Halszemmel a Zirci Apátságban 2 rész

 A múltnapi zirci kirándulásunk a templomlátogatással nem ért véget. Következett a könyvtárlátogatás - némi kis várakozás után. Ezt az időt a presszó teraszán, egy üdítő elfogyasztásával töltöttük (jólesett a melegben), aztán még jókor a vezetés indulása előtt nekiindultunk a nap legnehezebb feladatának: fel kellett jutni a második emeletre, mivelhogy ott van a könyvtár. Lányomnak és nekem ez ugyan nem volt nagy kihívás, de a nejem részéről annál nagyobb "hőstett" volt a kedvünkért; fájós lábaira tekintettel. A megfelelő szinten aztán még jutott egy kis idő is pihenésre, amikor aztán a kellő időben megjelent az idegenvezető.

A fiatalúr előbb a kisebb terembe vezetett bennünket. Itt is elhangzott egy kis könyvtártörténet, majd mindenki szabadon megszemlélhette a kb. 12.000 darabból álló gyűjteményt. Ekkor már kifejezetten hasznos volt, hogy halszemobjektívet (is) hoztam, mert a kicsi teremben, a szűkös hely miatt a szokásos alapobjektívekkel nehéz lett volna bemutatni a könyvtár legérdekesebb ritkaságait is. A 8 mm gyújtótávú (eq. 12 mm) nagylátószög azonban sokat segített ebben - feltéve persze, ha nem zavar bennünket a jellegzetes halszem-torzítás.

A kisterem hátsó, rövidebb fala így néz ki halszemmel. Megjegyzem, a középső tárló, és a polcok között szürke szőnyeg volt leterítve, és szigorúan a szőnyegen kellett maradnia mindenkinek; lelépni arról tilos volt!

APS-C szenzorral rendelkező Nikon D7200 típusú fényképezőgépet használtam, és SAMYANG 8 mm 1:3,5 UMC FISH-EYE CS II. objektívet. A váz egy erős középkategóriás váz, sok feladatra alkalmas. Automata fehéregyensúly beállítást alkalmaztam, és RAW-ban fotóztam. A fehéregyensúly kezelés mindezek ellenére kissé problémás volt, mivel a helyiségben részben kevés fény, részben pedig túl sok is volt. (Ez a probléma a nagyteremben fokozottan jelentkezett).

A "kisterem" után a "nagyterem" következett. A kisterem puritán berendezése után a nagyterem pazar látványa meglepett bennünket. Jóval nagyobb, és díszesebb volt, bár a szűkösség itt is megmaradt. A társaság hamar szétszéledt a terem mindkét oldalán... nem a legnagyobb örömömre, de nem is a meglepetésemre. Tudtam, hogy így lesz.

Sok mondanivalóm a továbbiakban már nem lesz - nézzétek meg a képeket. Megjegyzem - ha minden igaz - akkor egy képre kattintva a blog alján megjelenik egy "filmszalag". Ha ott is rákattintasz egy képre, nagyobb méretben is megnézheted őket. FullFrame felbontásban történt a képek feltöltése.

A látogatás befejezésekor lassan távozott a csoport. Én kissé "húztam az időt", abban a reményben, hogy az üres könyvtárról is készíthetek képet. A nagyon barátságos idegenvezető azonban visszatartott, ő maga biztatott, hogy nem kell sietni, nyugodtan fotózzak tovább, megvár, amíg befejezem. Pár képet aztán így is készíthettem - megköszöntem a szívességét, de nem tartottam fel sokáig.

Köszönöm, hogy itt jártatok, legyen szép napotok.

Zirci apátság - tartoztam egy úttal az ördögnek!

 Bármerre járok kirándulásaim során - ha csak tehetem - egy rövid időre bemegyek a helyi templomba, vagy templomokba, ha több is van. Azt nem mondom, hogy valami különös vallási áhitat miatt van ez, hanem egyszerűen szeretem a templomok atmoszféráját, hűvös csendjét, szeretek beülni egy padba, és onnan nézelődni. Ez a fajta érdeklődés elsősorban a régi, barokk, vagy akár még korábbi stílusú templomok iránt alakult ki bennem. Itt jegyzem meg gyorsan, hogy a modern-kori, új stílusú templomokban is megtalálom a szépet, de igaz az, hogy leginkább a régi nagy mesterek csodás festményei, szobrai, freskói ragadják meg leginkább a fantáziámat.

Ez a fajta rajongás felekezettől függetlenül minden templomra érvényes. Lehet az római katolikus, görög- vagy ortodox, lehet az zsidó zsinagóga... lényeg, hogy megérintsen, elgondolkodtasson, és megtaláljam a szépet benne. Ha éppen nincs szertartás, vagy nincs tele a templom imádkozó hívőkkel, akkor fényképezni is szoktam. Ma már elég sok képem van nagyobb magyar városok templomairól, és több más országbeli templomról is.

Tegnap este az a gondolatom támadt, hogy ma újra kirándulni viszem a nejemet, és együtt megnézzük a zirci apátsági bazilikát. Az elhatározást aztán ma reggel tett is követte.

Jókor korán - nekem korán 😀 - el is indultunk. Jóval fél 9 óra előtt már leparkoltam, és az apátság udvarán voltunk. Nem igaz örömmel vettük tudomásul, hogy itt az élet csak 9 órakor kezdődik! No, sebaj - addig séta. Bementünk a bazilika főbejárat ajtaján a kis előtérbe - templomhajóba vezető ajtót persze zárva találtuk. Mit lehet tenni - a belső ajtó vastag üvegablakán keresztül készítettem két képet a főhajóról.

Aztán besétáltunk az oldalszárny nyitott ajtaján. A lépcsőház nyitva volt, de az innen nyíló apátsági könyvtár is, a Bakony Múzeum is zárva - szintén csak 9 órakor nyitnak. Akkor fotó - amit lehet - mást nem lehet, csak a lépcsőházat.

  

Lépcsőház - előbb alulról felfelé, majd felülről lefelé

Még mindig nincs 9 óra - akkor séta a városban. Nem messze, csak kicsit jobbra, kicsit balra. Aztán lassan telt az idő, és kinyitott a pénztár. A második kellemetlen meglepetés itt ért bennünket. Nem az a baj, hogy kombinált jegyet kell venni, amivel látogatható az arborétum, a bazilika, a könyvtár, hanem az, hogy a templom csak vezetéssel látogatható, és az első vezetés 11 órakor indul! Ez nekünk semmiképp nem jó, gyakorlatilag teljesen hiábavaló volt az idejövetelünk. Na jó - teljesen azért nem, mert legalább az udvarról szabadon fényképezhettem.

A tervem azonban nem ez volt, hisz több korábbi itt-jártam során többször is fényképeztem, amit innen lehetett. Végül csalódottan visszasétáltunk a parkolóba, és elindultunk hazafelé. Jobb híján azzal vigasztaltam a nejemet, hogy így időnem hazaérkezünk, és lesz időm kényelmesen megfőzni a mára tervezet káposztás cvekedlit! (Nem tévedés, én vagyok a családi szakács egy ideje 😊 !!!)

A cseszneki szerpentinen megálltunk egy kis időre. Már korábban láttam, hogy a pihenő alatt nagyszabású építkezés folyik, de akkor még nem tudtam, mi készül ott. Mostanra elkészült a nagy mű! A pihenőből persze nem sok minden látszik belőle, de két hatalmas molinó is hirdeti, hogy itt valaki megint nagyot kaszált a közpénzből! (Nem irigylem, váljék egészségére).

És akkor nézzük, mi is az, ami ott lenn van a hegy lábánál? Nézzük a molinókat:

Ha jól számolom, itt 943,65 millió forint került beépítésre. Most már csak azt lenne érdekes tudni, kinek a zsebébe ... no, de nem folytatom, minek is, nekem biztosan nem lesz hasznom belőle!

Engem igazán csak az foglalkoztatott, hogy az a bizonyos káposztás cvekedli elkészül-e otthon időben! 

Elárulom: elkészült, jófajta Maggi csirkeleves is készült hozzá, és jóízűen megebédeltünk pontosan, délben, ahogy illik!

Utóirat: nemrég még el sem tudtam képzelni, hogy én zacskós levest fogok enni! Aztán itt van - ma meg én főzöm! 
Hát igen - az idő múlik, minden változik, és senki nem kérdezi, jó-e ez nekem! Soha se mondd, hogy soha! - bizonyosodik be nem ritkán a bölcs megállapítás.

Olvassátok korábbi posztjaimat is:

Nádasdi-blog: Zirc ,,, Nádasdi-blog: Zirc - a Bakony fővárosa

Szombathely - Egyházmegyei Könyvtár

 

Rajongója vagyok a régi idők emlékeinek, a fennmaradt, rég letűnt korok művészi értékű tárgyainak. Áhítattal járom végig azokat a könyvtárakat is, ahol kézzel írt kódexeket, ősnyomtatványokat láthatok, és legalább néhány könyv szétnyitott lapjain láthatom középkori mesterek keze nyomát, kézzel írott gyöngy betűit, csodálatra méltó lapkezdő iniciáléit, kézzel rajzolt, festett dekorációit. Jártam már sok apátsági könyvtárban, néhány egyházmegyei gyűjteményben, a középkortól fennmaradt kollégiumok könyvritkaságai között. Nemrég például Sárospatakon, a református kollégium könyvtárában, legutóbb pedig a Győri Püspökség könyvtárában. Nagy élményem volt Budapesten a Corvina kiállítás... az ott készített emlékképeim a fotóarchívumom - számomra - legértékesebb felvételeim. Nem maradhat említés nélkül a Vizsolyi Biblia "meglátogatása" sem...

Szombathelyi városnéző sétám második etapja az Egyházmegyei Könyvtár meglátogatása volt. Nagy volt a várakozás bennem, mert erről a könyvtárról láttam már képeket Travellina blogjában, és igencsak kíváncsivá tett, amit ott láttam.

Mivel a városban eléggé ismerős vagyok, nem okozott nehézséget az épület megtalálása. Amint a főkapun beléptem, máris fogadott egy úr, és készséges felvilágosítást adott a következő csoport indulásának időpontjáról. Nem kellett sokat várnom; épp csak visszasétáltam a Fő térre, készítettem néhány újabb képet, és már indulhattam is vissza a könyvtár meglátogatására.

Meglepett, hogy egyedül voltam. Úgy tűnik, még nem tudják széles körben az emberek, milyen lehetőségek vannak itt; bár talán az is közrejátszott eben, hogy csütörtök volt, délelőtt, munkanap... 

Egy bájos, nagyon fiatal hölgy fogadott. Azt gondoltam, csalódott lesz, hogy egyetlen embernek kell idegenvezetést tartania. Hát nem... lelkesen kezdte ecsetelni előttem a könyvtár történetét. Persze, hamar oda-vissza beszélgetéssé alakult a monológ. Ennek során elmondtam, miért érdekel engem a megye, a város, és hogy Vas megyéből kerültem Győrbe, most pedig Győrből jöttem nosztalgiázni Szombathelyre. "Én pedig Győrben születtem, onnan kerültem Szombathelyre" - mondta. A város melyik részéből? - kérdeztem én. A Hölgy mondta az utca nevét, ahol született... én meg most lakom abban az utcában - válaszoltam meglepve. Jót nevettünk mindketten, és ha lehet, még barátságosabb lett velem az idegenvezetőm.

Alapító oklevelek

Miközben a Hölgy további érdekességeket mesélt, készítettem néhány képet is. Közben a galériára is kacsintgattam, mert az emelet mennyezetén nagyon szép, jó állapotú festményeket láttam. Viszont a galériára vezető díszes csigalépcsőt egy lánc zárta. Sejtettem, hogy eszerint oda felmenni nem szabad, de azért megkérdeztem. Valóban nem látogatható a galéria, mert a csigalépcső használata ma már nem biztonságos. Látogatóknak egyáltalán nem, a püspökség embereinek pedig csakis igen indokolt esetben szabad a lépcsőt használni.

Jobb híján az alsó szintről fényképeztem felfelé. Így csak részleteket láthattam, de még így is tudtam gyönyörködni a látványban.

A galéria mennyezetének festményei - részletek. A képeket a soproni Stornó család idősb és fiatal tagjai készítették.

Idegenvezetőm még a polcról is vett le egy könyvet, hogy néhány érdekes oldalt megmutasson. Tudományos témájú könyv volt, az állattan témaköréből.

Eltelt egy óra, távozni készültem. A Hölgy kísért kifelé a teremből, de még közben is mutatott néhány érdekességet. Többek között ezt az órát. Érdekessége, hogy ha jár a szerkezet, akkor a számlap fölötti szem - a "mindentlátó szem" - isten szeme mindent lát ! - jobbra-balra mozog. Be is mutatta, a szerkezetet egy rövid időre kézzel működésbe hozva.

Ezzel azonban még nem volt vége a látogatásnak. Van ugyanis ezen a szintem még egy kis kápolna is, amit megtekintésre ajánlott. A képen a kápolna kis oltára látható.

Végül egy nagyon szép ablak a kápolnából.

Ez volt az első könyvtár, amit ezen a napon láthattam. Nem sokkal később megnézhettem a Püspöki Palota látogatók előtt megnyitott szárnyát is, ahol a püspök magánkönyvtára kapott helyet. Nagyon izgalmas látnivaló, ajánlom mindenki figyelmébe!

Köszönöm, hogy velem voltatok. Legyen szép napotok!

Mátyás király, és az Ő Corvinái

Messziről kezdem a mesémet; oka van annak! Régi gyakorlat nálam, hogy ha meglátogatok egy olyan eseményt vagy rendezvényt, amely fontos a számomra, akkor fotókat is készítek: ha tehetem. Úgy értem: ha szabad, ha nem tiltják. Ezt mások fölösleges dolognak tartják. Nem állítom, hogy nincs igazuk. Mert amíg fiatal az ember, rendelkezik megfelelő agyi kapacitással sok információ tartós befogadására, addig nincs is baj. De van az az idő (életkor) amikor már a szürkeállománynak kell mire támaszkodnia. Nálam ez a "támasz" a fénykép. 

Szívesen járok fotóstársak kiállításaira, múzeumokba, koncertekre. Legtöbbször viszek magammal egy fényképezőgépet is. Készítek képeket: nem művészi alkotásokra törekszem, csak emlék-képeket. Olyanokat, ha akár évek múlva megnézem magamnak, emlékeim feltárulnak... tudom merre jártam, mit láttam. Az én agyamnak ez a "támasz". Zeneműveket sem csak egyszer hallgatunk meg; ha tetszik, megvesszük hanglemezen, és kedvünk szerint bármikor meghallgathatjuk.

Nemrég több cikkben találkoztam azzal az információval, hogy Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállítják Mátyás  király Corvináinak egy részét. Mint mindenki, én is az általános iskolában hallottam ezekről a kódexekről. Szerzetesek, lúdtoll, kézírás, iniciálék, sorminták, oldalminták, pergamen... szóval... nem sok, amit tudtam róluk. Jött hát az elhatározás, hogy meg kell nézni ezeket.

Január közepén - egy hideg hétköznapon - vonatra ültem, és Budapestre utaztam. Elsődleges célom a Corvinák megtekintése volt; alternatív program pedig a szomszédságban lévő Galéria. A Galériában a múlt évben már jártam, de hát az nem "félórás" program... befejezni nem, csak abbahagyni és később folytatni lehet ott a nézelődést. Gondoltam, most folytatom... (nem folytattam, mert betelt a fotómasinám memóriakártyája a Corvináknál). 😏

Kis idézet a Wikipédiából: "I. Mátyás, közkeletűen: Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás, születési nevén: Hunyadi Mátyás, hivatalos latin uralkodói nevén: Mathias Rex; neve németül, latinul, angolul: Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, románul: Matei Corvin, csehül: Matyáš Korvín, horvátul Matija Korvin (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) Magyarország királya 1458 és 1490 között. Hivatalos uralkodói címe eredetileg Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya volt, ehhez csatlakozott 1469 után, cseh királlyá választásától a Csehország királya cím is. Nemzetközileg ismert Corvinus, azaz Hollós melléknevét a Hunyadi-család hollót ábrázoló címeréről kapta"

Hát akkor a kiállítás képei:

Kálmáncsehi Domonkos kisebb breviáriuma

Már az, amit az első teremben láttam, elcsodálkoztatott. Minden képzeletet felülmúló könyvek kápráztatták el a szememet. Nagyon sok ember, turista-csoport, idegenvezető... csendben nézelődő turisták, hangos idegenvezető, és mindenki kezében mobiltelefon vagy fényképezőgép. Szabadon lehetett fotózni, de vakut nem szabadott használni.

Hogy mit láttunk... magyar és angol nyelven kielégítő információ olvasható minden kiállított mű alatt. Eleinte próbáltam ezeket is fotózni, hogy később párosítsam a kódexeket és a magyarázatot. Ezt azonban hamar abbahagytam, mert a könyvekkel ellentétben a magyarázatok sötétben voltak, kézből fotózva nem lehetett jól olvasható eredményt elérni.

Corvina

Corvina

Annak ellenére, hogy kézből és vaku nélkül fotóztam, a képek megfelelően élesek lettek. Ha elég nagy a rálátás a szövegre, olvasható is... persze, ha tudunk latinul... vagy görögül, a szöveg nyelvezete szerint.

Corvina

Címeres levél

"Mathias Dei Gratia Rex Hungarie".... Mátyás Isten Kegyelméből Magyarország Királya"... ha nem tévedek...

Corvina

Fotózás oldaláról nézve nagyon sok volt a zavaró tényező. Nem csak az egymás lábát taposó látogatók miatt, hanem a világítás sem kifejezetten a fotózók kedvére lett alakítva. (Végül is nem az volt a cél). Szemmel nagyon jól lehetett látni mindent, de a gépbe sok szórt fény, tükröződés "keltette a zavart".

Angol nyelvű infó

Angol nyelvű infó

Corvina

Corvina

A bal oldal utólagos bejegyzése: "Ő Császári Királyi Apostoli Felsége Első Ferenc József ajándéka a Széchenyi Országos Könyvtár részére. Beküldetett a m. k. miniszterelnök (?) Andrásy Gyula gróf által. 1869. december 13.-án".

Corvina

1877-ben Abdul Hamid török szultán visszaadott 4 db. Corvinát, melyeket még a török megszállás idején vittek el Budáról. A kódexeket még Törökországban újrakötötték. A képen látható példány 1460 - 1470 között készült Firenzében. Ma az ELTE Egyetemi könyvtárban található.

Thúróczy János: A Magyarok Krónikája

A képen Szent László legendája látható; a király kiszabadítja a magyar leányt az őt elrabló kun vezér fogságából. A jelenet meg van festve Erdély sok templomában is; legszebben megmaradt freskó Székelyderzsben látható. Volt szerencsém arról is képeket készíteni.

Corvina

Balra valamelyik tulajdonos bejegyzése.

Corvina

Szatmári György pécsi püspök breviáriuma

Firenzében készült, az 1510-es években. Szatmári György (1457-1524). Bakócz Tamás érsek mellett az egyik legjelentősebb mecénása korának.

Corvina

Mátyás és Beatrix neve olvasható a szövegben.

A török szultánok története

Corvina

Az akkori könyvfestők csodálatos remekműve.

Corvina

Nem tudok mit hozzáfűzni... nincsenek szavaim!

Corvina

Corvina

Corvina

A tárlók

Hát kérem... itt "fogyott ki a film a gépemből"... akarom mondani, itt tellett be a memóriakártyám. Természetesen sokkal több a kép, mint amennyi ide fel van töltve. Több könyvről több nézetben is készítettem képet; itt viszont csak egy-egy szerepel...

Hát ennyi... köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a posztomat.