2016. június 20., hétfő

Néma orgonasípok

A Balaton-felvidéki tanúhegyek - mondhatni - mindegyike rajta van a meglátogatásra tervezett helyek listáján. Némelyiket már "letudtam", mások pedig hát bizony nem a legközelebbi túratervemben van megcsillagozva. majd ahogy időm, és más lehetőségem engedi. Az biztos, hogy az igen közeli hetekben más irányban fogok járni.
Azt gondolom, jogosan nyugtatgatom magam, mert Szigliget, Haláp, Badacsony - és most legújabban a Szent György-hegy már mögöttem van ebben az értelemben. A Szent György-heggyel szemben azért van egy kis restanciám, mert Raposka felől tettem ugyan egy "sétát" az elmúlt hétvégén, de ha minden terv szerint alakul, a másik oldala felől is szeretném felfedezni a hegy rejtelmeit. Az elmúlt hét szombatján ugyanis mindössze egy délután szántam erre a kirándulásra. A fél nap fele is autózással telt el, amire Győrből a keskeny és kanyargós, sok lakott területtel lassított útvonalon a hegy lábához értem.
Először jártam itt. Tudtam, hogy kevés az időm, ezért kissé aggódtam amiatt, hogy hamar megtaláljam a hegyre vezető utat. Szerencsém volt, azonnal felfedeztem a falu közelébe érve, hogy az az út, ami bevinne a faluba, keresztezi a főutat... ha nem megyek a falu felé, hanem a hegynek fordulok, talán éppen a célomhoz érek. Biztató jelnek vettem, hogy hogy amit rákanyarodtam a hegy felé vezető útra, mintegy száz méter után egy parkolót is találtam. Természetesen volt nálam egy vázlatos leírás arról, melyik turistaút vezet a bazaltorgonákhoz... és láss csudát, alig vettem a lábamra a turista-bakancsomat, máris megláttam a megfelelő jelzést.

"A balatoni táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített Tapolcai-medence, melynek egyik legszebb példája a képen látható oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett Szent György-hegy. A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét a homokból és agyagból álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek.
Ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól megfigyelhetjük.
A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és napjainkra alakultak ki a nép által kőzsákoknak, vagy gyapjúzsákoknak is nevezett látványos bazaltalakzatok.
A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett." - Wikipédia

Mert ezek a bazaltképződmények voltak azok, melyek felkeltették a kíváncsiságomat. Nyilvánvalóan fényképezőgéppel mentem, és már a túrám elejé fotózni kezdtem Volt mit!
Szent György-hegy
Gyönyörű idő volt, csodálatos felhőalakzatokkal! A látvány elragadott, és rossz szokásom szerint ezen a túrán is sokkal több képet készítettem, mit amennyit indokolt lett volna. De hát én már csak nem változok....
Szent György-hegy
A hegy lábánál csodás szép szőlőültetvények vannak, rengeteg, festői házikóval. Borospincék, hétvégi házak, nyaralók tarka egyvelege.
Szent György-hegy
Ez például különösen tetszett, az eresz alatti szép színes virágokkal.
Szent György-hegy
Az út eleinte csak szolidan emelkedett, de tudtam, hogy nem mindig lesz így. Ha följebb tekintettem, már látszott az egykori kőbánya, és balra, a kép széle felé az "orgonasípokból" is egy kevés.
Szent György-hegy
A szemeimet azonban még jobbára a Tapolcai-medencén pihentettem. Pazar volt a látvány, egy élmény! Gyönyörű felhők, szemben a Halápi-hegy, előtte Tapolca város felett váltogatta magát a fény és árnyék...
Szent György-hegy
Nem tudtam betelni vele...
Szent György-hegy
Közben azért haladtam is. Előbb a zöld és sárga jelzésen, majd jött a neheze: a piros jelzésű szakasz. Nem volt egy leányálom. Akkor tűnt föl, hogy mindeddig egymagam kutyagolok, sem velem párhuzamosan, sem velem szemben nem jön senki! Se fiatal, se magam-korabeli obsitos harcos! De nem az a lényeg, hány éves vagyok - adva van a cél, adva van az út, haladni kell!
Szent György-hegy
"Leküzdöttem" a piros szakaszt. Itt már a "Nagy Kék" útvonalán haladhattam. Nem sokáig, mert gyakorlatilag a célomhoz értem. A kép jobb oldalán már a keresett kőalakzatok látszanak.
Szent György-hegy
Egy kis terasz adott lehetőséget a pihenésre. Ez már a "Nagy Kék" egyik állomása volt, ismertető táblával, és fotózási lehetőséggel. Lepakoltam a cuccomat, szusszantam egyet, máris azt kerestem, mely nézőpontokból tudnék legszebb képeket készíteni a bazaltoszlopokról.
Szent György-hegy
Sajnos, erről a helyről nézve a dús növényzet sokat takart. Kedvemet azonban nem szegte; még az sem, hogy a magasan álló nap miatt úgy beégtek a képek, hogy csak na! De tényleg, nem kiállításra szánt képeket akartam csinálni, hanem csak egy jót gyalogolni! És ha már úgyis ott vagyok, akkor fotózni is - úgy, ahogy sikerül! :-) (Vagy nem sikerül)
Szent György-hegy
Na tessék, itt vagy egy csúnyán beégett kép, az égboltból semmi nem látszik!
Szent György-hegy
A "Nagy Kék" útvonalon többen is közlekedtek. Fiatal fiúk és lányok párban, vagy itt például ez az anyuka három rosszcsont fiával! Nem kis "munkába" került neki a gyerekeket arra rávenni, hogy arra menjenek, amerre ő akarja! De látszott, hogy már van gyakorlata a gyereknevelésben!
Szent György-hegy
Néztem az órámat, kalkuláltam, mennyi idő kell a hazaútra. Beláttam, hogy lassan itt kell hagyni ezt a varázslatos helyet, és indulni vissza a már megjárt, nem könnyű útvonalon.
Szent György-hegy
Az én útvonalam gyakorlatilag a "orgonasípok" fölött haladt el, majd kanyarodott le a hegy lába felé.
Szent György-hegy
Így néz ki néhány bazaltalakzat felülnézetből.
Szent György-hegy
És végezetül még egy pillantás Tapolca irányába, már közel a Szent György-hegy lábához.
A parkolóban megint pihentem egy keveset, ittam friss vizet a Szent György-kútból... aztán "motort indíts" - és indulás Győr felé.

Köszönöm, hogy velem voltatok...







2016. június 14., kedd

Vadvirágos sikerlista

Műkedvelő fotósként úgy indítottam a idei fotós szezont, hogy ebben az évben sokat fogok utazgatni, és tervbe vettem, hogy felkeresem azokat a helyeket is, amelyeket eddig csak ígérgettem magamnak. Rögtön hozzáteszem, hogy döntően kis hazánk területén terveztem csak kalandozni.
Ami a fotós érdeklődési körömet illeti, elmondhatom, hogy meglehetősen sokrétű. Járom a természetet - hegyeket, mezőket. Járom a városokat - télen, nyáron, az év minden szakában. Fotózok utcákat, várakat, templomokat... embereket is, de csak módjával, mióta jogszabályilag alaposan megnehezítették ezt a műfajt.
Fotózok a természetben vadvirágokat. Évek óta csinálom, van is szép gyűjteményem az archívumomban. Idei évben úgy döntöttem, elsősorban olyan virágok fotózására helyezek hangsúlyt, amelyeket a korábbi években nem találtam meg. Persze, a gyakrabban megtalálható növényekről sem mondok le, de a prioritásokat most az eddig - számomra - újdonságokra helyezem.
Nyári tőzike
Rögtön az első bemutatott virággal kicsit ellent is mondok magamnak. Ez a tőzike nem igazán újdonság, korábbi években is fotóztam már, mégis nagyon kedves a számomra. Csáfordjánosfán vettem lencsevégre a helyi láperdőben. Hogy kicsit patetikus legyek: "meg kell harcolni érte" - gumicsizmában, bokáig vízben-sárban járva lehet csak megközelíteni. Viszont az élmény maradandó.... :-)
Kisvirágú hunyor
A Gaja-völgyben, Bodajk és Fehérvárcsurgó között túrázva fotóztam, nem sokkal egy kiadós eső után. A leveleken és szirmokon látható vízcseppek valódi esőcseppek, nem pedig "fotóstrükk" :-)
Vadon teremve, természetes élőhelyén ebben az évben találkoztam vele először, ez tehát ténylegesen az idei "sikereim" közé sorolható.
Nemesített hunyor
Nemesített hunyor
A két fenti kép Pannonhalmán készült, az Apátság arborétumában. Nem igazi vadásztrófea egyik sem, viszont a látványuk lenyűgöző. Bár tavaly is fotóztam ezt a területet, de idén sem volt szívem kihagyni a meglátogatásukat. Számomra különlegesség mindegyik változat, ezért gondolom, hogy helyük van ebben az összeállításban is.
Pirosló hunyor
Ez is hunyor, de már az igaziak közül. A Visegrádi hegységben, a Bükkös patak völgyében, a Dömör-kapunál találkoztam vele. Igazi szépség, különlegesség, "első randevú".
Leánykökörcsin
Leánykökörcsin
Még egy virág - a feketéllő kökörcsinnel együtt - amit nem lehet megunni, akármennyit lát belőle az ember. A fenti példányok a Nyúli-dombokon virultak a fotózás idején. Nem mondhatom, hogy túl ritka az előfordulási helye, de oda felmászni, ahol ezeket fotózni lehet! - na ahhoz kell elszántság! (Az én koromban mindenesetre) Jellemző, hogy más időpontban Bakonykoppányba is elautóztam, hogy hasonló kökörcsin fotókat készíthessek.
Fehér ibolya
Hogy ez az ibolya hogyan került a Nyúli domboldalakon lévő erdőbe, arról fogalmam nincs. De ott van, tiszta szívvel tanúsíthatom. Nem háztáji kiskertben, hanem erdőben készült a kép.
Kockás liliom
Nos kérem - ha volna dobom, most nagy dobpergést csapnék! Az egyik legrégebben keresett vadvirág a részemről! Sajnos, Győr környékén nincs ismert élőhelye. Az interneten kutattam információkat az élőhelyekről, és nem voltam boldog attól, amit ott találtam. Egyrészt még a legközelebbi előfordulása is nagyon messze van, másrészt a talált leírások is annyira elnagyoltak, hogy a "meg is mondtam, nem is mondtam" elv alapján ne - vagy csak nagyon nehezen - lehessen a virág nyomára jutni. Végül baráti segítséggel az osztrák határ mellett, a Strem-patak menti erdőben fotózhattam ezt a különlegességet.
Kakasmandikó
Ezt a virágot hírből sem ismertem egészen az idei tavaszig. Idén viszont több képet is láttam róla képfórumokon - persze, hogy érdekelni kezdett! Hadd ne bizonygassam, mennyire megörültem, amikor fenn említett fotós barátom mintegy mellékesen megjegyezte, hogy nem túl messze, Csödén az erdőben kakasmandikót is lehetne fotózni. Lehetne??? Akkor menjünk is... na ne azonnal, hanem majd ha a kockás liliom fotózásával végeztünk. És íme: kakasmandikó Csödén!
Májvirág
A csödei erdő valóságos kincsesbánya a természetfotós számára. Igaz, a fellelhető virágok többsége máshol is előfordul, de nem hagyhattam ki, hogy itt is ne készítsek felvételeket. Egy szép májvirág fotóját be is mutatom: íme, májvirág Csödéről!
Tavaszi hérics
Elismerem, ő sem az a klasszikus ritkaság. A szépsége azonban lenyűgöző, itt van a helye.
Henye boroszlán
Nos kérem, itt megint pereg a képzeletbeli dobom! Egy fotóstárs révén hírből ismertem csak korábban, mégpedig olyan romantikus megnevezéssel, hogy a "Gönyüi vérvirágos réten található". Vérvirág? megindult a fantáziám! Méteres nagyságú bokrokat képzeltem el, tele vörös virággal.... ha már egyszer "vérvirág"! Kaptam is infót, hogyan találom meg... nos, kerestem, és nem találtam meg! Ez volt tavaly. Aztán többször végiggondoltam, hol tévedtem el a megadott helyet keresve. Volt is erre teóriám. Idén aztán új nyomvonalon indultam, és meglett! Szó sem volt méteres bokrokról, vérvörös virágokról, viszont a valóság a "földön feküdt". Hát ezért "henye" ez a boroszlán! Most már azt is értem, miért ez a neve, csak azt nem értem, miért vérvirág... 
Baracklevelű harangvirág
Őnagysága sem különlegesség, viszont kedves nekem. Mint minden kék virág, ő is a kedvenceim közé tartozik. A fotón látható példány a Vértes lakója - közelebbről a Fáni-völgy ékessége.
Turbánliliom
Turbánliliom
Íme, itt van az idei - eddigi - második legnagyobb trófeám! (A kockás liliom után). Két évvel korábban találkoztam vele először, és mindmáig utoljára. Persze, hogy nem hagyott nyugodni! Ezen a nyáron kétszer autóztam el a Fáni-völgybe azért, hogy turbánliliomot fotózzak! Az első alkalommal még csak bimbós példányt talált egyik fotóstársam. Túl korán érkeztünk. A második alkalommal a társak már nem tartottak velem, ezért csak egyedül gyönyörködhettem ezekben a szépségekben.

Mára ennyi... köszönöm, ha gondolatban velem jártatok a nevezett helyeken. Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak!

2016. június 7., kedd

Ahol a 'magyar ezüst' terem

Ott jártam, igen, ahol a "magyar ezüst" terem. Hogy hol? Gánton! Igaz, nem csak ott "terem", hanem a fél ország felén, mondhatni... Kicsit közelebbről a Dunántúl dimbes-dombos vidékein. Turistaként - úgy tudom - az elhagyott gánti bauxit-bányákat lehet legkönnyebben megközelíteni és bejárni, ezért talán ezek az egykori bányák a legismertebbek a kirándulók számára. Már harmadik alkalom volt, hogy ezen a környéken jártam, és minden alkalommal más területen. Az első kirándulásom 2009-ben történt, akkor a talán legkisebb bánya területét jártam be fotós társaimmal együtt. A második eset 2004-ben volt, a bányamúzeumban, illetve a tanösvényeken. A közelmúltbeli fotóstúra pedig a gánti bányák két legnagyobb külszíni fejtés területén történt. Ez a fotós sétát sem egyedül tettem meg, hanem két más társammal.
A nap a Vértes hegység Fáni-völgy nevezetű területén kezdődött számunkra. Turbánliliomot kerestünk fotózás céljából, de kissé korán érkeztünk. A keresett virágot még csak bimbós állapotában találtuk, ezért a fotózást el kellett halasztanunk. Viszont a napot ki akartuk használni, ezért módosítottuk a túratervet. Ennek lett az eredménye, hogy Gántra utaztunk a bányák bejárására.

Gánt - bauxit-bánya
 A képek sorrendje nem a fotózás sorrendjében látható - sőt, nem is az elejétől kezdődik. Azt mondhatom - bár nem szívesen mondom - a bányaterületre érve elfogott a "turista-lelkesedés" - a lenyűgöző látvány hatására annyi képet készítettem, hogy otthon aztán volt gondom rendesen a rendszerezéssel, válogatással, és utómunkázással. Ezért aztán a blog számára válogatott képeket szedtem össze. Nem biztos, hogy ezek a legjobban sikerült képek (ki mondja meg nekem, melyek a legjobban sikerült képek?). Úgy mondanám inkább, hogy néhány jellegzetes képet fogok megmutatni.
Gánt - bauxit-bánya
Ami nagyon megfogott a látványban, az az elém táruló kép maga volt.  A vörös-barna-lila színek hihetetlen változatossága keveredett a szinte virító zölddel - fantasztikus hatást keltett bennem! Más és más élmény volt, ha a lábam elé néztem, és megint más, ha messzebbre! Áldottam az eszemet, hogy a szokásos lustaságomat legyőzve két fényképezőgépet vittem magammal, így könnyen (bár nem túl kényelmesen) tudtam váltogatni a nagylátószögű és a teleobival szerelt gépvázakat.
Gánt - bauxit-bánya
Lenyűgözött, hogy mire képes a természet! Szinte függőleges bányafalon, a tömény fémércben képes volt sok helyen megkapaszkodni egy-egy fa, megélni, és megtalálni az életben maradáshoz szükséges tápanyagokat.
Gánt - bauxit-bánya
A bánya "fenekéről" felfelé tekintve több helyen láttam hasonló magányos fácskát, vagy bokrokat, melyek szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak az égbolt kékjével a háttérben.
Gánt - bauxit-bánya
Repedezés, és talán vízmosás által kialakított barlangszerű mélyedés. Nem tudtunk "bekukkantani", mert magasan volt a mi szintünkhöz képest, pedig érdekelt volna...
Gánt - bauxit-bánya
A szemem járt ide-oda. Ha a bányaszint alsó részére tekintettem, akkor máris arra voltam kíváncsi, mi van "odafönn" - ha oda néztem, akkor itt lenn vonta magára valami a figyelmemet. Néha már arra gondoltam, így első látogatásra nem is fotózni kellene, csak nézelődni, a látvány befogadására figyelni. S ha már megvan a vizuális élmény, akkor venni elő a fényképezőgépet, hogy csak arra a látványelemre koncentrálni, amit valóban meg szeretnénk örökíteni.
Gánt - bauxit-bánya
 A vörös és a zöld milliónyi árnyalata kiegészítve egy kis égszínkékkel... hát nem elragadó? Számomra mindenképpen.
Gánt - bauxit-bánya
Előttem fenyőág, hátrébb fémérctömbök, azok mögött a természet zöldje.
Gánt - bauxit-bánya
Az élni akarás nagyon szemléletes példája. Színtiszta bauxit, el sem tudom képzelni, hogy itt humusz is található. A növényzet azonban jobban tudja nálam! 
Gánt - bauxit-bánya
Mennél nagyobb területet jártunk be, annál változatosabb látvány fogadott bennünket. Új színek, új árnyalatok... a Wikipédia írja, mi okozza ezeket a színváltozatokat, ezért én most nem térek ki erre.
Gánt - bauxit-bánya
Egy újabb mini-csoda - ezúttal egy tölgyhajtás.
Gánt - bauxit-bánya
A bányászat befejezése óta tönkrement gátak, melyek a külszíni vizek beáramlását akadályozták hajdan.
Gánt - bauxit-bánya
Gánt - bauxit-bánya
Gánt - bauxit-bánya
Az utolsó képekhez már nem fűztem megjegyzést, de nem is kell. Többet mond maga a látvány, mint amennyit én hozzátehetnék.
Csak annyit, hogy felejthetetlen volt az élmény!

Legyen szép napotok!