"Korond (románul: Corund) falu a romániai Hargita megyében, Korond község központja. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja." - egy kis segítség a Wikipédiából.
A köznyelv - legalább itt Magyarországon - csak úgy emlegetik, hogy a "fazekasok faluja". Ki is érdemli ezt a megnevezést, hisz mesze földön ismertek, híresek az itt készült kerámiák, cserépedények, használati- és dísztárgyak. És nem kevésbé ismert a szinte az egész falu főutcáján végighúzódó bazársor. Ahogy Parajdon, itt is jártam már néhány alkalommal. Most többedszerre már sem a bazársor, sem a fazekasok műhelyei nem nyűgöztek le, ezért - jó, vagy rossz szokásom szerint - itt is külön útra indultam. Az volt az elgondolásom, hogy a kirakatot láttam már elégszer, most benézek a kirakat mögé. Ezt úgy gondoltam véghezvinni, hogy a főutcával párhuzamos mellékutcákban teszek egy sétát. Székelykapukat gondoltam fotózni elsősorban, és az utcák képét.
Mielőtt letértem volna a főútról, megálltam egy monumentális emlékmű előtt. Első pillanatban fel sem fogtam, mit látok; alaposabban meg kellett nézni.
No nem ezt, ez egyértelműen Petőfi Sándor szobra. Magdikától, a csapatvezetőnktől tudjuk, hogy errefelé sok helyen erős kultusza van az 1848-49 -es szabadságharc emlékének. A sok koszorú is ezt bizonyítja. A szabadságharc és Petőfi személye elválaszthatatlan egymástól. A szomszédságában található kompozíció talán még ennél is többet mond...Az emlékmű fő egysége talán ez a kör alakú kő-korong, melyen különböző szimbólumok képe, és rovásírásra emlékeztető felirat látható. Az egyik felirat - ami egyúttal az egész emlékmű címe is - így szól: "Erős várunk az anyanyelv". Megható - kell-e ennél ennél többet mondani?
Az emlékmű szomszédságában egy nagyon szép, igényesen kivitelezett betlehemi jelenet látható. Öröm volt ránézni - nem a nagyságával hivalkodott, hanem szép volt, megpihent rajta a szem. A második kép egy részlet.
Most nézzetek meg velem néhány székelykaput. Újat, régit... Apropó... Székelyföldön gyakori, hogy a házak tetejére, vagy akár máshová, de jól látható helyre elhelyeznek egy kis keresztet, ha katolikus család lakik a házban, vagy a másik felekezet szimbólumát, ha más felekezethet tartozik a ház lakója. Itt több helyen láttam a bejárat fölött elhelyezkedő galambház két szélére helyezett keresztet.
Egy hatalmas kapu részlete
"Isten segítségével állíttatta XY"
Készült még néhány kép, de úgy gondolom, egy posztba ennyi is sok. Úgysem lenne türelmetek végiglapozni, ha mindet feltölteném ide. Viszont van egy érdekes jelenség, amin nagyon meglepődtem, és nem is tudom, hová tegyem ezt a dolgot. Nyilván mindannyian tudjátok, mik azok a "cigánypaloták" Erdély-szerte. Igencsak meglepett, hogy ezeknek a szörnyszülötteknek a hatása már itt is megjelent néhány ház stílusán. Nem nevezem őket cigánypalotának, de bizonyos stílus-elemek néhány épületen felfedezhetők.
Hatalmas méret, saroktornyok, bádogtető a "tornyokon"... sehol egy függöny, senki nem lakik benne, de nem is az a cél. A cél az, hogy dicsekedjünk a sok pénzünkkel, és ütögesse a guta a szomszédokat, amikor látják, mire telik a tulajdonosnak!
Egy újabb lakatlan, befejezetlen "palota". Éles ellentét a hivalkodó gazdagságból felépített ház, és a lerobbant, gondozatlan kerítés között. Hát mondjuk, nem egy Vajdahunyad!
Azt a jobb oldali házat sem értem. Mit gondolt a tervező (vagy az építtető), mi történik, ha valaki kilép a "teraszra"? Vagy csak dísznek van ott az az ajtó? Ilyen korlát nélküli erkélyeket - vagy teraszokat - is csak a cigánypalotákon (cigodákon) lehet látni.
Nem tudom, mennyi roma lakosa van Korondnak, de láttam néhány fiatal lányt az utcán grasszálni. Egyikük meg is szólított, amikor elment mellettem: "Nem ad néhány lejt?" Nem.
Hát igen... ez is Korond, nem csak a bazársor. Köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a bejegyzésemet. Legyen szép napotok.
