Nádasdi-blog: március 2019

2019. március 21., csütörtök

Különleges festmények között jártam

Malasits Zsolt győri festőművész

Történt egy nyáron - talán 2 éve? - mióta nyugdíjban vagyok, összefolyik velem az idő. Nagy nyári rendezvény volt a városban. Sétálgattam ide-oda, kerestem valamit, ami érdekelhet. Megláttam, hogy a Duna-parton, az egykori várbástya mellett egy festő sok és nagy táblán dolgozik. Akkor még nem tudtam, milyen mű készül, és magát a művészt sem ismertem fel. A képeit azonban csodálattal néztem... különleges képek, nem a könnyen érthető stílusban készültek. Később tudtam meg, hogy a különálló táblák egyetlen hatalmas mű részei, és a részek elkészülte után lesz belőlük egyetlen nagyméretű alkotás.
Aztán nem sokkal később a művész nevét is megtudtam: Ő Malasits Zsolt. Azonnal rájöttem, hogy szüleit jól ismerem: édesapja munkahelyi főnököm volt egykor a RÁBÁ-ban, édesanyja pedig a munkakörömhöz kapcsolódó területen dolgozott.
Nem véletlen tehát, hogy különös érdeklődés támadt a munkái iránt - anélkül persze, hogy érdeklődésem tolakodásnak tűnne fel. Részt vettem a megyei könyvtárban egy bemutatkozó rendezvényén, most legutóbb pedig ugyancsak a könyvtár nagy rendezvénytermében rendezett kiállítását néztem meg.

Malasits Zsolt festménye

Az elsőnek fotografált kép. Facebook oldalamon már szerepel.

Mint említettem, nem könnyen érthető alkotások. Tele vannak szimbolikus utalásokkal, melyeket jórészt csak a művészetekben jártas nézők érthetnek. Ugyanakkor lekötik az ember figyelmét, mint egy rejtvény; nézni kell őket, értelmezni, mit mond nekem a kép, és próbálni megfejteni, melyik képpel mit üzen a művész.

Malasits Zsolt festménye

Nem mondhatom, hogy sikeres rejtvényfejtő vagyok. Nekem erről a képről egy mitológiai történet jut eszembe: Európa elrablása. Lehet, nagyot tévedek, de még akkor sem lennék szomorú: elég, hogy gondolatot ébresztett.

Malasits Zsolt festménye

Gyakran visszatérő motívum a művész képein a víz, a hajó, a hal... meg persze sok más.

Malasits Zsolt festménye

Nem szeretnék műértő szerepben tetszelegni, ezért további megjegyzéseket nem is nagyon fűzök a képekhez. Nézzétek meg a festményekről készült fotóimat, aztán aki teheti, látogassa meg a kiállítást.

Malasits Zsolt festménye

A győri megyei könyvtár Baross úti fiók-könyvtárának rendezvényterme, a kiállítás helyszíne. Munkanapokon délutánonként látogatható.

Malasits Zsolt festménye

A tárlat természetesen több műből áll. Nem az volt a célom, hogy minden képről fotót készítsek. Csupán ízelítőt szeretnék adni abból, ami a teremben látható.

Amatőr eszközökkel, kézből fotózva amúgy sem lehet olyan képeket készíteni, amelyek hosszabb távra megőrzésre érdemesek lehetnek. Amikor megérkeztem, a termet felügyelő fiatalember kérés nélkül felkapcsolta az összes fényforrást, hogy legyen elég fény a fényképezéshez. A vegyes eredetű fényekhez - bár a fényintenzitás megfelelő volt - nagyon nehéz volt olyan fehéregyensúly beállítást találni a fényképezőgépemben, hogy a fal színe például a képen is hasonló legyen, mint a valóságban. Ez nagyon fontos, mert a helytelen beállítás alapos színtorzulásokhoz vezet.

Mint említettem, a kiállítás Győrben, a Baross úti könyvtárban látogathat munkanapokon, délután.

Malasits Művész Úrnak gratulálok a színvonalas kiállításhoz!

2019. március 20., szerda

Királyi lovászok ősi temploma

Hűvös és szeles napok után ma végre ragyogó napsütésre, tiszta égboltra ébredtem. Azonnal vágyam támadt egy kis mozgásra, szabad levegőre... Föl is csöngettem egyik fotós társamat, van-e kedve velem jönni - mondjuk Lovászpatonára. Viszonylag közel van, és van ott egy régi műemlék templom, egy nagy kastély, a község határában pedig halastavak, ahol tavaly a tó lehalászásakor egy csomó halat vettünk. Hogy fotózunk-e valamit, az kérdés, de ürügynek mindenképpen jó, elhagyjuk néhány órára a panellakást.
Fotós barátom gyakran elfoglalt, ezt tudtam. Sajnos, most sem vette föl a telefont. Ebből mindjárt kikövetkeztettem, hogy ma is dolga van, és nem lesz társam a kocsiban.

"A község Veszprém megye északi szélén a Sokorói-dombság déli nyúlványain, a Marcalba csordogáló Csángota-ér partjai mellett található. A település érintkezik Győr-Moson-Sopron megye határával. A Bakony hegység északi részével érintkezik. Az enyhe lankák, az alacsony dombok, és sekély völgyek változatos látványt nyújtanak."
"Lovászpatona nevét 1353-ban Pathona néven említette először oklevél, 1374-ben pedig már Louazapathana néven volt említve.

A neve a Patona személynévből ered, ennek származása ismeretlen. Sok kutató szerint török eredetű lehet. Az előneve a királyi lovászok ittlétére utal. 1437-ben Luxemburgi Zsigmond 2500 arany forintért elzálogosítja, Szerdahely, Udvarnok és Szerecsen prédiumokkal együtt Chupor Pál bán fiainak: Demeter püspöknek és Akáciusnak, udvari vitézének." - két idézet a Wikipédiából.

A községben található műemlékekre a Google-ban akadtam rá. Rögtön kíváncsi tettem... bakancslistára tettem, ma pedig sort is kerítettem rá, hogy kíváncsiságomat kielégítsem.

Lovászpatona

Lovászpatona evangélikus templomának rövid története

A templom azért is különleges, mert a mi vidékünkön nem gyakori a fallal körbevett, erődített templom. Kis számban előfordul ugyan, de számuk például az erdélyi erődtemplomok számához képest elhanyagolható. A templomkert kapui nyitva voltak, de a fal bejárata már nem. Így a templom épületéhez nem tudtam közel menni, kívülről fotózni pedig csak a fal fölötti részt lehetett.
Szegény jó Anyám (Vas megyében) azt szokta mondani: "Ahol magyarok laknak, ott nem kell eltévedni". Nagy igazság, és kicsit tágabban is lehet értelmezni. Én ma ezt úgy értelmeztem, hogy ahol magyarok laknak, ott lehet kérdezősködni. Jött arra egy szimpatikus - kb korombeli - hölgy. Kérdezem tőle, van-e mód arra, hogy a templom belsejét megnézhessem.
Készségesen megmutatta, hol lakik a lelkész. Ő be szokta engedni a kíváncsi turistákat. Biztatott, csöngessek be bátran. Hozzátette, hogy ha a lelkész úr nem lenne itthon, akkor várjam meg őt, amíg végez a bevásárlással, aztán keres valami megoldást nekem.

Lovászpatona

Megköszöntem a kedvességét, és elsétáltam a lelkész háza felé. A templom és a paplak közötti területen helyezkedik el a kastély... gondoltam, előbb azt fotózom, és utána térek vissza a kastélyhoz.

Lovászpatona

Jelenleg iskola működi benne. Tanítás folyt éppen ottjártamkor, meg se próbáltam bemenni látnivalókat keresve. Amúgy sem akartam sokat időzni, mert ha a pap bácsit nem találom otthon, akkor könnyen lekéshetem a randevút a kedves hölggyel 😀
Hát igen... a lelkész úr nem volt otthon, felesége pedig sajnálattal közölte, hogy pici baba miatt nem tud segíteni. De magyarázta, merre menjek, kit keressek, hol lakik az a prezsbiter, aki rendelkezik kulccsal. Köszöntem, és mondtam, inkább megvárom a kedves kalauzomat.
A hölgy hamarosan jött is. Kettőt telefonált, és láss csodát! Öt perc múlva megjelent egy kocsi, benne a prezsbiter hatalmas kulcsokkal. Készségesen ajtót nyitott, és mesélt a templom történetéről.

Lovászpatona

Az evangélikus hagyományokhoz híven a templom kevéssé volt díszes. Berendezése egyszerű, hagyományokat őrző. Legszebb ékessége az oltárkép volt.

Lovászpatona

Az oltár fölött egy régi freskó kis megmaradt darabkája látható.

Lovászpatona. Evangélikus templom oltárképe

Idegenvezetőm szerint ez a kép egy nagy drezdai templom oltárképének kisebb változata.

Lovászpatona. Evangélikus templom.

A templom első megépítése az Árpád-házi királyok idejére esik. Az eredeti templom részei ma is megvannak, de többször átépítésen és bővítésen esett át, amire a mai formáját elnyerte.

Rövid, de érdekes, tartalmas kirándulásban volt részem.

Ja igen. a halastavak körbe vannak kerítve, kapu bezárva, turista ott ne sétálgasson.

2019. március 14., csütörtök

Újratervezés...

Újratervezés... szokta mondani kedvenc GPS-em, amikor autóban ülök, és elkóricálok az általa diktált útvonalról. Nem ritkán megesik... ezért vagy azért, de "Ő" ezt rögtön észre veszi, és rosszalló hangon figyelmeztet is! 😀

Ma is valami hasonló történt velem; csak nem épp a GPS figyelmeztetésére kellett útitervet módosítani, hanem nem körültekintő útiterv okán. Feleségem és én Budapestre utaztunk, hogy ott idősb leányomhoz csatlakozva meglátogassuk a Nemzeti Múzeumot. Elsődlegesen a Seuso-kincseket. Halkan megjegyzem, én Székesfehérváron láttam már a kollekciót, mégis szívesen vállaltam egy második "találkozást" is ezekkel a gyönyörűségekkel.

A múzeumnál ért bennünket aztán a meglepetés: az ünnepi előkészületek (március 15) miatt 14.-én a múzeum nem látogatható!

Hát akkor.... újratervezés.

A Seuso-kincsek után a Szépművészeti Múzeum szerepelt a terveinkben. Most ez a program lépett első helyre... irány tehát a metró, és a múzeum.

Nem volt szép időjárás... borult, felhős ég, itt-ott csepp eső... nem készítettem szabadtéri fotókat.

A múzeumban legelőször mit kerestünk meg: no mit?... természetesen a sokat reklámozott Román Csarnokot!

Román (római) Csarnok

Azt mondtam, sokat reklámozott? Talán nem eleget! Ámultam-bámultam... három tagú kis családom pillanatok alatt elvesztette egymást; mindenki ment oda, ami a legjobban tetszett neki! (Ne aggódjatok, a végén aztán összetelefonáltuk egymást)

Nem ragozom tovább: biztatok mindenkit, nézze meg, ha még nem látta!

Most már egyedül folytattam a sétát a termekben. Ahogy a különböző mesterek termeibe lép az ember, rögtön egy fura szédület keríti hatalmába. Mondhatni forogtam saját függőleges tengelyem körül, mert nem tudtam eldönteni, merre induljak. Bármerre néztem, mindig szemem elé került valami, ami talán még jobban megfogott, mint az, amit előbb láttam. Kis idő után aztán persze betelik az ember szeme a szépségekkel, és ki tud alakítani magának valami szisztémát a képek tanulmányozására.

Sokat foglalkoztat egy ideje a keresztény egyház, és a művészetek kapcsolata. Legelőször talán a milánói bazilika kapudíszeinek látványa gondolkodtatott el. Feltűnt, hogy mennyi fedetlen női kebel látható ott. Hogy is van ez? Nem tudtam megmagyarázni magamnak. A fedetlenül ábrázolt női keblek - bármilyen környezetben vannak is ábrázolva - elkerülhetetlenül erotikus gondolatokat ébresztenek a férfi-agyban. Mire is gondolhatott az a kovács, aki ezeket a formákat kikalapálta, vagy az a festő - pláne festő-kisinas - aki ezeket a kebleket vászonra festette?

A budapesti múzeumban is vannak szép számmal olyan ábrázolások, melyek valahogy sehogysem illenek az én vallási ismereteim alapján egyházi megrendelésre készült képekre.

Mire gondolok? Mutatok néhány fényképet. A magam mentegetésére azonnal elmondom, hogy fotóim alap-képességű SONY NEX-3 géppel készültek, standard objektívvel, vaku nélkül, kézből fotózva.