A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kódex. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kódex. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 17., hétfő

Szombathely - Egyházmegyei Könyvtár

 


Rajongója vagyok a régi idők emlékeinek, a fennmaradt, rég letűnt korok művészi értékű tárgyainak. Áhítattal járom végig azokat a könyvtárakat is, ahol kézzel írt kódexeket, ősnyomtatványokat láthatok, és legalább néhány könyv szétnyitott lapjain láthatom középkori mesterek keze nyomát, kézzel írott gyöngy betűit, csodálatra méltó lapkezdő iniciáléit, kézzel rajzolt, festett dekorációit. Jártam már sok apátsági könyvtárban, néhány egyházmegyei gyűjteményben, a középkortól fennmaradt kollégiumok könyvritkaságai között. Nemrég például Sárospatakon, a református kollégium könyvtárában, legutóbb pedig a Győri Püspökség könyvtárában. Nagy élményem volt Budapesten a Corvina kiállítás... az ott készített emlékképeim a fotóarchívumom - számomra - legértékesebb felvételeim. Nem maradhat említés nélkül a Vizsolyi Biblia "meglátogatása" sem...
Szombathelyi városnéző sétám második etapja az Egyházmegyei Könyvtár meglátogatása volt. Nagy volt a várakozás bennem, mert erről a könyvtárról láttam már képeket Travellina blogjában, és igencsak kíváncsivá tett, amit ott láttam.
Mivel a városban eléggé ismerős vagyok, nem okozott nehézséget az épület megtalálása. Amint a főkapun beléptem, máris fogadott egy úr, és készséges felvilágosítást adott a következő csoport indulásának időpontjáról. Nem kellett sokat várnom; épp csak visszasétáltam a Fő térre, készítettem néhány újabb képet, és már indulhattam is vissza a könyvtár meglátogatására.
Meglepett, hogy egyedül voltam. Úgy tűnik, még nem tudják széles körben az emberek, milyen lehetőségek vannak itt; bár talán az is közrejátszott eben, hogy csütörtök volt, délelőtt, munkanap... 
Egy bájos, nagyon fiatal hölgy fogadott. Azt gondoltam, csalódott lesz, hogy egyetlen embernek kell idegenvezetést tartania. Hát nem... lelkesen kezdte ecsetelni előttem a könyvtár történetét. Persze, hamar oda-vissza beszélgetéssé alakult a monológ. Ennek során elmondtam, miért érdekel engem a megye, a város, és hogy Vas megyéből kerültem Győrbe, most pedig Győrből jöttem nosztalgiázni Szombathelyre. "Én pedig Győrben születtem, onnan kerültem Szombathelyre" - mondta. A város melyik részéből? - kérdeztem én. A Hölgy mondta az utca nevét, ahol született... én meg most lakom abban az utcában - válaszoltam meglepve. Jót nevettünk mindketten, és ha lehet, még barátságosabb lett velem az idegenvezetőm.
Alapító oklevelek
Miközben a Hölgy további érdekességeket mesélt, készítettem néhány képet is. Közben a galériára is kacsintgattam, mert az emelet mennyezetén nagyon szép, jó állapotú festményeket láttam. Viszont a galériára vezető díszes csigalépcsőt egy lánc zárta. Sejtettem, hogy eszerint oda felmenni nem szabad, de azért megkérdeztem. Valóban nem látogatható a galéria, mert a csigalépcső használata ma már nem biztonságos. Látogatóknak egyáltalán nem, a püspökség embereinek pedig csakis igen indokolt esetben szabad a lépcsőt használni.
Jobb híján az alsó szintről fényképeztem felfelé. Így csak részleteket láthattam, de még így is tudtam gyönyörködni a látványban.




A galéria mennyezetének festményei - részletek. A képeket a soproni Stornó család idősb és fiatal tagjai készítették.
Idegenvezetőm még a polcról is vett le egy könyvet, hogy néhány érdekes oldalt megmutasson. Tudományos témájú könyv volt, az állattan témaköréből.
Eltelt egy óra, távozni készültem. A Hölgy kísért kifelé a teremből, de még közben is mutatott néhány érdekességet. Többek között ezt az órát. Érdekessége, hogy ha jár a szerkezet, akkor a számlap fölötti szem - a "mindentlátó szem" - isten szeme mindent lát ! - jobbra-balra mozog. Be is mutatta, a szerkezetet egy rövid időre kézzel működésbe hozva.
Ezzel azonban még nem volt vége a látogatásnak. Van ugyanis ezen a szintem még egy kis kápolna is, amit megtekintésre ajánlott. A képen a kápolna kis oltára látható.
Végül egy nagyon szép ablak a kápolnából.

Ez volt az első könyvtár, amit ezen a napon láthattam. Nem sokkal később megnézhettem a Püspöki Palota látogatók előtt megnyitott szárnyát is, ahol a püspök magánkönyvtára kapott helyet. Nagyon izgalmas látnivaló, ajánlom mindenki figyelmébe!

Köszönöm, hogy velem voltatok. Legyen szép napotok!

2019. január 16., szerda

Mátyás király, és az Ő Corvinái

Messziről kezdem a mesémet; oka van annak! Régi gyakorlat nálam, hogy ha meglátogatok egy olyan eseményt vagy rendezvényt, amely fontos a számomra, akkor fotókat is készítek: ha tehetem. Úgy értem: ha szabad, ha nem tiltják. Ezt mások fölösleges dolognak tartják. Nem állítom, hogy nincs igazuk. Mert amíg fiatal az ember, rendelkezik megfelelő agyi kapacitással sok információ tartós befogadására, addig nincs is baj. De van az az idő (életkor) amikor már a szürkeállománynak kell mire támaszkodnia. Nálam ez a "támasz" a fénykép. 
Szívesen járok fotóstársak kiállításaira, múzeumokba, koncertekre. Legtöbbször viszek magammal egy fényképezőgépet is. Készítek képeket: nem művészi alkotásokra törekszem, csak emlék-képeket. Olyanokat, ha akár évek múlva megnézem magamnak, emlékeim feltárulnak... tudom merre jártam, mit láttam. Az én agyamnak ez a "támasz". Zeneműveket sem csak egyszer hallgatunk meg; ha tetszik, megvesszük hanglemezen, és kedvünk szerint bármikor meghallgathatjuk.

Nemrég több cikkben találkoztam azzal az információval, hogy Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállítják Mátyás  király Corvináinak egy részét. Mint mindenki, én is az általános iskolában hallottam ezekről a kódexekről. Szerzetesek, lúdtoll, kézírás, iniciálék, sorminták, oldalminták, pergamen... szóval... nem sok, amit tudtam róluk. Jött hát az elhatározás, hogy meg kell nézni ezeket.
Január közepén - egy hideg hétköznapon - vonatra ültem, és Budapestre utaztam. Elsődleges célom a Corvinák megtekintése volt; alternatív program pedig a szomszédságban lévő Galéria. A Galériában a múlt évben már jártam, de hát az nem "félórás" program... befejezni nem, csak abbahagyni és később folytatni lehet ott a nézelődést. Gondoltam, most folytatom... (nem folytattam, mert betelt a fotómasinám memóriakártyája a Corvináknál). 😏

Kis idézet a Wikipédiából: "I. Mátyás, közkeletűen: Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás, születési nevén: Hunyadi Mátyás, hivatalos latin uralkodói nevén: Mathias Rex; neve németül, latinul, angolul: Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, románul: Matei Corvin, csehül: Matyáš Korvín, horvátul Matija Korvin (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) Magyarország királya 1458 és 1490 között. Hivatalos uralkodói címe eredetileg Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya volt, ehhez csatlakozott 1469 után, cseh királlyá választásától a Csehország királya cím is. Nemzetközileg ismert Corvinus, azaz Hollós melléknevét a Hunyadi-család hollót ábrázoló címeréről kapta"

Hát akkor a kiállítás képei:
Kálmáncsehi Domonkos kisebb breviáriuma
Már az, amit az első teremben láttam, elcsodálkoztatott. Minden képzeletet felülmúló könyvek kápráztatták el a szememet. Nagyon sok ember, turista-csoport, idegenvezető... csendben nézelődő turisták, hangos idegenvezető, és mindenki kezében mobiltelefon vagy fényképezőgép. Szabadon lehetett fotózni, de vakut nem szabadott használni.
Hogy mit láttunk... magyar és angol nyelven kielégítő információ olvasható minden kiállított mű alatt. Eleinte próbáltam ezeket is fotózni, hogy később párosítsam a kódexeket és a magyarázatot. Ezt azonban hamar abbahagytam, mert a könyvekkel ellentétben a magyarázatok sötétben voltak, kézből fotózva nem lehetett jól olvasható eredményt elérni.
Corvina
Corvina
Annak ellenére, hogy kézből és vaku nélkül fotóztam, a képek megfelelően élesek lettek. Ha elég nagy a rálátás a szövegre, olvasható is... persze, ha tudunk latinul... vagy görögül, a szöveg nyelvezete szerint.
Corvina
Címeres levél
"Mathias Dei Gratia Rex Hungarie".... Mátyás Isten Kegyelméből Magyarország Királya"... ha nem tévedek...

Corvina
Fotózás oldaláról nézve nagyon sok volt a zavaró tényező. Nem csak az egymás lábát taposó látogatók miatt, hanem a világítás sem kifejezetten a fotózók kedvére lett alakítva. (Végül is nem az volt a cél). Szemmel nagyon jól lehetett látni mindent, de a gépbe sok szórt fény, tükröződés "keltette a zavart".
Angol nyelvű infó
Angol nyelvű infó
Corvina
Corvina
A bal oldal utólagos bejegyzése: "Ő Császári Királyi Apostoli Felsége Első Ferenc József ajándéka a Széchenyi Országos Könyvtár részére. Beküldetett a m. k. miniszterelnök (?) Andrásy Gyula gróf által. 1869. december 13.-án".
Corvina
1877-ben Abdul Hamid török szultán visszaadott 4 db. Corvinát, melyeket még a török megszállás idején vittek el Budáról. A kódexeket még Törökországban újrakötötték. A képen látható példány 1460 - 1470 között készült Firenzében. Ma az ELTE Egyetemi könyvtárban található.
Thúróczy János: A Magyarok Krónikája
A képen Szent László legendája látható; a király kiszabadítja a magyar leányt az őt elrabló kun vezér fogságából. A jelenet meg van festve Erdély sok templomában is; legszebben megmaradt freskó Székelyderzsben látható. Volt szerencsém arról is képeket készíteni.
Corvina
Balra valamelyik tulajdonos bejegyzése.
Corvina
Szatmári György pécsi püspök breviáriuma
Firenzében készült, az 1510-es években. Szatmári György (1457-1524). Bakócz Tamás érsek mellett az egyik legjelentősebb mecénása korának.
Corvina
Mátyás és Beatrix neve olvasható a szövegben.
A török szultánok története
Corvina
Az akkori könyvfestők csodálatos remekműve.
Corvina
Nem tudok mit hozzáfűzni... nincsenek szavaim!
Corvina
Corvina
Corvina
A tárlók
Hát kérem... itt "fogyott ki a film a gépemből"... akarom mondani, itt tellett be a memóriakártyám. Természetesen sokkal több a kép, mint amennyi ide fel van töltve. Több könyvről több nézetben is készítettem képet; itt viszont csak egy-egy szerepel...

Hát ennyi... köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a posztomat.