2015. február 27., péntek

A ménest kerestem Kisbéren

Tudjátok, hol van Kisbér? A régi vicc szerint mindenhol! Ha-ha-ha! (Ez itt a kacaj helye)

Nos, hát Kisbér. Két dolog miatt érdekelt már jó ideje ez a kisváros. Az egyik dolog a kisbéri ménes, sok helyen lehet hallani-olvasni róla. A másik dolog a katolikus temploma... sokan tudják, hogy a templombelsők szenvedélyes fotósa vagyok.
Február van, morcos, felhős, hideg, fénytelen időjárás. De néha két-három napra a napfény is megmutatja magát. Figyeltem is a meteorológiai jelentéseket, mikorra mond olyan időt, ami alkalmas egy kis sétára, netán fényképezésre. Egy ilyen napon buszra ültem, és Kisbérbe utaztam. Előtte persze tájékozódtam az interneten, merre kell mennem, ha a ménesbirtokra akarok eljutni. 
Aki még nem tudja, annak elmondom, hogy a ménestelep a távolsági buszpályaudvar közvetlen szomszédságában van. Majdhogynem a kapujában szálltam le az autóbuszról.
Hungary - Kisbér, Királyi Lovarda
Az egykor nagyhírű ménestelep még a Monarchia idejében lett alapítva, ma is büszkén viseli a "Királyi" jelzőt. Legalábbis az alapítás, és a felújítás emléktáblája szerint.
Az egykori istállók egy része felújításra vár, egy része más célokra került hasznosításra, más része viszont ma is lovak szálláshelyéül szolgál. Az itt tartott lovak részben tenyésztési célokat szolgálnak, részben pedig lovasoktatás folyik a közreműködésükkel. A felső képen éppen a lovarda nagyon szépen felújított épülete látható. A telep jelenleg magánkézben van.
Hungary - Kisbér, lóállások
Mivel megérkezésemkor senkivel nem találkoztam, bementem az istállóba a nyitott ajtón. Bent mindössze kettő darab lovat láttam, akik éppen jóízűen rágtak valami jóféle szénát. Abból gondolom, hogy jóféle lehetett, mert láthatóan ízlett nekik, rám pedig ügyet se vetettek.
Aztán jött egy alkalmazott, aki készségesen engedte, hogy nézelődjek; sőt még az időközben előkerült tulajdonost is megmutatta nekem. Így aztán az egész komplexum gazdájával is beszélhettem néhány szót.
Hungary - Kisbér, "Királyi" lovarda
Szép nagy fedett lovarda, vastag rétegben homokkal felszórva az alja. Itt zajlanak a lovagló órák, a hét szinte minden napján, főleg a délutáni órákban. Én délelőtt jártam itt, ezért nem volt szerencsém lovas képeket készíteni.
Hungary - Kisbér
Ő az az úr, aki a telepet, főleg a lovardát bemutatta nekem. Beszélgetés közben elmondta, hogy ő az itteni munkája mellett solymászattal is foglalkozik, és olyan tervei vannak, hogy a környéken - jelesül Pannonhalmán - szeretne egy solymászattal foglalkozó vállalkozást alapítani. Ez a dolog azonban még csak tervekben létezik...
Hungary - Kisbér
Ahogy a méntelepről eljöttem, a lovakat az istállók közelében található egykori kastély mögötti udvarban találtam meg. Sajnos, masszív kerítés miatt közelebb menni nem tudtam.
Hát... nem tagadom, sokkal többet vártam a látottaknál. Maradt időm bőven a hazautazásig - ezt az időt a várossal való ismerkedéssel töltöttem el.
Hungary - Kisbér, Nagyboldogasszony római katolikus templom
A templomba bemenni nem lehetett, csak az előtérből tudtam néhány fotót készíteni. Nagyon szép a belső kialakítás, szívesen készítettem volna több képet.
Hungary - Kisbér, Református templom
Nem messze a katolikus templomtól található a város református temploma. Ízlésesen kialakított, szép, modern épület.
Közben dél lett, és mivel már mindent láttam, amiért jöttem, úgy gondoltam, a legközelebbi busszal hazautazom. Amíg a buszra vártam, egy pizzériában ettem egy akkora sajtos lángost, hogy csak na... még ki is fogott rajtam, egy darabkáját már megenni sem tudtam. Pedig finom volt!

Legyen szép napotok!

2015. február 21., szombat

Gyenesdiási havasok

Nos, még mindig Vonyarcvashegy.... bár a mai posztom lényegében már Gyenesdiásról szól. No, szóval... megtörtént a bőséges toros-ebéd, a társaság elvonult sziesztázni. Én is, természetesen. Muszály volt kis időre fekvő testhelyzetbe helyezni magam (és úgy emlékszem, szundítottam is egy cseppet). 
A lusti azonban nem vett hosszú időre erőt rajtam, mert nem feledtem, nekem még feladatom volt arra a napra! Mégpedig azt a feladatot adtam magamnak, hogy meg kell másznom a gyenesdiási havasokat. Ennek két oka volt: egyik az, hogy meglátogassam a dombtetőn található "Fénykeresztet", a másik az, hogy lássam onnan is a téli Balatont.
A Hotel recepciós hölgye nagyon készségesen elmondta, merre található a kérdéses hely, és megajándékozott egy térképpel, hogy könnyen oda találjak.
Elindultam tehát - csakhogy én kezdetben úgy tudtam, a Fénykereszt Vonyarcvashegyen található, a hölgy pedig a gyenesdiási dombon található kereszt helyét mutatta nekem. Ez igazából csak akkor zavart meg, amint a faluban a dombok felé tekintettem, és a vonyarci domb tetején láttam meg egy olyan keresztet, amit az internet mutatott nekem még itthon.
Gyenesdiási Fénykereszt. "Őt" kerestem
Megálltam persze azonnal, hogy a térképemen beazonosítsam újra, merre is kell mennem. Közben jött felém egy "laza", középkorú úr. Kissé bohém öltözet, fülében fülhallgató, szája előtt pici mikrofon... nem tudom, milyen ketyeréhez csatlakoztatva. Megállt mellettem, kérdezi, segíthet-e valamiben. Mondom, keresem a Fénykeresztet, ami pont olyan, mint a domb tetején látható, de nekem azt mondták, nem itt van. Az úr elcsodálkozott; mi az, hogy Fénykereszt? Azt mondta, ő a mellett a kereszt mellett lakik a szomszéd utcában, de az az életben még soha nem világított. De ne őrá hallgassak, ő nem egy turista alkat... azt viszont halál-pontosan meg tudja mondani, melyik kocsma hol van, és melyikben hogy hívják a pincérlányt. Én meg mondtam, hogy nekem most pont nem arra az infóra van szükségem, de már azzal is segített, hogy azt mondta, az a kereszt sötétben sem világít. Ezzel elköszöntünk egymástól.
Mentem tovább az eredeti tervem szerint Gyenesdiás felé.
Hungary - Gyenesdiás. Háttérben a "havasok"
Sütött a nap, hideg volt, hó és jég az utcán. Nem sokat fotóztam menet közben, de azért készült néhány turistás fotó.
Na, ott messze, az a Fénykereszt. Oda igyekeztem.
Hamarosan - ez persze relatív, kellett gyalogolni nem keveset - szemembe tűnt a domb tetején a kereszt, amit kerestem.
Gyenesdiás - Fénykereszt. Obival ráközelítve
Gyenesdiás. Út a Fénykereszthez.
Ugye, mondtam, hogy a havasokba megyek. Hát persze, február eleje volt, ilyenkor van itt a hó ideje. Egy "cseppet" nyugtalanított, hogy elfogyott a talpam alól az aszfalt, én pedig egy vékony utcai bőrcipőben voltam csupán. De ha már elhatároztam, hogy megjárom az utam, akkor ez az apróság nem tántoríthat el a célomtól. Itt már okosnak gondoltam magam, hogy délelőtt csak módjával iszogattam, mert keskeny és csúszós palló vezetett át egy mély árok fölött, mögötte pedig (balra haladva) meredek emelkedő kezdődött. 
Hungary - Gyenesdiás. Látvány a havas dombról a délutáni nap fénye mellet a Balatonra
A lényeg: kis gyalogösvényen lassan haladva megérkeztem a Fénykereszthez, eredeti célpontomhoz (első kép). Akkor láttam, hogy a kereszt testébe kis fényforrások vannak beépítve, melyeket bizonyos alkalmak idején felkapcsolnak. Ekkor látható messziről, hogy fények rajzolják ki a kereszt formát. Innen a neve.
A látvány a domb tetejéről nagyon szép... gondolom, még szebb lehet tiszta, páramentes időben. A fotón szándékosan nem túloztam el a színeket, hogy az eredeti látványt mutassam Nektek.
Gyenesdiás a domb aljában
A nap lemenőben - kitekintve a fenyőágak között
A nap lemenőben - kitekintve a fenyőágak között
Aztán vissza ugyanazon az úton, amelyiken idejöttem. Szép kirándulás volt, nagyon örültem, hogy még otthon beterveztem ezt az utat, és meg is cselekedtem.
Még egy búcsúfotó a szembeni domboldalról
Köszönöm, hogy legalább virtuálisan velem sétáltatok! Legyen szép hétvégétek!

2015. február 14., szombat

Egy mangalica végnapja


Hungary - Vonyarcvashegy, Hotel Lidó és a kiránduló buszunk
Hatalmas lendülettel kezdtem legújabb blogposztom megírásába, de aztán ugyanazzal a lendülettel le is állítottam magam.
Még mindig a Vándorbot egyesülettel tett Balaton-parti, vonyarcvashegyi kirándulásról van szó. Konkrétabban egy disznótorról... ami lehet, hogy érdekes és természetes egyes embereknek, az ugyanakkor lehet nem kívánatos látvány másoknak. Ezért úgy döntöttem, a véres disznóvágásról nem teszek fel képeket, csak a nap egyéb eseményeit illusztrálom fotókkal.
Reggel meghozták a vágóhídról a termetes kocát - úniós előírások szerint előkészítve darabolásra. Jött néhány jól megtermett böllér vagy hentes is, akik aztán azon nyomban bontószékre akasztották, és munkához fogtak. Mi, turisták természetesen addigra túl voltunk a reggelin, a "háziak" pedig a bontás megtekintésére invitáltak bennünket. Jó magyar szokás szerint mindenki kapott egy-egy pohárka "erőset", hogy a reggeli friss levegőn meg ne fázzunk. 
Hungary - Vonyarcvashegy
További "védőitalként" üstben készült a fűszeres forraltbor és a citromos tea. Ezekből mindenki igénye szerint fogyaszthatott.
Közben szólt a zene.... egy igazán jó harmonikás játszott mindenki megelégedésére. Volt, aki a közben már elkészült friss husikból falatozott, volt aki a zeneszóra nótázott, sőt az idő múlásával, a fokozódó jó hangulat hatására táncra perdült! Még a "megy a gőzös" sem maradt el! :-)
Ami engem illet (hogy kicsit magamról is beszéljek) nem tipikus mulatós típus vagyok. Néha bekaptam pár jó falatot, sajtos pogácsát, egy pohár forralt bort, de a "táncika" nem ragadott magával. Ehelyett kimentem a Balaton partra fotózni. Nem volt ehhez ideális az idő, de engem vonzott ez a lehetőség, mert életemben most láttam először a téli Balatont. Szürke, fénytelen idő volt, hol sűrűbben, hol ritkábban hullt a hó is. Fáztam, mégis élveztem ezt a helyzetet. 
Szolidan hideg téli Balaton, itt még jég nélkül
Balaton
Balaton - kavicsok partközelben
Balaton - kissé már derültebb időben
A strand szemben van a hotellel, mindent beleszámítva talán 100 méter sétával elérhető a vízpart. Sétáltam, élveztem a friss levegőt, a csípős szelet, majd újra a társasághoz csatlakoztam.
Táncoló turisták
Ekkor már ment a tánc a zenére. Azt nem mondom, hogy nagy volt az "ereszd el a hajamat!", de olyan öreguras, sokszor csak helyben topogós "senior dance" volt a műsor. Meg persze a nóta, annál nagyobb hangon.
Mulattunk
Volt jókedv, nem kell bizonygatni! :-)
Ő pedig a "hermónikás", akinek a hangulatot köszönhettük
Elmúlt a délelőtt, következett a pazar, bőséges ebéd. Mindenki hatalmasan jóllakott... a csapat egy része fürdéssel (a hotel saját fürdőjében), mások csendes pihenéssel, még mások pedig sétával folytatták a napot.
Én pedig kirándulással.... hogy hová mentem, azt majd a következő posztomban mutatom meg Nektek.

Innen már a vasárnap reggel készült képeimből mutatok egy keveset.
Jeges Balaton
Akik a Balatontól távol élnek, nem is sejtik, milyen rövid idő alatt változtathatja a tó az arculatát... különösen téli időben. Az éjszaka hideg volt, a tó vízén összefüggő, masszív - de nem túl vastag - jégréteg keletkezett, amire egy vékony hóréteg is borult.
Jég a part mentén
Nagyon sok képet láttam a jeges Balatonról, de magam még nem láttam így a tavat. Nagyon élveztem a látványt, fotóztam is sokat...
Jeges Balaton
Aztán jött a csoda, amit alig akartam elhinni! Pillanatok alatt feloszlottak a felhők, kisütött a nap, a jég pedig gyors olvadásba kezdett. Csináltam egy hosszú sétát a part menti kerékpárúton... mire visszaértem a hotel elé, a parttól számítva 2-300 méter távon nem volt jég.
Balaton
Az égbolton a szürke helyett megjelent a kék szín, a víz felszínén pedig csodás "fényhidat" alkotott a napsütés.
Balaton
Az eredetileg "véresre" tervezett posztom ilyenre szelídült. Remélem, ezzel nem sértem senki érzékenységét semmilyen tekintetben.

Szép napot kívánok minden kedves blogolvasómnak!

2015. február 10., kedd

Úrikocsi parádé

Még mindig Keszthelyen vagyunk. Megnéztük már a kastélyt. Kint a hó szitál, kissé fúj a szél, nem túl nagy élvezet a szabadban tartózkodni. Nem is időzünk sokat, megyünk a Kocsimúzeumba!
Lehetséges, hogy ez a mai téma csak kevés olvasómat érdekli... nem is szaporítom a szót, ehelyett bemásolok néhány fotót.
Van azonban egy kis gond: nem tudom megnevezni a bemutatott négykerekűeket a maguk szakszerű módján. Nagy bánatomra nem kísért asszisztencia, akik szépen jegyzőkönyvezték volna, éppen miről készítek képet. Pedig hasznos dolog lett volna, így legalább még ma is tudnám, mit láttam néhány nappal ezelőtt! 
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
"Ő" csak szabályt erősítő kivétel, nem éppen a főurak kedvenc járgánya volt. Nevezhetjük utazó szekérnek; tudtommal módos gazdák használtak hasonló járgányokat.
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Ennek a kocsinak a "névjegytábláját" is lefotóztam, tehát hitelt érdemlően közölhetem:
"Halottas hintó, az 1700-as évekből.. A fertődi Eszterházy hercegek hagyatékából való".
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
A múzeumban szánok is vannak kiállítva szép számmal....
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Fontosnak tartottam, hogy a kocsi mögötti festmény is képre kerüljön.
Hungary - Keszthelyi kastély, Kocsimúzeum
Gondolom, az érdeklődés felkeltésére ennyi kép is elég. Javaslom mindenkinek, aki Keszthelyen jár, ne csak a kastélyt, a pálmaházat és a parkot látogassa, hanem nézze meg a kocsimúzeumot is. Élőben látni sokkal érdekesebb, és sokkal több régi járművet láthat, mint az itt bemutatott pár darab képen.

Köszönöm a figyelmeteket, legyen szép napotok!

2015. február 9., hétfő

Keszthelyen indul a turista-szezon

A 2015-ös évi turista-szezonomat Keszthelyen indítottam, február első felében. Első hosszabb utamat az abdai székhelyű Abdai Vándorbot Turistaegylet egyik útjára fizettem be. Na, nem túloztam el, mindössze egy háromnapos wellnessel és disznótorral összekötött mulatságról van szó.
Az időnk nagy részét Vonyarcvashegyen töltöttük, de az még egy kicsit odébb van. Út közben megálltunk ugyanis Keszthelyen, hogy meglátogassuk a Festetics grófi/hercegi család kastélyát. Bár kisiskolás koromban jártam itt, de hát - koromat tekintve - megbocsátható, ha a kastély belsejéből semmire nem emlékeztem mostanság. A közelmúltban két alkalommal is jártam a kastélyparkban és a pálmaházban, de azon alkalmakkor a kastély termeit nem látogattam végig. Talán jobb is, mert ezúttal érdekesnek találtam mindent, amit láttam.
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Február van, tél... hűvös az idő, apró szemű hódara is hullik. Nem jártuk körül a parkot, azonnal a bejárat felé indultunk.
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély. Festetics György gróf szobra
Természetesen néhány kép azért készült az udvaron is.
Azt gondolom, a (horvát származású) Festetics család történetéről itt szükségtelen bármit is írni, hisz annak idején az iskolában is tanultunk róluk (az idősebb generáció egészen biztosan). Aki nem, az viszont sokat olvashat róluk az interneten. Én most csak arra szorítkozom, hogy néhány saját készítésű fotómat bemutassam.
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Gazdasági okokból meg lehet érteni, ha egy ilyen intézmény a belépő díj mellett még a fotózásért is kér pénzt... drága a kastély fenntartása, kevés az állami támogatás, stb. Mi, a csoport fényképezőgéppel rendelkező tagjai még örülhettünk is, mert a túravezetők a fotójegy költségeit átvállalta, kifizette helyettünk. Az viszont már nagyon felháborított mindenkit, hogy egy nagyon morcos teremőr végig követett minket, és hangos szóval tiltotta, hogy vakut használjunk a felvételkészítések során. Holott erről szó sem volt a jegyváltás során.
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély. Tükörkép
Nem tudom, ki milyen fotókat tudott készíteni, de én meglehetősen elégedetlen voltam a saját felvételeimmel. Világítás kevés volt a termekben, kintről pedig alig jött be fény. Képeim fúl sötétek, annak ellenére is, hogy a még elfogadható legmagasabb érzékenységre állítottam a gépem. Nagyon sok szoftveres beavatkozásra volt szükség, és magas szemcsézettség rontotta a képek minőségét. (Itt vége a panasznapnak) :-)
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
A kastély méltán híres könyvtárának egyik részlete
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Kisebb könyvtár, dolgozó szoba.
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Nekem nagyon tetszett, hogy a termekben sok festményt lehetett látni a falakon. persze, ezek nagy része a családtagok, rokonok portréi voltak, de más témákban is láthattunk képeket.
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
Hungary - Keszthely, Festetics-kastély
A végén, befejezésképpen egy "önfotó", tükörből.

Első "nekifutásra" ennyit a hosszú hétvégémből. De folytatom, reményeim szerint még érdekesebb témákkal. Ezúton is köszönet a Vándorbot Egyesületnek, Erdélyiné Magdinak (erdelyine.magdi2@gmail.com) az útért.
Köszönet az olvasóimnak is, akik itt jártak. Szép napot mindenkinek!