"Nem hiszem, hogy normális vagyok!"

 "Nem hiszem, hogy normális vagyok!" - énekelte valaki valamikor. De én nem énekelni akarok; egész más okból zsong a fejemben ez a sor.

Hogy miért? Elmondom.

19 éves koromtól kezdve vagyok szenvedélyes hobbifotós. Nem vagyok született tehetség - erre elég korán rájöttem. Ettől függetlenül próbáltam mindig a legjobban tenni a dolgomat. Az elméleti alapokat könyvekből, gyakorlatból sajátítottam el. Amint anyagi lehetőségeim ezt lehetővé tették, a technikai eszközeimet is igyekeztem fejleszteni. Nagyon azért nem fektettem sokat (pénzt) a fotózásba, mert mint említettem, tudtam, hogy nem vagyok egy született tehetség. Az analóg korszakban sokáig csak fekete-fehérben (vagy ha úgy jobban tetszik) szürke-árnyalatosban dolgoztam, de sok színes diát, és színes papírképet is készítettem. Fekete-fehérben saját fotólaborom is volt! A digitális korszakban első gépem egy Olympus C-725 UZ, majd egy Olympus C-5060 WZ gépem volt. Ezeket egy Olympus E-510 típusú tükrös váz követte. Ez utóbbihoz 4 db objektívem volt - illetve van még most is. Ezt a szettet harmadik tartaléknak tartom, és néha még most is előveszem! Okkal persze, speciális esetben, tudom, hogy mikor van rá szükség.

Menet közben - ahogy múltak az évek, Nikon rendszerre váltottam. Nikonból is volt több vázam, és jópár objektívem. Jelen pillanatban fő gépként egy Nikon D780-as, fullfrémes vázat, másodgépként egy Nikon D7200-as APS-C vázat használok, a hozzájuk tartozó objektívekkel. 

Nos, most mondom el, miért mondom ezeket. Már jósok évvel ezelőtt a nejem közölte velem, hogy Ő is szeretne egy fényképezőgépet. Az unokát, és kedvenc virágait szeretné fényképezni. OK, semmi gond - próbaképpen vettem neki egy Fujifilm AV100 típusú csöpp masinát - majd aztán meglátjuk, mi lesz a vége. Eleinte tetszett neki, de aztán hamar visszaadta - rájött, ez nem neki való hobbi. Most akkor mi legyen vele? - mármint a géppel. Elkezdtem én próbálgatni. El is vittem néhány fotózásra, használtam is, de igazán nem barátkoztam meg vele. Addig-addig, amíg egyszer a győri termálfürdőben viháncoló suhancok kiverték a kezemből. Beleesett a vízbe - ezzel meg is pecsételődött a sorsa. Konyec Fujifilm! 

Nemrég egy fotós barátom kiselejtezte a régi, elfekvő dolgait. Nekem megtetszett ezek között egy Panasonic DMC-FZ30 típusú, ugyancsak régi, de az előbb említett AV100-as gépnél fejlettebb kompakt gép. Mivel volt hozzá töltő, akkumulátor, megkértem a barátomat, ajándékozza nekem ezeket a dolgokat. Gondoltam, jól fog mutatni a meglévő, kisebb retrógép gyűjteményemben. Megkaptam.

A "kisördög" azonban nem hagyott nyugodni! Ugyanaz az eset, mint amit átéltem a Fujifilm estében - mit tud, a tükrös Nikonok mellett? Elvittem a városba sétálni, fotózgattam, kidolgoztam a képeket, aztán mindig visszatettem a polcra. A két nagy Nikon mellett nem igazán állta meg a versenyt. 

Ma mégis elővettem, és egy újabb belvárosi sétát tettem vele. Gondoltam, az új kedvencem, a street-fotózás fekete-fehér műfajában talán ... még most sem tudom, mit vártam tőle!

Ez lett az eredmény:

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Majd' elfelejtem: miért is nem vagyok normális? Hát azért, hogy egy fullfrémes gép mellett miért foglalkoztat egy 21 éves gép, aminek csak 1/1'8 collos képfeldolgozó processzora van? Fel lehet ezt ép ésszel fogni? 😆😆😆

Aszúbor, vagy csak késői szüretelés?

 Hosszú, forró nyár - a bőrünkön érezzük már hosszú ideje. Aztán két nappal ezelőtt megérkezett az enyhet adó hidegfront - helyenként sok, máshol kevesebb esővel, széllel, viharral - kidöntött fákat, villanyoszlopokat hagyott maga után. Lakóhelyem közvetlen közelében nem okozott sok kárt; mindössze néhány sportesemény megrendezésében történt némi zavar. Fotóznivalóm tehát nem volt; jobb híján régi fényképeim rendezgetésével foglaltam el magam. Eközben akadtam az alábbi, még 2018-ban készült képeimre. Érdekes gondolatokat ébresztettek bennem.

Néhány éve még Győrújbarát-hegyben volt egy hétvégi kertem. Ebből kifolyólag Győr és Győrújbarát között gyakran megfordultam autóval, de tovább nem igazán szoktam menni, mivel odébb nem volt semmi dolgom. Egy október végi napon, 2018-ban aztán "világot látni" mentem, Tényő felé. Megdöbbentet, milyen szép a tényői útvonal, az út fölött összehajló, őszi színekben pompázó lombok ölelése alatt. Párás, enyhén ködös nap volt, de ez még csak érdekesebbé tette a látványt.

Feltűnt, hogy az út egyik oldalán hatalmas szőlőültetvények vannak. Sárga/barna leveleik szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak. Mivel szenvedélyes természetbarát és fotóamatőr vagyok, fényképezőgép szinte mindig van nálam - természetesen ekkor is volt. Megálltam egy alkalmas helyen, és a szőlőtáblák közötti földúton közelebb mentem a kordonokhoz. Akkor láttam meg, hogy a tábla még nincs leszüretelve, pedig már jóval a szüret ideje után vagyunk!

Gondolkodóba estem, mi történhetett itt. Tulajdonképpen semmit nem értek a szőlőtermesztéshez, de annyit azért tudok, hogy Tokaj környékén a túlérett szőlőszemek segítségével készítik az aszúbort. Csak nem itt is aszúbor fog készülni? Aztán estembe jutott, hogy nemrég a pannonhalmai borvidék határát kiterjesztették jóval a pannonhalmai hegyen túlra. Lehetséges, hogy ahol most állok, ez is a pannonhalmai borvidékhez tartozik immár? Érdekessége a dolognak (szánomra legalább), hogy néhány éve még látogatható volt Pannonhalmán az apátság egyik - azóta bezárt - múzeum-pincéje. Többször jártam benne, így tudom, hogy egy tablón, ahol bemutatták az apátság által készített borfajtákat, szerepelt egy "Bársonyosi aszú" díjnyertes bor. Ha tehát a Kisalföldön, Bársonyoson lehet aszút készíteni, akkor talán itt is?

Még megérhetjük, hogy hogy hamarosan a "Kisalföldi aszú"-tól lesz hangos a világ! 😁 Félhet Tokaj, oda az egyedüli világhír!

Rövid "agymenés" után már a táj megfigyelésére gondoltam. Tudtommal nem kifejezetten turista látványosság, ami itt van, de kirándulásokra, lazuló sétákra ez a táj is nagyon alkalmas lehet. Most, 2025-ben visszagondolva az akkori élményemre, szinte csodálkozom, miért nem jártam azóta se azon a tájon. Persze - hosszú még az idei szezon!

Volna kedve idén ősszel valakinek velem jönni? 😁 Jelentkezéseket privátban kérek! 

Köszönöm, ha elolvastátok a posztomat, megnéztétek a képeket. Akinek ideje engedi, írjon, véleményezzen, kommenteljen. Köszönöm. Legyen szép napotok!

Olympus fotóapparát - használható még?

 

Nem túl rég egy elhunyt jóbarátom felesége azzal bízott meg, hogy hirdessem meg eladásra a férj keveset használt, kiváló állapotban lévő, Olympus gyártmányú, OM-D E-M5 II fényképezőgépét, és a váz minden tartozékát. Mivel az én tulajdonomban már volt 2 különböző Olympus kompakt, és most is van 1 komplett E-510 típusú tükrös gép, szívesen elvállaltam a megbízást. Az eladandó gépet azonban nem ismertem, ezért azt kértem, készíthessek vele próbafelvételeket, hogy az érdeklődők a gép működésére vonatkozó kérdéseire válaszolni tudjak. Az engedélyt természetesen megkaptam. Készült is sok kép - bőven elegendő arra, hogy meggyőződjek a gép hibátlan működéséről, és az elkészült képek kifogástalan minőségéről. Természetesen nem feledve, hogy ez a gép nem a jelenlegi csúcstechnológia szerint készült, de az általános amatőr gyakorlatnak mindenféleképpen megfelelt.

A feltöltött hirdetés alatt aztán - többek között - megjelent egy nagyképű, lekezelő megjegyzés: "Ezzel a géppel lehet még fényképezni?" - kérdezte valaki. Ez a megjegyzés nagyon felháborított, ezért aztán elővettem a saját, több éve már nem használt saját Olympus E-510 típusú, tükrös felszerelésemet. Vitán felül ez a konstrukció már rég elavult - de vajon használhatatlan is? Nos, nézzük. Ma délelőtt feltettem a vázra a 70-300 mm gyújtótávú ( 2x crop szorzó, tehát 140-600 mm ekvivalens ) objektívemet, és sétára indultam a környéken. Street-fotó jellegű képeket terveztem készíteni, hisz beállított, előre megtervezett felvételek készítésére nem voltam felkészülve. Még az indulás előtt az ablakomon keresztül készítettem két felvételt - egyik fent látható, a másik itt alant.

Nézzük a továbbiakat:

Sétány és egy kutyus a panel-házsor mögött.

Napsütötte házfalak - tesztkép, talán nem is rossz.

Ugyanaz a sétány, egy biciklissel

A felvételeket állvány nélkül, szabadkézben tartott géppel készítettem. Ennél a felvételnél azt szerettem volna megtudni, hogy nagy távolságból, szabadkézből tudok-e még különösebb bemozdulás nélküli felvételt készíteni - (már betöltöttem a 78.-ik életévemet)

A Barátság-parkban folytattam a sétámat. Ez a park sportpark, fittness edzésekre van berendezve. De amint a képem bizonyítja, néhányan sokat "izzadtak" és a folyadékveszteséget ott helyben be is pótolták

Sportszerek a parkban. Tesztkép, a fotóapparátom képalkotási képességét vizsgálom

"Rács mögött" - de nem börtönben! Kispályás lábtenisz.

Mint fent...

Hím feketerigó. A használt objektív igen előnyös tulajdonsága a kiemelkedően hosszú gyujtótávolság, és az ennek köszönhető 1:1 arányú makró-képesség. Ennél a rigónál nem kellett kihasználni az obi teljes képességét

A lábtenisz itt már a teljes pályán megy...

Mint fenn...

Nemrég a fotótáramban nézegettem azokat a képeket, melyeket még akkor készítettem ezzel az E-510 vázzal, és a tartozék objektívjeivel. Nagy örömmel konstatáltam, mennyire szép színvisszaadása van ennek a rendszernek - igazából már nem is emlékeztem rá. Ezért aztán újra készítettem néhány hasonló képet, hogy lássam - ez a képesége a processzornak megvan-e még ma is

Kocogók

Kocogó. Pillanatfelvétel, előzetes rákészülés nélkül

Újabb színhelyességi próbafelvétel

Egy apró kék virág. Szabadkézből, makró próbának szántam

Újabb makrópróba

Szibériai nőszirom - jóval nagyobb virág, mint a fentiek

Nem a "reklám helye"! Próbakép, mennyire tudok éles, elmosódásmentes képet készíteni távolról, szabadkézből.

Újabb élességpróba

Távolról, "jelbeszéddel" kértem engedélyt a fotózásra. "Ráutaló magatartással" meg is kaptam, így a kép elkészülhetett

Zoomolás, és még egy kép. Megköszöntem, majd "szívesen" válasszal nyugtázta a hölgy

Ünnepnap, délelőtt. Anya főz, apa a csemetét dajkája

Ketrecben - nem harc, csak foci. Apa-fia edzés

A mozgás - és apa-fia idő öröme

Apa és lánya

Testvérvárosok

Remélem, néhány blogolvasó barátomnak lesz türelme végignézni a képeket. talán valakinek feltűnik, hogy a képek zöme 16:9 oldalarányban készült, holott az Olympus 4:3 oldalarányú szenzort használ. Ez az én mániám - mivel a monitorom is, és a képnézegetésre használ TV-m is 16:9 oldalarányú, ha csak lehet, minden képemet ezekkel az oldalarányokkal vágom (persze, nem mindig lehet). Ennek az az oka, hogy nem szeretem a sötét részeket látni a monitor két oldalán - azt szeretem, ha a kép kitölti a teljes képernyő felületet. megtehetem, hisz a képeimet sem kiállításra nem küldöm, soha nem veszek részt pályázatokon, csak a saját szokásaimnak kell megfelelnem.

Köszönöm, ha végignézted, megköszönném, ha kommentelnéd... legyen szép napod!