Halszemmel a Zirci Apátságban 2 rész

 A múltnapi zirci kirándulásunk a templomlátogatással nem ért véget. Következett a könyvtárlátogatás - némi kis várakozás után. Ezt az időt a presszó teraszán, egy üdítő elfogyasztásával töltöttük (jólesett a melegben), aztán még jókor a vezetés indulása előtt nekiindultunk a nap legnehezebb feladatának: fel kellett jutni a második emeletre, mivelhogy ott van a könyvtár. Lányomnak és nekem ez ugyan nem volt nagy kihívás, de a nejem részéről annál nagyobb "hőstett" volt a kedvünkért; fájós lábaira tekintettel. A megfelelő szinten aztán még jutott egy kis idő is pihenésre, amikor aztán a kellő időben megjelent az idegenvezető.

A fiatalúr előbb a kisebb terembe vezetett bennünket. Itt is elhangzott egy kis könyvtártörténet, majd mindenki szabadon megszemlélhette a kb. 12.000 darabból álló gyűjteményt. Ekkor már kifejezetten hasznos volt, hogy halszemobjektívet (is) hoztam, mert a kicsi teremben, a szűkös hely miatt a szokásos alapobjektívekkel nehéz lett volna bemutatni a könyvtár legérdekesebb ritkaságait is. A 8 mm gyújtótávú (eq. 12 mm) nagylátószög azonban sokat segített ebben - feltéve persze, ha nem zavar bennünket a jellegzetes halszem-torzítás.

A kisterem hátsó, rövidebb fala így néz ki halszemmel. Megjegyzem, a középső tárló, és a polcok között szürke szőnyeg volt leterítve, és szigorúan a szőnyegen kellett maradnia mindenkinek; lelépni arról tilos volt!

APS-C szenzorral rendelkező Nikon D7200 típusú fényképezőgépet használtam, és SAMYANG 8 mm 1:3,5 UMC FISH-EYE CS II. objektívet. A váz egy erős középkategóriás váz, sok feladatra alkalmas. Automata fehéregyensúly beállítást alkalmaztam, és RAW-ban fotóztam. A fehéregyensúly kezelés mindezek ellenére kissé problémás volt, mivel a helyiségben részben kevés fény, részben pedig túl sok is volt. (Ez a probléma a nagyteremben fokozottan jelentkezett).

A "kisterem" után a "nagyterem" következett. A kisterem puritán berendezése után a nagyterem pazar látványa meglepett bennünket. Jóval nagyobb, és díszesebb volt, bár a szűkösség itt is megmaradt. A társaság hamar szétszéledt a terem mindkét oldalán... nem a legnagyobb örömömre, de nem is a meglepetésemre. Tudtam, hogy így lesz.

Sok mondanivalóm a továbbiakban már nem lesz - nézzétek meg a képeket. Megjegyzem - ha minden igaz - akkor egy képre kattintva a blog alján megjelenik egy "filmszalag". Ha ott is rákattintasz egy képre, nagyobb méretben is megnézheted őket. FullFrame felbontásban történt a képek feltöltése.

A látogatás befejezésekor lassan távozott a csoport. Én kissé "húztam az időt", abban a reményben, hogy az üres könyvtárról is készíthetek képet. A nagyon barátságos idegenvezető azonban visszatartott, ő maga biztatott, hogy nem kell sietni, nyugodtan fotózzak tovább, megvár, amíg befejezem. Pár képet aztán így is készíthettem - megköszöntem a szívességét, de nem tartottam fel sokáig.

Köszönöm, hogy itt jártatok, legyen szép napotok.

Zirci apátság - tartoztam egy úttal az ördögnek!

 Bármerre járok kirándulásaim során - ha csak tehetem - egy rövid időre bemegyek a helyi templomba, vagy templomokba, ha több is van. Azt nem mondom, hogy valami különös vallási áhitat miatt van ez, hanem egyszerűen szeretem a templomok atmoszféráját, hűvös csendjét, szeretek beülni egy padba, és onnan nézelődni. Ez a fajta érdeklődés elsősorban a régi, barokk, vagy akár még korábbi stílusú templomok iránt alakult ki bennem. Itt jegyzem meg gyorsan, hogy a modern-kori, új stílusú templomokban is megtalálom a szépet, de igaz az, hogy leginkább a régi nagy mesterek csodás festményei, szobrai, freskói ragadják meg leginkább a fantáziámat.

Ez a fajta rajongás felekezettől függetlenül minden templomra érvényes. Lehet az római katolikus, görög- vagy ortodox, lehet az zsidó zsinagóga... lényeg, hogy megérintsen, elgondolkodtasson, és megtaláljam a szépet benne. Ha éppen nincs szertartás, vagy nincs tele a templom imádkozó hívőkkel, akkor fényképezni is szoktam. Ma már elég sok képem van nagyobb magyar városok templomairól, és több más országbeli templomról is.

Tegnap este az a gondolatom támadt, hogy ma újra kirándulni viszem a nejemet, és együtt megnézzük a zirci apátsági bazilikát. Az elhatározást aztán ma reggel tett is követte.

Jókor korán - nekem korán 😀 - el is indultunk. Jóval fél 9 óra előtt már leparkoltam, és az apátság udvarán voltunk. Nem igaz örömmel vettük tudomásul, hogy itt az élet csak 9 órakor kezdődik! No, sebaj - addig séta. Bementünk a bazilika főbejárat ajtaján a kis előtérbe - templomhajóba vezető ajtót persze zárva találtuk. Mit lehet tenni - a belső ajtó vastag üvegablakán keresztül készítettem két képet a főhajóról.

Aztán besétáltunk az oldalszárny nyitott ajtaján. A lépcsőház nyitva volt, de az innen nyíló apátsági könyvtár is, a Bakony Múzeum is zárva - szintén csak 9 órakor nyitnak. Akkor fotó - amit lehet - mást nem lehet, csak a lépcsőházat.

  

Lépcsőház - előbb alulról felfelé, majd felülről lefelé

Még mindig nincs 9 óra - akkor séta a városban. Nem messze, csak kicsit jobbra, kicsit balra. Aztán lassan telt az idő, és kinyitott a pénztár. A második kellemetlen meglepetés itt ért bennünket. Nem az a baj, hogy kombinált jegyet kell venni, amivel látogatható az arborétum, a bazilika, a könyvtár, hanem az, hogy a templom csak vezetéssel látogatható, és az első vezetés 11 órakor indul! Ez nekünk semmiképp nem jó, gyakorlatilag teljesen hiábavaló volt az idejövetelünk. Na jó - teljesen azért nem, mert legalább az udvarról szabadon fényképezhettem.

A tervem azonban nem ez volt, hisz több korábbi itt-jártam során többször is fényképeztem, amit innen lehetett. Végül csalódottan visszasétáltunk a parkolóba, és elindultunk hazafelé. Jobb híján azzal vigasztaltam a nejemet, hogy így időnem hazaérkezünk, és lesz időm kényelmesen megfőzni a mára tervezet káposztás cvekedlit! (Nem tévedés, én vagyok a családi szakács egy ideje 😊 !!!)

A cseszneki szerpentinen megálltunk egy kis időre. Már korábban láttam, hogy a pihenő alatt nagyszabású építkezés folyik, de akkor még nem tudtam, mi készül ott. Mostanra elkészült a nagy mű! A pihenőből persze nem sok minden látszik belőle, de két hatalmas molinó is hirdeti, hogy itt valaki megint nagyot kaszált a közpénzből! (Nem irigylem, váljék egészségére).

És akkor nézzük, mi is az, ami ott lenn van a hegy lábánál? Nézzük a molinókat:

Ha jól számolom, itt 943,65 millió forint került beépítésre. Most már csak azt lenne érdekes tudni, kinek a zsebébe ... no, de nem folytatom, minek is, nekem biztosan nem lesz hasznom belőle!

Engem igazán csak az foglalkoztatott, hogy az a bizonyos káposztás cvekedli elkészül-e otthon időben! 

Elárulom: elkészült, jófajta Maggi csirkeleves is készült hozzá, és jóízűen megebédeltünk pontosan, délben, ahogy illik!

Utóirat: nemrég még el sem tudtam képzelni, hogy én zacskós levest fogok enni! Aztán itt van - ma meg én főzöm! 
Hát igen - az idő múlik, minden változik, és senki nem kérdezi, jó-e ez nekem! Soha se mondd, hogy soha! - bizonyosodik be nem ritkán a bölcs megállapítás.

Olvassátok korábbi posztjaimat is:

Nádasdi-blog: Zirc ,,, Nádasdi-blog: Zirc - a Bakony fővárosa

Pannonhalma - ahogy még nem volt

Pannonhalmát már sokféleképp bejártam az idők folyamán. Jelzem, ez csak a Főapátságra, és a hozzá tartozó arborétumra igaz. A városkán épp csak átutaztam, ha a fentebb említett helyeket céloztam kirándulásaim és fotózásaim során.

Megjegyzem, a mai napot nem erre szántam. Történt ugyanis, hogy a messze Alföldön élő (de Budapesten gyakran időző) barátaink (házaspár) jelezték, hogy szívesen megnéznék a tőzikés láperdőt Csáfordjánosfán. Jelenleg is Budapesten tartózkodnak, hamar Győrben lehetnek, és innen már csak egy ugrás Csáfordjánosfa.

Már nagyon régen találkoztunk utoljára, így kezdeményezésüknek feleségemmel együtt nagyon örültünk. Nem látszott akadály, akkor éppen szép időjárás volt errefelé.

Mint oly gyakran, a sors közbeszólt, egy alapos esős nap formájában, éppen a kirándulást megelőző napon. Tetézte a kellemetlenséget, hogy az időjósok a tervezett napra - történetesen mára - is hasonló esős, felhős napot jeleztek. Végül barátainkkal való egyeztetés után az a döntés született, hogy a győri látogatásukat más napra időzítik.

Ma valóban felhős, nem túl bizalomgerjesztő reggelre ébredtünk. Úgy gondoltam, ha társasággal nem is, de egyedül mégis el kellene mennem valahová, ahol fedél alatt, esőben is kihasználhatom szabadidőmet. Pannonhalma mellett döntöttem. Hogy miért, ha már úgyis sokat jártam ott? Elmondom...

A Főapátság már több évtizede kedvelt célpontom, ha kirándulni akarok. Sokan ismerik a helyet; most nem térek ki az értékeire, szépségére... de az érdekelne, sokan ismerik-e a képtárat!?

Néhány évtizede a turisták által is látogatható volt a képtár. Igen nagy hatással volt rám, és mély nyomokat hagyott az emlékezetemben egy festmény, amely "Halott Krisztus" címmel volt ismert. Egy akkori idegenvezető hívta fel a látogatók figyelmét arra, hogy nézzük a képet más-más szögből.... és azt tapasztaljuk, hogy bárhonnan nézzük, a fekvő test talpai mindig szemben vannak velünk! és igaz volt!

Már néhány éve annak, hogy újra látni szerettem volna a festményt, de a képtár kikerült a látogatható útvonalból. Addig-addig, amíg tavaly a helyszínen megkérdeztem a monostor egy lakóját, mi módon lehetne a képtárban látogatást tenni. Ő mondta el nekem, hogy a képtárat leköltöztették a városba, az egykori apátsági major egy átalakított épületébe. Ott látogatható.

Úgy gondoltam, a mai nap - akár esik, akár nem - alkalmas erre a látogatásra. Kocsiba ültem, és szemerkélő esőben Pannonhalmára mentem. Megjegyzem, készültem erre az útra már régen, ezért tudtam, hogy ha már ott vagyok, megnézhetek egy fotókiállítást, és egy régi pincészetet is.

Az idegenfogadóban két kiválóan barátságos hölgy fogadott... volt egy jó hírük, és egy rossz. A jó az volt, hogy megnézhetek mindent, a rossz az, hogy sehol nem készíthetek fényképet, még fotójegy ellenében sem! Emiatt aztán hiába húzta a vállam a nehéz, két gépet is tartalmazó fotóstáska, üres memóriakártyákkal fejeztem be a "fotósétámat"!

Másodszorra a fotókiállítást néztem meg. Különleges téma, különleges kiállítás.

https://www.facebook.com/events/1837251866555134/

Kép természetesen itt sem készült, de a fenti linken tájékoztatást kaphattok.

Következett a kőtár, képtár, és a kincstár kiállított darabjai. Lenyűgöző volt minden, amit láttam, és a "Halott Krisztus" című képet is megtaláltam. Hosszú ideig nem tudtam továbbmenni, annyira "megfogott", lenyűgözött!

Migazzi Kristóf váci püspök és bécsi hercegérsek híres gyűjteményének darabja volt a halott Krisztust ábrázoló, „Forgó Krisztus”-ként emlegetett, a 17. század első feléből származó kép. Mantegna követője festette; leegyszerűsített környezetben, de rendkívül bravúros perspektívában ábrázolja a halott Megváltót. A különleges optikai megoldás lényege: a fekvő alak talpa mindig a szemlélő felé néz. Ezt 1835-ben vásárolta a Főapátság.

http://apatsagimuzeum.hu/kiallitasok/allando/a-foapatsag-mugyujtemenyei/

Programom végeztével örömmel tapasztaltam, hogy a szemerkélő eső elállt... gyors döntéssel arra jutottam, hogy benézek az arborétumba. Eredményes fotózásra nem számítottam, hisz nyilvánvaló volt, hogy a talaj felázott, az aljnövényzet vizes... "talajközeli" virágokat hasrafekvés nélkül pedig makrózni nem lehet. De legalább a lehetőségeket felmérem! A kedvenc nemesített hunyorokat megtaláltam, már ki is nyílt néhány. A teljes virágzás azonban csak későbbre várható.

Itt már készítettem néhány fotót; ezeket meg is mutatom Nektek.

Ennyi volt a mai kirándulásom Pannonhalmán. Jó szívvel ajánlom mindenkinek: aki teheti, látogasson el oda maga is!

Szép napot kívánok minden látogatómnak!

„Vadon élő Orchideák és más virágszépségek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetben”

Még február közepe táján, egy telefonbeszélgetés során említette nekem Hernádi László - egykori rábás gépészmérnök, munkahelyi ismerősöm - hogy az idei iskolakezdés után nem sokkal fotókiállítása lesz Pannonhalmán. Tematikus kiállításról van szó, a Pannonhalmai Tájvédelmi Körzet virágszépségeinek bemutatására a cél.

Nyugdíjba vonulásunk után kezdtünk mindketten aktív fotózásba.... ez a hobbi aztán hamarosan közös fotótúrákhoz vezetett; természetesen más hobbitársakkal együtt. Tudtam tehát, hogy László elsősorban természetfotózással foglalkozik. Hosszabb ideig a madárfotózás volt a kedvenc témája, majd a macro-fotózás, virágfotózás felé fordult. (Megjegyzem, nem kis csodálattal néztem remek macro objektívét, mellyel szoftveres beavatkozás nélkül is gyönyörűen mosott háttérrel tudott közeli virágfotókat készíteni).

Fotós tevékenységét az internetes képgalériák segítségével tudtam nyomon követni. Volt tehát előzménye annak, hogy nagyon kíváncsi lettem arra, hogyan mutatnak majd a falon a korábban csak képernyőről ismert képei.

Néhány nappal ezelőtt aztán megjelent az értesítés az interneten, meghívó a kiállításra. A meghívást László egy telefonhívással is megerősítette - ezt külön megtiszteltetésként értékeltem. Természetesen úgy rendeztem a napi ténykedésemet, hogy a megnyitó előtt időben Pannonhalmán lehessek. "Buzgó műkedvelőként" fényképezőgépet is vittem magammal...

A kiállítás az apátság un. "olasz" gimnáziumának legfelső emeletén, a galériában volt berendezve. Tágas, több részre osztott bemutató tér, párhuzamos falakkal, ennélfogva sok falfelület, ahol bőven volt hely sok alkotás elhelyezésére. Ezeken a falakon voltak megtekinthetők a szebbnél-szebb fényképek.

Már jóval a megnyitó megkezdése előtt a helyszínen voltam. Ez kiváló alkalmat adott arra, hogy minden zavaró körülmény nélkül, szinte első látogatóként alaposan megszemlélhessem a képeket, és némelyikről fotót is készíthessek. Természetesen csak nagyon keveset, elsősorban blogom számára. Az más kérdés, hogy sokak szerint nem is illik egy kiállítás tárgyait "leltárszerűen" fényképezni, mert az az alkotó jogait is sértheti.

Az én tevékenységem a megnyitó alatt ezért leginkább csak a közreműködő Atyák és a látogatók fotózásában merült ki.

A megnyitót Hortobágyi Cirill Perjel tartotta. Megnyitó beszédéből az első és az utolsó szakaszt szó szerint idézem, mert méltó módon fejezi ki a kiállítás célját, jelentőségét:

"Tisztelt Hallgatóság!

A kiállítás, amit most megnyitunk egy felvillanás, pillanatkép a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területén honos növényekről, azok virágairól.

Fényképezte és válogatta Hernádi László Zénó, bencés oblátus, aki talán három bencés nagybátyja Zénó, Szaniszló és Teodóz atyák egyikével sétált először a Pannonhalmi Arborétumban.

Én előbb az Oblátusközösség honlapján a „Teremtett világ galériában”, a Főapátság Arborétumának és környezetének (Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet) madárvilágából készült gazdag és művészi fotó-összeállítására figyeltem fel (bizonyára ez is lehetne egy következő kiállítás anyaga, itt a galériában). Majd a facebook-on, a botanikusok levelezőlistáján (Növényhatározó) láttam egyre sokasodó növény fotóit.

Miközben a madárfotók mellett szaporodtak és túlsúlyba kerültek a növényfotók bizonyára megtapasztalta, amit Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály írt, a „Magyar füvészkönyv” elöljáró beszédében 1807-ben:

„A természeti dolgok között a plántákkal való esmerkedés az, amellyel kiváltképpen minden lépten nyomon kínál bennünket a természet. Az állatok elmennek előlünk, és nem engedik, hogy velek közelről bánjunk… de a plánták mindenütt a föld színén; erdőn, mezőn, kertben, hegyen, völgyön, szárazon, vízen, víz alatt, előttünk állanak, és őket tetszésünk szerént vizsgálhatjuk.”

........................

Befejezésül, még arra hívnám fel a figyelmet, hogy most amikor a fotókat nézzük, a növényábrázolás XX. századi módjával találkozunk. Ugyanis a színes fotó a XX. szd. találmánya. A fényképezés feltalálása előtti korok legfejlettebb növényábrázolása a kézzel színezett metszet volt. A metszet tipizál, az összes határozási bélyeg rajta van, így sohasem egy konkrét növényt ábrázol.

A fotó varázslatos szépségének a hátterében az is ott van, hogy egy konkrét élőlényről van szó, a maga adott életterében. Így valamiképp a fotón a növény élőlény marad! Ezért talán azt is eszünkbe juttatja, hogy szegényebb, színtelenebb lenne a világ, minden egyes növényfaj, növényegyed eltűnése esetén.

Ma szinte közhellyé vált, annyit hallunk róla, hogy a technikai civilizáció, az urbanizációs fejlődés, a demográfiai robbanás, a kemikáliák mértéktelen és óvatlan használata világszerte egyre inkább háttérbe szorítja, csökkenti vagy megsemmisíti a természetes növénytakarót. Minőségileg egyre szegényíti, egy földrész vagy egy táj növényfajainak együttesét, a flórát.

Talán ez a kiállítás is, ezek a fotók is, formálják szemléletünket. A fotó segít felismerni minden növény csodálatos voltát. Rácsodálkozva egy virágra megsejtjük, hogy rajtunk, az embereken kívül is létezik a teremtés csodája.

Egy szegényedő flórájú táj, elértéktelenedik, nem érezzük jól magunkat benne!

Miért? Talán azért, mert ők, a növények, a gazdag színes növényvilág, maga a flóra őrizi leginkább a paradicsomi állapotot itt a Földön, mi pedig oda vágyunk egész életünk során!"

Az iskola tanárai és diákjai rövid műsorral színesítették a megnyitót.

László, a kiállító fotós az alábbiakat fűzi az eddig elmondottakhoz:

Kicsit aggódtam, hogy kritikát kapok a keretezések elmaradásáért. Se paszpartu, se keret, kissé minimalista stílus. Viszont így sokkal több képet tudtam feltenni, teljesebb képet tudtam felvázolni a bemutatott tájak növényvilágáról. A fehéres háttérből így is jól kiugrottak a képek, nem kellett rásegíteni külön kerettel. További előny, a mobilitás, négy szatyorba beférnek a képek,  vihetők a következő helyszínre. Pannonhalmán másfél óra alatt kiraktuk. A költségekről is jóval kisebbek egy szokásos fotókiállításhoz képest.  Tehát most ennyire futotta, de így is jók a visszajelzések, aminek nagyon örülök! 

A megnyitó végén szétrajzottak a látogatók, és élénk eszmecsere alakult ki közöttük a képek előtt. László igazán nem unatkozhatott, annyi kérdést kapott a képekről, a felvételek körülményeiről, és még ki tudja, miről :-)

A kiállítást megtisztelte jelenlétével Várszegi Asztrik püspök-főapát úr is.

A kiállításnak természetesen vendégkönyve is van. Érdemes abból is idézni egy bejegyzést, mert nagyon szép szavakkal méltatja László munkáját:

"Tegnap (11-én ) kint voltam Pannonhalmán, és megnéztem a kiállítását. Gyönyörűek az orchideái. A fotók olyan rajzolatokat, színárnyalatokat mutatnak meg, amiket észre sem veszünk, amikor elmegyünk ezek mellett a szépségek mellett, Hiába, a Jáki családban ott él a művészi képesség, és kiben ebben, kiben abban jön felszínre. Teodóznak a zene, az ének, Lászlónak  meg a vizuális kultúra művelése adatott meg, nekünk meg, akik nézzük a fotóit   olyan   szerencsés helyzetünk van,  hogy amit meglátott azt érzékelhetővé tette számunkra is. A művészi képesség mellett valahogy érzi az ember a mérnök pontosságát, rendszerező elméjét is. Gondolok itt a tájvédelmi körzetet bemutató kis térképre, meg az egész kiállítás rendszerezésére, egymás után nyílnak ki a virágai.

Szóval nagy élmény volt az egész, köszönöm!"

 Nincs más hátra, jöjjenek a kiállításon készített fotóim:

A galéria egyik fala, a kiállított képekkel

Hernádi László Zénó képei

Hernádi László Zénó képei

Mivel a kiállítás megnyitása előtt mintegy negyed órával már a galériában voltam, volt alkalmam "képről képet" készíteni. Nem volt könnyű a választás, melyik alkotásokat mutassam be.

Hernádi László Zénó képei a kis térképpel, amely mutatja, hol lelhetők fel az adott virágok

A megnyitó pillanatai

A megnyitó pillanatai

A megnyitó pillanatai - gimnazisták

A megnyitó pillanatai

A megnyitó pillanatai

A megnyitó pillanatai - zeneszám

A megnyitó pillanatai

Várszegi Asztrik Püspök-Főapát üdvözli Hernádi László Zénó fotóst. Felvételt Hernádi Lászlóné Mária készítette

Hernádi Lászlóné Mária, a kiállító fotós felesége

A kiállítás anyaga Győrben több helyen is bemutatásra kerül. Akinek nincs módja Pannonhalmán megnézni, annak lesz lehetősége a későbbiekben. A képek a Google képtárban is megtalálhatóak.

A Google linkje:
https://drive.google.com/drive/folders/0Bz81C1TVDBoMfjc2ZEVybmo1eXhoX29OTS1Md3U1QmJJMWJ2LTdDRmhiNWtkU0Z4Sjl5cTA

Köszönjük, László! További szép fényeket, szép fotós sikereket kívánunk!