Mivel a blogomat úgy indítottam, hogy "fotós és kirándulós" blog, talán nem veszitek zokon tőlem, ha ebben a posztban a fényképezéssel kapcsolatos tapasztalataimról írok elsősorban.
Nem tudom pontosan, kit illet meg a "fotós" jelző. A hivatásból fotózókat mindenképpen, a magasan képzett, de amatőr fotóművészeket mindenképpen, és azokat is, akiknek a képzettsége és tehetsége meg van a "fotós" jelző használatához. De semmiképp nem használhatja jogosan ezt a jelzőt a mobiltelefonokkal fényképezők hada, és nem használhatja ezt a jelzőt a kompakt géppel rendelkező, de magát "photographer"-nek kikiáltó lelkes képzetlenek hada.
No, akkor én fotós vagyok, vagy nem vagyok fotós? 😇😇😇
Nem vagyok hivatásos, nem vagyok fotóművész, és tehetségem sincs ehhez a szinthez. Ez azt jelenti, nem nevezhetem fotósnak magam.
Nem fényképezek mobiltelefonnal, nem kiáltottam ki magam a tegnap vásárolt kompaktommal "photographer"-nek sem... akkor hová soroljam magam?
Van fényképezőgépem, több is. Tehát fényképezőgép tulajdonos vagyok. Van sokéves fényképezős gyakorlatom az analóg korszaktól kezdődően a mai napig. És tanulok... képzem magam. Nem iskolában, hanem autodidakta módon könyvekből, és sok jól képzett - tényleg fotós - barátomtól, ismerősömtől.
A mai magasan automatizált gépek korában az ember nagyon el van kényeztetve... legyen az fotó-diplomás művész, vagy kezdő amatőr.
Az elmúlt napokban lehetőségem volt tanulmányozni egy Sopron-környéki ismerősöm friss madárfotóit. Olyan csodás háttérelmosást, és éles főtémát láttam a képein, hogy az kész csoda (számomra). Annyit már tudok a "magasabb ismeretekből", hogy az ehhez hasonló képek készítéséhez bizony igen nagy értékű váz és objektív szükségeltetik. Meg persze elmélet - rekeszérték, záridő, élestartomány... stb.
Sokan mondják, hogy egyszerű eszközökkel is megvalósítható a jó háttérelmosás. Kell hozzá egy jó fényerős objektív, és némi elmélet; aztán lehet kísérletezni.
Tudom azt is, hogy az "igazi nagyok" nem hagyatkoznak még a drága gépeik automatikájára sem, hanem szeretnek minden paramétert kézzel állítani exponálás előtt.
Ma délelőtt győzött bennem a mazochizmus: feltettem öreg Olympus vázamra az analóg korszakomból még meglévő Pentacon 1.8/50 mm objektívemet, aztán elindultam a belvárosba. Úgy döntöttem, úgy csinálok, mint a nagyok: manuális üzemmódban, tágra nyitott blendével fogok fényképezni. Kézzel állítok blendét, záridőt, élességet; aztán majd meglátjuk, mi lesz az eredmény. Vagy eredménytelenség. Most elsőre csak azt a célt tűztem magam elé, hogy kitapasztaljam az objektív elmosás-képességét téma előtt és téma mögött.
Először ebbe a kirakatba botlottam. Kontrasztos felirat az üvegen; remek alkalom, hogy a manuális élességállítást kipróbáljam. Humora is van a dolognak, hisz éppen árleszállítás van a kínai üzletben: mindenki ismeri a szlogent - "Occó! Ezeöccáz!" (Nekem tetszik)
Kicsit odébb egy virágkupac... jó alkalom egy próbára. Élességállítás a virágok tetején; megfigyelni, mennyire mosódik el az utca túloldalán lévő üzletek felirata. Itt 4-es blendét használtam.
A "Csónakos"... próbáltam a fejre élesíteni. Nem volt egyszerű, mert igen kicsi éles-tartomány adódott. A háttér elmosásával mégsem vagyok elégedett.
Ennél a képnél csak annyira voltam kíváncsi, tudok-e megfelelő élességet állítani kézzel. Állványt nem vittem, ezért az élőképet nem használhattam.
Az élességet a kerékpárra állítottam. Tudni akartam, hogy változik az elmosás a téma mélységében.
Jó példa a szöszmötölés hátrányának bemutatására. A hölgy még az éles-tartományban volt valahol a tattoo felirat környékén, amikor a fix blendéhez tartozó záridőt elkezdtem beállítani. Mire végeztem... hát itt az eredmény.
Ez a kép csak "ujjgyakorlat", tapasztalatot nem igazán adott.
Egy váratlan helyzet az ivókútnál. Beállításokra semmi lehetőség; az adott paraméterekkel "lőttem" az úrra.
Győr ikonikus emlékműve. Hát... utcaképnek talán jó, de az objektívtől többet vártam.
Itt sem számíthattam másra, csak annyira, hogy működik-e a manuális élességállítás.
Esernyőreklám. A Hoffmann műhely egyik ajtaján.
Késélezés reklámja a másik ajtón
A háttérelmosással kapcsolatos reményeim nem jöttek be; ez az eddigiekből máris kiderült. Mostantól csak az élességállításra koncentráltam.
Józsi és Angelika. Ha tart még az örök szerelem, akkor további sok boldogságot kívánok nekik!
Várfal a Radóról... ezzel a képpel sok gond nem volt, hisz az élességállítás csak annyiból állt, hogy végtelenre kellett tenni az obit. A fényméréssel azonban játszani kellett egy cseppet.
Mint fent. Azt tapasztaltam, akkor kapok jól kiexponált képet, ha -0,3 fényértékkel alulexponálok.
Ez a látvány csak úgy megtetszett...
"Harci Kutya"... no comment.
Nos, itt már el is köszönök. Kicsit szomorúan állapítom meg, hogy ez az objektív soha nem fog fotóssá avatni 😆. Arra azért jó lesz, hogy ha újra rám jön az "önsanyargató" mániám, nem lesz gond, mivel csináljam!
Azt gondolom, nem lesztek sokan, akik megnyitják, és végig is nézik a posztomat. Aki megteszi, annak gratulálok, és szép napot kívánok.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése