2011. november 15., kedd

Bújj, bújj cinke Dunaszegen

Kékfejű cinke a bokrok sűrűjében
Pár napja újra megjött a kedvem a mozgáshoz és fotózáshoz. Nem túl korán döntöttem a kirándulás mellett, ezért nagyobb távolságra nem volt érdemes menni a korai délutáni sötétedés miatt. Viszont a dunaszegi morotvató közel van, fotótéma is van mindig - tehát irány Dunaszeg!


Amint megérkeztem, hamar az a gondolatom támadt, hogy ma nem éppen eredményes napom lesz. Sok volt a horgász a tavon, madarat viszont egy darabot sem láttam sem a vízen, sem a levegőben.

Kékcinke reptében

Lassan, és a lehetőségekhez mérten óvatosan, csendben lépkedtem a tanösvényen, hogy ne okozzak riadalmat az esetleg mégis ott tartózkodó madarak körében. Ennek ellenére mindössze egyetlen szárcsát láttam, amint fedezéket keresett a sűrű sásban.


Nem igazán jó hangulatba érkeztem a madárleshez. Felmentem. Amit onnan láttam, az sem vidított fel túlzottan. Teljesen üres vízfelület, nád és sás mindenütt.


Néhány perc múlva balról fölreppent egy szürkegém. Nem igazán szerencsés irányban repült - éppen szembe a nappal is, felém is. A róla készült kép olyan lett, mint ha szemből és kicsit alulról néznék egy repülőgépet. Megtartottam, de nem teszem föl, még annyira sem érdekes, hogy bemutassam. 


Megint pár perc, és újabb szürkegém jött. A róla készült képek még rosszabbak lettek, mert az autofókuszomat becsapta a madár mögötti bozót. Mire korrigálni tudtam, a gém már messze járt.


Már-már azt gondoltam, hogy ma csak napozni jöttem, amikor megélénkült az élet a környező bokrokon. Sok apró kis cinkemadár repült be a környező bokrok ágai közé. Persze, nem 1-2-3 méterre közel hozzám, hanem ennél jóval nagyobb távolságokra. Szemmel jól követhető volt a mozgásuk.

Rejtőzködve
Tapasztalatból tudtam, hogy fotózni ugyan lehet így is, de túl sok eredményt nem lehet várni az ilyen fotóktól. Ennek ellenére igyekeztem minden lehetőséget kihasználni, bízva abban, hogy a sok kép között talán használhatóakat is fogok találni.


A madárkák mintegy 10 perc múlva befejezték a szinte nekem rendezett bemutatójukat, és továbbálltak. Vártam újabb show-ra, de csak nem akartak jönni. Akkor lejöttem a les-emelvényről, és tovább sétáltam a tó körül.

Ez bizony nem cinke, hanem őszapó!
De még a távozásom előtt egy kis üdítő változatossággal is találkoztam: a sok kis kékcinke között egy őszapó!

Kormorán a vízben
Amint megyek a tó partján, talpam alatt recseg a kavics. Ez ellen nincs mit tenni. Alig pár lépés után zajos szárnycsapkodást, és vízcsobbanást hallok. Nagy meglepetésemre a bokrok mögül egy kormorán csobbant a vízbe! Kormorán!!! Ezt a madarat még soha nem láttam Dunaszegen! Tavaly már rengeteg volt belőlük Győr környékén a Rábán is, még a belvárosban a Dunán is, de itt még nem találkoztam vele. Úgy látszik, a tavat is birtokukba veszik. Ennek én sem örülök, a tavi horgászok pedig még kevésbé. A madár rögtön lebukott a víz alá, víz alatt úszott a tó közepe felé. Képet csak akkor tudtam készíteni róla, amikor újra felbukkant.


A tanösvényen tovább sétálva újabb cinkékkel találkoztam. Úgy látszik, a kellemes késő őszi napsütés nem csak rám, rájuk is jó hatással volt.


Itt könnyebb dolgom volt, mint a madárlesen. Egyrészt kedvezőbb irányból sütött a nap, ritkábbak voltak a bokrok, és a madarak is meglepően türelmesek voltak. Gyakran tudtam olyan közel menni a témához, hogy korábban még soha.



Még arra is volt lehetőségem, hogy megfigyeljem, mit művelnek a nádszálakon. Felnyitották a nád vékony héját, ahogy tudták, lehasították, és úgy tűnt, valamit kiszednek alóla - vagy legalábbis keresnek valamit alatta.


Amilyen lehangolóan indult a mai fotózásom, legalább annyira elégedett voltam a vége felé. Igaz, nem válogathattam az izgalmas témák között, de ennyi cinkét még életemben nem láttam. Rengeteg képet készítettem - sokkal többet, mint amit itt megmutattam.
Az persze más kérdés, hogy Nektek ez is sok, és esetleg unalmas is volt. De remélem, mégse.


A végére pedig egy szép lepke a lepkéket kedvelőknek!

Remélem, nem voltam túl unalmas. Köszönöm, ha megnézitek a képeimet, és elolvassátok a hozzájuk fűzött beszámolómat.

Legyen szép napotok!

2011. november 9., szerda

Csesznek vára, és döbbenet a pihenőben

Csesznek hegyoldal
A vár
Piszok kényelmes helyzetben vagyok néhány éve, amióta a feleségem jóvoltából van egy GPS útvonaltervezőm. Azóta nem sok gondom van arra, melyik helység merre van - rábízom magam a technikára, és megyek, amerre irányít (kivéve amikor nem, mert azért észnél kell lenni vele)! Bakonynána felé menet is hagytam magam vezetni, meg persze onnan hazafelé is. Érdekes jelenség, hogy két pont közti utat nem teljesen egyformán tervezi meg minden esetben. Hazafelé például teljesen más irányban indult el, mint amerről beérkeztünk a faluba. Így fordult elő, hogy hazafelé útba ejtettük a cseszneki szerpentint, míg Győrből jövet még a hegy előtt letértünk a főútról. Aki még nem járt erre, annak elmondom, hogy a 82-es főút ebben a térségben egy igencsak kanyargós, meredek szerpentinen vezet fölfelé (lefelé) az út. Mégpedig közös úttesten, irányonként egy sávban, ellenkező irányban! Középen mindössze záróvonal és felezősáv, semmi szilárd elválasztás! Az útvonal veszélyes mivoltától eltekintve nagyon szép a környezet. Apropó - a szerpentin nem a cseszneki várhegy oldalában vezet, hanem, a Bakony egy másik hegyének oldalában. A z útról nagyon szép a rálátás a cseszneki hegyre, a várra. Különösen érdekes ez olyan évszakban, amikor nincs lomb a fákon. Ebben az időben a szerpentin egy szakasza úgy megy, mint ha egyenesen a várba mennénk. Egy hosszú szakaszon a vár éppen az úttest középvonalával van szemben. Minden bizonnyal nem véletlenül van így kialakítva az úttest nyomvonala.
Nos - ahogy ereszkedtem lefelé a szerpentinen, jött egy ötlet - megálltam a szerpentin közepén kialakított pihenőben, hogy néhány képet készítsek a várról. A pihenőben már benn állt egy csomó más kocsi, és néhány motoros. Különösen a motorosok voltak feltűnő látvány: hatalmas, ezüst színű BMW-k!
Fogtam a fotómasinámat, és elkészítettem a képeket. Aztán látom, hogy a motorosok induláshoz készülnek.  Indulnak a verdák, az első motoros kikanyarodik a pihenőből, és már húzza a gázt, mint ha az élete függne attól, mennyi idő alatt éri el a 100-at. A többiek utána - egy pillanat múlva már a hangjukat sem lehetett hallani.
Nyomtam még egy-két expót, készültem visszamenni a kocsimhoz, amikor a szemebe tűnt valami. 








Hát ez volt az! Egy emlékmű - mondhatnám síremlék. Egy ronccsá tört motorkerékpár eleje, mellette annak a fiatal embernek a neve, és a szülők gyászának kifejezése egy márványtáblába vésve. És a megemlékezés virágai, halottak-napi mécsesek.
Nem tudom, az előbb elviharzott motorosok vetettek-e rá legalább egy pillantást. 

Elindultam, ereszkedtem lefelé a szerpentinen. Nem éppen száguldva, de olyan tempóban, hogy végig a sávomban maradva ura lehessek a kocsimnak. Belátható távolság a kanyarok miatt gyakran csak 50 méter. És épp egy ilyen helyen úgy előzött engem két motoros a szembejövő forgalom sávjában, mint ha csak síkvidéki autópályán lennénk! Ijesztő volt még csak látni is, mennyire bedőlve vették a kanyarokat előttem!

Az ember néha azt hiszi, minden motoros ilyen emlékművet szeretne magának?

Köszönöm, hogy megnéztétek és elolvastátok! Legyen szép napotok!

2011. november 3., csütörtök

A legfrissebb győriek...az őszi Radó, és környéke

Rába folyó, Püspök-vár és Bazilika
Úgy látom, kezd stabilizálódni az időjárás. Bár minden reggel sokáig köd fedi a várost, de nap közben azért kisüt a nap, elvékonyodik, vagy éppen fel is oszlik a felhőzet, és kiviláglik az ég kékje! Ettől megnő a jókedvem, magamhoz térek, és mozogni, sétálni támad kedvem. "Jó nekem" - gondolhatja bárki, aki nem teheti függővé az időjárástól a saját tevékenységét. Én sem voltam mindig így, ha ez vigasz valakinek! 
Ma úgy döntöttem, hogy még csak a városban fotózom, mégpedig a Radó sziget őszi színeit szeretném memória-kártyára venni. Azt nem merem írni, hogy megörökíteni - hol vagyok én attól, hogy a képeim "örökéletűek" legyenek?  :-)))

Őszi színek
A Radó egy kis sziget, a Rába folyó két ága fogja közre. Győr egyik legismertebb pontja, fiatalok és idősebbek kedvelt randizó helye. Ugyanakkor kulturális rendezvények gyakori helyszíne is. A Győri Nyár nevű fesztiválok helyszíne, a Zenepavilon pedig a nyári hónapok minden vasárnapján más és más műfajú zenei koncerteknek ad otthont.

Változatos a sziget növényvilága is. Örökzöldek, bokrok és sövények, fehér törzsű nyírfák, és gyönyörű platánok találhatók itt. És nyaranta rengeteg virág!

A Radó "kezdete"
















A sziget nyugati csücske. A Petőfi hídról nagyon szép látvány. A folyón túl jobbra Győr - szerintem - legszebb, és legmeghittebb temploma, a Karmelita templom tornya látható.

Zsinagóga - ma kulturális intézmény

Az egykori Zsinagóga. Nagyon sokáig romos állapotban volt, míg végül hosszú tárgyalások után, és hatalmas költség ráfordítása árán nagyon szépen felújították. Ma kulturális intézményként működik. Természetesen nem a Radó szigeten foglal helyet, de a környezet egyik jellegzetes objektuma.


A Rába töltésen sétálva tárul elénk ez a látvány, ha a sziget felé pillantunk. A Zenepavilon látszik a fák között, sok-sok sikeres koncert színhelye. Ha csak tehetem, minden eseményen részt szoktam venni.

Sétány a szigeten
Már a szigeten járok. Nagyon hangulatos, kellemes a környezet, gyönyörűek a színek, mondhatom kényeztetik a szemet. Véleményemet mások osztják nyilván, mert szinte minden padon szerelmesek üldögélnek - nyilvánvalóan igyekeztem, hogy képre ne kerüljenek.

A látvány lenyűgöző

Színorgia
Étterem a sziget keleti felében
A sziget mértani közepén közút halad át, mindkét ága fölött híddal. Szemben egy kellemes étterem, szórakozó hely látható.

Karmelita templom
Ha jól számolom, ezt a templomot eddig 6224-szer fotóztam. Na jó - lehet, hogy nem ennyiszer, de nagyon sokszor! Szinte mindig, ha erre járok, és van nálam fényképezőgép. Csodás látvány, a nap minden szakaszában másképp éri a fény, és szinte mindig más hangulatot áraszt. A belső kialakítása is egészen különleges, nem túl hagyományos.
Érdemes megnézni a belsejéről készült képeimet a felső linken.

Sétány a sziget déli részén, a strand felé
Erről a sétányról látható és fotózható nagyon jól a Káptalan-domb - várfal, és Püspökvár.

Várfal, mögötte a Káptalan-domb
Előtérben a Rába jobb oldali ága, mögötte a Vár, azon belül pedig a közelebb a Püspök-vár, mögötte pedig a Bazilika. A Bazilika értelemszerűen Győr legnagyobb temploma, II. János-Pál pápa látogatása óta viseli a Basilica Minor rangot.

A Habokból Kikelő (Születő?) Vénusz
Nyáron a sziget legszebb része. A szobor körül rengeteg virág van állandóan, szemet gyönyörködtető keretbe foglalva a Vénusz-szobrot. 


Még egy pillantás a Káptalan-dombra, más szögből, mint korábban. Az tűnt föl, hogy a Bazilika tornyának tetején, a kereszt alatti ablakban emberek mozgását láttam. Ez meglepett, mert tudtommal a torony nem látogatható. Ekkor eszembe jutott, hogy azt olvastam, hogy a Püspökvár egy részét turisták előtt is megnyitják. Utána kell nézni, már eljött-e ez az idő.

Rába
Mai fotósétám utolsó képe. Én még a szigeten tartózkodom, onnan nézek végig a Rába jobb oldali ágán, a szigetet ketté osztó híd irányába. 

Kedves blog-olvasó - ha még nem jártál erre ezen az őszön, feltétlenül járd körbe a szigetet. Nem fogod megbánni, kellemes időtöltésben lesz részed!
Szép fényeket kívánok a sétához!