2015. október 21., szerda

Fertő tavon át a gólyák városába

Régi adósságomat törlesztem ma! Igen, adósságot, ugyanis egy kedves ismerősömnek megígértem, hogy a Fertő-tóról közlök még képeket. Tudom, tettem már föl néhányat - sirályosat is. Lehet, a maiak között ismétlés is lesz, de remélem, így sem fogok csalódást okozni. 
A gólyák városa pedig nem más, mint a Rust (magyarul Ruszt) városa Ausztriában, amely város valaha az egész Fertő-tóval együtt Magyarország része volt.
Mindig gondban vagyok, ha a képeim között kell válogatni. Talán érthető, mert minden felvétel azért készült, hogy a kellemes utazás egy-egy pillanatát megőrizze számomra. Hogy így mondjam, "kötődésem" van hozzájuk... mint ha megcsalnám magam azzal, ha fotóim egy részét kihagyom a megosztásból :-)
Nos, ezzel a lelkizésnek vége, nézzük, hogy is történt a nyáron!
Fertőrákoson ültünk sétahajóra a feleségemmel. A kirándulás elsődleges célja egy másik kisváros érintésével Rust meglátogatása volt.
Hungary - Fertőrákos
Ez a kép Fertőrákoson, a tó magyar oldalán készült. A község kikötőjéből indult a hajónk, és ide is tértünk vissza a kirándulás végén.
Hajónkat kísérő sirályok
Tudom, nem nagy művészet hasonló madarat fotózni... én mégis büszke vagyok (nem nagyon, csak kicsit) ezekre a képekre. Kézből fotóztam, ráadásul csak egy 18-105 mm utazózoom objektív volt a gépemen. Arról pedig mindenki tudja, hogy nem éppen madárfotózásra való.
Látvány a hajóról - egy osztrák kisváros a parton
Sirály
A madarak rendíthetetlenül követték a hajót. Nagyon szerettem nézni a röptüket, ahogy cikáztak a levegőben. Sokáig megmarad bennem az élmény!
Fertő tó partja
Hajónk a tópart közelében haladt. Végignézhettük a parton sorakozó hétvégi pihenőházakat, csónakkikötőket. Megállapítottam magamban, hogy én is el tudnék képzelni itt egy ilyen kis házikót, hogy itt töltsem nyugdíjas időm egy részét. :-)
Ausztria - Rust. Hajókikötő egy része
Közeledünk Rust városához. Itt éppen a nagyobb kikötő mellett haladunk el. A képen az itt horgonyzó vitorlások csak egy része látható.
Ausztria - Rust
Az előbbi kikötő a várostól mintegy 1,5-2 kilométerre található, a nyílt vízen. Van azonban egy kisebb kikötő is, ahová egy, a nádasban vágott csatornán át juthatnak be - főleg a kiránduló hajók. Mi is bementünk egészen a kisváros széléig... mondhatni, a parti sétányon szálltunk ki a hajóból.
Ausztria - Rust
A város széle, a kis fából készült mólóval, ahová a hajónkat kikötötték.
Rust tóparti étterme
Ahogy mindenki kiszállt a hajóból, máris egy étterembe irányítottak bennünket. Rövid idő múlva hatalmas adag bécsiszeletet kaptunk, körettel, rengeteg salátával. És ha már Ausztria, akkor természetesen az ebédhez eredeti csapolt Gösser sört ittam. (Jártam néhány évvel ezelőtt Leobenben, az ottani Gössi sörgyárban is. Akkor kóstoltam először frissen főzött csapolt Gössert, és akkor lett ez a finom sör a kedvencem)
Rust, Főtér
Az ebéd után néhány órás szabad program következett. Ezen idő alatt mindenki azt csinált, amit akart. Mi városnéző sétára indultunk, miközben természetesen sok fényképet is készítettem.
Ausztria - Rust.
Díszkút a Főtéren. A kovácsolt vas díszes kútkeret tetején stilizált magyar korona látható. Nyilván, még a Trianon előtti időkből származik.
Rust - Fő tér
Az erősen lejtős Fő tér melletti házak kissé fura látványt nyújtottak. Az ember mindig azt hitte, egyszer csak megcsúsznak, és meg sem állnak a tóig!
Rust - Fő tér
A városban több templom is található. Az evangélikus és református templomok jóval nagyobbak voltak, mint amiket Magyarországon megszoktunk. Nekem legalább úgy tűnt...
Rust
Gyönyörű ablakokat láttam, hatalmas, friss muskátlikkal. Sokáig azt hittem, a muskátli jellegzetesen magyar virág. De csak addig, amíg meg nem győződtem arról Ausztriában, hogy az osztrák települések ablakaiban sokkal gyakrabban előfordul.
Fehér rózsák
Az evangélikus templom előterében hatalmas rózsabokrok éltek. Meleg volt, a rózsák egy részemeg is sínylette a kánikulát. Találtam azért fotózásra alkalmas rózsafejeket is.
Nejem egy borozó teraszán
Közben telt az idő, elfáradtunk a sétában, meg is szomjaztunk. Leültünk egy borozó utcai teraszán. Jött a pincér, köszönt, beszélt hozzánk németül. Én meg kérdezem, beszél-e magyarul. "Picit" - mondja ő. Ha csak picit, az nem sok - gondolom én, össze is szedtem magamban mind a tíz szót, amit németül tudok. Csak hát nagy igyekezetemben vörösbor helyett vörössört kértem. Erre a pincér mondja, hogy ne fordítsam, ő perfekt magyar. Hát akkor miért nem ezzel kezdte? - bosszankodtam. Így már könnyebben ment a rendelés.
A teraszon közben ment a hangos csevej a vendégek között. A mellettünk lévő asztalnál is, németül. Jött egyszer egy bicikliversenyző jelmezbe öltözött úr, aki harsány magyarsággal üdvözölte a már ott iszogató két urat. Azok azonnal magyarra váltottak, semmi akcentus a kiejtésükben! Akkor meg miért németül beszéltek eddig!?  Alig öt perc múlva egyikük elővette a telefonját, és oroszul kezdett hosszú beszélgetésbe valakivel. Nem szlovákul, nem csehül, nem lengyelül, hanem oroszul! csak "néztem, mint Jenő a moziban" - ahogy mi itthon magyarul mondjuk.
Rust - egy karakteres ablak a városban
A város jelképe - gólyák a tó partján
Közeledett a hazaindulás ideje, vissza sétáltunk a kikötőbe. Természetesen Rust-ból nem lehet eljönni a város jelképének fotója nélkül - hát tessék! :-)

2015. október 17., szombat

Nagycenk - "legnagyobb magyar" sírboltjában

"Nagycenk fekvése 

A nyugat-magyarországi peremvidék Sopron-Vasi-síkságán helyezkedik el. A határ délnyugati rész dombos és a Soproni-hegység nyúlványaihoz kapcsolódik.

Nevének eredete

A község nevét 1291-ben írták le először egy latin nyelvű birtokeladási oklevélben, ekkor Zenk-nek hívták. A két Cenk megkülönböztetésére időnként jelzős nevek is feltűnnek, például 1359-ből: Gudurzenk (Gödörcenk) A Nagy Czenk név 1544 óta ismeretes. Kiscenk, németül Kleinzinkendorf első ismert neve Tótcenk volt. 1544-től már Dávid Czenknek írják." - Wikipedia

 A Fertő-tó környéki kirándulásunk egyik kiemelt célpontja volt Nagycenk. Jártunk már itt évekkel ezelőtt: akkor a Széchenyi-kastély, és a kisvasút múzeum meglátogatása volt a célunk. Ezúttal a kastélykertet jártuk alaposan körbe, és a mauzóleum megtekintését tűztük ki célul.
A kisvasút (mozdony) múzeumról is mutatok két képet... ezek a fotók 2006-ban készültek. Új képeket ezen a kiránduláson nem tudtam készíteni. Sajnálom, de most így alakult...
Hungary - Nagycenk - Széchenyi-kastély főépülete
Kastélypark
A kastélykert bejárata, és az épület között egy gyönyörű park, igazi virágoskert helyezkedik el. Nagyon szép látvány, igazi kikapcsolódást nyújt, ha kissé elidőzünk a park padjain.
Hungary - Nagycenk - Széchenyi-kastély főépülete
A főépület homlokzata, címerrel és zászlóval. Itt említem meg, hogy a kastélyban szálloda is működik. Valószínűleg nem hátizsákos turisták zsebéhez méretezett szobaárakkal, de aki akarja, kipróbálhatja, milyen a főúri kényelem!
Kripta
Mint említettem, legfőbb célunk ma Széchenyi István gróf mauzóleumának meglátogatása volt. Ezért a kastélykerti séta után a temetőbe mentünk (feleségemmel kirándultunk). 
A mauzóleum a temető közepén található, nem volt nehéz megtalálni. Érkezésünkkor éppen tárlatvezetés volt, várni kellett jónéhány percet, amíg mi is bemehettünk. Közben természetesen alaposan bejártam a temetőt. Nagyon meglepett, hogy a főnemesi család milyen sok tagja van a temetőben eltemetve; mondhatnám egészen a mai időkig bezárólag. Ezek a nyughelyek egy része díszes, hatalmas emlékmű, mások pedig egyszerű sírok, mint egy átlagos közember nyughelye. Persze, ennek oka van, hadd ne részletezzem... :-(
Kis idő után kinyílt a mauzóleum ajtaja, és bemehettünk. Nagy volt a meglepetésem! Arra számítottam, hogy az épület közepén lesz egy hatalmas szarkofág, virágokkal, a megemlékezés koszorúival, mint amilyeneket oly sok helyen láttam már.
Főoltár
Ehelyett az épület belül egy valóságos templom, annak minden kellékével! Nagyon szép díszes oltár, padok a hívők számára... szóval nagy volt a meglepetésem. Az idegenvezető úr alapos tájékoztatást adott nekünk a család történetéről, nevesebb családtagokról, a család nevének eredetéről.
Tőle tudtam meg, hogy a család neve azért Széchenyi, mert az az ős, aki a királytól birtokot, és nemességet kapott, Szécsény városban (Észak-Magyarország) teljesített szolgálatot az akkori hadseregben. Címert kapott, és jogot a Széchenyi (Szécsényből való) családnév használata. Az adományozott birtok ugyanakkor Nyugat-Magyarországon terült el.
A nagy magyar végső nyughelye
A templom (hivatalosan kápolna) a földszinten, a kripta pedig az alagsorban helyezkedik el. Itt nagyon sok családtag kapott végső nyughelyet... közöttük egy különleges koporsó is, a benne megtekinthető mumifikálódott testtel... de képet nem mutatok (nem is készítettem) róla. Bíztatok minden kedves olvasómat, keresse fel személyesen a helyet, és szerezzen saját élményt!

És végül az ígért két, már régi fotó a kisvasút kedvelőinek:
Mini-mozdonyok Nagycenken

Kisvasút, kiránduló járat


Legyen szép napotok!

2015. október 15., csütörtök

Hattyú a fejem felett

Szinte az egész nyár kánikulában telt el. Jött néhány kellemes nap a kánikula után, most pedig itt van az "esős évszak". Szóval, nem vagyok igazán boldog, ami a kirándulási lehetőségeimet illeti.
No, de túl szomorú sem vagyok ám! Az elmúlt kellemes napokat jól kihasználtam, nagyon sok fotót készítettem magányos, vagy éppen társas (fotótársas) túráim alkalmával. Amikor meg itthon ülök, a begyűjtött fotóim rendezgetésével vagyok elfoglalva.
Győr relatíve jó helyen fekszik, ha kirándulásra alkalmas helyet keres az emberfia. Igaz, többnyire kocsiba kell ülni egy-egy szép hely felkeresése érdekében, de nem túl nagyok a távolságok. Néhány kilométer a Szigetköz, csodálatos ártereivel, másik irányban pedig a nem sokkal távolabbi Bakony, vagy más hegyek, dombok, folyók, patakok...
A Szigetközben egyik igen kedvelt helyszínem Ásványráró. Több posztom is szól már az ottani kirándulásaimról, és sok fotót is mutattam már a látnivalóiról. A közelmúlt napokban aztán újabb helyszíneket is útba ejtettem.
Ezúttal mindössze egy rövid pillanat történéseit mutatom be Nektek, kedves Olvasóimnak.

Egy hattyú átrepült a fejem felett! 

Közeledik
Közeledik
Közeledik - lenézett rám
Még mindig néz :-)
Irányt váltott
Mint ha üdvözölt volna a saját birodalmában :-)
Távolodik, szebb fényviszonyok felé halad
Távolodik, szebb fényviszonyok felé halad
Itt már kirepült a "lőtávból" (fotós lőtávból, természetesen)
Aztán leült egy csendes vízfelületen
Köszönöm Nektek, ha megnéztétek a képeimet. Kívánok csendes, vagy zajos mozgalmas szép napot  Nektek - kinek-kinek igénye szerint!