2016. október 13., csütörtök

A múló idő

Úgy érzem, az idei évem valahogy más, mint az eddigiek... Fáradtabbnak, ugyanakkor nyugtalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor. Úgy indultam neki az évnek, hogy többet utazok, mint eddig, több élményt fogok begyűjteni, amíg megtehetem, amíg képes vagyok menni, autót vezetni, amíg az egészségem bírja. Aztán ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább tapasztalom, hogy a mozgás iránti vágy megvan ugyan bennem, de egyre nehezebb elindulni. Lassan oda jutok, mint egy kedvelt barátom novellájának hölgy-szereplője: nekem is meg kell állnom kicsit, hogy el tudjak indulni.
Na jó, nem mindig van így, de vannak jó és vannak rossz időszakaszaim. Ha borult az ég, ha felhős, szomorú szürke és fénytelen a nap, akkor én is a padlón vagyok. Ha ragyog az ég, a kedvem is vidám. 
Most néhány napja szomorú, szürke idő van...
Tegnap ennek ellenére úgy döntöttem, összekapom magam, és "megcsinálom" (legyalogolom)  a szokásos napi egészségügyi körömet. Pluszban még összekötöm a hasznosat egy másik hasznos dologgal: megvásárolom a Pláza könyvesboltjában a prágai kiránduláshoz ajánlatos útikönyvet, és a későbbre tervezett őrségi utamhoz a térképet. Ezek még hiányoztak a gyűjteményemből. Továbbá viszek magammal egy fényképezőgépet is. Gondoltam, meglátogatom az adyvárosi tavon a kedvenc fekete hattyúkat, a körsétám másik szakaszán pedig készítek néhány fotót az őszi színekbe borult fákról.
Szerencsém volt... a könyvet és térképet megkaptam, a hattyúk pedig szinte vártak a tó legközelebbi pontján. Jó modellnek bizonyultak. Közel engedtek, pózoltak, állandó mozgásban voltak, szinte kínálták magukat a fotózásra.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Kedvtelésből készült, amolyan "szeretem" képek. Nem az örökkévalóságnak szánom őket, nem is arra, hogy csak egy legyen, de az tökéletes... a célom csak annyi, hogy örömömet leljem a fotózásban, és a gyönyörű madarak látványában.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Körbejártam a tavat, aztán indultam tovább. A szokásos sétaútvonalon van egy szakasz, ahol minden ősszel nagyon szép színekbe fordulnak a fák levelei. Ott terveztem még néhány fotó elkészítését.
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
A múló idő
Végül egy pillantás a marcalvárosi aluljáró órájára. Mementóként, amely nem engedi felejteni az idő múlását...

Legyen szép és vidám napotok!

1 megjegyzés:

János Cserháti írta...

Kínálgattak magukat és te príma fotóiddal bizonyítottad, érdemes volt elindulni!