2014. augusztus 28., csütörtök

Vértesszőlős után a Gerecsén

Vakarom az üstököm, mert nem tudom, jó-e a cím.... Vértesszőlős az biztosan jó, de ahová onnan mentünk, az a Gerecse-hegy vagy nem az, nem tudom! Lehet, hogy a Gerecse, az is lehet, hogy a Vértes. De ha tippelni kell, akkor a Gerecsére szavazok, mert azt gondolom, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet része. Majd mondja meg valaki, aki nálam jobban tudja...!
Az előző posztom tehát ott ért véget, hogy elköszöntünk Samutól. Új célunk az volt, hogy megnézzük Tatabánya fölött a kilátást a kilátóból, aztán megnézzük a Turul-szobrot, előtte vagy utána pedig a Szelim-barlangot.
El is indultunk nagy-magabiztosan - jogos volt az önbizalmunk, mert egyrészt volt térképünk, másrészt láttuk a kilátót a hegy tetején. Az önbizalmunk aztán a falu szélén hirtelen a felére csökkent, mert elfogytak a jelzések az út mellől!!! Se egyenesen, se jobbra, se balra egy darab útjelzés se! Maradt a "toronyiránt", és az össze-vissza vezető földutak. Mivel katona koromban megtanultam, hogy ha egy időben egy helyen legalább két katona tartózkodik, akkor az egyik már parancsnok... mi is voltunk legalább ketten, (okosabb enged alapon) (bocsánat) túratársam "beépített GPS-ére" hagytam magam. Mentünk hol toronyiránt, hol jobbra is, balra is. Végül kiértünk egy jól belátható területre! Előttünk a hegy, balra az erdő, jobbra mezőgazdasági terület.
A távolban a célpont, balra az út, amin haladtunk
Reméltük, ahogy elérjük a hegy lábát, megtaláljuk a jelzést, melyet követve a hegytetőre jutunk. Séta közben természetesen készült néhány fotó is.
Gyapjas aszat
A lényeg, hogy egyre közelebb kerültünk a hegyhez. Közben arról is beszélgettünk, jó lenne, ha olyan útra találnánk, amelyik nem egyenes vonalban megy a csúcsra - inkább egy hosszabb, de könnyebben járható szerpentin, mint egy rövidebb, de nagyobb igénybevételt jelentő meredély.
Elértük a hegy lábát, már erdőben haladtunk... egyszer csak szembe tűnk egy csomó jelzés, fura alakzatok, és szöveges felirat, miszerint arra van a Gerecse... na, most legyünk okosok! Szerencsére találtunk piros háromszög jelzést is! Ez az! Arra kell menni, amerre a piros vezet, ezt tudtuk. Kanyarogtunk is a piros után, miközben már kissé felszabadultabban kerestük a makrózni való virágokat.
...például az ilyet!
...meg egy ilyen méhecskéset!
...lepkéset!
...mályvát!
...aszatot!
Azért jó, ha a turista visz magával fényképezőgépet, mert akkor azzal leplezheti, ha elfárad. Természetesen és se azért álltam meg minden száz méteren, hogy levegőt kapjak... nem, ki gondolna ilyet? csupán ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy elkészítsem kb. 50.-k képemet az út menti aszatokról... :)
Ez meg teljesen olyan, mint egy kígyó szája, nem?
No, ami ezek után a virágok után következett, az még rémálmomban se jöjjön elő! (Ebben azért van egy kis túlzás) A piros jelzésű út toronyirányba fordult a hegycsúcs felé, nekünk meg nem volt más választásunk, mint menni előre! Visszafelé már nem, mert akkor sosem látjuk meg Tatabányát felülről!
Kapaszkodtunk bokrokba, vékonyabb-vastagabb fatörzsekbe, talán még fűszálakba is, hogy vonszolni tudjuk magunkat. Na jó - ez inkább csak rám vonatkozik, mert sokkal fiatalabb túratársam azért jóval előttem járt. De roppant tapintatos, figyelmes és türelmes volt velem... ha lemaradtam, elmélyedt fotózásba kezdett, hogy legyen alkalmam felzárkózni.
Egyszer csak lankásabb lett az út... aztán még lankásabb... nemsokára pedig megcsillant valami a bozóton túl! Heuréka!!! Megtaláltuk!!! Az volt a kilátó vasszerkezete!
Amint elértük a kilátó körüli pihenőt, leraktuk a cuccainkat, és elfogyasztottuk a szendvicsünket. Kis pihenő után társam a kilátó "bevételére" indult, én meg néztem lentről, meddig jut ...
Kilátó
A kilátó vasszerkezete valaha egyik tatabányai szénbánya-akna liftszerkezeteként szolgált. Monumentális építmény, szabályosan lenyűgözi látványával az embert.
Utunk legnehezebb szakaszán ezzel túl voltunk. Innen már laza, ténfergős séta volt elérni a Turul-emlékműhöz.
Turul, ősmagyar totemállat
Tatabánya
Rálátás a városra, és az azon túli területekre a szobor előttről.
Tatabánya
Még egy panoráma (nem fotós értelemben), teleobjektívvel kissé ráközelítve.
Turul (kerecsensólyom)
Sokáig gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, majd a Szelim-barlang felé indultunk. Nem a legkönnyebben járható irányból, hanem a szakadék felől közelítettük meg... (kell az izgalom, igaz?)
Út a Turultól a barlanghoz
A Szelim-barlang legnagyobb bejárata, már belülről fotózva
Kint nyárias meleg, a barlangban kellemes hűvös levegő volt. Meg hát természetesen viszonylag kevés fény... állvány és vaku nélkül készített képeim nem éppen kifogástalanok lettek, sajnos.
Szelim-barlang
A barlang tetején van egy szabadba nyíló kürtő. érdekes, és szép látvány.
Szelim-barlang, Tatabánya
Szelim-barlang. Bejárat a könnyebben járható út felől (lépcsők)
A bejárat kívülről
Még egy pillantás Tatabányára
Kalandjaink ezzel lényegében véget is értek. A hegy tetejéről a városba vezető lépcsőn mentünk le... igaz, lazább napon már maga ez is egy kalandnak számítana! De azok után, amit ma átéltünk, ez csak a "mutatvány" utáni levezetés volt... :-)
Tatabánya vasútállomás, vonat 1 perc múlva beállt.. rövid utazás, Győr, hazaérkezés... ennyi volt a nap.

Soha rosszabbat!



2014. augusztus 27., szerda

Samu, az előember

Samu koponyacsontja - a kép bal alsó harmadában jelölt helyen találták
Samu, "ősatyánk" itt pihente volna örök álmát, ha hagyták volna. De nem hagyták, jött pár "homo sapiens" ásóval, lapáttal, megtalálták Őt - azóta nem tudni, van-e nyugta...  :)

Wikipédia részlete: "Samu (latinul: Homo erectus seu sapiens paleohungaricus) néven ismert Európa egyik legidősebb – mintegy 350 ezer évvel ezelőtt élt – előembere, amelynek csontmaradványai a Vértesszőlős melletti mésztufabányából kerültek elő. (Részletesen lásd: Vértesszőlős Őstelep szócikkben.)"

Ennyit a tudományról.
Úgy alakult, hogy egy fotóstársammal kitaláltuk, teszünk egy nagy kirándulást. Ennek első állomása Vértesszőlős lesz, ott pedig az előember koponyacsontjának (és más csontleleteknek) a megtalálási helye.
A tervet tettek követték: vonatra ültünk, Vértesszőlősön pedig leszálltunk. Térképekkel jól felszereltük magunkat. Utóbb - nem azonnal - kiderült, a térkép csak arra volt jó, hogy több cucc legyen a hátizsákban... de hát ez nem (csak) a térkép hibája volt. 

A vértesszőlősi őstelepen nagyon barátságosan fogadtak bennünket, turistákat. Aznap mi voltunk az elsők.
A környezet szép és gondozott, de nem tagadom, az egész, úgy ahogy van csalódást okozott. Szakembereknek talán sokkal többet nyújthatott a terep, mint laikus turistának, erről nem beszélek. Az tény, hogy én valahogy mást vártam.
Készítettem képeket, de a kidolgozás során minden "szakmai" fotót töröltem, a fenti kivételével. Néhány kis makrót tartottam meg, ezek egy részét mutatom be Nektek:
Szöcske? Sáska? Talán sáska...
Bábakalács
Egy naaaagy csiga!
....ez meg egy parányi
Egy másik sáska
Kőtörőfű
Levél lenyomat
Na jó, még egy "szakmás" fotó megmaradt. Egy őskori levél megkövesedett lenyomata az egyik bemutató épület falába építve.

Körbe jártuk a bemutató telepet, aztán indultunk túránk másik célpontja felé. Arról majd legközelebb...
Szép napot Nektek, köszönöm, Samu és a magam nevében, hogy benéztetek hozzám.

2014. augusztus 24., vasárnap

Szigliget

Tervezem, hogy lehetőleg még ebben az évben végiglátogatom a Balaton nyugati vége fölötti hegyeket és várakat. Nem feledem azonban, terveim megvalósítása előtt nehézségek is vannak, de az se veszi el a kedvem, ha valamelyik kirándulás a jövő évre esik... olyan hosszú a bakancslistám, hogy bármikor előfordulhat "újratervezés" - GPS-em kedvenc szóhasználatát idézve. :)
Nemrég volt, hogy egy hirtelen-jött impulzus hatására kedvem támadt Szigligetre utazni. Feleségem nem szereti a sokgyaloglós-hegyremenős kirándulásokat, de Szigliget neve, és a Balaton közelsége neki is meghozta a kedvét az utazáshoz. Így aztán együtt mentünk...

Szigliget első számú nevezetessége a középkori eredetű végvár maradványa.
 "Régészeti leletek szerint már a kőkorszakban és bronzkorban is lakott volt, és kelta, római illetve avar sírleletek is kerültek elő. A XII. századból több írásos, sőt épített emlék (Avasi-templomrom) is maradt ránk. Neve (Sziget-liget; Zeg-Ligeth) korábbi sziget mivoltára utal, szigetjellegét az 1822-es partrendezéssel szüntették meg." - írja a településről a Wikipédia.
Szigliget
 Leparkoltam a vár alatti parkolóban, és megindultam a vár kapuja felé. Nejem külön programot - lazább sétálósat - csinált magának, ezért a vár legmagasabb részeit egyedül jártam be.
Amint áthaladunk a kapun, és visszatekintünk, ez a kép (fent) tárul a szemünk elé. A Balaton tó egy részét láthatjuk.
Szent György hegy
A várból gyönyörű kilátás nyílik a közeli hegyekre és sík területekre, szemmel lehet tartani a Balaton egy jelentős részét. Ennek az adottságnak a török harcok idején volt nagy jelentősége - bár a Balaton "szemmel tartását", a török portyázó csapatokat a közelebb lévő un. Öreg-várból lehetett alaposabban végezni.
Szigliget
A vár kedvező fekvése vonzza a turistákat. Szinte mindig nagy a forgalom.
Szigliget
Szeretem, ha korhű berendezési tárgyakat (vagy azok hiteles másolatát) látom a régi várakban, kastélyokban. Nem tudom, például ez a kályha mennyire tekinthető korhű másolatnak, de nagyon szép, tanúsíthatom.
Szigliget - várkonyha
Konyhai berendezéseket is nagyon sok helyen láttam már - Gyula várától Ausztriáig, Szlovákiáig, Csehországig. Szigligeten így néz ki a régi szakácsok emlékhelye...
Szigliget
Szigliget
A vártemplom rekonstrukciója. Nagyon tetszett - nem csak szép volt, hanem kellemes egyházi zene is szólt, igazi templomi hangulatot adva a helynek. 
Szigliget
A vár elhelyezkedése olyan, hogy leginkább a Szent György hegy felé - és attól jobbra-balra - van rálátás a vidékre. A korabeli építtetők biztosan tudták, miért...
Szigliget
Szigliget
A város és a Balaton látványa. Van miben gyönyörködni!
Szigliget
Ottjártamkor egy iskolás csoport is tartózkodott a várban. Tanáruk szabályos történelem órát tartott az osztályának.
Szigliget - panoráma
Szigliget
Szigliget
A vár alapos bejárása után a Balaton-part felé indultunk. Bár kissé melegebb volt az idő, mint ami a mi igényeink szerint egy hosszabb sétához kellemes, de ez nem rontotta a kedvünket. Sok képet készítettem a séta közben is, hogy legyen valami, ami segít emlékezni erre a szép napra.
Szigliget
A tó felé tartva - és hátrapillantva - ezt láttuk. Az előtérben népi építészeti módszerekkel készült gazdasági épületek teteje látszik.
Szigliget
Múltidéző építmény...
Szigliget
Meglepő volt számomra, hogy Szigligeten mennyire őrzik a múlt építészeti hagyományait. Nagyon sok eredeti, régi épületet tartanak jó állapotban, és használnak rendeltetése szerint. De az újabb építésű házakban is igen gyakran felfedezhetőek a hagyományos vonások. Fent például két - viszonylag régi építésű - parasztbarokk stílusú lakóház látható.
Szigliget - kikötő
A strandhoz érve előbb csak keveset nézelődtünk, majd a bejárattal szembeni étteremben megebédeltünk. Jól esett némi energia-utánpótlás, és hűsítő (alkoholmentes) "serital" - mást a törvényeink tiszteletben tartása mellett nem fogyaszthattam... Ezt követte a séta a mólón...
Szigliget - Távolabb a Badacsony hegye
Szigliget
A mólón - komolyabb felnőttek mellett - két neveletlen suhanc is dobálta a horgot/csalit a vízbe. Nem voltak tekintettel a vízen úszkáló tőkés récékre - ennek az lett a vége, hogy az egyik madár belegabalyodott egyikül damiljába. Persze, mennél jobban igyekezett szabadulni, annál több zsinór tekeredett a szárnyaira. Végül behúzták a mólóhoz a rémült állatot, egy felnőtt horgász szákkal kiemelte, és kiszabadította a madarat. Szegény jószág rémültem elmenekült, amint szabadon engedték.
Az idő múlt, rám pedig várt még egy hosszú séta. Vissza kellett menni ugyanis a vár alatti parkolóba a kocsiért! Nejem fáradt volt, ezt a sétát már nem vállalta - kérte, jöjjek érte a mólóhoz.
Szigliget
Visszaúton - ki tudja, miért? - igen romantikus hangulatban voltam. Olyannyira, hogy még virágot fotózni is megálltam! Nem állítom, hogy gyönyörű lett, de akkor és ott így sikerült.
Szigliget
 Készült néhány más képem is - íme az egyik.
A kocsival aztán visszamentem a nejemhez, és most már indultunk hazafelé. Más irányban, mint idejövet, a hegy megkerülésével. Ekkor találtuk meg a XII.-ik században épült Avasi templomot. Néhány fotó elkészítésének idejére természetesen megálltam.
Avasi templomrom
Szép, és több szempontból is emlékezetes napom volt.
Legyen szép napotok Nektek is, amikor blogomban "jártok"!