A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hattyú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hattyú. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 30., péntek

Fonyód, ahogy még sohasem láttam

Őszinte leszek, a címben van egy kis csavar... Fonyódot ugyanis még sehogy sem láttam; eddig a pontig nem volt szerencsém Fonyódon üdülni, nyaralni, kirándulni... azaz sehogy sem jártam még ebben a városkában.
Történt, hogy arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy idén keveset utaztunk. Legalábbis a korábbi évekhez viszonyítva. El kellene menni valahová néhány napra... De ötletünk nem igazán volt, hová menjünk. Persze, a november végi időpont is eléggé behatárolta a lehetőségeinket.
Egyik napon aztán a feleségem - miközben a Kisalföld nevű napilapunkat böngészte - felkiáltott: "Van itt egy fonyódi hirdetés!" Ár megfelelt, az időpontnál úgy sincs már jobb... felhívtam a megadott telefonszámot, és öt perc múlva már meg is egyeztünk a hirdető szálloda tulajdonosával. Másnap már meg is érkezett a foglalás visszaigazolása e-mailban.
A hónap végén tehát irány Fonyód, a Hotel Wellness Balaton!
Cudar időjárás alakult november végére. Nem nagyon zavart bennünket. Azt terveztük, ha mégis jó idő lesz, akkor utazgatunk a környéken; ha nem lesz jó idő, akkor áztatjuk a fürdőruhánkat a jakuzziban. Mindenképpen jól fogjuk érezni magunkat.
Megérkeztünk. A szokásos adminisztráció után beköltöztünk a szobánkba. Nem volt nagy a helyiség, de barátságos és tiszta volt. Olyan igazi turistának való hely. Volt benne minden, ami kellett, kicsit szűkösen, de hát nem is lakás céljára találták ki.
Wellness-szálló turista-szobája
Jól esett a kellemes meleg. Győrtől Fonyódig hol jobban, hol gyengébben szakadó esőben autóztunk végig. 
A szálloda konyháján ettünk egy ebédet... utána a nejem lepihent, én pedig - mivel szűnni látszott az eső - fotós táskámat a nyakamba akasztottam, és kimentem a mólóra. A meteorológia ugyanis több napra folyamatos esőt, nagy szelet, és fagypont körüli hőmérsékleteket jelzett. Gondoltam, addig csinálok néhány fotót, amíg lehet. Hátha később még ennyit se lehet. Egyébként is le akartam vezetni a bennem lévő feszültséget, amit a hosszú, szakadó esőben történő vezetés okozott. 
Fonyódi móló - nem épp nyári verőfényben
A gépet csak pillanatokra vettem ki a táskából, mert az eső újra eleredt... nem volt zápor, de "vizes" volt, nagy széllel és hideggel körítve.
Fürdőmedence a szállodában
Hamarosan vissza mentem a hotelbe, és fürdéssel folytattam a napi programomat. A medence vizét kissé hűvösnek találtam, ezért inkább a jakuzziba ültem be. Az finom meleg volt; éppen ez kellett nekem a korábbi - nem túl élvezetes - órák után.
/A kép minőségéből ne vonjatok le következtetéseket. A hideg külső levegőről a meleg fürdőtérben a objektív annyira bepárásodott, hogy képtelen voltam tisztára törölni./
Jakuzzi, infra-szauna... máris jobban éreztem magam.

Másnap a szálloda Buzsákra vitte a vendégeit. Van ott ugyanis egy Csiszta-puszta nevű hely, ahol híresen jó gyógyvizes fürdő található. Nem egy luxus hely, de nagyon jól kiépített egy fedett és egy nyitott, de tetővel ellátott gyógyvizes medence található. Meg néhány más olyan létesítmény, ami a vendégek kényelmét szolgálja.
Este Nejem unokaöccsének vendégei voltunk vacsorára. Az unokaöccs cirka húsz évig dolgozott az ausztriai vendéglátásban, különböző helyeken. Magyar párját is ott ismerte meg, aki szintén vendéglátós volt. Most hazaköltöztek, és Fonyódon kezdenek vállalkozásba, az Ausztriában szerzett tapasztalataikra, valamint az ottani megtakarításaikra alapozva. Meg persze némi vállalkozói kölcsönre... 😉
Molnár Csilla, az első Magyarország Szépe
A rokon fiatalúr másnapra hosszú programot szervezett nekünk. Beültünk a kocsijába, és elvitt minket Fonyód legszebb helyeire. Ez nagy segítség volt nekünk, mert nélküle helyismeret hiányában meg sem találtuk volna ezeket a helyeket, melyeket az Ő segítségével megnézhettünk.
A híres Kripta-Villa
Érdemes az épület történetét megkeresni a Google-on, és elolvasni. Kicsit fura, kicsit megható, kicsit bolondos... döntsétek el Ti, kedves barátaim, mit gondoltok róla. Sajnos, ebben az évszakban már zárva van, nem látogatható.
Katolikus templom
Aki valamennyire is ismer, az tudja rólam, hogy szeretek templomokban nézelődni, és templomokat fotózni. Kívül-belül, ha tehetem. Ez is egy gyönyörű templom, de cseppet sem meglepő módon ez is zárva volt.
A fenti templom, máshonnan nézve
Szobrokat ritkán fotózok. De vannak kivételek. Kivétel, ha nagy, monumentális alkotásról van szó, kivétel, ha kicsi és kedves témát ábrázol, vagy éppen semmit se értek belőle. 
Balatoni Szél
Ezt a szobrot se értettem, fogalmam se volt, mit értsek rajta. itthon aztán utána néztem a gugliban, és megtudtam, hogy ez a szobor a balatoni szelet szimbolizálja. Könnyű lett volna rájönni, nem?
Rubin restaurant
Fonyódi körutunk további részleteit nem boncolgatom. Lényeg az, hogy a rokon megmutatta azt az éttermet is, amit meg fog vásárolni, és itt rendezi be a saját vállalkozását... éttermet, és néhány vendégszobát. Az épület jelenleg nincs használatban. A régi tulajdonos meghalt, családtagjai elköltöztek, ezért a korábbi étterem eladóvá vált. A rokon fiatalúr tervei szerint jövő tavasszal, max. a nyár elején indulni fog. Kívánom, minden terve megvalósuljon!
Rubin restaurant
Ugyanaz a ház, más nézetből. Ígéretes beruházásnak látszik!
Feleségem, és unokaöccse sokat beszélgettek. Rajtam viszont erőt vett a fotós szenvedély. A vízpart ugyanis kb. 50-100 métere van innen, és rengeteg madarat láttam a vizen!
Sirályok
Ezen a napon - ott tartózkodásunk utolsó egész napja volt - már szép fények volta. Szél fújt, hideg is volt, de legalább a nap világított. Nagyon sok sirály repkedett, élvezet volt figyelni őket!
Szárcsák
Ennyi szárcsát még életemben nem láttam egy csapatban.
Móló - most már kissé jobb időben
A délutánt már egyéni programmal töltöttük. Nejem a csípős szél miatt a szobában maradt, én pedig újra végig-fotóztam a móló és a strand környékét. Teljesen más képet mutatott így, mint amikor a szemerkélő esőben láttam.
A szobor címe: Emberpár
Mondhatom, nudista strandreklám, bár nem nudista strandot reklámoz. Elülről is lefotóztam őket, de azt a képet nem mutatom meg... Annyit elárulok, a fiú legbecsesebb alkatrésze fényesre van simogatva...
Hullámzás
Hullámzás
Ritkán látom a Balatont. Hosszú lenne elmondani, mit jelent nekem, amikor eljutok ide, és senkitől nem zavartatva nyugodtan gyönyörködhetek a vízben. 
Hullámzás
Hallgatom a hullámok moraját, madarak hangját, szél zúgását... Még akkor is, ha az arcom fázik, gémberedett kezeimet a zsebeimben melengetem.
Hattyú
Néha azt gondolom, jó lenne hattyú lenni, és úgy ringatózni a vizen, ahogy ő teszi...
Gyerek-játszóka
Még ez a látvány is beindítja a fantáziámat! Azt képzelem, hogy lakatlan szigetet fedeztem fel a Balatonban! Azért ne sajnáljatok, nem kukultam meg teljesen...
Naplemente
Régóta dédelgetett tervem, hogy naplementét fotózhassak a déli partról. Nem pont így terveztem, sokkal magasabban álló napot gondolta el magamban, szép hosszú tükröződéssel... Vittem is magammal a fotós állványt... hosszú záridős, szűk blendés expozíciókat képzeltem. Egyedül az utolsó nap estélye látszott alkalmasnak elképzeléseim megvalósítására.
Naplemente
Mint többször említettem, szokatlanul kegyetlen időjárás volt egész fonyódi tartózkodásom alatt. Ezért úgy gondoltam, nem megyek ki túl korán a mólóra, hogy meg ne fázzak. A délután közepén aztán úgy láttam, itt az ideje az indulásnak. Fotóstáska, fotósállvány... séta a mólóra. Amint kiértem, szinte infarktust kaptam; a nap már csak két centire van a víz fölött! Az állvány felállításáról szó sem lehetett, szabadkézből kellett lövöldöznöm... sok képet, abban a reményben, hogy a sokban talán olyan is lesz, amit megtarthatok.
Hát... ilyenek lettek.

Köszönöm Nektek, ha a posztomat megnéztétek, elolvastátok! Legyen szép napotok!





2016. október 13., csütörtök

A múló idő

Úgy érzem, az idei évem valahogy más, mint az eddigiek... Fáradtabbnak, ugyanakkor nyugtalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor. Úgy indultam neki az évnek, hogy többet utazok, mint eddig, több élményt fogok begyűjteni, amíg megtehetem, amíg képes vagyok menni, autót vezetni, amíg az egészségem bírja. Aztán ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább tapasztalom, hogy a mozgás iránti vágy megvan ugyan bennem, de egyre nehezebb elindulni. Lassan oda jutok, mint egy kedvelt barátom novellájának hölgy-szereplője: nekem is meg kell állnom kicsit, hogy el tudjak indulni.
Na jó, nem mindig van így, de vannak jó és vannak rossz időszakaszaim. Ha borult az ég, ha felhős, szomorú szürke és fénytelen a nap, akkor én is a padlón vagyok. Ha ragyog az ég, a kedvem is vidám. 
Most néhány napja szomorú, szürke idő van...
Tegnap ennek ellenére úgy döntöttem, összekapom magam, és "megcsinálom" (legyalogolom)  a szokásos napi egészségügyi körömet. Pluszban még összekötöm a hasznosat egy másik hasznos dologgal: megvásárolom a Pláza könyvesboltjában a prágai kiránduláshoz ajánlatos útikönyvet, és a későbbre tervezett őrségi utamhoz a térképet. Ezek még hiányoztak a gyűjteményemből. Továbbá viszek magammal egy fényképezőgépet is. Gondoltam, meglátogatom az adyvárosi tavon a kedvenc fekete hattyúkat, a körsétám másik szakaszán pedig készítek néhány fotót az őszi színekbe borult fákról.
Szerencsém volt... a könyvet és térképet megkaptam, a hattyúk pedig szinte vártak a tó legközelebbi pontján. Jó modellnek bizonyultak. Közel engedtek, pózoltak, állandó mozgásban voltak, szinte kínálták magukat a fotózásra.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Kedvtelésből készült, amolyan "szeretem" képek. Nem az örökkévalóságnak szánom őket, nem is arra, hogy csak egy legyen, de az tökéletes... a célom csak annyi, hogy örömömet leljem a fotózásban, és a gyönyörű madarak látványában.
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Fekete hattyúk az adyvárosi tavon
Körbejártam a tavat, aztán indultam tovább. A szokásos sétaútvonalon van egy szakasz, ahol minden ősszel nagyon szép színekbe fordulnak a fák levelei. Ott terveztem még néhány fotó elkészítését.
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
Az ősz színei október közepe felé
A múló idő
Végül egy pillantás a marcalvárosi aluljáró órájára. Mementóként, amely nem engedi felejteni az idő múlását...

Legyen szép és vidám napotok!

2015. október 15., csütörtök

Hattyú a fejem felett

Szinte az egész nyár kánikulában telt el. Jött néhány kellemes nap a kánikula után, most pedig itt van az "esős évszak". Szóval, nem vagyok igazán boldog, ami a kirándulási lehetőségeimet illeti.
No, de túl szomorú sem vagyok ám! Az elmúlt kellemes napokat jól kihasználtam, nagyon sok fotót készítettem magányos, vagy éppen társas (fotótársas) túráim alkalmával. Amikor meg itthon ülök, a begyűjtött fotóim rendezgetésével vagyok elfoglalva.
Győr relatíve jó helyen fekszik, ha kirándulásra alkalmas helyet keres az emberfia. Igaz, többnyire kocsiba kell ülni egy-egy szép hely felkeresése érdekében, de nem túl nagyok a távolságok. Néhány kilométer a Szigetköz, csodálatos ártereivel, másik irányban pedig a nem sokkal távolabbi Bakony, vagy más hegyek, dombok, folyók, patakok...
A Szigetközben egyik igen kedvelt helyszínem Ásványráró. Több posztom is szól már az ottani kirándulásaimról, és sok fotót is mutattam már a látnivalóiról. A közelmúlt napokban aztán újabb helyszíneket is útba ejtettem.
Ezúttal mindössze egy rövid pillanat történéseit mutatom be Nektek, kedves Olvasóimnak.

Egy hattyú átrepült a fejem felett! 

Közeledik
Közeledik
Közeledik - lenézett rám
Még mindig néz :-)
Irányt váltott
Mint ha üdvözölt volna a saját birodalmában :-)
Távolodik, szebb fényviszonyok felé halad
Távolodik, szebb fényviszonyok felé halad
Itt már kirepült a "lőtávból" (fotós lőtávból, természetesen)
Aztán leült egy csendes vízfelületen
Köszönöm Nektek, ha megnéztétek a képeimet. Kívánok csendes, vagy zajos mozgalmas szép napot  Nektek - kinek-kinek igénye szerint!




2014. augusztus 6., szerda

Fekete hattyú (Cygnus atratus) és mások...

Wikipédia: "A fekete hattyú (Cygnus atratus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj."

Magyarországon ritkán előforduló madár. Úgy tudom, nálunk csak állatkertekben él.
Nem túl rég a győri állatkert (ZOO) állományából egy hattyúpárt, és más vízimadarakat (pl. fütyülő lúd) telepítettek Adyváros kerület víztározó tavára. Az eseménynek hamar híre ment. Kíváncsi városlakók és amatőr fotósok járják a tó körüli parkot, tavat körbeölelő sétányt. 
Én véletlenül jártam akkor a közelben, és nagy megdöbbenésemre láttam meg a tó vízén az egyik hattyút, és más, eddig nem látott madarakat. Persze, azonnal a tó körül csoportosuló emberekhez csatlakoztam, így láthattam az utolsó madarak vízre bocsátását. Kérdeztem is az állatkert emberétől,  miért csak egy hattyút hoztak, miért nem egy párt. Ő mondta, párban vannak, csak az egyik madár kissé pánikba esett a rátörő nagy szabadságtól, és elbújt a nádasban.
Ekkor csak egy pici kompakt fényképezőgép volt nálam. Készítettem néhány képet, de csak azért, ha már úgyis ott vagyok... Tudtam, hogy vissza fogok menni komolyabb felszereléssel. De amiatt igencsak izgultam, meg ne szökjenek addigra reménybeli modelljeim!
Nem szöktek meg, pedig jópár nap elmúltával tudtam csak fotózni. Erősen felhős, felhőkön átszűrődő szórt fényben fényképeztem. 
A képek egy részén a szemközti házfalon elhelyezett piros óriásplakát, valamint a környezet zöld színének visszatükröződése érdekes hatásokat okozott! :)
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai - hattyúpár
Győr Adyvárosi tó madarai - hattyúpár
Győr Adyvárosi tó madarai - hattyúpár
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai - hattyúpár
Győr Adyvárosi tó madarai - hattyúpár
Győr Adyvárosi tó madarai
Győr Adyvárosi tó madarai  - hattyúpár
Győr Adyvárosi tó madarai - hattyúpár
Remélem, kedvelt madaraink hosszú ideig a tó lakói lesznek, és örvendeztetnek bennünket a maguk látványával. Én mindenesetre aggódom értük, mert a tó partjára rendszeresen kitelepedik néhány horgász, pedig a tóban nincs is hal (állítólag). A madarakkal viszont előfordulhat, hogy bekapják és lenyelik a nemlétező halaknak szánt csalikat, a horoggal együtt. Ha ez előfordul, az egészen biztosan a szerencsétlen madár életének a végét jelenti.
Jó lenne, ha illetékesek is gondolnának erre, és megelőző intézkedéseket hoznának!

Szép napot minden olvasómnak!