Esztergom visszafoglalása a töröktől - megemlékezés lengyel hagyományőrzőkkel

 A közelmúltban mindössze egy napot töltöttem Esztergomban, de azt az egy napot - véleményem szerint - jól kihasználtam. Határozott célokkal indultam; el is értem mindent, amit beterveztem erre a napra. Még egy ki bónuszt is kaptam...

A belvárosi sétám után indultam el Párkányba, hogy elkészítsem a tervezett fotómat. Lassan lépdeltem a híd felé, és közben nézegettem; lehet, látok valamit, ami megragadja a figyelmemet? Láttam is: középkori jelmezes lovagokat, hosszú rúdon harci lobogókat, és néhány gyalog sétáló népviseletes hölgyet és urat. A viseleteket nem ismertem fel, csak amikor a közelükbe érve fehér-piros szalagokat láttam, derült ki számomra, hogy ők lengyelek. Arról azonban fogalmam se volt, milyen alkalomból járnak itt Esztergomban. Bonyolította a bizonytalanságomat, hogy Párkány felől jöttek át a hídon.

Ők jöttek, én mentem... 😀 nem tartottam velük, pedig szívesen fotóztam volna őket. Gondoltam, valami rendezvény van valahol a városban, nekem pedig már dolgom van.

Párkányban megfotóztam, amit akartam, jöttem visszafelé. Jelzem, ekkor már jól benne voltam a délutánban, éhes voltam, valami kajálda keresése foglalta le a gondolataimat. De amint a magyar hídfőhöz értem, megafon hangjára lettem figyelmes. Föltámadt bennem a kíváncsiság: honnan jön a hang? Nem kellett sokat keresni; a Vár és a Duna közti területen láttam meg egy sokadalmat. Az ebéd várhat, nézzük, mit látunk!?

Lengyel barátaink sétáltak a Duna-menti sétányon - gyalog persze, a lovas bandérium pedig egy körülhatárolt helyen tartott bemutatót a lovas tudásából. 

Nagyon tetszett az öltözetük - színes, látványos - de nem szerettem volna tolakodni, hogy rámenős fotósként folyton megállítom őket egy fénykép erejéig. A hölgyek amúgy is tartózkodóan voltak egy kicsit; nyilván nem szoktak hozzá a spontán fotózáshoz.

Fotóztam persze a lovas attrakciókat is, de hát éhes gyomorral a fotózásnak sincs sok eredménye - ezeket a képeket itthon aztán töröltem.

Néhányat azért megtartottam. Már csak azért is, hogy legyen mit ide feltölteni.

Megható volt látni ezt a zászlót. Együtt a két ország címere, és az ismert mondóka magyarul és lengyelül:
"Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, és issza borát"

A Vezér! Mint ha maga III. Sobieski János király lenne, aki szemlét tart lengyel és litván hadai felett.

Szinte félve fotóztam, nehogy megkergessen, mint egykori őse a törököket! 😅

Még egy portré a végére, és nem untatlak tovább Benneteket. Illetve egy picit még igen:

Itthon aztán utána néztem a Google-n, mi lehetett a parádé apropója. Jól sejtettem: valóban Párkány és Esztergom felszabadításának sokadik évfordulója volt azokban a napokban. Előbb nyilván Párkányban tartottak megemlékezést, mert a korabeli harcok Párkány felszabadításával kezdődtek, és utána következett Esztergom ostroma. III. Sobieski János lengyel király lengyel és litván csapatai nagy mértékben vették ki részüket a harcokból. Ennek a csatának állít emléket a Vár tövében létható emlékmű, amely mellett a mostani megemlékezés is megtörtént.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a visszaemlékezésemet. Legyen szép napotok!

A Bazilika - ahogy még én sem láttam

Esztergomi kirándulásom új helyszíne:

Előző posztom folytatásaként, és a napi kirándulásom folytatásaként a Mária Valéria hídon átsétáltam Párkányba. A Duna párkányi oldaláról nagyon látványos képeket lehet készíteni a Bazilikáról, és a Várról. Sok fotós (és fényképész) kedvence ez a kompozíció.

Igazából nem is ez a nézet, csak hasonló... leginkább a Bazilikával pontosan szemben állva szokták fényképezni. Én ilyen fényképeket már sokszor csináltam - most nem a nevezett helyre mentem, hanem olyan nézőpontot kerestem, ahonnan még én sem láttam a Bazilikát. Mellesleg a feltöltött képemet a hídon való átsétám közben kattintottam.

Volt egy elképzelésem, hogy készítsek olyan képet, hogy a Bazilika és a Vár a híd íve alatt legyen látható! Gondoltam, ha le tudok menni a víz szintjéhez, akkor ez az elképzelés megvalósítható. Elindultam a hídfőtől balra fordulva a város legszélső utcájában, hogy a partra vezető lehetőséget találjak. Sajnos, a partszakasz végig be volt építve, nem vezetett mellékút a Dunához. Már jól a város szélén jártam, amikor valóban le tudtam menni a vízhez. Csakhogy ezen a ponton már nagyon messze voltam, az elképzelésem szerinti kompozíció innen nem fényképezhető

Még teleobjektívvel is csak ilyen kép volt megvalósítható. Hiába tettem le a gépet egészen a talajra, a híd mindenképpen kettévágta a Bazilika sziluettjét. A vízparton persze nem lehetett közelíteni a hídhoz, mert a partszakasz járhatatlan volt. Bosszankodtam egy sort, majd jobb híján visszaindultam Esztergomba. Közben azonban továbbra is figyeltem a Duna irányába, esteleg talán épp most látok meg egy kis rést a házak között. Már elég közel jártam a hídhoz, amikor egy kis betonfolyosóra lettem figyelmes. A vége kanyarodott egy kicsit, nem lehetett végig látni, hová vezet. Miért ne nézném meg, hová vezet? Megnéztem. A vége nyitott volt, és onnan fel lehetett menni a töltésre! Heuréka! Ez kell nekem! Pláne, hogy a töltésről gond nélkül le lehetett osonni a vízpartra. Hát akkor gyerünk!

Elsőre ez sikerült. Még nem tökéletes, de már valami! Keresgéltem újabb nézőpontokat. 

Hát körülbelül ez az, amiért Párkányba mentem. Sajnos, a Bazilika nem a legszebb formáját mutatja, mert hosszas felújítás, átépítés alatt áll. De ha a munkálatoknak vége lesz, érdemes újra kijönni ide, és teljes értékű képeket készíteni.

Végül még egy "búcsúkép" a helységnévtábláról, mielőtt a hídra lépnék.

Köszönöm, hogy megnéztétek a képeimet.... legyen szép napotok!

Kirándulás ajánló - Brilli Gyula turistaház

 Nem túl rég egy kedves Hölgyismerősöm Facebook-posztja alapján figyeltem föl az Esztergom melletti Vaskapu tetején található menedékházra. Annyi szépet és jót olvastam róla, hogy rögtön elhatároztam: ezt nekem is meg kell néznem! Amúgy is kezdődik az igazi fotós szezon. Figyeltem a meteorológiára: október 7.-re szép napos időt, utána pedig erős lehűlést ígért. Úgy döntöttem, kihasználom egy jó kis kirándulásra és fotózásra ezt a napot. Amúgy is terveztem Esztergom alapos bejárását. Kicsit sajnáltam, hogy a Bazilikában nem fotózhatok, mert ott már minimum két éve nagyszabású felújítás és átépítés folyik; ráadásul ahogy nemrég meggyőződtem róla, legkevesebb egy évig még eltartanak a munkák.

Indulás előtti napon összegyűjtöttem minden szükséges információt, tehát felkészülten indultam útnak. A GPS-em ugyan nem ismerte a menedékházat, mint megjelölhető célpontot, de elegendő volt beütni a Vaskapu utcát, és az "utca közepe" célt. A "célhoz" érve persze nem álltam meg, hanem mentem tovább az utca végéig - pontosabban a parkolóig, ahol letettem a kocsit. Onnan gyalog folytattam az utat - törvénytisztelő állampolgárként a védett természeti területre nem hajtottam be autóval. Az út jól járható, aszfaltozott, keskeny és meredek - de lassú tempóval 70+ -os turisták számára is járható.

Íme, a menedékház, ahogy közeledik a turista. Első pillantásra nem nagy dobás - de hát turisták számára készült, nem lehet luxuspalota. Amúgy sem maga az épület vonzott ide, hanem a kilátás, mint fotótéma.

Az épület városra néző oldalán jókora terasz, tele asztalokkal és padokkal. Az épületben étterem is működik. Népszerű hely lehet, mert legalább fele asztalon már kinn volt a "Foglalt" tábla.

Jött a pincér, kérdezte, miben segíthet. Kértem egy kólát, és mondtam, fotózni szeretném a panorámát. Mondta, fotózzak nyugodtan, a vendégek kb. egy óra múlva érkeznek csak.

A látvány első pillanatra lenyűgözött. Alattunk Esztergom, távolabb a Szlovákiához tartozó (Trianon) Párkány, a két város között pedig a Duna. Az más kérdés, hogy bosszús lettem magamra - ráébredtem, hogy túl korán jöttem fel a hegyre. A délelőtt közepe volt még csak, nem volt eléggé meleg, nem szállt fel a Duna fölül a pára. Sajnos, ez jól látható kékes fátyol formájában megjelent a képeimen is.

Vissza már nem mehettem, mert az időt jól be kell osztani - sok tervem volt még erre a napra. Megfordult a fejemben, hogy az idén már nem, de jövő tavasszal újra visszajövök.

Sokat most már nem szövegelek. Ha tetszenek, nézzétek inkább a fényképeimet.

A turista-háztól lefelé sétálva még a szerpentinről is készítettem egy fényképet. A hegyi látogatás után városfotókat készítettem. Voltam fenn a kálvária kápolnánál, átmentem Párkányba néhány speciális fotó kedvéért, és fényképeztem még a lengyel hagyományőrző küldöttséget.

Fárasztó, de szép napom volt.

Köszönöm, ha megnézitek, és esetleg el is olvassátok a posztomat.