2013. február 28., csütörtök

Februári csavargások


Ahogy enyhül az időjárás, és halad előre a naptár, azzal párhuzamosan nő a mozgásigényem, és keresem a kirándulások lehetőségét. Nem gondolok még hosszú utakra, de ilyenkor már szívesen nézek körül a város határain túl is. Még sokfelé volt hó, alig múlt február közepe, de már látni szerettem volna, van-e hóvirág a lébényi erdőben. Aki még nem tudja, azoknak elmondom: ez egy olyan csuda hely, hogy hatalmas területen fekvő erdőben annyi a hóvirág kedvező időben, hogy úgy néz ki az erdő alja, mint ha fehér szőnyeget terítettek volna rá. (Jó bonyolultra sikeredett ez a mondat.) El is mentem oda egy olyan napon, amikor éppen sem hó, sem eső nem esett. Igaz, szürke-szomorú volt az égbolt, fény sehol még nyomokban sem, de fényképezőgépet azért vittem magammal. Számítottam rá, hogy szép képeket nem fogok készíteni, de már nagyon ki akartam próbálni a frissen megjavított Olympus kompaktomat.
A lébényi erdőben hóvirágnak nyomát sem láttam ezúttal, az egész erdő alját összefüggő hóréteg fedte. Nem volt nagy a hó, de mégis hó volt. Beláttam, korán van még ahhoz, hogy a remélt virágszőnyeget lássam. Ezért aztán a faluból kivezető úton tovább mentem - innen határozott szándékom már nem volt. Úgy gondoltam, ha valamelyik következő faluban látok valami érdekeset, megállok, fotózok, és megyek tovább. 

Tárnokréti kiállított tűzoltó-fecskendője
Az első falu, ahová beértem, Tárnokréti volt. Lassan mentem a főutcán, tekintgettem jobbra-balra, ismerkedtem a hellyel. Láttam egy éppen felújítás alatt álló templomocskát - nem álltam meg, bár feltűnt, hogy a torony felső része régi építési stílusjegyeket tartalmazóan van kialakítva. Továbbmentem - jobb téma híján egy régi tűzoltó szerkezetnél álltam meg, és erről képet is készítettem. Nem egy nagy durranás fecskendőt fotózni, de valahogy divat lett, hogy a régi tűzoltó fecskendőket felújítják, és kiállítják dísznek a főutca mellé.

A következő meglátogatott falu Rábcakapi volt. Itt is végigmentem a főutcán, de gyakorlatilag semmi érdemleges dolgot nem láttam. Az időjárás is nagyon nyomasztó volt, úgy döntöttem, nem megyek tovább. Megfordultam, és visszaindultam.

Tárnokréti felújítás alatt álló temploma. Műemléknek gondoltam...
Újra megálltam Tárnokrétiben, de most már a templomnál. Bemenni nem lehetett, csak kívülről néztem meg az épületet. Állapota alapján nagyon régi templomnak gondoltam. Arra számítottam, majd az interneten utánanézek, mikor épült, mi a története. Ez itthon meg is történt, és szomorúan állapítottam meg, hogy épp csak említi a templomot a Wikipedia, de semmit nem ír róla.

Lébény - Főbejárat
Főbejárat felső íve
Beértem Lébénybe - azt tudtam, hogy innen nem megyek tovább addig, amíg a híres Árpádház-korabeli templomot újra meg nem nézem. 

Templom-részlet
Templom-részlet
Sokszor voltam már itt, sokat fotóztam, de annyira lenyűgöző az építmény, hogy nem lehet közömbösen elmenni mellette. 

Oldalbejárat
Oldalbejárat felső íve
Szépségét mindig meg kell csodálni, mint ha egy szép asszony lenne, és képeket kell készíteni róla, mert késztetést érez rá az ember. 

Ablak
Zarándokok kútja
És maga a templom...
Tudom, talán unjátok is már néhányan, de mégis ide teszem a legújabb (bár nem a legjobb) képeimet a templomról.

Mosonszentmiklós - Szent Miklós templom
Lébényből hazafelé másik úton jöttem, mint oda-irányban. Mosonszentmiklós felé vettem az utam, hogy az ottani Szent Miklós templomot is lássam. Erről a templomról csak egyetlen képet mutatok: megfogadtam magamnak, hogy szép időben, lehetőleg egy vasárnapi napon visszajövök ide. Fényt akarok, és a templom belsejét is fotózni. Erről valamikor később talán egy külön bejegyzés is lesz.

Nem túl sokkal az első rövid csavargásom után hosszabb útra indultam. Úgy terveztem, hosszabb időt csak Sümegen töltök, amúgy pedig a korábbihoz hasonlóan csak megyek, és megállok, ahol erre okot látok.
Pápa felé indultam. Az elkerülő út utolsó körforgalmánál lejöttem a 83-as főútról, és úgy haladtam Noszlop-Devecser-Sümeg irányába.

Noszlop két temploma
Noszlopon álltam meg először. Nem tettem nagy felfedezést, nem találtam semmi turisztikai szenzációt, csupán egy kis téren, egymáshoz közel két templomot láttam. Gondoltam, egy-két fotót ez a látvány is megér. 

Noszlop - református templom
Valóban megért, mert a református templom tetején - számomra - egészen különleges toronydíszt láttam. Nem tudom, mennyire elterjedt ez a fajta megoldás, de nem emlékszem, láttam-e hasonlót valaha.

Az új település Devecserben
Devecser volt a következő megálló. Itt előbb a kastélypark parkolójában álltam meg. Bementem az egykori Eszterházy-kastély udvarára. Turista szemmel sajnálatos, hogy a kastély ma könyvtár, hivatalok, irodák céljára van berendezve, és ennek megfelelően szükség szerint át is van alakítva. Az persze más szempont, hogy hasznosítják egyébként szükséges dolgokra. Csak épp nem a történelmi rendeltetésének megfelelően. Készítettem itt is képeket, de nem teszek fel ezekből - nem találom egyiket sem elég érdekesnek.

Az új település Devecserben
Az új település Devecserben
Devecser új szenzációja a vörösiszap-károsultak számára épült lakótelep. Nekünk, utazóknak szenzáció, az ott élőknek viszont egy átélt tragédia utáni megoldás. Aki még nem járt ott, azok számára három kép...

A nemeshanyi vízimalom
Tovább Sümeg felé... Nemeshany település határában egy figyelemfelkeltő tábla hirdeti, hogy itt van egy vízimalom! Rögtön tudtam, hogy itt is meg fogok állni, ha megtalálom a malmot! Lassan "csurogtam" végig a falun, közben figyeltem, hol lehet ez az objektum! Aztán megláttam - éppen a főutca mentén helyezkedett el. Amint megálltam, már láttam, hogy a malom melletti ház udvaráról engem figyel egy úr! Látta nálam a fényképezőgépet, meg hát idegen voltam a faluban - és máris hívott, menjek a háza udvarára, onnan lehet legjobban fotózni a malmot! Bemutatkoztunk, és már mesélte is a malom történetét! Megtudtam, hogy most ő a tulajdonos, a nagyapja építette a malmot, és hosszú államosítás után vásárolták vissza családi tulajdonba. A malom 100%-ig működőképes, bár az energiát adó patak részleges elterelése miatt villnymotor mozgatja a szerkezetet. Szezonban látogatható, a működése jól megfigyelhető, és egy kis vendéglátó egység is tartozik hozzá. Amikor elköszöntem, az úr meghívott egy nyári családi látogatásra! (Úgy értem, a családommal látogassunk vissza a malomhoz). 

Sümeg és a vár
Legelőször sorkatona koromban jártam a sümegi várban, de voltam ott csoportos kirándulással is jóval később. Átutazóban pedig sokszor a városban. Ma úgy döntöttem, teszek egy hosszabb sétát a városban, és ha nyitva van, meglátogatom a várat. A véletlen hozta úgy, hogy éppen a városi plébánia-templom mellett tudtam megállni. A templom nyitva volt - mondani sem kell, hogy templomlátogatással kezdtem a városnézést. Sajnos, még mindig nem szoktam le arról a hibámról, hogy felkészületlenül megyek egy-egy város meglátogatására. Így történt, hogy akkor még nem tudtam, hol vagyok! Azt láttam csupán, hogy egy nagy templom, pazar belső berendezéssel! Egyetlen dolog zavart: a viszonylag sötét templom ablakain át vakító külső fényár világította meg a templom belsejének több részletét. Emiatt fotózni szinte képtelenség volt, annyi volt az árnyék/fény kontraszt. Szemmel nézve a látvány így is nagyon szép volt, de a fényképezőgép nem képes olyan korrekciókra, mint az emberi szem. 
Tovább mentem, Turinform irodát kerestem. Találtam is - egy nagyon kedves hölgy ellátott engem elegendő brossúrával, térképpel, így aztán nem okozott gondot a tájékozódás a városban. A vár felé haladva érkeztem el a régi püspöki palotához, és a ferences kegytemplomhoz. Természetesen ebbe a templomba is bementem. Szinte döbbenetként ért, hogy még az előbbi templomnál is szebb, pazarabb templomban találtam magam! Itt már jók voltak a fényviszonyok - legalábbis egyenletesebbek, mint az előbb. Most nem vakuval fotóztam, hanem magasabb ISO és nagyobb blende állítással készítettem képeket. Ezek közül nem mutatok egyet sem, mert Sümeg városi kirándulásomról is önálló posztot tervezek írni.

Itt még nem ért véget a csavargás - utaltam rá, hogy Sümegtől nem mesze voltam katona - konkrétan Tapolcán. Akkortájt sokat jártam a Tapolca-környéki falvakban - többnyire harckocsit vezetni, éleslövészeteken, vagy épp csak a lányoknak udvarolni. Emlékszem a három Lesencére: Lesencefalu, Lesencetomaj, Lesenceistvánd. Azt gondoltam, odáig még lemegyek - ha másért nem is, legalább végighajtok a főutcákon. Harckocsit már nem vezetek, nem is lövöldözök, udvarolni meg pláne nem..... 

Lesenceistvánd - Kőorra-hegy
Lesenceistvánd - faluközpont
Lesencetomajon végig is mentem, Lesenceistvándon meg is álltam. A faluközpontban készítettem néhány képet. Közben azt láttam, hogy az addig ragyogóan tiszta kék égbolton esőfelhők gyülekeznek. Jobbnal láttam hazaindulni, hogy a dél felől érkező felhőket megelőzve érjek vissza Győrbe. Ez volt az oka, hogy Lesencefaluba már nem mentem el.

Mersevát
Mersevát - evangélikus templom
Hazafelé tartva egy helyen, Merseváton még megálltam, de csak percekre, és fotóztam a helyi evangélikus templomot. 

Legyen szép napotok, köszönöm, hogy képzeletben velem jártatok!

2013. február 24., vasárnap

Böllérfesztivál Szakács-show


Napokkal korábban azt mondtam, röviden beszámolók a böllérfesztivál utolsó napján rendezett szakács-show eseményeiről, mutatok néhány képet a sztárszakácsról, és a közreműködő humoristákról.
Bede Róbert sztárszakács
Bede Róber - csak úgy kézzel a forró húst!!!
A főző-show vezéralakja Bede Róbert mesterszakács, a Paprika TV főző műsorainak vezetője.
 
Szőke András és Badár Sándor
A közreműködő humoristák: Badár Sándor és Szőke András. Egyikük sem tisztán humorista, hanem nagyon sok műfajban bizonyítottan sikeres előadó- és alkotó művész. Ajánlom, hogy keressetek rá az interneten a nevükre, és csak a Wikipediában részletes ismertetőt olvashattok mindkettő munkásságáról.
Készül a szósz
Készül a szósz - itt már a paprika is benne van
Bede Róbert valóságos "házikedvenc" nálunk. Én is szívesen nézem a műsorait - főleg azért, mert nem csak főz, hanem "elő is adja", eljátsza a konyhaművészt! Feleségem egyenesen rajongója - ki nem hagyná egyetlen műsorát sem!
Interaktív show
 
Szőke András szakácsnak öltözve, Badár Sándor minden jelmez nélkül, utcai ruhában jelent meg. A szinpadon, egymás ugratásával kezdték a műsort. TV-ben többször láttam őket együtt szerepelni, nem ritkán éppen Bede Róbert főzőműsorában. Azokban a műsorokban nem rajongtam értük, meg kell vallani. Jók voltak, de nem különlegesek. Szerintem. Viszont amit ebben a műsorban, Győrben, élő előadásban közönség előtt műveltek, az lenyűgöző volt!
TV-ben, filmen nyilván vannak szabályok, kötöttségek, ezek betartása miatt vissza kellett fogniuk magukat. De itt, kötetlen előadásban amit műveltek, az döbbenetes volt! Végig nevettük, kacagtuk a műsorukat!
Készül a szósz - meg is kell kóstolni, hogy jó legyen!
Bede úr közben tette a dolgát, ő is nagyon jó szöveggel szórakoztatta a közönséget, figyeltünk is rá. De nem lehetett nem észre venni, hogy amikor a humoristák mondják a magukét, a saját munkája közben fél füllel a társaira figyel! Nyilván nem először hallotta őket, mégis állandó mosollyal a száján követte a hatalmas dumát!
A humorista duó többször lejött a szinpadról, asszisztáltak a főzéshez, közben ugratták a szakácsot, és közvetlenül is beszéltek a közönséghez.
Szőke András és én
Szőke egy alkalommal egyenesen hozzám jött, mellém állt, és néha szinte direkt nekem mesélte a sztorijait. Volt a kezemben egy pici kompakt fényképezőgép - ezt szembe fordítottam, és próbáltam közös fotót készíteni. De közben nevetnem kellett, a kép nem sikerült. Erre egy rendező elkérte a gépemet, ás ő fényképezett le bennünket. Így készült a közös kép.
Megjegyzem, a műsor végén mindhárom szereplő szívesen gép elé állt, ha valaki közös képet szeretett volna magának.
A főszereplők
A főszereplők
A kész mű
Bede Róbert egyébként darált hússal töltött (kolbásztöltelék talajdonképpen) göngyölt húst sütött, és tejfeles-lecsós szószt készített hozzá. Nagyon élvezte a szereplést, válaszolt mindenkinek, ha a közönség soraiból a háziasszonyok kérdéseket intéztek hozzá.
Az én adagom
Amikor elkészült a mű, egy szelet töltötthúst, egy kanálnyi mártással és egy szelet kenyérrel adagokba szedték, és kóstolóként kiosztották a közönségnek. Nagyon finom volt, kellemes ízeket éreztem.
Köszönet a rendezőknek, és nagy gratula a szereplőknek, közreműködőknek!
 
Egri Várfesztiválon
Végezetül szeretnék bemutatni egy Egerben, 2005-ben készült képemet, amit ugyancsak Bede Róbert egyik műsorán készítettem. Nem semmi, ugye?
 
Legyen szép napotok!!!

2013. február 18., hétfő

Böllérfesztivál


Megkezdődött az idei fesztivál-szezon Győrben! Az első nagyobb rendezvény a háromnapos Böllérfesztivál volt! Nem tapasztaltam nagy hírverést körülötte, de azért aki odafigyelt, tudhatott róla. Emlékeztem a tavalyi rendezvényre - nem voltam elragadtatva tőle, de azért sejtettem, hogy néhány fotó készítésére alkalmas lesz az idei is. Kissé zavart, mert a helyszint nem ismertem. A fesztiválról is úgy tudtam, egy hétvégén, szombaton és vasárnapon lesz megtartva. Mivel a rendezvény előtti pénteken egy nagy egészségügyi sétát terveztem, úgy döntöttem, séta gyanánt elgyaloglok a tavalyi helyszinre. Lehet, hogy azt a területet nevezték át tudtom nélkül Mobilis-nek? Nem lepődtem volna meg, ugyanis az a terület alkalmasnak látszott hasonló rendezvények megtartására. Csak hát ebben az évszakban idén sok még a hó, ez gondot okozhat.
Kisétáltam tehát a Mosoni-Duna partra, a tavalyi fesztivál helyszinére. Előkészületeknek nyomát sem láttam, és valóban hó borította a területet. Viszont az egyetem sportcsarnoka mögül zenét hallottam! Furcsálltam a dolgot, mert a mai egyetemi ifjúság tipikusan nem ezt a zenei stílust kedveli! Akkor valószínű, hogy nem egyetemi rendezvény zenéjét hallom. Kíváncsi lettem, mi ez, elindultm a hangok irányába.
 
Vásáros házikók
Meglepetésemre az egyetemi parkolóban vásáros faházak álltak, emberek sétálgattak, és egy rendezvény-sátor alól pedig szórakoztató zene szólt. Amint kicsit körülnéztem, rájöttem, hogy már megkezdődött a fesztivál, véletlenül meg is találtam. Azt is megtudtam, hogy itt van a Mobilis nevű objektum, az Audi gyár által az egyetem számára létesített oktatási csarnok.
Húskészítmények vására
Nem volt túl kellemes idő, ezért ittam egy pohár kellemes forraltbort, körbesétáltam, és készítettem pár képet. A kis zsebkompaktom szerencsére éppen nálam volt.
Zászlóforgatók a sétáló utcában
Hazafelé jövet a sétáló utcában egy zászlóforgató csoporttal és néhány reklám-emberrel találkoztam, akik a már megkezdődött rendezvényt reklámozták.
Hús darálása kolbásztöltéshez
Másnap, szombaton délelőtt már célirányosan mentem ki a fesztivál-helyszinre. A korábbi tapasztalatok alapján volt elképzelésem, mit kellene látnom, mit lenne lehetőségem fotózni.
 
Nagy kondérokban készültek a finomságok
Akkor már működött a sertésfeldolgozó stand. Elkerített területen belül belül sok ember nyüzsgött, még több csak beszélgetett, a pálinkás pohár vagy egy doboz sör gyakori emelgetése közepette.
 
Szakemberek
A hús szortírozása
Munkában......
Nézegettem a történéseket, és jókat nevettem magamban! Mint ha csak a Hadházi László humorista története elevenedett volna meg a szemeim előtt!  "Igyá, tőccsé má'" - hallottam lelki füleimmel, mikor a pálinkatöltögető, itt-ott kissé már illuminált állapotban létező emberkéket láttam! Persze, voltak mások, akik lelkiismeretesen tették a dolgukat.
Én is tettem a dolgom - no nem a húst abáltam egy üstben, csak sétálgattam a kordonon kívül, fotóztam, és nyitva tartottam a fülem. Így aztán azt is meghallottam, hogy nagyon sokan érdeklődnek megvásárolható kóstoló felől. Azt ugyanis lehetett látni, hogy bent sütik a májat - és gondolom mást is - iszogatnak az emberek, nagyon jól érzik magukat, csak a kordonon kívül nézelődők zavarják őket abban, hogy még jobban érezzék magukat. Amikor már a sokadik kóstoló utáni érdeklődőt küldték el, hallottam egy apuka hangos méltatlankodását: öt tagú családjával jött ki a böllérfesztiválra, hogy a frissen vágott sertés húsából készült ételt ebédeljenek! Nem hogy ebédelni nem tudtak, de még falatnyi kóstolót sem kaptak!
Engem személy szerint túl nagy csalódás nem ért, mert ebédelni otthon akartam. Viszont arra készültem, hogy vásárolok mangalica-kolbászt, mint a korábbi években is tettem. Idén nem ettünk fesztivál-kolbászt; üsse kő, majd vásárolunk a vásárcsarnokban! :-)
Irányító szerepben
Volt néhány jellegzetes alakja is a disznóvágásnak. Egyik egy fekete kalapba és köpenybe öltözött úr, kalapján és ruháján nemzetiszín szalagokat viselt. Számomra nem derült ki, mi az ő szerepe a történetben, csak annyi bizonyos, hogy valamiféle főnök volt. Abból gondolom, hogy valaki mindig sündörgött körülötte, és a résztvevők mindig őt kérdezték meg, behívhatják-e a barátaikat egy kupica pálinkára, vagy egy doboz sörre.
"Serif"
"Serif"
A másik alak "Serif" feliratú kalapot viselt. Kinézete alapján el is tudnám képzelni egy vadnyugati filmben. Mint ha épp most jött volna ki a "Szalon"-ból - nem részegen, csak kissé "szalonspicces" állapotban.
Kistermelő hentes
Finom falatok!
Gusztusos
Lacikonyha
Lacikonyha
Forraltbor
Sajtok
Édességek kóstolója
A fesztivál nem kizárólag a mangalicáról szólt. Volt ott fajáték-készítő mester, bőrdíszmű árus, kézműves kovácsmester, bohóc, és egy csomó más dolog is.
 
A harmadik nap témája főző-show - sztárszakáccsal, humoristával, ételkóstolóval. Nemsokára az itt készült képeket is bemutatom, gyertek vissza néhány nap múlva!
 
További szép napot minden kedves olvasómnak!