A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bécs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bécs. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 11., kedd

Turitúra a császárvárosban

Néha már megemlítettem a posztjaimban, hogy külföldre legtöbbször csak szervezett úttal megyek. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a Vándorbot Egyesület Bécsbe hirdetett egy egynapos utat. Terv szerint délelőtt turiboltok látogatása volt a cél, és a Naschmarkt, a legnagyobb piac és bolhapiac. Délután pedig a belváros nevezetességeinek meglátogatása... persze csak annyi, amennyi a rendelkezésre álló néhány órába belefért.
Ami azt illeti, a turiboltokat hamar otthagytuk. Egyrészt azért, mert nem igazán voltak olyan dolgok, amiket itthon nem lehetett volna megkapni, másrészt a mi árainknál jóval drágábbak voltak a bécsiek. Én és feleségem talán tíz másodpercet töltöttünk az elsőben, és az átok-rossz szokásom szerint már el is jöttem onnan (erről persze beszéltem a túravezetőnkkel, hogy hová szeretnénk inkább menni). Ez a hely nem volt más, mint a szomszéd utcában lévő Hundertwasser-ház. Később erről is lesznek képek...
A Naschmark bolhapiaca viszont igazi kuriózum volt a számomra. Nem vásárolni akartam, hanem fotózni elsősorban. Régiségeket, zsibvásárt, egzotikus arcokat. Az embertömeg óriási volt, hatalmas a "felhozatal" mindenféle náció képviselőiből. Rengeteg migráns, vagy ki tudja, honnan származó emberkék, a barna arcbőr millió árnyalatában voltak képviselve. De fehér arcok is, olyan kinézettel, hogy a hippikorszak legszebb időszakát képviselték hajviseletükkel, szakállukkal. Képre kívánkozott valamennyi, csak épp nem engedték fotózni magukat. Hát ha nem, nem... :-(
A kiterített árukészlettel azonban már nem voltak ennyire távolságtartóak. Bár nem mindenhol, de azért néhol eltűrték...
Bolhapiac
Elsőnek egy távlati képet mutatok... vagyis inkább azt, milyen környezetben található ez a piac a város szívében.
Snapsz
Szeretik a bécsiek is a pálinkát! Mindenesetre ez a díszes pohárválaszték erre enged következtetni. Gyűjtőknek kiváló lehetőség, de fotós témákat is igen jól össze lehetne válogatni ezekből a poharakból (tárgyfotó témakörben).
Mindörökké Karácsony!
Hangszer felhozatal
Bécs a zene városa, ezt mindenki tudja. Rengeteg hangszert lehetett vásárolni, szinte mindent megtalálhatott, aki ilyen szándékkal ment oda. És a hanglemezek micsoda választéka! Te jó ég! Hagyományos vinil-korongok (fekete nagylemezek), CD-k, DVD-k olyan választékban, hogy szemem-szám elállt a csodálkozástól! Nem sorolom, milyen előadók CD-it láttam, mert még belelkesedek :-)
Még itt is... :-)
Mindenféle ékszerek... valóságos perzsa teríték!
Az elmaradhatatlan tiroli "bűrgatya"!
Lesifotó cigányokról
Fotóapparátok a világ minden tájáról
Fotóapparátok a világ minden tájáról
Női szektor
Lánykaruhák
Természetesen volt a piacnak olyan része is, ahol nem használt, hanem vadonatúj holmikat is lehetett vásárolni. 
Kürtőskalács
Azt mondják, nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne lehetne magyarokkal találkozni. Miért éppen a bécsi bolhapiacon ne lehetne? Íme itt az egyik legújabb hungarikum, eredeti magyar kürtőskalács!

Legyen szép napotok...

2016. október 9., vasárnap

Bécsi cigányfotók

Nemrég Bécsben jártam, az abdai Vándorbotosokkal... a kirándulás - részemről - legfontosabb indoka az volt, hogy különleges arcokat és tárgyakat keressek fotózáshoz az egyik hatalmas nagy piac- és ócskapiacon.
Hogy micsoda fejeket láttam, el se hiszitek! De eredmény semmi, mert amint emeltem a gépemet, már mondták is: "nicht-Foto!  nicht-Foto!" És én naív, még azt hittem, ott bármit szabad fényképezni! Hozzáteszem, az eladásra kínált tárgyakat többnyire lehetett fényképezni, de az embereket nem.
Ráadásul nem beszélek németül, tehát jobbnak láttam első szóra megérteni a tiltakozást.
Azt már tudtam itthonról, hogy a cigány (roma) emberek sem szeretik, ha fotózzák őket. Ezért aztán amikor Bécsben egy dekoratív öltözetű, nőkből álló cigány csapatot láttam, meg sem próbáltam engedély nélkül képet - azaz portrét készíteni róluk. Egyszer azonban "elsült" a gépem, amikor nem figyeltek rám... :-)
Nagyon érdekes, egymásra igen hasonlító arcok voltak, mégis volt valami egyedi mindegyikben. Az egyik nő egy kislányt tartott a karjaiban. Szép arcú gyerek volt; nem állhattam meg, hogy meg ne kíséreljek egy - anya-gyerek - képet készíteni róluk. Sejtettem, hogy "beszélni" csak a nemzetközi mutogatósul tudok vele, ezért megérintettem az anya vállát, majd a fényképezőgépemre mutattam, és annyit mondtam: foto?
A nő rám nézett... megértette, mit akarok, majd az idősebb asszonyokra nézett. Onnan nem jött beleegyezés, ezért nem-et intett nekem. Tovább próbálkoztam... annyi még telt a németemből, hogy azt mondhattam: "schönes Baby"! Ekkor az anya azt mondta: Baby - és kihajolt a képből, hogy csak a kislányt tudjam fotózni. Egyetlen felvételt készítettem, majd megköszöntem, és elmentem.
Lesifotós cigányfotó
Grimasz
 Sajnos, a kislány a felvételkészítés pillanatában egy grimaszt vágott, ami nem vált előnyére a képnek. És hát persze a körülmények miatt megfelelő(bb) képkomponálásra sem volt módom.
Szeretem az emberábrázolást képeken, de az utómunkálatokban nincs kellő gyakorlatom. Örülnék, ha valaki tanácsival segítene ebben....

Szép napot mindenkinek, aki a posztomat olvassa

2015. július 19., vasárnap

Krems (A) - és egy kis meglepetés

Utolsó ausztriai társasutazásom - program szerinti - harmadik, egyben utolsó állomása Krems város nevezetességeinek meglátogatása volt. Mint Melk esetében, itt is már másodszor jártam. Emiatt keveset fotóztam, hisz az előző, két évvel korábbi utam idején sokkal jobbak voltak a fények fényképezéshez. Egyébként sem akartam ugyanarról a változatlan témáról ok nélkül szaporítani képeim számát. Ettől függetlenül néhány friss képet azért mutatok...
Krems -Ausztria
Krems - Ausztria
Krems temploma
Csodaszép ólomkristály ablak a templomban
Gyertyák az üdvösségért
Mint említettem, viszonylag keveset fotóztam, ráadásul a képeimmel sem voltam igazán elégedett. Emiatt beteszem a két évvel ezelőtti kirándulásom posztjának linkjét - aki megnézi, a fentieknél szebb képeket fog látni... :-)

http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2013/09/villamlatogatas-ausztriaban-krems.html

Erdélyiné Magdikánál lassan már hagyomány lesz,  hogy terven kívüli, meglepetés programokat iktat be a nap végére. Így volt ez ezen az úton is! Útban hazafelé bementünk Bécsbe, mégpedig egy kis bort kóstolni Gringzingbe, a város - egykor - nagyon híres mulató negyedébe. Jót derültem azon, hogy a városrész legforgalmasabb utcája ott is épp úgy fel volt túrva valami közműfektetés okán, mint amit itthon, Győrben is teljesen megszokunk már. A busznak emiatt nem kis gondot okozott, hol álljunk meg: végül is sikerült. Leszálltunk, és besétáltunk egy alkalmasnak látszó kocsma udvarára.
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
A társaság nagy része helyet foglalt az asztaloknál. Én dilemmában voltam, mit tegyek! Egyedül voltam a csoporton belül, nem volt társaságom... van viszont a szép magyar szólás, hogy "Ökör iszik magában!" :-) Meg különben is nagyon hülyén éreztem volna magam egyedül egy asztalnál. Mások pedig nem volt kedvem bekérezkedni.
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Készítettem néhány képet, közben eldöntöttem, hogy az utcán sétálva fogom eltölteni azt a fél órát, amit a mulatozásra szánt a csoport.
Megkerestem azt a kocsmát, ahol két évvel ezelőtt már jártunk, megnéztem egy csodaszép kicsi templomot - feltaláltam magam, hasznosan töltöttem az időm.
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Itt jártunk két éve... :-)

Ezzel beszámolóm végére értem.... várnak új kalandok, Benneteket pedig talán új élménybeszámolók. Köszönöm a figyelmeteket!

2013. március 30., szombat

Bécs (Wien) Húsvéti vásár


Ausztriába mindig szívesen megyek kirándulni - és megyek is, ha tehetem. Nagy előny, hogy közel van a lakhelyemhez, tele van természeti szépségekkel, és felülmúlhatatlan szépségű műemlékekkel. Ugyanakkor visszatartó erő, hogy nem beszélek idegen nyelveket. Igaz azonban, hogy magyarul is el lehet igazodni több helyen, de erre nem alapozok egy kirándulás során. Marad tehát a csoportos utazás idegenvezetővel, vagy ismerőssel, családtaggal.
Bécsben sokszor jártam már. Utaztam vonattal, autóbusszal, személyautóval.... legutóbb társasúton autóbusszal, az abdai Vándorbot egyesülettel.

Bécsi látogatás nem szerepelt az előzetesen megadott útiprogramban - lényegében egy kellemes ráadás volt a napi programhoz, hogy megálltunk Bécsben. Nem is akárhol - az egyik olyan pontján a városnak, amelyik a legelőkelőbb turista-célpont a császárvárosban. Ez pedig nem más, mint a Schönbrunni kastély! Megjegyzem, ekkor már túl voltunk az utazás hivatalos részén, a délután közepe volt, nagy programra nem jutott idő, Arra azonban igen, hogy megnézzük a kastély udvarán rendezett húsvéti vásárt.

Az első pillantás a vásári forgatagra
Magdika, az utazásszervezőnk épp csak meghatározta, mikor kell hazaindulásra készen a busznál összegyűlni a csoportnak, és már szét is oszlott a társaság. 
Én 2009-ben - ugyanezzel az Egyesülettel - már jártam a kastélyban. Akkor nagy eső esett, az időjárás csak azt engedte, hogy a kastélyban rendezett kiállítást megnézzük. Az eső miatt azonban sem a kastélykertet, sem az állatkertet, sem a labirintust nem tudtuk megnézni - értelemszerűen a Gloriette-dombra sem mehettünk fel. Most a rendelkezésünkre álló rövid idő miatt a kastélyba nem tudtunk bemenni. 
A kirakodóvásár engem nem tudott különösebben érdekelni - annál inkább az, hogy a régi úton elmaradt látnivalók egy részét most bepótolhattam. Azonnal különváltam a csoporttól. 

A kastély bal szárnya és szökőkút
A kastély homlokzata az udvar jobb oldaláról nézve
Körülnéztem a kastély főbejárata előtti téren, majd a kastély mögötti terület bejárására indultam. Sietősre vettem a lépteimet, mert nem tudtam, mennyi időbe telik  a hátsó park bejárása. Kora tavasz volt - vagy hosszúra nyúlt tél? - ezért a park még nem mutatta teljes szépségét. Nem működött még a Neptun-kút sem - nem volt vízzel feltöltve. Az időjárás viszont kegyes volt hozzám - az egész napos szürke, felhős égboltról jócskán eloszlottak a felhők, és kellemes késő-délutáni lágy fények tették lehetővé a fotózást. Készítettem is nagyon sok képet - ezekből mutatok néhányat Nektek.

Hogy a gyönyörű kastélyról is írjak valamit, megint a Wikipédiát hívom segítségül. Nem fogalmazom át az ott talált anyagot, csupán kivonatolom, hogy aki még nem járt ott, kapjon képet arról, miről beszélek.
A kastély belsejéről saját képet még a 2009-es látogatásról sem tudok mutatni, mert bent szigorúan tilos volt a fotózás. Gondolom, ez most is így van. Hát akkor jöjjön a Wikipédia:

A schönbrunni kastély barokk stílusú császári rezidencia Bécs Hietzing nevű kerületében. Ez Ausztria egyik legismertebb műemléke és turisztikai látványossága: magát a kastélyt évente másfélmillió látogató keresi fel, a parkot további 5,2 milliónyian tekintik meg.

A kastély hátoldala
A Schönbrunni kastély, a császári család egykori nyári rezidenciája, Európa egyik legszebb barokk építménye. 1569 óta van a Habsburgok birtokában, II. Ferdinánd császár felesége 1642-ben építtetett a területen egy nyári kastélyt és ő nevezte a helyet először „Schönbrunn"-nak. A török ostrom után 1696-tól kialakított kastélyt és kertet 1743 után, Mária Terézia uralkodása alatt teljesen átépítették. A Habsburgok az év nagyobb részét abban a sok helyiségben töltötték, amelyre a császári nagycsaládnak a reprezentációs termeken kívül szüksége volt.

A kastély 1441 helyiségből áll, ebből 45 látogatható. A belső tér rokokó stílusú, a falfelületek többnyire fehérek és 14 karátos aranylemezekkel díszítettek, a termekben cseh kristálycsillárok és cserépkályhák találhatók.

Ferenc József lakó- és dolgozószobája szolíd és egyszerű; annál fényűzőbbek a reprezentációs termek és a vendégszobák. A Tükörteremben valaha Mozart zenélt mint hatéves csodagyerek.

A kör alakú Kínai kabinetben tartotta titkos megbeszéléseit Mária Terézia és kancellárja, Kaunitz. A Vieux-laque-szobában Napóleon tanácskozott. A Kék kínai szalonban írta alá Károly császár és király azt a dokumentumot, amelyben lemondott a kormányzásról és amely a monarchia végét is jelentette.

A legszebb rokokó belsők egyike a Milliós szoba, amelynek falborítása rózsafából készült és értékes indiai és perzsa miniatúrák díszítik. A Nagy Galériában táncolt az 1814-15-ös évben a bécsi kongresszus; napjainkban különleges alkalmakkor állami fogadások zajlanak falai között.

A Gloriette
A Gloriette 1775-ben épült, erre emlékeztet az építmény középső részén olvasható felirat: „JOSEPHO II. AUGUSTO ET MARIA THERESIA IMPERANTIB. MDCCLXXV“ (József császár és Mária Terézia uralkodása idejében, 1775-ben) Akkoriban nagyra értékelték a szép kilátást, ezért is emeltek egy 20 méter magas panorámateraszt. Vigyázat, csak a csigalépcsőn át érhető el!

Neptun-kút (egyenlőre víz nélkül)
Mégegyszer a Gloriette
Pillantás a kastélyra, és Bécsre a dombról
Fölfelé a Gloriette-ben működő kávézóhoz

A szobrok egyike
Lépcsősor a hátsó park felé
"Fakabát" kőből
Főbejárat a kastélyba
Gyönyörűen kialakított lépcsők
Feljárat
Felelősséggel állíthatom, hogy a domb tetejéről elém táruló látvány lenyűgöző volt. Visszafelé jövet is készítettem képeket. Körbejártam a kastély főépületét,  megcsodáltam a nagyon szépen kialakított lépcsőket. 

Konflis
A vásár
A vásár - húsvéti tojások
A vásár
Hegyi vadász figurája
Budapesti mézeskalácsos
A dicső (osztrák) múltra emlékezve
Végül úgy látszik, "jó időt futottam", mert indulás előtt még arra is jutott időm, hogy a feleségemmel a vásáros sátrak között is tegyek is egy sétát.

Ez a váratlan lehetőség nagyon tetszett nekem! Egy amúgy is szép nap szép befejezése volt ez a kis közjáték.

Köszönöm, hogy velem voltatok!