2013. december 22., vasárnap

"Kékóra" a Várban, Budapesten

Szeretek este, vagy éjszaka fotózni... kedvelem a szépen kivilágított utcákat, történelmi nevezetességeket, műemlék épületeket. Nem azt mondom, hogy tudok éjszaka fotózni. Csak annyit hogy szeretek, hogy szívesen csinálom, mert örömömet lelem benne.
Budapesten több alkalommal is volt részem ebben a lehetőségben. Fotóztam a várost a Gellért-hegyről, fotóztam a Várat a Duna-partról, és fotóztam néhány más helyszínt is. De a Vár belső fotózása még nem adatott meg számomra.
Idén Decemberben úgy döntöttem, nem várok tovább. Ebben az időszakban korán sötétedik, hamar kigyúlnak a fények, nem kell késő éjszakáig elmaradni. Van persze sok hátránya is... hideg az idő, ködös a levegő, ebből adódóan magas a fényszennyezettség foka. De mivel nem Budapesten élek, ezeket a hátrányokat fel kellett vállalnom.
Amíg a sötétedés meg nem érkezett, készítettem a Várban - jellemzően a Mátyás-templom környékén - néhány ködöd képet. Aztán a Mátyás-templomban időztem sokáig. Gyönyörködtem a templom csodálatosan szép belsejében, megnéztem a karzaton a kis mini-múzeumot, és persze fotóztam a templom belsejét is.

Itt jegyzem meg, hogy a fotózás semmilyen korlátozás alá nem esik a templomban. Belépő díj viszont van, de méltányos összeg, ami a fotózás lehetőségét is magába foglalja.

A templom meglátogatása után az egykori királyi Várpalota épületei felé sétáltam. Közben lassan, de múlt az idő is, kezdett leereszkedni a sötétség.
Budapest, egykori Várpalota
Kissé meglepett, hogy a ködös, szürke idő ellenére mennyire szép "kékóra" alakult! Kezdtek gyúlni a fények.... éppen erre vártam! nagyon szeretem a "kékóra" idején készült fotókat. Más kérdés, hogy a "kékóra" helyesebben csak "kék percek", nem tart sokáig.
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Igyekeztem kihasználni minden lehetőséget a fotózásra. Kicsit talán jobban is igyekeztem, mint amennyire ésszerű lett volna.
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
A nagy sietségnek az lett a vége, hogy baleset ért... megbotlottam elestem, a fotóállványra szerelt fényképező gépem kiesett a kezemből. Nem részletezem a továbbiakat, elég annyi, hogy a "kékórás" képek készítésének hamar vége lett. A fotózást azonban nem fejeztem be, hanem a tartalék gépemmel folytattam. Sajnos, akkor fotóállványom már nem volt, mivel az állvány is használhatatlanná vált az esésem következtében.

Hát akkor... ennyit egy budapesti "kékóráról"....

Legyen szép napotok...

2013. december 4., szerda

Villámlátogatás Csallóközben

Rég volt, szinte még a mesebeli időkben, a legvidámabb szocialista barakk nagy szabadságában, hogy gyakran mentünk külföldre. Igaz, nem messze külföldre, csak ide a szomszédba északra. Előbb Csehszlovákiába, majd Szlovákiába. Tulajdonképpen mindig ugyan oda, csak a szomszédos ország neve változott meg közben. Volt, amikor kellett az útlevél, volt, amikor nem. Végül is két baráti ország voltunk. Igaz, hogy abban a másik országban is magyarul beszélt mindenki a határ mellett egy széles sávban, de hát el kellett fogadnunk, hogy az egy másik ország. 
Mivel a határ mindkét oldalán magyarul beszélt majdnem mindenki, volt is nagy forgalom a határátkelőkön. Mi jártunk Csehszlovákiába (később Szlovákiába) vásárolni, fürdeni, benzint tankolni, az ott élők pedig jöttek Magyarországra vásárolni... mindig azt, ami a szomszéd országban éppen olcsóbb volt. Jártam át én is elég gyakran a határ menti benzinkúthoz tankolni, Nagymegyerre (SK, Meder) pedig fürdeni a kellemes strandra, jó sört venni, finom fagylaltot enni, és ruszlit, jó sok hagymával! De finoman csinálták!
Szap (SK, Sap) halászcsárdája (a kép késő délután, kevés fény mellett készült)
Ebbe a csárdába is bejöttünk néha a feleségemmel, de volt rá eset, hogy vendégeket is hoztam ide ebédelni. Nagyon finom volt a dunai halászlé!

Közben változott a világ... nagyjából kiegyenlítődtek az árak, a vásárló turizmus alábbhagyott. Úgy látom, most a szlovák állampolgárok jönnek gyakrabban, a náluk lévő € erős fizetőeszköz, gazdaságosabban vásárolhatnak Magyarországon. Vásárolni már én sem megyek, de a kirándulásokkal nem hagytam fel. Most nem Nagymegyer az utazásaim célpontja, hanem a Duna ártér. És persze a Duna menti csallóközi falvak.
Ebben az évben azt terveztem, hogy meglátogatok néhány egykori felvidéki végvárat - olyanokat, melyeket egy napos túrával el lehet érni. Valami miatt azonban egyetlen ilyen kirándulást sem csináltam, és még a szinte szokásos Nagybodak (SK, Bodiky) fotótúráim is elmaradtak.

Egy hirtelen jött ötlet alapján tegnap, december 3.-án úgy döntöttem, átmegyek egy rövid időre a Duna másik oldalára. Nem messze, csak Nyékvárkonyig (SK, Vrakún). Tudtam, hogy van ott egy kastély - sejtettem, hogy csak úgy turistaként bemenni nem lehet, de legalább a környezetét meglátogatom.
Csiliznyárad (SK, Ňárad) temploma
A templom előtti parányi téren megálltam, hogy körülnézzek. Sétáltam egy keveset, és a következőt láttam:
Csiliznyárad (SK, Ňárad)
Csiliznyárad (SK, Ňárad)
Mindig meglepve nézem ezeket az épületeket. Nálunk szokatlan építészeti megoldás. Érdekes, és gondolom gazdaságos is.
(Elnézést kérek a figyelmes olvasóktól, hogy Csiliznyárad község nevét tévesen Zsiliznyáradként írta. Köszönöm Sebők Rozáliának, hogy erre felhívta a figyelmemet. A fotók feliratát - sajnos- javítani nem tudom).

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
A község közepe táján ez a látvány fogadott. A torony miatt azt hittem, a kastélyt találtam meg - nemsokára azonban kiderült, az egy katolikus templom, Szent Jakab tiszteletére szentelve. Az Amadé család ősei építették 1308-ban. Jobbra a Polgármesteri hivatal látható.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) Polgármesteri hivatal.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
III. István király szobra. Az ő idején indult el a fejlődés. A falu lakói nemességet kaptak.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Szent Erzsébet, kötényében a rózsákkal.

Wikipédia: "Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2011-ben 2578 lakosából 2183 magyar és 314 szlovák volt."
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) Csatorna
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Szent Jabab templom, a csatorna hídjáról fotózva.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) A templom oldalfali bejárata
"Nyéket 1165-ben említik először, eredetileg a Nyék törzs szállásterülete volt, majd a pozsonyi vár birtoka. Később a pozsonyi vár birtoka. III. István királytól a nyékiek nemességet kaptak. 1245-ben IV. Béla király Nech fia Nekunak és testvérének Chueg fia Péternek adományozza. Az oklevél a birtokot Neeku néven említi. Később több nemesi család birtoka. 1667-ben a Méhes és Balogh családok, 1719-ben a Dobóczky, a Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a település főbb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám építtetett kápolnát a községben. A hozzá tartozó Péterfapuszta 1787-ben Zichy Károly birtoka. Tőle 1808-ban Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos vásárolta meg. Várkony és Nyék 1940-ben egyesült."
Egykori kastély, 1904-ben épült. Ma kastélyszálló.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
"1904-ben Pfeiffer Mátyás kastélyt is építtetett az Amadék egykori elpusztult kastélya helyén."
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
A kastély hátsó, az angolkert felőli oldala.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
A kastélyszálló főbejárata
A jelenleg látható kastély az Amadé család nevét viseli ugyan, mint kastélyszálló, de a fentiek szerint ennek az épületnek nem volt köze az Amadékhoz. Legfeljebb annyi, hogy az Amadé grófok és bárók elpusztult kastélyának helyére építették, 1904.-ben.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Florián étterem Nyékvárkonyban.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Körbesétáltam a temetőben is. Tanulságos látvány, nagyon elgondolkodtató. És most nem az élet értelmén való elmélkedésre gondolok.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Kopjafa, az 1848-49 szabadságharc hőseire emlékezve állíttatta a község.

Hát .... ennyi. Szép, hol borongós, hol fényes kora téli nap volt. Sétára éppen alkalmas.

Legyen szép napotok!

2013. november 3., vasárnap

Somló hegyi fotóséta - a Vár

Azt gondolom, itt van az ideje annak is, hogy bemutassam Nektek a Somló-hegy egykori várának romjait. Gondolom, sokan látták már, ők szívesebben támaszkodnak saját élményeikre, mint az enyémekre. De talán van  köztetek, aki nem látta saját szemével.... neki talán érdekes lehet így is.
Somló-hegy várának távlati képe
"A Somlói vár (vagy Somló-vár, Somló vára) Doba mellett található, a bazaltos Somló hegy északi oldalán, egy sűrű erdőben. A várat régen nehezen lehetett megközelíteni; a déli oldal előtt egy nyolc méteres száraz árok található, mely egyik végén egy szakadékban, másik végén a hegyben végződik. A vár alaprajza szabálytalan, belső tornyokkal és több udvarral ellátott. A szakadékon egy épen megmaradt felvonóhíd vezet át, ami egy sikátorba torkollik, ez vezet most az előudvarhoz. Ezt a területet az őrség dongaboltozatos szálláshelyei határolják nyugatról, déli és keleti falait pedig kőrések szegélyezik. Az előudvarból egy felvonóhídon és egy szintén szűk sikátoron keresztül juthatunk el a belső udvarba. Itt található a vár legjellegzetesebb, hatszögletű tornya. Régi írások alapján a konyha helyezkedhetett el itt. Jelenleg úgy gondolják, a helyiség kápolnaként szolgálhatott."
"A népnyelv szerint a tatárjárás után emelt kővár volt. Írásos emlék azonban csak 1352-ben említi először, amikor Nagy Lajos király Csenik fia Jánostól elvette és Heim fia Benedeknek adta. Az okirat castrum Somlo néven regisztrálja.
1370-80 között királyi vár volt. 1389-ben Garai Miklós nádor és testvérének kezébe került Zsigmond király adományaként, majd a Rozgonyiak tulajdonában volt 1443-63 között, de 1464 előtt elcserélték a tapsonyi Anthimiakkal. Ők Mátyás király ítélete miatt elveszítették a várat 1464-ben, így az új tulajdonosa Kanizsai László királyi lovászmester lett 1470-ig, amikor újra a Garai család kezére került. Adás-vételeket követően Mátyás király Kinizsi Pálnak ajándékozta a területet."
"A mohácsi vész (1526) után a vár halálra volt ítélve, azonban az büszkén állta a kisebb török átvonuló csapatokat. 1543-ban Somló vára alatt nagy török-magyar csata volt, amely 3000 török felkoncolásával ért véget. Nemcsak a környék, de az egész térség legerősebb magyar kézen lévő várává lépett elő."

http://hu.wikipedia.org/wiki/Soml%C3%B3i_v%C3%A1r

A vár története dióhéjban ennyi, a Wikipédia szerint. Mint látjuk, hadászati, katonai jelentősége nem volt nagy, annak ellenére, hogy voltak súlyos középkori harcok a térségben.

A rövid történeti ismertető után nézzétek meg az várban készült fotóimat.  Nekem tetszett, amit a várban láttam, de a kirándulásnak az az élmény adott igazán értelmet, amit a várból kitekintve a környéken láthat a turista.
A várhoz közelítve...
Somló-hegy vára
Somló-hegy vára
Somló-hegy vára
Somló-hegy vára
Az itt jobbra látható torony eredeti szerepe vitatott. Eredetileg konyhának gondolták, újabban azt feltételezik, kápolna volt. Mindenesetre nagyon sok korom látszik a belső falakon. De a korabeli várak sorsának ismeretében tudjuk, hogy ez nem bizonyít semmit.
Somló-hegy vára
Somló-hegy vára
Somló-hegy vára
Somló-hegy várában
Fotóállványról önmagamat is lefényképeztem. Emlékül, hogy itt is jártam.... :-)
Pillantás a környék szőlőültetvényeire
Pillantás a környék szőlőültetvényeire
Pillantás a környék szőlőültetvényeire
Még egy turistás emlékkép.... :-)
A belső vár
Pillantás a környék szőlőültetvényeire
Pillantás a környék szőlőültetvényeire
Pillantás a környék szőlőültetvényeire
Egykor büszke várfalak
Tépetten, de büszkén leng a magyar zászló
Szakadék a vár mellett
"Régi dicsőségünk.... "

Szép napot mindenkinek!