Gyermekkorom vége óta Győrben élek... nem kétséges, hogy ez a hazám, itt vagyok otthon. De szívem csücskében kitörölhetetlenül ott van a Vas megyei szülőfalum, a megye csodálatos tájai, és középiskolás korom városa, a megyeszékhely: Szombathely. Nem utolsó sorban azért is, mert ott él két testvérem a családjukkal, és a helyi temető évenkénti legalább egyszeri - szomorú kötelesség - meglátogatása. Nem véletlen tehát, hogy minden évben akár többször is megfordulok Szombathelyen.
Szombathelyi kirándulásokra azonban nem csak a testvér-látogatások adnak okot. Az elmúlt éveben több alkalommal is bejártam a szép Kámoni Arborétumot is, természetfotózás céljából.
Idén a vírushelyzet miatt a szokásos húsvéti testvér-látogatás elmaradt. Igaz, egy utazás közben tettem egy kitérőt az arborétumban, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a város utáni nosztalgiámat kielégítse. Hónapok óta bennem volt a "mehetnék" - csak épp a döntő lökés hiányzott ahhoz, hogy elinduljak. Egy nagyszabású városfotózást terveztem. Fejben persze meg volt az útiterv, hogy merre menjek, mit nézzek meg, hol készítsek városi emlékképeket.
A döntő lökést Travellina blogposztja adta meg, aki egy szép élménybeszámolót írt Szombathely felfedezéséről.
Egy szép reggelen vonatra ültem tehát, és alig több, mint egy óra alatt le is szállhattam a vonatról a város szépen felújított pályaudvarán (első kép). Előzetes terveim szerint azonnal a Sportpalota felé indultam. Azt hiszem, ma már másképp hívják, de új korában, diákévei alatt így ismertük. Persze, nem csak sport rendezvények lebonyolítására volt alkalmas akkor sem, hanem színházi előadások, koncertek, társastánc-versenyek is helyet kaptak benne. Néhány személyes élményem is kapcsolódik ehhez a helyhez.
A Sportpalota karzati része.
Belépés előtt egy pillanatra megálltam, hogy felmérjem: be szabad-e menni ebben az időben, van-e valamilyen rendezvény. Sok ember jött-ment ki-be, sok gyerek... gondoltam, nincs semmi olyan esemény, amit zavarhatna a jelenlétem, így tehát beléptem az előtérbe. Készítettem néhány képet, majd a nézőtérre is benéztem. Rögtön látható volt, hogy valamilyen gyerekműsor folyhatott ott korábban. Itt már feltűnt a személyzetnek, hogy egy idegen maszk nélkül fotózik, és kérdezték, segíthetnek-e valamiben. Nekik bemutatkoztam, elmondtam miért vagyok itt... ők felvilágosítottak, hogy fotózni csak engedéllyel szabad. Ekkor elköszöntem, és távoztam.
A Sportpalota a maga idejében uralta az előtte lévő teret. Igazi lenyűgöző hatást keltett a maga idejében. Aztán később építettek oda közvetlenül mellé egy ormótlan kockaházat (OTP), minek következtében a tér addig igen kellemes és arányos látványa semmivé lett.
A téren a Világháborúk Hőseinek szép emlékműve látható.
Egy újabb pontja a városnak, amire nagyon kíváncsi voltam. Ez az egykori Savaria Nagyszálló ma üresen álló épülete. Szintén diákkori élmények színhelye az egykor csodaszép első emeleti Télikert... a gyönyörű növényeivel... diákbálok, szalagavatók, esküvők gyakori helyszíne. Nem tudom, mi lesz a sorsa, de drukkolok, hogy valaki találjon értelmes funkciót neki.
Szombathely Fő tere a következő helyszín. A képen az úgynevezett Császárkő látható, a várost alapító római császár nevével. Szép látvány, érdemes közelebbről is megtekinteni.
Egy újabb objektum, amit nem hagyhattam ki. Ezt a "félszobrot" Travellina sem említette.
"James Joyce (1882-1941) a világhíres író és költő szobra Szombathely Fő terének 40-41-es számú háza előtt álldogál meglehetősen különös formában, szinte a falból kibújva. A domborműszerűen kiemelkedő szobor alkotója Veres Gábor szobrászművész." - Wikipédia
A város főterének nagyon szép szökőkútja a Faunok c. szoborcsoporttal.
Egy másik nézet a szökőkútról.
A város egy újabb emblematikus épülete, a Centrum Áruház. Diákkoromban nem sok vásárolni valóm volt itt, de nézelődni gyakran betértem ide.
Városi utcarészlet - előtérben a Püspöki Palota. Erről külön blogposztot fogok írni hamarosan. Annyit már most elmondhatok, hogy egy élmény végigjárni a palota látogatók előtt megnyitott termeit.
Szombathely régi víztornya. Felújítás alatt áll, még folynak a munkálatok. Minden bizonnyal egy új színfoltja és turista-látványossága lesz a városnak, ha elkészül.
Hamar beláttam, hogy a tervezett útvonal bejárása nem valósítható meg egyetlen nap alatt - pláne nem a mai kánikulás napokon. A belső területekkel nagyrészt azonban megvagyok - kivéve a Romkert. Tervezek újabb utat Szombathelyre, de kicsit később, "fehér embernek való" időjárás mellett.
Rövidesen újabb élménybeszámolóval jelentkezem.
Köszönöm, hogy velem voltatok. Legyen szép napotok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése