2020. augusztus 20., csütörtök

Vas megyében - kastély nézőben

A közeli közelmúltban egy romjaiban is szép kastély különös festményei kerültek a képernyőmre, az internetet böngészve. A helyszín nem volt pontosan jelölve; csak annyi, hogy Körmend közelében, és egy Battyhany-kastélyról van szó. Mivel Körmend környéke "kis hazám", érdekelni kezdett a dolog. Persze tudom, hogy Körmenden van egy Battyhany-Strattmann hercegi kastély, de arról nem volt tudomásom, hogy másik is van a közelben. Kíváncsiságom nem hagyott nyugton, tovább kutattam információk után. Végül találtam egy képet, amit ugyanabban a "modorban" festettek, mint az előzőt, és innen már meg is tudtam, hogy ez a - festménynek nevezett valami - a Battyhanyiak grófi ágának magyarszecsődi romos kastélyában látható. Ráadásul Magyarszecsőd valóban Körmend mellett van, tehát a korábban, majd a későbben látott képek minden bizonnyal azonos helyen láthatóak.

Kutakodásomat elhatározás, azt pedig tett követte, és egy fotós barátommal együtt kocsiba ültünk.

Másfél órás kellemes autózás után megérkeztünk. Magyarszecsődre. Pontos címet nem tudtam, csak az utca nevét, és azt, hogy kissé el van rejtve a kastély egy kis erdőben. A faluban aztán az első megkérdezett emberke útba igazított minket. Első tekintetre nagyon lehangoló kép tárult elénk még úgy is, hogy romos kastélyra számítottunk. Az első ajtó zárva volt, a második viszont tárva-nyitva, még csak a kilincset se kellett megfogni. 

Romhalmaz, törmelék, rongálás nyomai mindenhol. Egy kőlépcsőn felmentünk egy szintet, és elénk tárult valami önjelent festőművész néhány alkotása. Falra, ajtókra festett másolatok klasszikus művészek képeiről.





Hab a tortán, hogy a képek alatt ott volt a "művész" kézjegye, és a készítés dátuma. Eszerint a képek 1994 és 1995 évben készültek.

Miután "kigyönyörködtük" magunkat, a kastély kertjében is körülnéztünk egy kicsit. Itt találtuk meg a főbejáratot, ami ugyancsak tárva-nyitva volt.

Innen tudtuk mg, hogy ebben a kastélyban két gróf is született - ha igaz - és hogy panziót szeretett volna valaki itt kialakítani. De hogy miben reménykedett... fogalmam sincs!

Dél lett... a következő célpontunk Körmend, az ottani Battyhany hercegi kastély. Pillanatok alatt be is értünk a városba. Út közben megálltunk a Fezőr nevű étteremnél, és ettünk egy 5* (ötcsillagos) menüt. Azért ötcsillagos, mert finom volt, hatalmas adag, és olcsó.

A körmendi kastély fő épülete. Volt ez valaha szovjet laktanya, cipőgyár, és ki tudja még mi nem. Az állapota ennek megfelelően nagyon is leharcolt, de nem elhagyott! Múzeum működik benne, és a körülötte épült kisebb épületekben néhány közintézmény. A renoválása - gondolom - nem kétséges, amint lesz rá elegendő pénz.

Az utoljára itt élt herceg Batthany-Strattmann László orvosi végzettséget szerzett, a kastélyban kórházat tartott fenn - főleg szembetegeket gyógyított. Pácienseit ingyen gyógyította, ezért a "szegények orvosa"-ként tisztelték és szerették.

A kastély belső udvarán színpadot állítottak fel éppen az ottjártunkkor. Valószínűleg az augusztus 20-i ünnepre készülődtek A múzeumot ezúttal nem látogattuk meg, hanem későbbre halasztottuk.

Szombathelyen keresztül utazva terveztünk Győrbe visszajönni. Nem azonnal persze, mert még tervbe volt véve egy kis kitérő Sorokpolány felé, hogy ha lehetséges, nézzük meg az ottani Szapáry-kastélyt. Nem tudtuk, látogatható-e, de arra számítottunk, hogy legalább kívülről körbejárhatjuk.

A főbejárat is, az oldalbejárat is zárva volt, ráadásul az utca felől magas kerítés zárta el a kastélyt az avatatlan szemek elől. Az oldalbejárat gyönyörű kovácsoltvas kapuján keresztül azonban készíthettünk néhány fotót. Ez a kastély gondos tulajdonosra lelt, innen nézve is nagyon szépen néz ki. Láttuk, hogy van mozgás a zárt kapuk mögött. A személyzet egy tagja látott is bennünket, de integetésünkre nem reagált.

Eljöttünk a kastélytól, de megálltunk a monumentális Szapáry-mauzóleum előtt egy fotókattintás erejéig.

Hát ennyi fért bele egy napba. Azt gondolom, egyikünk sem bánta, hogy erre a kirándulásra szántuk ezt a napunkat. Remélem, Ti sem azt az egy percet, amíg végiglapozzátok a posztomat!
Legyen szép napotok!

Nincsenek megjegyzések: