2013. december 22., vasárnap

"Kékóra" a Várban, Budapesten

Szeretek este, vagy éjszaka fotózni... kedvelem a szépen kivilágított utcákat, történelmi nevezetességeket, műemlék épületeket. Nem azt mondom, hogy tudok éjszaka fotózni. Csak annyit hogy szeretek, hogy szívesen csinálom, mert örömömet lelem benne.
Budapesten több alkalommal is volt részem ebben a lehetőségben. Fotóztam a várost a Gellért-hegyről, fotóztam a Várat a Duna-partról, és fotóztam néhány más helyszínt is. De a Vár belső fotózása még nem adatott meg számomra.
Idén Decemberben úgy döntöttem, nem várok tovább. Ebben az időszakban korán sötétedik, hamar kigyúlnak a fények, nem kell késő éjszakáig elmaradni. Van persze sok hátránya is... hideg az idő, ködös a levegő, ebből adódóan magas a fényszennyezettség foka. De mivel nem Budapesten élek, ezeket a hátrányokat fel kellett vállalnom.
Amíg a sötétedés meg nem érkezett, készítettem a Várban - jellemzően a Mátyás-templom környékén - néhány ködöd képet. Aztán a Mátyás-templomban időztem sokáig. Gyönyörködtem a templom csodálatosan szép belsejében, megnéztem a karzaton a kis mini-múzeumot, és persze fotóztam a templom belsejét is.

Itt jegyzem meg, hogy a fotózás semmilyen korlátozás alá nem esik a templomban. Belépő díj viszont van, de méltányos összeg, ami a fotózás lehetőségét is magába foglalja.

A templom meglátogatása után az egykori királyi Várpalota épületei felé sétáltam. Közben lassan, de múlt az idő is, kezdett leereszkedni a sötétség.
Budapest, egykori Várpalota
Kissé meglepett, hogy a ködös, szürke idő ellenére mennyire szép "kékóra" alakult! Kezdtek gyúlni a fények.... éppen erre vártam! nagyon szeretem a "kékóra" idején készült fotókat. Más kérdés, hogy a "kékóra" helyesebben csak "kék percek", nem tart sokáig.
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Igyekeztem kihasználni minden lehetőséget a fotózásra. Kicsit talán jobban is igyekeztem, mint amennyire ésszerű lett volna.
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
A nagy sietségnek az lett a vége, hogy baleset ért... megbotlottam elestem, a fotóállványra szerelt fényképező gépem kiesett a kezemből. Nem részletezem a továbbiakat, elég annyi, hogy a "kékórás" képek készítésének hamar vége lett. A fotózást azonban nem fejeztem be, hanem a tartalék gépemmel folytattam. Sajnos, akkor fotóállványom már nem volt, mivel az állvány is használhatatlanná vált az esésem következtében.

Hát akkor... ennyit egy budapesti "kékóráról"....

Legyen szép napotok...

2013. december 4., szerda

Villámlátogatás Csallóközben

Rég volt, szinte még a mesebeli időkben, a legvidámabb szocialista barakk nagy szabadságában, hogy gyakran mentünk külföldre. Igaz, nem messze külföldre, csak ide a szomszédba északra. Előbb Csehszlovákiába, majd Szlovákiába. Tulajdonképpen mindig ugyan oda, csak a szomszédos ország neve változott meg közben. Volt, amikor kellett az útlevél, volt, amikor nem. Végül is két baráti ország voltunk. Igaz, hogy abban a másik országban is magyarul beszélt mindenki a határ mellett egy széles sávban, de hát el kellett fogadnunk, hogy az egy másik ország. 
Mivel a határ mindkét oldalán magyarul beszélt majdnem mindenki, volt is nagy forgalom a határátkelőkön. Mi jártunk Csehszlovákiába (később Szlovákiába) vásárolni, fürdeni, benzint tankolni, az ott élők pedig jöttek Magyarországra vásárolni... mindig azt, ami a szomszéd országban éppen olcsóbb volt. Jártam át én is elég gyakran a határ menti benzinkúthoz tankolni, Nagymegyerre (SK, Meder) pedig fürdeni a kellemes strandra, jó sört venni, finom fagylaltot enni, és ruszlit, jó sok hagymával! De finoman csinálták!
Szap (SK, Sap) halászcsárdája (a kép késő délután, kevés fény mellett készült)
Ebbe a csárdába is bejöttünk néha a feleségemmel, de volt rá eset, hogy vendégeket is hoztam ide ebédelni. Nagyon finom volt a dunai halászlé!

Közben változott a világ... nagyjából kiegyenlítődtek az árak, a vásárló turizmus alábbhagyott. Úgy látom, most a szlovák állampolgárok jönnek gyakrabban, a náluk lévő € erős fizetőeszköz, gazdaságosabban vásárolhatnak Magyarországon. Vásárolni már én sem megyek, de a kirándulásokkal nem hagytam fel. Most nem Nagymegyer az utazásaim célpontja, hanem a Duna ártér. És persze a Duna menti csallóközi falvak.
Ebben az évben azt terveztem, hogy meglátogatok néhány egykori felvidéki végvárat - olyanokat, melyeket egy napos túrával el lehet érni. Valami miatt azonban egyetlen ilyen kirándulást sem csináltam, és még a szinte szokásos Nagybodak (SK, Bodiky) fotótúráim is elmaradtak.

Egy hirtelen jött ötlet alapján tegnap, december 3.-án úgy döntöttem, átmegyek egy rövid időre a Duna másik oldalára. Nem messze, csak Nyékvárkonyig (SK, Vrakún). Tudtam, hogy van ott egy kastély - sejtettem, hogy csak úgy turistaként bemenni nem lehet, de legalább a környezetét meglátogatom.
Csiliznyárad (SK, Ňárad) temploma
A templom előtti parányi téren megálltam, hogy körülnézzek. Sétáltam egy keveset, és a következőt láttam:
Csiliznyárad (SK, Ňárad)
Csiliznyárad (SK, Ňárad)
Mindig meglepve nézem ezeket az épületeket. Nálunk szokatlan építészeti megoldás. Érdekes, és gondolom gazdaságos is.
(Elnézést kérek a figyelmes olvasóktól, hogy Csiliznyárad község nevét tévesen Zsiliznyáradként írta. Köszönöm Sebők Rozáliának, hogy erre felhívta a figyelmemet. A fotók feliratát - sajnos- javítani nem tudom).

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
A község közepe táján ez a látvány fogadott. A torony miatt azt hittem, a kastélyt találtam meg - nemsokára azonban kiderült, az egy katolikus templom, Szent Jakab tiszteletére szentelve. Az Amadé család ősei építették 1308-ban. Jobbra a Polgármesteri hivatal látható.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) Polgármesteri hivatal.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
III. István király szobra. Az ő idején indult el a fejlődés. A falu lakói nemességet kaptak.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Szent Erzsébet, kötényében a rózsákkal.

Wikipédia: "Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2011-ben 2578 lakosából 2183 magyar és 314 szlovák volt."
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) Csatorna
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Szent Jabab templom, a csatorna hídjáról fotózva.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) A templom oldalfali bejárata
"Nyéket 1165-ben említik először, eredetileg a Nyék törzs szállásterülete volt, majd a pozsonyi vár birtoka. Később a pozsonyi vár birtoka. III. István királytól a nyékiek nemességet kaptak. 1245-ben IV. Béla király Nech fia Nekunak és testvérének Chueg fia Péternek adományozza. Az oklevél a birtokot Neeku néven említi. Később több nemesi család birtoka. 1667-ben a Méhes és Balogh családok, 1719-ben a Dobóczky, a Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a település főbb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám építtetett kápolnát a községben. A hozzá tartozó Péterfapuszta 1787-ben Zichy Károly birtoka. Tőle 1808-ban Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos vásárolta meg. Várkony és Nyék 1940-ben egyesült."
Egykori kastély, 1904-ben épült. Ma kastélyszálló.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
"1904-ben Pfeiffer Mátyás kastélyt is építtetett az Amadék egykori elpusztult kastélya helyén."
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
A kastély hátsó, az angolkert felőli oldala.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
A kastélyszálló főbejárata
A jelenleg látható kastély az Amadé család nevét viseli ugyan, mint kastélyszálló, de a fentiek szerint ennek az épületnek nem volt köze az Amadékhoz. Legfeljebb annyi, hogy az Amadé grófok és bárók elpusztult kastélyának helyére építették, 1904.-ben.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Florián étterem Nyékvárkonyban.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Körbesétáltam a temetőben is. Tanulságos látvány, nagyon elgondolkodtató. És most nem az élet értelmén való elmélkedésre gondolok.
Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)
Kopjafa, az 1848-49 szabadságharc hőseire emlékezve állíttatta a község.

Hát .... ennyi. Szép, hol borongós, hol fényes kora téli nap volt. Sétára éppen alkalmas.

Legyen szép napotok!