2018. május 18., péntek

Sopronbánfalva - Hősök temetője

Ékes-édes anyanyelvünkben sok szállóige létezik; többek között arról is, hogy ismerszik meg, ha az ember öregedni kezd. Nem tudom persze, ki találta ki őket, de nem ez az érdekes. Az egyik valahogy így hangzik: Onnan tudod, hogy öregszel, ha érdekelni kezd a történelem. Egy másik: Ha reggel felkelsz, és nem fáj semmid, akkor meghaltál. Nem teszem idézőjelek közé, mert nem biztos, hogy szó szerint így szól, de a lényeg ez... Aztán egy másik: Mennél öregebb az ember, annál gyakrabban megy ki a temetőbe. Én valahol a középúton lehetek; bár a történelem érdekel, reggel csak néha fáj valamim, temetőbe meg csak akkor megyek, ha muszáj... Kivéve talán a katonai temetőket. Ezek ugyanis nem közönséges temetők a számomra, hanem egyéni tragédiák tömeges megjelenése... az értelmetlen ostoba halál szinonimája.
Nem kerültem el Sopronbánfalván sem a katonai temetőt. Volt térképem, címem, tudtam hol keressem, mégis azt gondoltam, eltévedtem, amikor a temetőbe érkeztem. Az eleje ugyanis rendes polgári temető, a katonai temetők jellegzetességeire semmi nem emlékeztetett. Élő embert sehol nem láttam, akitől érdeklődhettem volna; végül messze a domboldalban, magas fű között észleltem némi mozgást. Közelebb mentem... akkor láttam, hogy a fűben, sötét árnyékban három ember tevékenykedik. Nem akartam a dzsumbujba bemenni, ezért kiabálva kérdeztem tőlük, hol van a katonai temető?! Ez az - válaszolták. Végig a domboldalban, jobbra, balra, első- és második világháborús katonák, tisztek, hadifoglyok... gyakran vegyes nemzetiségűek, egymás mellé temetve. Köszöntem az infót, és elindultam abba az irányba, emerre leginkább járható volt a sírkert. 
I. Világháború
Egymás melletti fejfákon magyar és német nevek. A háború magyarországi, erdélyi, ausztriai áldozatainak emlékét őrzik.
Élt 25 évet
Élt 24 évet
20 tüzér
1945 március 4.-i bombatámadás 20 tüzér áldozatának közös emlékműve.
Különleges
Medeséri Ferentzy László... Marosvásárhely... 1921. január 13 - 1945. március 4. Élt 24 évet.
Fakeresztek
Már csak néhány korhadó lécdarab jelzi, hogy itt egy háború hősei nyugszanak. Még néhány év, és emlékük sem marad. Szomorú. 
Tiszti kereszt
Parasztfiú közlegény, vagy báró... a vég ugyanaz. Királyfiai Jeszenák Alajos báró, magyar királyi százados.
Tiszti kereszt
Báró vitéz Willerding Rezső magyar királyi gyalogsági tábornok, a Mária-Terézia rend lovagja. Halálának dátuma szerint túlélte a háborút.
Renghet a föld...
"Renghet a föld, de mindig tisztán ragyog a magyar vitézsége" - írja a magyar hősök közös emlékműve. Az emklékszobrot felújíttatták, rendbehozatták Willerding Andrew és Charles, s fenti képen szereplő báró kanadai dédunokái.
Vörös hadsereg
A halott katona nem ellenség többé, hanem éppoly áldozat, mint saját hazánkfiai. A szovjet-orosz hadsereg áldozatai elkülönítve vannak eltemetve.
Élt 21 évet
Koharev Oleg Georgievics hadnagy - élt 21 évet. 
Névtelenek
Az emlékoszlop talapzatának felirata magyarul: "Örök dicsőség a hősöknek".
Orosz-szovjet
Az orosz-szovjet temető egy részlete.

A "facebookos" oldalamon van még néhány kép, melyeket nem szerepeltettem ebben a posztban. Ha érdekel benneteket például a 23 éves Nemes vitéz Molnár László magyar királyi repülő hadnagy igazán megrendítő síremléke, keressétek ott...

Én is voltam katona... tartalékos tiszt, harckocsizó hadnagy (a már obsitos) rendfokozatom. Könnyen beleéltem magam azokba a helyzetekbe, melyekben ezek a fiatal férfiak életüket áldozták. Vagy tévedek? Bele tudja-e élni magát az az ember, aki soha nem vett részt olyan helyzetben, ahol embert kell ölni, és tudja, bármikor ő is meghalhat, a menekülés esélye nélkül? Azt gondolom mégis, hogy nem! Ez lehetetlen! Isten mentsen meg bennünket egy újabb háborútól!

Legyen szép napotok!


2018. május 17., csütörtök

Sopronbánfalva - Pálos-Karmelita templom és kolostor

Nemrég - néhány hónapja - azon tanakodám magamban, hova menjek kirándulni; olyan helyre, ami viszonylag közel van, még nem jártam ott, és kellően érdekel is. Kutakodtam az interneten, és egyszer csak elém került néhány kép Sopronbánfalváról. Magas dombon álló templomot láttam, nagyon szép, a dombra vezető lépcsőt - teljesen hatása alá kerültem a képnek. Bennem olyan igazi mediterrán hangulatot keltett - lehet, kissé el is ragadtattam magam a kép láttán, és nem vettem észre néhány zavaró tényezőt. Talán nem is volt - a képet valószínűleg magasszintű művészi látásmóddal rendelkező fotós készítette, aki egyúttal PS-guru is volt egy személyben? 😆
További látnivalók után is kutattam - találtam is. Itt és most ezekről nem beszélek... talán majd később.
Az idő múlt, én meg nem ültem vonatra valamiért. Talán hasonló érdeklődésű fotóstársra vártam, hogy ne egyedül menjek. Aztán a múlt napokban fel is hívtam egy barátomat, van-e kedve Sopronba jönni - kérdeztem. Kedvem van, de időm nincs - hangzott a válasz. Hát így történt, hogy egyedül ültem vonatra, és utaztam Sopronba.
Sopronban a GySEV pályaudvar mellett rögtön ott van a helyijáratú buszok megállója. Jött a 10Y - én meg felszálltam, és le se szálltam Sopronbánfalva közepéig, a Hajnal-térig. Ott pedig szinte egy-rakáson ott van minden, amiket meg akartam nézni.
Természetesen legelőbb a dombon álló templom és a lépcső. Hát.... ami a mediterrán hangulatot illeti, itt már nem ragadott annyira magával. Szorosan mellette félig-kész ház, nem kicsi rendetlenség, illúzió romboló környezet. Próbáltam ezektől elvonatkoztatni, és csak arra koncentrálni, amiért ide jöttem. 
Pálos-Karmelita templom
A lépcső
Önmagában szép volt, ez nem is tagadható. Szentek szobrai végig, mindkét oldalon.
Egyik szép szobor részlete
A templom szintje
A lépcső a templom mellett ér fel a domb tetejére. A szememet azonnal magára vonta ez a romos épület. Gondoltam, a kolostorhoz tartozott valaha. Azonnal ide jöttem, találok-e vajon valami középkori részletet az épületen, ami fotón is jól mutatna. Nem találtam. Bekukkantottam a nyitott ajtón, és csak törmeléket, és építési anyagok hulladékát láttam. Mit mondjak - nem dobta fel a hangulatomat!
Cipők
Az egyetlen poénos dolog ez a két pár lestrapált tornacipő volt, melyeket valaki a villanydrótra akasztani talált viccesnek.
Pálos-Karmelita templom
A templom felé fordultam. Eszméletlen mennyiségű kesze-kusza villanydrót keresztezte a templom látványát. Meg az a parkolót jelző tábla... A villanydrótokat valahogy kiszedtem a képből, de a táblával nem kísérleteztem. 
Templom főbejárata
Amint elkészítettem a képet, azonnal a kilincs nyitásával próbálkoztam. Valamiért meg sem lepődtem azon, hogy nem nyílik... 😑 Mióta megnyíltak a határok nyugat felé, nagyon megszaporodott a műkincslopás. A templomok azóta zárt ajtókkal, vagy az ajtók mögötti vas ráccsal védik értékeiket.
Fekete Madonna
A bezárt kapu után egy másik, ugyancsak csukott kapu megnyitásával próbálkoztam. Ezúttal nyílt a zár, és a recepción találtam magam. Az egykori kolostor ma ugyanis szállodaként működik. A szállodát jórészt eredeti formájában alakították ki; ahol lehetett, meghagyták az eredeti formákat, a kolostor-jelleget. Az egykori szerzetesi cellák ma vendégszobaként működnek. A Fekete Madonna kép a folyosón (egykor kerengő) található.
Ebédlő
Az egykori refektórium, ma a szálloda ebédlője.
Kolostor udvara
Szent Pál
A refektórium bejárata fölötti kép Szent Pált, a Pálos-rend alapítóját ábrázolja.
Könyvtár
Ahogy illik egy kolostor tudós szerzeteseihez, bő választékú könyvtár is tartozik a kolostorhoz. Ma már persze világi könyvekkel megtöltve, a mai emberek igénye szerint.
Könyvtár
Csodálatos ívű ablakkeret... 3 darab ilyen ablak található itt.
Társalgó
Társalgó és galéria
Díszoszlopok
Végigjártam a kolostort/szállodát, újra a szabadba jöttem. Próbáltam az épület együttest körbejárni, mert tapasztalatom szerint a templomok hátoldala is tartogat meglepetéseket - néha. 
Új látkép
Oldalajtó
Valaha itt oldalsó bejárat lehetett, de ma már egészen biztosan nem használják. Nincs rajta még kilincs sem. Fura, hogy az ajtónyílás és az ablak nem egy tengelyen helyezkedik el.
Lépcső
Újra a lépcső - ezúttal lefelé. Ebből a nézetből kissé rendezettebb képet mutat, mint alulnézetben.
Szobor részlete
Ha már lefelé sétálunk, tekintsünk rá a szobrokra is... képen legalább egyre.

Egyenlőre ennyi Sopronbánfalváról. Jártam máshol is; talán lesz újabb élménybeszámolóm rövidesen. Legyen szép napotok!