Ma próbaképeket készítettem

 Az idei évben sok olyan hatás ért, melyeket még csak nyomokban sem éltem át egy-két évvel korábban. Ezek közül egyik, hogy nehezemre esik egy hosszabb fotótúrán magammal cipelni a kedvenc Nikon D780-as vázamat a hozzá tartozó ugyancsak testes objektívvel. Bonyolítja a helyzetet, ha másodgépként az ugyancsak súlyos Nikon D7200-as vázat is magammal akarom vinni, mert ahhoz is tartozik egy méretes Nikkor 55-300 mm gyújtótávú objektív. Viszolygok a szabadban történő objektív-cseréktől ugyanis, mert több alkalommal kellett szenzort tisztíttatnom. 
Van a birtokomban egy Panasonic DMC-FZ30 típusú kompakt masina. Természetesen a fent említett ( és még néhány más) szett mellett ezt a gépet nem használom üzemszerűen. Ennek ellenére támadt az a gondolatom, hogy csinálok egy próbafotózást, hogy újra felelevenítsem magamban, mire is képes ez a kis gép. Egy óriási előnye látatlanban is van: kicsi, könnyű, nagy a zoom-átfogása, és nem szakad le a vállam alatta.

Hát akkor nézzük, mit tud "Őpanasonicsága". Ma reggel a nejemmel együtt kocsiba ültünk, és kimentünk Vámosszabadi mellé a Dunához. Próba ide - próba oda - a fő cél azonban a kikapcsolódás, levegőzés, lazítás volt. De most a gépről beszéljünk:

Miután nejem elfoglalta a helyét kedvenc kemping-székében, és első képemet róla készítettem. Ezt a képet még az általam preferált 16:9 oldalarányra vágtam (későbbieknél aztán meghagytam az alap 4/3-as oldalarányt).

A gépről 2005.10.10.-én jelent meg a Pixinfón teszt. Ebből könnyen megítélheti bárki, hogy nem egy mai darab, és meglehetősen régi technikai színvonalat képvisel. 

Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ30 - Pixinfo.com

A technikai adatokkal most nem foglalkozom: akit érdekel, a fenti linken utána lehet nézni. Az fontos, hogy a fotózásom során nem RAW beállításban, hanem a lehetséges legjobb minőségű JPG beállításban dolgoztam. A pici kijelzőn a várható minőségről sokat megtudni nem lehetett; nem is foglalkoztam ezzel, gondoltam, majd otthon, a nagy monitoron...

Most különösebb megjegyzések nélkül nézzetek meg néhány képet - természetesen nem eredeti - meglepően nagy méretű - állományban, hanem az internetes alkalmazásokban megszokott, kicsinyített változatban.

Annyit azért az eddigiekből is megállapíthattam, hogy nem fogom lecserélni a Nikon gépeimet erre a kis - 21 éves - masinára. Azt viszont el kell ismernem, hogy a várakozásaimmal ellentétben egész jó képeket csinál. Azt mindenképpen "megérdemli", hogy megtartsam, és méltó helyre tegyem a retró gépgyűjteményemben. 

Amint sétálgattam ide-oda a vízparton, egyszercsak feltűnt egy úriember, aki a kutyájával "kóstolgatta" a Duna mellékág vizét. Még jócskán délelőtt volt, nem sütött teljes energiával a nap - ennek megfelelően a víz is meglehetősen hideg volt. Nem is vállalkozott fürdésre, és még a kutyus is szívesebben jött kifelé, mint befelé! 😀

Hát ennyi... úgy döntöttem, a gépet megtartom... a két Nikon főgép, és a tartalék Olympus E-510 szett után negyedik "vésztartaléknak".

Köszönöm, ha elolvastátok a posztomat, megnéztétek a képeimet, és jelentkezne valaki, aki használ hasonló gépet. Kíváncsi lennék rá, kinek milyen tapasztalatai vannak vele.

Üdv Nektek, legyen szép napotok!

Zirci apátság - tartoztam egy úttal az ördögnek!

 Bármerre járok kirándulásaim során - ha csak tehetem - egy rövid időre bemegyek a helyi templomba, vagy templomokba, ha több is van. Azt nem mondom, hogy valami különös vallási áhitat miatt van ez, hanem egyszerűen szeretem a templomok atmoszféráját, hűvös csendjét, szeretek beülni egy padba, és onnan nézelődni. Ez a fajta érdeklődés elsősorban a régi, barokk, vagy akár még korábbi stílusú templomok iránt alakult ki bennem. Itt jegyzem meg gyorsan, hogy a modern-kori, új stílusú templomokban is megtalálom a szépet, de igaz az, hogy leginkább a régi nagy mesterek csodás festményei, szobrai, freskói ragadják meg leginkább a fantáziámat.

Ez a fajta rajongás felekezettől függetlenül minden templomra érvényes. Lehet az római katolikus, görög- vagy ortodox, lehet az zsidó zsinagóga... lényeg, hogy megérintsen, elgondolkodtasson, és megtaláljam a szépet benne. Ha éppen nincs szertartás, vagy nincs tele a templom imádkozó hívőkkel, akkor fényképezni is szoktam. Ma már elég sok képem van nagyobb magyar városok templomairól, és több más országbeli templomról is.

Tegnap este az a gondolatom támadt, hogy ma újra kirándulni viszem a nejemet, és együtt megnézzük a zirci apátsági bazilikát. Az elhatározást aztán ma reggel tett is követte.

Jókor korán - nekem korán 😀 - el is indultunk. Jóval fél 9 óra előtt már leparkoltam, és az apátság udvarán voltunk. Nem igaz örömmel vettük tudomásul, hogy itt az élet csak 9 órakor kezdődik! No, sebaj - addig séta. Bementünk a bazilika főbejárat ajtaján a kis előtérbe - templomhajóba vezető ajtót persze zárva találtuk. Mit lehet tenni - a belső ajtó vastag üvegablakán keresztül készítettem két képet a főhajóról.

Aztán besétáltunk az oldalszárny nyitott ajtaján. A lépcsőház nyitva volt, de az innen nyíló apátsági könyvtár is, a Bakony Múzeum is zárva - szintén csak 9 órakor nyitnak. Akkor fotó - amit lehet - mást nem lehet, csak a lépcsőházat.

  

Lépcsőház - előbb alulról felfelé, majd felülről lefelé

Még mindig nincs 9 óra - akkor séta a városban. Nem messze, csak kicsit jobbra, kicsit balra. Aztán lassan telt az idő, és kinyitott a pénztár. A második kellemetlen meglepetés itt ért bennünket. Nem az a baj, hogy kombinált jegyet kell venni, amivel látogatható az arborétum, a bazilika, a könyvtár, hanem az, hogy a templom csak vezetéssel látogatható, és az első vezetés 11 órakor indul! Ez nekünk semmiképp nem jó, gyakorlatilag teljesen hiábavaló volt az idejövetelünk. Na jó - teljesen azért nem, mert legalább az udvarról szabadon fényképezhettem.

A tervem azonban nem ez volt, hisz több korábbi itt-jártam során többször is fényképeztem, amit innen lehetett. Végül csalódottan visszasétáltunk a parkolóba, és elindultunk hazafelé. Jobb híján azzal vigasztaltam a nejemet, hogy így időnem hazaérkezünk, és lesz időm kényelmesen megfőzni a mára tervezet káposztás cvekedlit! (Nem tévedés, én vagyok a családi szakács egy ideje 😊 !!!)

A cseszneki szerpentinen megálltunk egy kis időre. Már korábban láttam, hogy a pihenő alatt nagyszabású építkezés folyik, de akkor még nem tudtam, mi készül ott. Mostanra elkészült a nagy mű! A pihenőből persze nem sok minden látszik belőle, de két hatalmas molinó is hirdeti, hogy itt valaki megint nagyot kaszált a közpénzből! (Nem irigylem, váljék egészségére).

És akkor nézzük, mi is az, ami ott lenn van a hegy lábánál? Nézzük a molinókat:

Ha jól számolom, itt 943,65 millió forint került beépítésre. Most már csak azt lenne érdekes tudni, kinek a zsebébe ... no, de nem folytatom, minek is, nekem biztosan nem lesz hasznom belőle!

Engem igazán csak az foglalkoztatott, hogy az a bizonyos káposztás cvekedli elkészül-e otthon időben! 

Elárulom: elkészült, jófajta Maggi csirkeleves is készült hozzá, és jóízűen megebédeltünk pontosan, délben, ahogy illik!

Utóirat: nemrég még el sem tudtam képzelni, hogy én zacskós levest fogok enni! Aztán itt van - ma meg én főzöm! 
Hát igen - az idő múlik, minden változik, és senki nem kérdezi, jó-e ez nekem! Soha se mondd, hogy soha! - bizonyosodik be nem ritkán a bölcs megállapítás.

Olvassátok korábbi posztjaimat is:

Nádasdi-blog: Zirc ,,, Nádasdi-blog: Zirc - a Bakony fővárosa

Idegnyugtató séta a Hanságban - Osli-hany

 Múlik az idő - ki tudja miért, én meg egyre öregebbnek érzem magam! Pedig hát mi az az elmúlt 79 év! Küzdök néhány öregkori egészségügyi problémával is - no meg kedves nejem gondjaival is. No jó - ez nem panasz, mindössze azért említem, hogy indokoljam valamivel a rám szakadt lustaságot. Ráadásul azt terveztem, hogy idén, a 80.-ik életévem közepén befejezem az autóvezetést. Csakhogy - mivel kedvenc utazási irodám további társasútjairól idén már tényleg lemondtam, mégiscsak megtartottam a kocsit, hogy legalább lakóhelyem környékén kisebb utakat meg tudjak tenni.

Az elmúlt kánikulai napok után ma végre fehérembernek való időjárással kezdődött a nap. Számolva ezzel a lehetőséggel, már tegnap este eldöntöttem, hogy délelőtt a Hanságba megyek kicsit kimozdulni otthonról. Nem volt akadálya, mivel nejemnek is tetszett az ötlet. Úgy gondoltam, az Osli-hany éppen jó lesz egy kis levegőzésre. Jártam már ott többször, ezért nem helyeztem különösebb hangsúlyt a fotózásra. Gépet persze azért vittem magammal - a Nikon D780-as vázat, egy 24-120 mm-es objektívvel. Tudtam persze, hogy ott egy hosszú telének több hasznát venném, de most megelégedtem ezzel az összeállítással is.

Hogy ugrándozzak egy kicsit ide-oda: volt valaha egy vadvirág-fotózós időszakom is, amikor földön hasalva makróztam kökörcsint, kosbort, kikericset, héricset - de hát ebből a korból már kissé kinőttem. Mégis előfordul, hogy rászánok egy-egy expót egy szép vadvirágra, ha az utamba kerül.

Most visszatérek a fő témára - miért is jöttem ide? Mint mondtam, nem elsősorban fényképezni, mint inkább csak járni egy cseppet a természetben, igazi jó, tiszta levegőt szívni, megmozgatni satnyuló lábaimat - azaz kissé kikapcsolódni. A látvány azonban magával ragadott, amikor a Hany Istók Tanösvényen felmentem a madármegfigyelő torony tetejére. Mint máskor is, arra vágytam, hogy sétálhassak a távoli tavacskák mentén, közelről lássam azt a sok madarat, ami innen csak foltokban volt kivehető. 

A tanösvény útvonaláról azonban nem tértem le - engedélyem nem volt rá, szabálytalanul pedig semmiképpen nem akartam. Az más kérdés, hogy villanypásztor védte a természetvédelmi területet, de ez semmi akadályt nem jelentene egy megátalkodott szabályszegőnek.

Azon viszont elgondolkodtam, vajon van-e lehetőség vezetett fotótúrára a belső tavaknál? Terepjáró gépkocsi, csónak kellene azoknak a helyeknek a megközelítésére, ahol a fokozottan védett madarak élőhelye van. Természetvédelmi őr vezetésével vajon ez megoldható lenne? Egyéni kezdeményezésre biztosan nem, de mondjuk ha a fotóklub fordulna ilyen kéréssel az illetékesekhez?

Hab a tortán: tart még a gyurgyalag-szezon! A madármegfigyelő torony tőszomszédságában van egy hatalmas élőhely. Ez mondjuk a bekerített területen belül van, a drótkerítésen kívül pedig csak jó hosszú teleobjektívvel lehet élvezhető képeket készíteni a madarakról. Viszont a kerítésen belül van egy jól kiépített les-házikó. Gondolom, nem csak dísznek - megfelelő engedélyek birtokában talán még használni is lehet!

Ennek a fának a kiszáradt ágai kedvenc kiülői a madaraknak. Egy korábbi alkalmakkor, amikor nálam volt az Olympus Zuiko 600 mm-re képes objektíve, készítettem is képeket az ott pihenő madarakról. Most viszont csak szabadszemmel gyönyörködhettem a csodálatos színes madarak röptében.

A távolban szürkemarha-gulya fehérlett. Az is jó fotótéma lehetne, ha szakember vezetésével a közelükbe lehetne jutni.

Egyenlőre ennyi. Gondolkodom a folytatáson, de őszintén szólva nem igazán bízom benne, hogy engedélyezett fotótúrán vehetek részt a közeljövőben. 

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a néhány sor írásomat.

Ja igen: hazafelé jövet megálltunk egy gyönyörű napraforgó táblánál, és képeket készítettem a szép virágok között a nejemről. Ezek a képek azonban nem publikusak! 😁

Legyen szép napotok!

Aszúbor, vagy csak késői szüretelés?

 Hosszú, forró nyár - a bőrünkön érezzük már hosszú ideje. Aztán két nappal ezelőtt megérkezett az enyhet adó hidegfront - helyenként sok, máshol kevesebb esővel, széllel, viharral - kidöntött fákat, villanyoszlopokat hagyott maga után. Lakóhelyem közvetlen közelében nem okozott sok kárt; mindössze néhány sportesemény megrendezésében történt némi zavar. Fotóznivalóm tehát nem volt; jobb híján régi fényképeim rendezgetésével foglaltam el magam. Eközben akadtam az alábbi, még 2018-ban készült képeimre. Érdekes gondolatokat ébresztettek bennem.

Néhány éve még Győrújbarát-hegyben volt egy hétvégi kertem. Ebből kifolyólag Győr és Győrújbarát között gyakran megfordultam autóval, de tovább nem igazán szoktam menni, mivel odébb nem volt semmi dolgom. Egy október végi napon, 2018-ban aztán "világot látni" mentem, Tényő felé. Megdöbbentet, milyen szép a tényői útvonal, az út fölött összehajló, őszi színekben pompázó lombok ölelése alatt. Párás, enyhén ködös nap volt, de ez még csak érdekesebbé tette a látványt.

Feltűnt, hogy az út egyik oldalán hatalmas szőlőültetvények vannak. Sárga/barna leveleik szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak. Mivel szenvedélyes természetbarát és fotóamatőr vagyok, fényképezőgép szinte mindig van nálam - természetesen ekkor is volt. Megálltam egy alkalmas helyen, és a szőlőtáblák közötti földúton közelebb mentem a kordonokhoz. Akkor láttam meg, hogy a tábla még nincs leszüretelve, pedig már jóval a szüret ideje után vagyunk!

Gondolkodóba estem, mi történhetett itt. Tulajdonképpen semmit nem értek a szőlőtermesztéshez, de annyit azért tudok, hogy Tokaj környékén a túlérett szőlőszemek segítségével készítik az aszúbort. Csak nem itt is aszúbor fog készülni? Aztán estembe jutott, hogy nemrég a pannonhalmai borvidék határát kiterjesztették jóval a pannonhalmai hegyen túlra. Lehetséges, hogy ahol most állok, ez is a pannonhalmai borvidékhez tartozik immár? Érdekessége a dolognak (szánomra legalább), hogy néhány éve még látogatható volt Pannonhalmán az apátság egyik - azóta bezárt - múzeum-pincéje. Többször jártam benne, így tudom, hogy egy tablón, ahol bemutatták az apátság által készített borfajtákat, szerepelt egy "Bársonyosi aszú" díjnyertes bor. Ha tehát a Kisalföldön, Bársonyoson lehet aszút készíteni, akkor talán itt is?

Még megérhetjük, hogy hogy hamarosan a "Kisalföldi aszú"-tól lesz hangos a világ! 😁 Félhet Tokaj, oda az egyedüli világhír!

Rövid "agymenés" után már a táj megfigyelésére gondoltam. Tudtommal nem kifejezetten turista látványosság, ami itt van, de kirándulásokra, lazuló sétákra ez a táj is nagyon alkalmas lehet. Most, 2025-ben visszagondolva az akkori élményemre, szinte csodálkozom, miért nem jártam azóta se azon a tájon. Persze - hosszú még az idei szezon!

Volna kedve idén ősszel valakinek velem jönni? 😁 Jelentkezéseket privátban kérek! 

Köszönöm, ha elolvastátok a posztomat, megnéztétek a képeket. Akinek ideje engedi, írjon, véleményezzen, kommenteljen. Köszönöm. Legyen szép napotok!

Tapolcafő Forrás-tanösvény, Tapolca - Malom-tó

 

Itt van újra a kiránduló szezon - már csak az a gond, merre és hová menjen a mozogni vágyó nyugdíjas. Nekem - győri lakos lévén - Észak-Magyarország a legkézenfekvőbb célpont - értve alatta, hogy a Balatontól északra fekvő dunántúli országrész. Elsősorban félnapos vagy egynapos kirándulásokra gondolok. Azonban évek óta járom ezt a területet, ezért aztán az interneten kutatok olyan helyek után, ahol mások jártak már, és szép élményeket szereztek, én viszont még nem jártam ott. Így akadtam rá egy élménybeszámolóra, amit a tapolcafői Forrás-tanösvényről, és az Örvény tóról írt valaki. Akkor menjünk oda! 

Győrből - mondhatni - egyenes út vezet Tapolcafőre. Azt már egy térképről megtudtam, hogy a templom mellől indul a tanösvény. A templommal szemben az óvoda, óvoda mellett kényelmes parkolási lehetőség. Az első méterek nem túl bizalomgerjesztőek, de hamarosan kényelmes sétaúttá vált az ösvény a patak mellett. 

A patak vize gyönyörű tiszta, őszintén szólva rég láttam már ilyet. Persze, azért legyünk realisták - nem is itthon járnánk, ha egy-két italos palack nem lenne fennakadva a meder növényzetén. 

A gyönyörűen tiszta vízben szép látványt nyújtott a meder rajzolata.

Nejem - bár küzd nem kicsi járási nehézséggel, nagyon jól érezte magát. Élvezte a csendet, a tiszta levegőt. Én többnyire mögötte haladtam, mert többször megálltam fényképezni.

Itt van, amire leginkább kiváncsi voltam a tanösvény mellett. Ez pedig az Örvény tó. Az interneten olvasott leírás nagyon lelkesedett a tó különleges tulajdonságairól, ezért egy nagy, szépen karbantartott tóra, igazi turista látványosságra gondoltam. Hát ebben nagyot tévedtem! Ha gonosz akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy csak egy gondozatlan pocsolya. Annyi igaz a lelkesedésből, hogy a fenék felől valóban látszik néhány helyen forrásfakadás. Állítólag egész Európában mindössze két helyen van ilyen - egyik Franciaországban, a másik pedig ebben a tóban. 

Nem vagyok szakértője a témának, de azt tudom, hogy például Tatán, a Fényes-tanösvényen sokkal több, és intenzívebb vízfeltörés látható a tó medre felől. Arról viszont nem nyilatkozhatok, hogy a tatai és az itteni természeti jelenség azonos-e, vagy két különböző dolog.

Itt olvasható - ha olvasható - egy rövid leírás a valóban érdekes dologról

A patakot több helyen romantikus kis hidak keresztezik

A tanösvény hossza mindössze 600 méter. Laza séta mellett is igen hamar bejárható. Időnk még volt bőven, ezért úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, akkor menjünk tovább Tapolcára. Kiskatona koromban ott töltöttem a csapatgyakorlatomat, oda hívtak be többhónapos továbbképzésre - van elég élményem a városról. De ettől eltekintve is gyakran jártunk ott - mindketten szeretjük a Malom-tó környékét. 

Tapolcán nem fordítottam sok figyelmet a fotózásra, mert korábbi kirándulásaink alkalmával már sok képet készítettünk. Persze, néhány emlékkép azért ma is készült.

Az egykori vízimalom, amiről a környék a nevét kapta

Szökőkút a tó közepén

A tóban rengeteg koi-ponty él, a turisták - főként a gyerekek - nagy örömére. Ezekről én is szoktam egy vagy két képet készíteni, ha éppen itt járok.

A tó mellett több büfé, kávézó működik. Mi is leültünk egy napernyő alá - ittunk egy kávét, nejem egy pohár sört, én nullásat. Pihentünk, nézelődtünk, beszélgettünk. Hazaindulás előtt azonban még készítettem egy képet a szépen kifestett lépcsőkről - ez kötelező minden itt megforduló turista részére!

Hááát... ezzel telt el a mai napunk első fele. Szezonkezdésnek nem rossz. Folytatás következik - reményeim szerint nemsokára.

Legyen szép napotok!