Nyíregyháza-Sóstó

A múlt évben - 2019-ben - Tokaj városában töltöttem egy rövid hetet. Szokásomhoz híven a szálláshely ebben az estben is csak "támaszpont"... azaz a szó szoros értelmében csak szálláshely. A nappalokat mindig kirándulásokkal töltöm/töltjük, ha a Nejem is velem utazik. Ez alkalommal is jól bejártuk Észak-kelet Magyarország több, csodálatosan szép vidékét. Akár mindegyik helyszín megérne egy blogposztot... Mostani témám azonban csak Nyíregyháza-Sóstó. Azért is tartom aktuálisnak ezt a témát, mert idén, 2020-ban is jártam arrafelé. Ezúttal nem családi szervezésben, hanem az Abdai Vándorbot Egyesülettel, autóbuszos társasúton.

Nyíregyháza - mint kirándulási célpont - több okból is érdekelt. Először is azért, mert még nem jártam ott korábban. Azért is, mert szinte legendákat lehet hallani a csodálatos állatkertjéről. Aztán ott van még maga a tó, és a skanzen. Csupa hívogató látnivaló.

Szóval: egy szép szeptemberi reggelen (4.-én) elindultunk Tokajból. Sikeresen meg is érkeztünk Nyíregyházához... a város szélén azonban a GPS megbolydult egy kicsit... (lehet, hogy csak én, és ráfogom szegény kütyüre?) Tény, hogy ennek eredményeképpen nem mentünk be a városba, hanem Sóstó felé indultunk. Sóstó ugyanis nem közvetlenül a város szélén található, hanem néhány kilométerrel arrébb.

Az állatkert bejárata előtt autók tömege parkolt. Kicsit keresgélni kellett, de aztán csak találtunk egy üres helyet a tömegben. Nem mentünk be azonnal az állatkertbe, hanem sétáltunk egy kicsit a közeli parkban, és a tó partján.

Számomra meglepetés volt ez az egész. Kicsit fájó szívvel gondoltam rá, milyen jó lenne, ha Győr közelében is lenne hasonló pihenő-park.

Nem tudom miért, de fura módon itt nem készítettem fényképeket.

Végül megindultunk, hogy bejárjuk az állatkertet. 

Hát kövezzen meg, aki úgy gondolja, hogy nincs igazam... nekem nem igazán tetszett. Voltak persze különlegességei, és ezeknek őszinte elismeréssel adózom azóta is, de az összhatás! - úgy éreztem, nagyobb a híre a helynek, mint az igazi értéke. Nem sokkal korábban jártam a szegedi állatkertben is... ott is pontosan ez az érzés kerített hatalmába távozáskor. Talán egyedül a veszprémi állatkert az, amit elfogadhatónak tartok.

Jut eszembe: végre meg kellene nézni a győrit is 😅😅😅

Nézzünk néhány képet:

Hát... ez nem éppen állat, de nagyon tetszett - végül is ez is az állatkert látványosságai közé tartozott. Egy hatalmas, csodaszép kaktusz, virágzás idején.

Ők pedig a szinte mindenhol kötelező díszhalak egy szabadtéri medencében.

Az elején említettem a skanzent. A tavalyi kirándulásunk idején nem volt nyitva, nem látogathattuk meg. Ezért örültem annak, hogy a Vándorbot mostani programjában - alternatív lehetőségként - benne van a skanzen-látogatás. Természetesen mi ezt a lehetőséget választottuk, a már ismert állatkert helyett.

Indulás előtt azonban még egy fotó a Krúdy Vigadóról. Mint látható, nem éppen verőfényes napsütésünk volt. Ennek azonban inkább örültünk, mint bosszankodtunk rajta. Mondhatni, igazi kiránduló idő.

Hát igen... a skanzen. Mit lehet mondani rá a zalaegerszegi, szombathelyi, szentendrei skanzen után? Meg a rengeteg tájház után, ami szinte minden faluban van, bármerre jár az ember?  Ha nem is többet, annyit mindenesetre, hogy jó, hogy van itt is. 

Tirpák porta.

Volt részem meglepetésben is. Csónakos-fejfás temetőt skanzenben még nem láttam. Most, az út során jártunk Szatmárcsekén is, ahol szinte az egész falu így temetkezik napjainkban is. Ottjártunkkor azonban esett az eső, ezért nem vettem elő a fényképezőgépemet.

Ezzel a két utolsó, szokványos skanzen-képpel - figyelmeteket megköszönve - el is köszönök.

Legyen szép napja minden látogatómnak!