2019. szeptember 11., szerda

Vizsolyi életképek

Vizsolyi látogatásom második élménybeszámolója lesz a mostani posztom. Aki nem olvasta az előzőt, az ezen a linken megtalálhatja; csak azért, mert így lesz egy és egész...

Vizsoly református temploma, és az első magyar nyelvű biblia

A templom meglátogatása után a nyomdamúzeumba invitált bennünket az idegenvezetőnk. Bemutatta az eredeti nyomdagép egy pontos másolatát, és bemutatót tartott, hogyan készültek annak idején az itt nyomtatott biblia lapjai. Ezt követően néhány vállalkozó látogató nyomtathatott is emlékbe egy-egy lapot... 😀


Fent egy frissen készült "ősnyomtatvány" látható, alatta pedig egy úr éppen a saját példányának elkészítésén fáradozik.

A nyomdamúzeummal közös épületben két másik helyiség is található, ahol a falusi élet pillanatait szemlélhetjük meg. Középpontban a szőlőműveléssel, borkészítéssel, kereskedéssel kapcsolatos teendők állnak; nem véletlenül, hiszen a tájegység legjellegzetesebb tevékenységei ezek volta rég is, és ezek napjainkban is.
Parasztszekér
Szőlőtaposás
Egymásba nyíló kiállító terek
A lelki élet kellékei
A fizika munka mellett természetesen nagy hangsúlyt kapott a vallásgyakorlás is. Bor és kenyér...
Parasztszekér
Figyeljétek meg a gyönyörű kazettás mennyezetet!
...
Festett mennyezet
Vizsolyi látogatásunk itt ért véget. Nagy örömömre szolgál, hogy mindezt láthattam, és bemutathatok néhány képet azoknak is, akik még nem jutottak el ide.
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, vegye föl úti céljai közé Vizsolyt, és élményt adó templomát, múzeumait.


Köszönöm, hogy benéztetek hozzám... legyen szép napotok!

2019. szeptember 10., kedd

Vizsoly - református templom és biblia

Szinte minden élménybeszámolómat kezdhetném azzal: "Régi vágyam volt, hogy..." És tényleg: régi vágyam volt, hogy lássam az első, magyar nyelvű, és Magyarországon nyomtatott bibliát. A most véget ért zempléni kirándulásom egyik kiemelt célja volt, hogy eljussak Vizsolyba; megnézhessem végre a sokat emlegetett református templomot, és a világhíres bibliák ott őrzött példányát.
A képet már bemutattam a Facebook oldalamon...
de megmutatom itt is, hiszen nagyon valószínű, hogy blogolvasó barátai nem mindegyike követ a társasági oldalon is.
A templom - és benne a biblia - megtekintése itt kezdődik. Van idegenvezetés... talán óránként, vagy igény szerint... ezt inkább ott kell megérdeklődni. Nekünk nagy szerencsénk volt, éppen jókor érkeztünk; egyidőben egy idegen csoporttal. Talán nyolc percet kellett várakozni mindössze... éppen elég volt a belépők és a fotójegy megvásárlására, néhány fotó készítésére az idegenfogadóban, és már mehettünk is a kedves és szívélyes idegenvezetővel a templom felé.
Nem véletlenül "Könyvesház" a neve
A terem kazettás mennyezete
Az idegenfogadó helyiségének a mennyezete csodásan gyönyörű, festett kazettás kialakítású. Némelyik kazettában "örökérvényű igazságok" olvashatók.
Könyvek nagy választékban
Ott tartunk tehát, hogy indulunk a templom felé...
Templombelső
Ahogy beléptünk, idegenvezetőnk biztatott mindenkit, foglaljon helyet a padokban. Ő maga pedig részletes és szakszerű tájékoztatásba kezdett a templom történetéról.
Nem ültem le... elragadott a látvány! Amennyire csak lehetett, csendben, óvatosan mozogtam, és csak annyit, amennyit muszáj volt ahhoz, hogy képeket készíthessek a templom freskóiról.
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Nem magyarázatképpen... de az igazsághoz hozzá tartozik... A templom belsejében - mint minden templomban - kevés a fény. Fotóállvány használata számításba sem jöhetett, és vakut sem szabadott használni. Teljesen érthető, nem is volt reklamáció. Az is nyilvánvaló, hogy itt, turista-látogatás keretein belül nem művészfotók készülnek. Ennyit a fotózás körülményeiről - és eredményéről.
Templombelső
Ebben a tárlóban őrzik az 1590-ben nyomtatott eredeti bibliát (bal oldalon) és egynéhány évvel későbbi, máshol nyomtatott könyvet (jobb oldalon). Itt külön ki is volt írva, hogy nem szabad fotózni. Ennek ellenére engedélyt kaptam, hogy bizonyos távolságból, és szigorúan vaku nélkül készíthettem néhány felvételt. A bemutatott képek tehát nem kémfotók, hanem legális felvételek.
És íme...
Ő az a biblia, amely kedvéért messzi vidékről járnak ide turisták és szakemberek. Ebben a kis faluban nyomtatták 1590-ben, körülbelül 80 társával együtt.
Későbbi nyomtatású biblia
Készült Hanau városában, Németországban, 1608-ban.
Templombelső
Vakolat és meszelés alól feltárt freskórészlet.
Templombelső
Vizsoly református temploma
Rövid kis ízelítő az egyhetes kirándulásom legszebb eseményéről. Vizsolytól azonban még nem búcsúzunk... lesz még egy posztom, melynek megtekintésére szeretettel meghívlak Benneteket - egy-két nap múlva!

Legyen szép napotok! Köszönöm a látogatást!




2019. szeptember 9., hétfő

Utazás Győrből Zemplénbe

Időről időre feltámad bennem a vágy; utazni kellene! Mozogni, ki a panelből, ismerkedni kis Hazánk szép tájaival. Jönnek az ötletek, elgondolások, hová is menjek. Töltöttem már hosszabb-rövidebb időket sok helyen, de még nagyon sok felfedezni való szép hely van, ahová szívesen elmennék. Mondhatom, jól bevált szokás ez már nálam; keresek egy szállást faluban vagy városban, ahonnan sok turista-célpont elérhető. Ott aztán letáborozunk - feleségemmel természetesen - és egynapos kirándulásokat teszünk egy-egy nevezetes helyre.
Most úgy döntöttem, Tokajban töltünk néhány napot... azaz néhány éjszakát, mert nappal utazásokat terveztem. Este pedig - ha már fáradtan "haza"érkezünk, jöhet egy kis borkóstolás. Összeállítottam a napi programokat... egyel többet is, mint ahány napra terveztük a kiruccanást. Változhat a program, jöhet egy kis eső... ígért is a meteorológia nem is keveset.
Győr és Tokaj között utazni praktikusan autópályán lehet. Igen ám, de aki tudja, hogy az M1 mennyire leharcolt állapotban van, az M0-on pedig szinte mindig nagy a káosz, az szívesen elkerüli ezeket az utakat. Ennek ellenére ebben a megoldásban gondolkodtam, mert terveztem egy kis kitérőt Ócsára, a műemlék templomhoz. Aztán megnéztem, mit mond az Útinform... máris eldöntöttem, hogy Ócsa marad máskorra... egyébként is szinte biztos, hétfői napon nem lehet megnézni a műemlék templomot belül. Marad tehát az 1-es főút, és tovább a Duna mellett; aztán a Megyeri híd, és onnan csatlakozás az M3-ra. Nem kerülöm meg délről a fővárost.
Hétfőn aztán jókor időben becuccoltunk a kocsiba, és indultunk Komárom felé. Aztán Esztergom, Visegrád... és nagyon csodálkoztam, hogy a GPS miért megy velünk Budapest felé, ahelyett, hogy Szentendrén akarna átmenni. Gondoltam, "ő" jobban ismeri a térképet, tud jobb utat a Megyeri-hídhoz? Már Békásmegyernél jártunk, amikor végképp gyanús lett a dolog. Megálltam, a térképet is megnéztem... aztán leesett nekem, hogy ostoba módon nem közöltem a kütyüvel, hogy használhatja a autópályákat! Nem volt mit tenni; itt korrigáltam a tervezhető útvonalakat, de azért már mentünk tovább az eredeti útiterv szerint, keresztül Budapesten. Annak a túlsó végén aztán szépen becsatlakoztunk az M3-ra.
Szerencs - ott pedig a Rákóczi-vár - meglátogatása az egyik egynapos túratervemben szerepelt. De mást gondoltam; mivel amúgy is útba esik a város, és időnk van bőven, megállunk Szerencsen. Pihenünk kicsit, közben megkeressük a várat. Gondoltam, sok időt amúgy sem vesz igénybe.
Egy társasút alkalmával jártam már Szerencsen - pontosabban tartottunk ott egy pihenőt. Az akkori esetről is készült egy blogposztom... ajánlom figyelmetekbe!


Most természetesen a városközpontba mentünk, és ott parkoltam le a kocsit. A várat könnyű volt megtalálni... csak egy felületes sétát tettünk benne és a parkban. 
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Az egész megállás talán egy órát tartott. Visszaültünk a kocsiba, és mentünk tovább Tokajba, a szállásunkra.
Hát ennyi volt az első nap... a többi aztán érdekesebb... 😀😀😀

Köszönöm, ha elolvastátok első beszámolómat!
Legyen szép napotok!