...". Legfeljebb csak esztergagép-tulajdonos lehet. Esztergályos akkor lesz belőle, ha kitanulja a szakmát, és ismereteiből eredményes vizsgát tesz. Jogosan fotósnak is csak az nevezheti magát, aki megszerezte az ehhez szükséges képesítést, elméleti ismereteket és gyakorlatot. Addig csak "fényképezőgép tulajdonos". Legfeljebb "betanított fotós" lehet, ha önképzéssel, és igazi fotósok mellett szerzett gyakorlattal képessé válik érdemi fotós munkára.
Azért írom mindezt, mert magam is a "fényképezőgép-tulajdonos" kategóriába tartozom. Na jó - teszek magamnak annyi engedményt, hogy nem tiltakozom, ha valaki "betanított fotós"-nak nevez. Ismerem korlátaimat - nem törekszem semmire, ami képességeimet és képzettségemet meghaladja.
Visszatérve a címre: szívesen fotózok olyan témákat, melyek mellett a "felső-kategóriás" fotósok észrevétlenül elmennek. Le tud nyűgözni a természetben olyan egyszerű dolog, mint az egészen egyszerű színek csodás harmóniája. Imádom a virágokat, ahol az egyszerű pasztell színek dominálnak, a tavaszi rügyek vidám színei, vagy a nyár harsánysága. Külön kategória nekem az ősz pompája, a platán leveleinek elképzelhetetlen színorgiája. Mind olyan "témák", amiben talán nincs is "téma", csak a lenyűgöző szépség.
És én ebben lelem örömömet.
