2020. augusztus 20., csütörtök

Vas megyében - kastély nézőben

A közeli közelmúltban egy romjaiban is szép kastély különös festményei kerültek a képernyőmre, az internetet böngészve. A helyszín nem volt pontosan jelölve; csak annyi, hogy Körmend közelében, és egy Battyhany-kastélyról van szó. Mivel Körmend környéke "kis hazám", érdekelni kezdett a dolog. Persze tudom, hogy Körmenden van egy Battyhany-Strattmann hercegi kastély, de arról nem volt tudomásom, hogy másik is van a közelben. Kíváncsiságom nem hagyott nyugton, tovább kutattam információk után. Végül találtam egy képet, amit ugyanabban a "modorban" festettek, mint az előzőt, és innen már meg is tudtam, hogy ez a - festménynek nevezett valami - a Battyhanyiak grófi ágának magyarszecsődi romos kastélyában látható. Ráadásul Magyarszecsőd valóban Körmend mellett van, tehát a korábban, majd a későbben látott képek minden bizonnyal azonos helyen láthatóak.

Kutakodásomat elhatározás, azt pedig tett követte, és egy fotós barátommal együtt kocsiba ültünk.

Másfél órás kellemes autózás után megérkeztünk. Magyarszecsődre. Pontos címet nem tudtam, csak az utca nevét, és azt, hogy kissé el van rejtve a kastély egy kis erdőben. A faluban aztán az első megkérdezett emberke útba igazított minket. Első tekintetre nagyon lehangoló kép tárult elénk még úgy is, hogy romos kastélyra számítottunk. Az első ajtó zárva volt, a második viszont tárva-nyitva, még csak a kilincset se kellett megfogni. 

Romhalmaz, törmelék, rongálás nyomai mindenhol. Egy kőlépcsőn felmentünk egy szintet, és elénk tárult valami önjelent festőművész néhány alkotása. Falra, ajtókra festett másolatok klasszikus művészek képeiről.





Hab a tortán, hogy a képek alatt ott volt a "művész" kézjegye, és a készítés dátuma. Eszerint a képek 1994 és 1995 évben készültek.

Miután "kigyönyörködtük" magunkat, a kastély kertjében is körülnéztünk egy kicsit. Itt találtuk meg a főbejáratot, ami ugyancsak tárva-nyitva volt.

Innen tudtuk mg, hogy ebben a kastélyban két gróf is született - ha igaz - és hogy panziót szeretett volna valaki itt kialakítani. De hogy miben reménykedett... fogalmam sincs!

Dél lett... a következő célpontunk Körmend, az ottani Battyhany hercegi kastély. Pillanatok alatt be is értünk a városba. Út közben megálltunk a Fezőr nevű étteremnél, és ettünk egy 5* (ötcsillagos) menüt. Azért ötcsillagos, mert finom volt, hatalmas adag, és olcsó.

A körmendi kastély fő épülete. Volt ez valaha szovjet laktanya, cipőgyár, és ki tudja még mi nem. Az állapota ennek megfelelően nagyon is leharcolt, de nem elhagyott! Múzeum működik benne, és a körülötte épült kisebb épületekben néhány közintézmény. A renoválása - gondolom - nem kétséges, amint lesz rá elegendő pénz.

Az utoljára itt élt herceg Batthany-Strattmann László orvosi végzettséget szerzett, a kastélyban kórházat tartott fenn - főleg szembetegeket gyógyított. Pácienseit ingyen gyógyította, ezért a "szegények orvosa"-ként tisztelték és szerették.

A kastély belső udvarán színpadot állítottak fel éppen az ottjártunkkor. Valószínűleg az augusztus 20-i ünnepre készülődtek A múzeumot ezúttal nem látogattuk meg, hanem későbbre halasztottuk.

Szombathelyen keresztül utazva terveztünk Győrbe visszajönni. Nem azonnal persze, mert még tervbe volt véve egy kis kitérő Sorokpolány felé, hogy ha lehetséges, nézzük meg az ottani Szapáry-kastélyt. Nem tudtuk, látogatható-e, de arra számítottunk, hogy legalább kívülről körbejárhatjuk.

A főbejárat is, az oldalbejárat is zárva volt, ráadásul az utca felől magas kerítés zárta el a kastélyt az avatatlan szemek elől. Az oldalbejárat gyönyörű kovácsoltvas kapuján keresztül azonban készíthettünk néhány fotót. Ez a kastély gondos tulajdonosra lelt, innen nézve is nagyon szépen néz ki. Láttuk, hogy van mozgás a zárt kapuk mögött. A személyzet egy tagja látott is bennünket, de integetésünkre nem reagált.

Eljöttünk a kastélytól, de megálltunk a monumentális Szapáry-mauzóleum előtt egy fotókattintás erejéig.

Hát ennyi fért bele egy napba. Azt gondolom, egyikünk sem bánta, hogy erre a kirándulásra szántuk ezt a napunkat. Remélem, Ti sem azt az egy percet, amíg végiglapozzátok a posztomat!
Legyen szép napotok!

2020. augusztus 17., hétfő

Szombathely - Egyházmegyei Könyvtár

 


Rajongója vagyok a régi idők emlékeinek, a fennmaradt, rég letűnt korok művészi értékű tárgyainak. Áhítattal járom végig azokat a könyvtárakat is, ahol kézzel írt kódexeket, ősnyomtatványokat láthatok, és legalább néhány könyv szétnyitott lapjain láthatom középkori mesterek keze nyomát, kézzel írott gyöngy betűit, csodálatra méltó lapkezdő iniciáléit, kézzel rajzolt, festett dekorációit. Jártam már sok apátsági könyvtárban, néhány egyházmegyei gyűjteményben, a középkortól fennmaradt kollégiumok könyvritkaságai között. Nemrég például Sárospatakon, a református kollégium könyvtárában, legutóbb pedig a Győri Püspökség könyvtárában. Nagy élményem volt Budapesten a Corvina kiállítás... az ott készített emlékképeim a fotóarchívumom - számomra - legértékesebb felvételeim. Nem maradhat említés nélkül a Vizsolyi Biblia "meglátogatása" sem...
Szombathelyi városnéző sétám második etapja az Egyházmegyei Könyvtár meglátogatása volt. Nagy volt a várakozás bennem, mert erről a könyvtárról láttam már képeket Travellina blogjában, és igencsak kíváncsivá tett, amit ott láttam.
Mivel a városban eléggé ismerős vagyok, nem okozott nehézséget az épület megtalálása. Amint a főkapun beléptem, máris fogadott egy úr, és készséges felvilágosítást adott a következő csoport indulásának időpontjáról. Nem kellett sokat várnom; épp csak visszasétáltam a Fő térre, készítettem néhány újabb képet, és már indulhattam is vissza a könyvtár meglátogatására.
Meglepett, hogy egyedül voltam. Úgy tűnik, még nem tudják széles körben az emberek, milyen lehetőségek vannak itt; bár talán az is közrejátszott eben, hogy csütörtök volt, délelőtt, munkanap... 
Egy bájos, nagyon fiatal hölgy fogadott. Azt gondoltam, csalódott lesz, hogy egyetlen embernek kell idegenvezetést tartania. Hát nem... lelkesen kezdte ecsetelni előttem a könyvtár történetét. Persze, hamar oda-vissza beszélgetéssé alakult a monológ. Ennek során elmondtam, miért érdekel engem a megye, a város, és hogy Vas megyéből kerültem Győrbe, most pedig Győrből jöttem nosztalgiázni Szombathelyre. "Én pedig Győrben születtem, onnan kerültem Szombathelyre" - mondta. A város melyik részéből? - kérdeztem én. A Hölgy mondta az utca nevét, ahol született... én meg most lakom abban az utcában - válaszoltam meglepve. Jót nevettünk mindketten, és ha lehet, még barátságosabb lett velem az idegenvezetőm.
Alapító oklevelek
Miközben a Hölgy további érdekességeket mesélt, készítettem néhány képet is. Közben a galériára is kacsintgattam, mert az emelet mennyezetén nagyon szép, jó állapotú festményeket láttam. Viszont a galériára vezető díszes csigalépcsőt egy lánc zárta. Sejtettem, hogy eszerint oda felmenni nem szabad, de azért megkérdeztem. Valóban nem látogatható a galéria, mert a csigalépcső használata ma már nem biztonságos. Látogatóknak egyáltalán nem, a püspökség embereinek pedig csakis igen indokolt esetben szabad a lépcsőt használni.
Jobb híján az alsó szintről fényképeztem felfelé. Így csak részleteket láthattam, de még így is tudtam gyönyörködni a látványban.




A galéria mennyezetének festményei - részletek. A képeket a soproni Stornó család idősb és fiatal tagjai készítették.
Idegenvezetőm még a polcról is vett le egy könyvet, hogy néhány érdekes oldalt megmutasson. Tudományos témájú könyv volt, az állattan témaköréből.
Eltelt egy óra, távozni készültem. A Hölgy kísért kifelé a teremből, de még közben is mutatott néhány érdekességet. Többek között ezt az órát. Érdekessége, hogy ha jár a szerkezet, akkor a számlap fölötti szem - a "mindentlátó szem" - isten szeme mindent lát ! - jobbra-balra mozog. Be is mutatta, a szerkezetet egy rövid időre kézzel működésbe hozva.
Ezzel azonban még nem volt vége a látogatásnak. Van ugyanis ezen a szintem még egy kis kápolna is, amit megtekintésre ajánlott. A képen a kápolna kis oltára látható.
Végül egy nagyon szép ablak a kápolnából.

Ez volt az első könyvtár, amit ezen a napon láthattam. Nem sokkal később megnézhettem a Püspöki Palota látogatók előtt megnyitott szárnyát is, ahol a püspök magánkönyvtára kapott helyet. Nagyon izgalmas látnivaló, ajánlom mindenki figyelmébe!

Köszönöm, hogy velem voltatok. Legyen szép napotok!

2020. augusztus 16., vasárnap

Szombathely - szülőföldem "fővárosa"

 


Gyermekkorom vége óta Győrben élek... nem kétséges, hogy ez a hazám, itt vagyok otthon. De szívem csücskében kitörölhetetlenül ott van a Vas megyei szülőfalum, a megye csodálatos tájai, és középiskolás korom városa, a megyeszékhely: Szombathely. Nem utolsó sorban azért is, mert ott él két testvérem a családjukkal, és a helyi temető évenkénti legalább egyszeri - szomorú kötelesség - meglátogatása. Nem véletlen tehát, hogy minden évben akár többször is megfordulok Szombathelyen.
Szombathelyi kirándulásokra azonban nem csak a testvér-látogatások adnak okot. Az elmúlt éveben több alkalommal is bejártam a szép Kámoni Arborétumot is, természetfotózás céljából.
Idén a vírushelyzet miatt a szokásos húsvéti testvér-látogatás elmaradt. Igaz, egy utazás közben tettem egy kitérőt az arborétumban, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a város utáni nosztalgiámat kielégítse. Hónapok óta bennem volt a "mehetnék" - csak épp a döntő lökés hiányzott ahhoz, hogy elinduljak. Egy nagyszabású városfotózást terveztem. Fejben persze meg volt az útiterv, hogy merre menjek, mit nézzek meg, hol készítsek városi emlékképeket.
A döntő lökést Travellina blogposztja adta meg, aki egy szép élménybeszámolót írt Szombathely felfedezéséről.

Egy szép reggelen vonatra ültem tehát, és alig több, mint egy óra alatt le is szállhattam a vonatról a város szépen felújított pályaudvarán (első kép). Előzetes terveim szerint azonnal a Sportpalota felé indultam. Azt hiszem, ma már másképp hívják, de új korában, diákévei alatt így ismertük. Persze, nem csak sport rendezvények lebonyolítására volt alkalmas akkor sem, hanem színházi előadások, koncertek, társastánc-versenyek is helyet kaptak benne. Néhány személyes élményem is kapcsolódik ehhez a helyhez.

A Sportpalota karzati része.
Belépés előtt egy pillanatra megálltam, hogy felmérjem: be szabad-e menni ebben az időben, van-e valamilyen rendezvény. Sok ember jött-ment ki-be, sok gyerek... gondoltam, nincs semmi olyan esemény, amit zavarhatna a jelenlétem, így tehát beléptem az előtérbe. Készítettem néhány képet, majd a nézőtérre is benéztem. Rögtön látható volt, hogy valamilyen gyerekműsor folyhatott ott korábban. Itt már feltűnt a személyzetnek, hogy egy idegen maszk nélkül fotózik, és kérdezték, segíthetnek-e valamiben. Nekik bemutatkoztam, elmondtam miért vagyok itt... ők felvilágosítottak, hogy fotózni csak engedéllyel szabad. Ekkor elköszöntem, és távoztam.
A Sportpalota a maga idejében uralta az előtte lévő teret. Igazi lenyűgöző hatást keltett a maga idejében. Aztán később építettek oda közvetlenül mellé egy ormótlan kockaházat (OTP), minek következtében a tér addig igen kellemes és arányos látványa semmivé lett.

A téren a Világháborúk Hőseinek szép emlékműve látható.
Egy újabb pontja a városnak, amire nagyon kíváncsi voltam. Ez az egykori Savaria Nagyszálló ma üresen álló épülete. Szintén diákkori élmények színhelye az egykor csodaszép első emeleti Télikert... a gyönyörű növényeivel... diákbálok, szalagavatók, esküvők gyakori helyszíne. Nem tudom, mi lesz a sorsa, de drukkolok, hogy valaki találjon értelmes funkciót neki.
Szombathely Fő tere a következő helyszín. A képen az úgynevezett Császárkő látható, a várost alapító római császár nevével. Szép látvány, érdemes közelebbről is megtekinteni.
Egy újabb objektum, amit nem hagyhattam ki. Ezt a "félszobrot" Travellina sem említette.
 "James Joyce (1882-1941) a világhíres író és költő szobra Szombathely Fő terének 40-41-es számú háza előtt álldogál meglehetősen különös formában, szinte a falból kibújva. A domborműszerűen kiemelkedő szobor alkotója Veres Gábor szobrászművész." - Wikipédia

A város főterének nagyon szép szökőkútja a Faunok c. szoborcsoporttal.

Egy másik nézet a szökőkútról.
A város egy újabb emblematikus épülete, a Centrum Áruház. Diákkoromban nem sok vásárolni valóm volt itt, de nézelődni gyakran betértem ide. 

Városi utcarészlet - előtérben a Püspöki Palota. Erről külön blogposztot fogok írni hamarosan. Annyit már most elmondhatok, hogy egy élmény végigjárni a palota látogatók előtt megnyitott termeit.
Szombathely régi víztornya. Felújítás alatt áll, még folynak a munkálatok. Minden bizonnyal egy új színfoltja és turista-látványossága lesz a városnak, ha elkészül.

Hamar beláttam, hogy a tervezett útvonal bejárása nem valósítható meg egyetlen nap alatt - pláne nem a mai kánikulás napokon. A belső területekkel nagyrészt azonban megvagyok - kivéve a Romkert. Tervezek újabb utat Szombathelyre, de kicsit később, "fehér embernek való" időjárás mellett.

Rövidesen újabb élménybeszámolóval jelentkezem.
Köszönöm, hogy velem voltatok. Legyen szép napotok.

2020. augusztus 9., vasárnap

Újra Kecskeméten

 Nem túl rég említettem, hogy 2007-ben Kecskeméten jártunk a feleségemmel. Hajdúszoboszlói nyaralásunkra utaztunk, de Kecskeméten át, hogy Nejem bátyjánál is eltöltsünk egy napot és éjszakát. Tulajdonképpen ez második kecskeméti "előfordulásunk" volt, mivel sok évvel ezelőtt Szegedre utazva Kecskeméten is megálltunk. (Autóbusz, társasút). Mindössze két órát időztünk itt akkor... lényegében ebédelés céljából álltunk meg. Nem is emlékszem másra az egészből, mint hogy egy nagy téren sátor alatt ettünk egy jót.

Egy emlékkép a rokonlátogatásról: Nejem (jobbra), Károly bátyja és felesége (2007)

A rokonok természetesen elvittek bennünket városlátogatásra. Készült néhány kép is, de nem szeretnék azokkal a képekkel most előhozakodni 😕 A fentin kívül egyet azért feltöltök, mert erről az "objektumról" tegnap nem készülhetett fénykép.

A kép a Városháza harangjátékát mutatja, erősen alulnézetben, a térről fényképezve. Nagyon készültünk rá, hogy meghallgassuk... az egész Városháza, és a mellette lévő hatalmas templom azonban be volt bugyolálva, karbantartás-felújítás miatt. Ezért aztán nem tudtuk meg, hogy szól harangokra hangszerelve a Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját kezdetű szép dallam.
De ez még nem elég a meglepetésekből: a téren (talán főtér?) szinte egymást érték az esküvői menetek. Ahány templom csak volt a közelben, mindegyikre jutott egy! Láttunk kék, láttunk zöld, láttunk rózsaszínű koszorúslány-egyenruhákat! Egyik útitársunk megjegyezte: azért ennyiféle, hogy minden vendég eligazodjon, melyik násznéphez tartozik! Mivel minden templom "foglalt" volt a közelben, templomlátogatásról se lehetett szó. 
Apropó... mégiscsak egy 2007-es kép. Akkor ugyanis nem szaladtunk bele a mostanihoz hasonló akadályokba.
Vissza újra a mába - azaz a tegnapi naphoz. Miközben vártunk az órára, hogy a harangjátékot meghallgathassuk, hallgattuk Magdikát, a csoportvezetőnket. Meg fényképeztünk; ki mit tudott.
Ez például a neves Katona József Színház képe, sok híresen nívós előadás helyszíne. 
Gyönyörű és méltóságteljes templom... nem először látom, mégsem tudom pontosan, melyik felekezet temploma. Még a Google segítségével sem sikerült beazonosítani. Csak a torony tetején látható kettős kereszt alapján lehet találgatni.
Kossuth Lajos híres kecskeméti toborzó beszédének állít emléket ez a szoboregyüttes. 
Egy egyedi, nagyon érdekes "gyerekcsúszda". Eredetileg persze nem az, hanem Magyarország különböző városainak irányát és távolságát jelzi a város közepétől.
Miután már biztossá vált, hogy nem hallhatjuk a harangjátékot, csoportvezetőnkkel egy kis sétára indultunk.
Vetettünk egy pillantást a Zsinagógára...
Vetettünk egy pillantást a Cifra Palotára...
Na jó, én két pillantást vetettem... 😇
Vetettünk egy pillantást egy hatalmas református egyházi intézményre, majd Magdika csoportvezetőnk engedélyezett háromnegyed óra szabad programot. Annak letelte után szigorúan a busznál kell lennünk. 
Háromnegyed óra... mire elég? El kellett döntenem, végigszáguldom-e az előttem lévő csodaszép parkot, hogy utcaképeket készítsek, vagy keressek egy WC-t, vagy egyek egy fagylaltot inkább? Hát a városfotók nem maradhatnak el! Mivel bizonyítom húsz év múlva, hogy 2020-ban Kecskeméten jártam? Szóval fotózni kell. "Fésülködni" is kell... (más értelmezés szerint "telefonálni", Székelyföldön "füsülködni"...). De fagyizni is jó volna ebben a hőségben.
Nézem az órám... még pár perc, és letelik a "kimenő" fele. Vissza kell fordulni, van már néhány emlékfotó. 
Mint oly sokszor, most is szerencsém volt. A tér elején a híres kecskeméti cukrászda, a cukrászda előtt földalatti mosdó,,, akarom mondani - telefonfülke... Tiszta, rendes, megérdemli a tantuszt! Alapos kézmosás, fertőtlenítés... lépcsőn fel, cukrászdába be, dupla fagylalt kikér... a buszig tartó úton el is nyalogathattam. Aztán már csak a busz kellemes, légkondicionált belsejébe vágytam 😇.

Eddig tartott az idei kecskeméti látogatásom. Innen Békésszentandrásra mentünk, az ottani kézműves sörgyártó manufaktúrába. Itt remek málnás sört ittam, és egy kétliteres palack bajor jellegű sört pedig a hátizsákba csomagoltam. Finom, higgyétek el!

Legyen szép napotok!