2016. november 10., csütörtök

Hogy miért szép Prága?

Hogy miért szép Prága? Nehéz, vagy inkább lehetetlen lenne röviden elmondani. Szép, és kész! Van benne meglepetés is, ha magyar szemmel néz körül a turista. 
Hogy miért nem szép? Azt könnyen elmondom. A nagy drágaság miatt (megint csak magyar szemmel), a mindenhol mindenért fizetni kell gyakorlat miatt (belépő díjak), az udvariatlan pincérek miatt, és a tömeg miatt.
Hát itt van egy kis ellentmondás. Nagy a drágaság, és mégis nagy a tömeg? Első hallásra ellentmondás, nem logikus. Pedig az! Mert ez a város (pontosítsunk: Belváros) annyira szép, hogy megengedhetik maguknak a csehek, hogy drágák legyenek, hogy udvariatlanok legyenek, hogy mindenhol belépődíjat szedjenek, mégis tódulnak a turisták. Ki érti ezt?
Tódultunk mi is, győri és Győr környéki turisták. Igaz, sok vizet nem zavartunk, mert mindössze  2 napot töltöttünk ott. Toronyház se épült a városban abból a pénzből, amit mi hagytunk ott, de azért sok szépet láttunk.
Köszönet érte az Abdai Vándorbot Egyesületnek, és Erdélyi Lászlóné Magdikának, a túravezetőnek.
Csak néhány képet mutatok, meghagyom a felfedezés élményét azoknak, akik majd csak ezután fognak látogatást tenni Európa eme gyöngyszemében...
Prága
 Közeledik a buszunk Prágához. Ködtenger előttünk. Nagyon jó helyet kaptam Magdika jóvoltából... közvetlenül a gépkocsivezető mögött ültem, így kényelmes panoráma tárult elém az egész utazás alatt. Mozgó járműből csak igen ritkán fényképezek, de ezen az úton nem tudtam kihagyni ezt a lehetőséget. (Bár csak az olasz úton is itt ülhettem volna!)
Prága
 A köd jött meg ment, percenként változott az időjárás. Itt már Prága pereméhez érkeztünk.
Prága
A lányok figyelmébe ajánlom a snájdig cseh férfiakat! Nem csak a város szép, a fiúk is igazán elegánsak (pláne, ha az állam fizeti a díszegyenruhát!) 
Prága
Csehország egy igazán karakán ország! Itt aztán akkora a demokrácia, hogy még királyt is választanak maguknak! Igaz, kissé rongyos az a királykoronázó díszfarmer, de hát ki figyel ilyen apróságokra, nem igaz? Szerintem, ha az angol Károly herceg meglátja ezt a fotót, irigykedni fog...!
Prága
A művészetet is eléggé egyedi módon értelmezik errefelé. Az ország térképe a lábmosó lavór, abba vizel két alak... A szobrok csípőből mozognak, a "sugár" íve is változik... Önbizalom is van bőven errefelé, már ami a "fiúk szerszámát", illetve annak méretét illeti. Meglehetősen nagyra méretezték :-)
Prága
Meg persze bevállalós, vicces kedvű magyar leányokból sincs hiány. Végül is fel vannak már világosítva, nem?
Prága
Nem is a gépemmel van baj, nem is a Google szedte ki a színeket ebből a fotóból... ekkora volt a köd a Moldván, amikor a Károly-hídon jártunk. Csodálatos látvány volt, sok szép fotó készült. Kedvcsinálónak elég ez az egy... 
Prága
Az igazi szépség: Prága Óvárosa. Csak itt napokat el lehetne tölteni, és mindig találna új, megnézni való látványosságot a turista.
Prága
Az Orloj-óra. Egyszerűen világszenzáció. Kutakodjatok utána az interneten, mi is ez!
Prága
A prágai Óváros régi városháza, a bejárat fölötti címeres boltozat.
Prága
A Tyn-templom két tornya. A hatalmas tér annyira tele volt emberekkel, hogy magasra emelt fényképezőgéppel lehetett csak emlékképet készíteni, mert nem csak fejeket és hátakat akarok látni a fotómon.
Prága
Prága, óratorony
Prága, Tyn-templom
Prága
Az Orloj-órarendszer egyik részlete
Prága

Az Orloj-órarendszer másik részlete
Prága
 A hatalmas és különleges órarendszer elemei. Csodálatos alkotás, remekmű, az interneten - máshol - sokat megtudhattok róla.

Remélem, egy prágai kiránduláshoz kedvcsinálónak elég volt ennyi kép. Jó utat minden vállalkozó szellemű turista-fotóstársnak!

Legyen szép napotok

 

2016. november 3., csütörtök

Velemi túrám apró részletei

Bakancslistám legkiemeltebb tétele, az Írottkő csúcs meglátogatása néhány napja megtörtént. Persze, nem rohantam azonnal haza, hanem szép lassan ereszkedtem lefelé a szerpentinen a hegyről. A tájra figyelni csak tört-pillanataim voltak, hisz menet közben a szerpentin nem hagyott lehetőséget az elmélázásra. Szembejövő forgalom is volt akkor már rendesen, mondhatni centizni kellett, hogy két autó elférjen egymás mellett. 
Hosszabb időre a Szent Vid kápolnához vezető út csatlakozásánál álltam meg. Ez kedvelt kiránduló hely, ennek megfelelően elegendő parkolóhely is rendelkezésre áll. Maga a kápolna nem egy különlegesség, inkább csak a hely történelme érdemel figyelmet, és a kilátás, amely innen tárul a látogatók elé.
Szent Vid kápolnához vezető sétaút
Szent Vid kápolna

Turista út a kápolnához
Utamat folytatva hamarosan a faluba értem, a szerpentin végén. Időztem itt is egy keveset. Először egy családi ház előtt álltam meg. Egy bácsika a kapuban sütötte a gesztenyét. Friss, meleg szelídgesztenye, ki tudna elmenni mellette megállás nélkül? Hát még amikor azt láttam, hogy gesztenyemasszával töltött, házilag sütött kifli (sütemény) is kapható egy kis kosárkából! Természetesen vettem egy jó adag gesztenyét, néhány süteményt. Ott helyben is kóstoltam, és haza is hoztam belőle.
Van a községben egy helytörténeti emlék is, amiből talán nem sok van az országba. Bár ahogy elnéztem, nem eredeti régiség, inkább csak egy valaha ott működő "fűrészmalom" újjáépítve. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szabatos megnevezése az ilyen szerkezetnek, de nekem ez a szó jutott eszembe, amikor megláttam.
Vízikerék meghajtású fűrészmalom
Fűrészmalom

Fűrészmalom vízikereke és erőátviteli fogaskerék-rendszere
Művésztelep, alkotó tábor Velemben

 Múlt az idő, úgy éreztem, kell egy kis pihenés. Éhes is lettem... annak ellenére, hogy kirándulásaim során nagyon ritkán ebédelek, most mégis a falu határában lévő Novákfalva üdülőfaluhoz mentem. Ismertem már a helyet, a 2011-es üdülésünk során felejthetetlen kemencés sült csülköt ettünk itt a feleségemmel. De nem csak a főztjéről nevezetes ez a hely, hanem a helyszínről is! Egészen különleges, igen erősen népies, mondhatnám túlzottan népies megjelenéséről. 

Szeretném egyértelműen hangsúlyozni, hogy nem a reklámozás a célom, semmi okom erre. De turistaként figyelek a különlegességekre, és a hely bemutatását csak élménybeszámolóm részének tekintem.

Mi ez? Totemoszlop?
 A kapun belül van bőséges parkoló, nem gond helyet találni a kocsinak. Amint kiszáll az ember az autóból, máris kapkodhatja a fejét, próbálja értelmezni, mit is lát. Igaz, vannak információk, de nekem valahogy nem volt kedvem ezek olvasgatásához.
Hármashalom, kettőskereszt...
 Azt hiszem, a legtöbb objektum magyarázat nélkül is érthető.
Mint ha kopjafák lennének
 Az üdülőfalu nagy területen fekszik, egy kis sétát kell tennie annak az étteremig, aki a bejárat mellett azonnal leparkol. Én tudatosan parkoltam ott, mert fotózni akartam az étteremig vezető út mentén.
 A fenti képen a 64 vármegyét szimbolizáló faragott oszlopok egy része látható. Címerrel, nemzetiszín szalaggal, rövid ismertetővel, ahogy kell...
Kolozs vármegyére emlékezve
 Egy ilyen oszlop felső részét közelebbről is lefotóztam.
Üdülőfalu
 Ha már falu, akkor vannak településrészek, azoknak pedig neve. Itt most épp Etelköz bejáratát láthatjuk.
Látkép
 Mint említettem, egy kis sétával juthatunk el a kaputól az étteremig. Út közben szép kilátás nyílik a Szent Vid csúcsra, ahol a hasonló nevű kápolna is látható.
 
Irányjelző táblák
Étterem, Székelyudvar, Kemencesor... nem kell idegenvezető, mindent meg lehet találni, ha keressük :-)

Tornác
 Az étterem tornáca, népies diszítésű bútorokkal berendezve. Nagyon szép látvány, és nyáron nyilván praktikus is egy kellemes étkezésre.
Bárpult, vagy valami hasonló...
 Nem tudom, mi a szakszerű kifejezés erre a helyre. Itt tartózkodik a személyzet, amikor éppen nem kiszolgálnak. Érdekessége, hogy a felső szintjén (a képen alig láthatóan) balra egy régi Junak (annak néztem) motorkerékpár, jobbra pedig egy Pannónia motorkerékpár volt elhelyezve. (Vakut nem használtam, a feltűnősködés elkerülése miatt).
Elmondhatom, hogy ismét finomat ebédeltem itt, meg voltam elégedve. A desszertként fogyasztott gesztenyepüré (sok tejszínhabbal) különösen emlékezetes számomra.

Legyen szép napotok :-) 
 
 

2016. november 1., kedd

Kőszegi hegység - Írottkő

"Az Írott-kő (németül Geschriebenstein) a Kőszegi-hegység és egyben Dunántúl legmagasabb, 882 méteres pontja. Magyarország legmagasabb hegycsúcsai között ezzel a 44." - írja erről a helyről a Wikipédia. Ír többet is, érdemes elolvasni.
Vas megyei születésű lévén már gyerekkoromban jártam a közelében. Ott fenn nem, mert akkor még a vasfüggöny szigorúan elzárta ezt a területet a magyar látogatók előtt. Körülbelül Velem községig lehetett eljutni, de még oda is talán csak határsáv belépési engedéllyel annak, aki nem a községben lakott. Aztán jártam egyszer egy autóbuszos kiránduló csoporttal. Akkor már fel lehetett menni (legvidámabb barakk) de osztrák határőrök vigyáztak arra, senki át ne tévedjen a határ másik oldalára.
Aztán hosszú szünet következett. 2010-ben aztán feleségemmel elmentünk a sokat reklámozott gesztenye fesztivált megnézni Velembe. Egyetlen nap nagyobb részét töltöttük ott. Szép volt, jó volt, de mi már kiöregedtünk ebből a tömegből, zsivajból, ami a fesztivált jellemezte. Persze, élményeink ennek ellenére voltak (hogy csak a gesztenyemasszás óriás palacsintát említsem). Abban viszont nagy volt az egyetértés közöttünk, hogy ide vissza kell jönni hosszabb időre, nyugalmasabb időpontban.
2011-ben be is váltottuk tervünket. Egy hétre foglaltunk szállást egy magánházban, a Páfrányos Panzió néven működő vendéglátó helyen. Ennyi idő elég is volt arra, hogy a környéken szép kirándulásokat tegyünk. Alaposan megnéztük Kőszeg város nevezetességeit, és akkor jártunk először Léka (Lockenhaus) várában, Ausztriában. Meg több más helyen is.


Az Írottkő csúcsra azonban nem jutottunk fel. A szerpentinen felmentünk ugyan autóval, egészen a parkolóig, de csak egy sétát tettünk a Ciklámen tanösvényen. A csúcs megjárása terhelő lett volna számunkra akkor.
 Az más kérdés, hogy bennem kezdettől fogva megvolt a vágy, hogy újra a hegy tetejére jussak. Terveztem is már talán két éve, hogy teszek egy kirándulást oda. Elvben mehettem volna bármikor, de vártam egy olyan pillanatra, amikor igazán szívesen elindultam volna. Végül úgy döntöttem, a mostani időszakot választom, amíg csodaszépek az őszi színek a fák koronáján, a leveleken, és az avar a földön.
A kocsit átvizsgáltattam, téli gumikat föltettem, "agyban" rendbe tettem magam. Ezzel kész is voltam az utazásra. Sikerült nagyon szép, napos időt választani; ideálisabb körülményeket nem is remélhettem magamnak. Ezúttal egyedül utaztam, kedvem szerint alakíthattam a programomat. 
Azt sejtettem, hogy maga a hegycsúcs meglátogatása nem teszi ki az egész napot. Latolgattam Kőszeg újbóli meglátogatását, esetleg Lockenhaus, Cák műemlék pincéit... Hogy mi valósult meg ebből, arról majd egy újabb posztban fogok írni.

Kocogó, hegynek föl...
 Velembe érve végig kell menni a falu főutcáján, ahonnan aztán rá lehet térni a már ismerős, hegyre vezető szerpentinre. Lazán, nyugodtan lehetett menni, teljesen néptelen volt az út, egyetlen szembe jövő autóval sem találkoztam. Ha van forgalom, akkor viszont nagyon észnél kell lenni; igazi szerpentinről van szó, hasonlóval csak a Mecsekben találkoztam először. Na meg a Mátrában, ott is a csúcsra haladva...
A parkolóban én voltam az első. (Lefelé jövet azonban annyi volt a kocsi, mint egy autó-lerakatban :-) )
Tudtam, hol van a felfelé vezető út... előbb gyönyörködtem kicsit az elém táruló látványban, majd el indultam  a kaptatón felfelé. Megjegyzem, van eligazító tábla, elég sok információval. Eszerint az Írottkő tető 2300 m távolságra van.
Az út nem hosszú, de eléggé sportos, hogy úgy mondjam. Edzésben nem lévő, kis súlyfelesleggel is rendelkező öreguraknak jó vastag gatyamadzagot ajánlok, amivel felkössék azt a bizonyos fehérneműt!
És láss csudát: lassú kocogással előzött meg egy úriember! Biztosan nem volt súlyfeleslege, edzésben is volt, és az alsóneműje is jól fel volt kötve :-) És ja... fiatalabb is volt nálam néhány évtizeddel.
Kilátó
Egy cseppet lassabban, de én is felértem a kilátóhoz. Meglepetésemre az ajtó tárva-nyitva; még ki is volt támasztva, hogy a huzat be ne csukja. (Köztudott, hogy a kilátó közepén megy át a magyar-osztrák határ, a bejárat az osztrák oldalon van. Ahonnan a fotót készítettem, az tehát már Ausztria).
Napóra
A torony magasságának közepe táján egy szépen kialakított napórát láthatunk. Sarkaiban a két nemzet nemzeti színeit látjuk.
Panoráma
Csend volt és nyugalom, rajtam kívül sehol egy teremtett lélek. Nem úgy, mint a Károly-kilátónál Sopronban, ahol két osztálynyi középiskolás rohanta meg a kilátót, amikor éppen fel akartam menni. Itt nyugodtan felkapaszkodhattam a csigalépcsőn, és zavartalanul fotózhattam körbe a látványt.
Panoráma
Panoráma
Feszület
Mivel már amúgy is átléptem az országhatárt, tovább mentem egy kicsit, hogy megnézzem a képen látható keresztet. A kép alsó sarkában egy kis oszlop, azon vízálló módon elkészített kis könyvecskét találunk, amely - nyilván - a hely történetét tartalmazza.
Hörmann-forrás
Visszafelé azon az úton jöttem, amelyik azonnal a Hörmann-forráshoz vezet. Itt is van egy tábla, amely leírja a forrás névadójának történetét. Érdemes elolvasni.
Szerpentin
Vissza a parkoló felé... ez még nem az az út, amelyiken gépkocsik járhatnak. Itt jobbára csak biciklisek, gyalogos sétálók, és kocogók "fordulnak elő". A táj gyönyörű, szívet-lelket melengető. Bármilyen fénykép csak gyenge sejtetése a szemmel látható élménynek!
 
Szerpentin
Már kocsiban ültem, jöttem lefelé, de késztetést éreztem arra, hogy megálljak, és emlékképeket készítsek. Annak ellenére, hogy tudtam, lesz még alkalmam fotózni, hiszen tervezett megállásom is volt, a Szent Vid kápolnánál.
Szerpentin
Szerpentin
Szerpentin
 Élménybeszámolómat itt befejezem, de lesz még folytatás. Ugyanaz az utazás, de más helyszín... 
Legyen szép napotok!