Csíksomlyói kegytemplom - 2022

 

"Csíksomlyó (románul Șumuleu, németül Schomlenberg vagy Somlyoer-Berg[1]) egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú." - mondja róla a Wikipédia.

Csíksomlyói kegytemplom, és a zarándokhely az erdélyi és magyarországi magyarok egyik legkedveltebb, és leggyakrabban látogatott helyszíne. Az abdai Vándorbot Egyesülettel már harmadszor jártam a templomban. Nem állítom, hogy vallási túlbuzgóság miatt, de a hely "szelleme" minden keresztény vagy nem keresztény - vagy akár ateista személyt is "megfog" valamilyen szinten. Engem - mindezeken túl - műkedvelő fotósként is érdekel ez a hely. Tudom, hogy igazán jó képeket turistacsoport tagjaként, amatőr felszereléssel, kézből fotózva készíteni képtelenség, Nem is ez a célom. Elsősorban saját fotógyűjteményem számára fotózok - és alkalmanként az Egyesület Facebook-oldalára. (Itt nem hallgathatom el, hogy az útitársak a saját mobiljaikkal nem ritkán jobb képeket készítenek, és töltenek fel a Facebookra).

Hogy a posztom "fotós" oldalát is hangsúlyozzam kissé, leírom azt is, hogy a posztban látható képeket Nikon D7200-as (APS-C) vázzal, és 18-140 mm f/3,5-5,6 objektívvel, blendeelőválasztás üzemmódban, AutoISO beállítással készítettem.

A templom főoltára. Középen a Szűzanya, kétoldalt pedig két magyar szentté avatott király szobra látható.

Szent István, első királyunk

Mária a kisdeddel kegyszobor

Az Atya - főoltár felett látható.

Ennél a képnél el kell mondanom - mint érdekesség a fotózással komolyabbam érdeklődők számára - hogy a gép AutoISO funkciója 25600 ISO értéket állított be. Csak egy kis adalék ahhoz, hogy a templomfotózás milyen körülmények - fényviszonyok - között zajlott. Természetesen voltak olyan témák is, ahol ennél sokkal kisebb érzékenység is elegendő volt.

A templom belső terében felállított Betlehem

És végül egy külső kép a főbejárat felől.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, és gondolatban bejártátok a templomot. Tudom, hogy az Egyesület tagjai közül sokan akár többször is jártak itt, és akár a pünkösdi szentmisén is részt vettek a hegyoldalban. Aki még nem járt erre, azt bíztatom, jöjjön el, aki meg már ismeri a helyet, annak talán nem felesleges egy kis emlékidézés.

Legyen szép napotok...

Korond - szilveszteri utazás Erdélyben 2022

 

"Korond (románul: Corund) falu a romániai Hargita megyében, Korond község központja. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja."  - egy kis segítség a Wikipédiából.

A köznyelv - legalább itt Magyarországon - csak úgy emlegetik, hogy a "fazekasok faluja". Ki is érdemli ezt a megnevezést, hisz mesze földön ismertek, híresek az itt készült kerámiák, cserépedények, használati- és dísztárgyak. És nem kevésbé ismert a szinte az egész falu főutcáján végighúzódó bazársor. Ahogy Parajdon, itt is jártam már néhány alkalommal. Most többedszerre már sem a bazársor, sem a fazekasok műhelyei nem nyűgöztek le, ezért - jó, vagy rossz szokásom szerint - itt is külön útra indultam. Az volt az elgondolásom, hogy a kirakatot láttam már elégszer, most benézek a kirakat mögé. Ezt úgy gondoltam véghezvinni, hogy a főutcával párhuzamos mellékutcákban teszek egy sétát. Székelykapukat gondoltam fotózni elsősorban, és az utcák képét. 

Mielőtt letértem volna a főútról, megálltam egy monumentális emlékmű előtt. Első pillanatban fel sem fogtam, mit látok; alaposabban meg kellett nézni.

No nem ezt, ez egyértelműen Petőfi Sándor szobra. Magdikától, a csapatvezetőnktől tudjuk, hogy errefelé sok helyen erős kultusza van az 1848-49 -es szabadságharc emlékének. A sok koszorú is ezt bizonyítja. A szabadságharc és Petőfi személye elválaszthatatlan egymástól. A szomszédságában található kompozíció talán még ennél is többet mond...

Az emlékmű fő egysége talán ez a kör alakú kő-korong, melyen különböző szimbólumok képe, és rovásírásra emlékeztető felirat látható. Az egyik felirat - ami egyúttal az egész emlékmű címe is - így szól: "Erős várunk az anyanyelv". Megható - kell-e ennél ennél többet mondani?

Az emlékmű szomszédságában egy nagyon szép, igényesen kivitelezett betlehemi jelenet látható. Öröm volt ránézni - nem a nagyságával hivalkodott, hanem szép volt, megpihent rajta a szem. A második kép egy részlet.

Most nézzetek meg velem néhány székelykaput. Újat, régit... Apropó... Székelyföldön gyakori, hogy a házak tetejére, vagy akár máshová, de jól látható helyre elhelyeznek egy kis keresztet, ha katolikus család lakik a házban, vagy a másik felekezet szimbólumát, ha más felekezethet tartozik a ház lakója. Itt több helyen láttam a bejárat fölött elhelyezkedő galambház két szélére helyezett keresztet.

Egy hatalmas kapu részlete

"Isten segítségével állíttatta XY"

Készült még néhány kép, de úgy gondolom, egy posztba ennyi is sok. Úgysem lenne türelmetek végiglapozni, ha mindet feltölteném ide. Viszont van egy érdekes jelenség, amin nagyon meglepődtem, és nem is tudom, hová tegyem ezt a dolgot. Nyilván mindannyian tudjátok, mik azok a "cigánypaloták" Erdély-szerte. Igencsak meglepett, hogy ezeknek a szörnyszülötteknek a hatása már itt is megjelent néhány ház stílusán. Nem nevezem őket cigánypalotának, de bizonyos stílus-elemek néhány épületen felfedezhetők.

Hatalmas méret, saroktornyok, bádogtető a "tornyokon"... sehol egy függöny, senki nem lakik benne, de nem is az a cél. A cél az, hogy dicsekedjünk a sok pénzünkkel, és ütögesse a guta a szomszédokat, amikor látják, mire telik a tulajdonosnak!

Egy újabb lakatlan, befejezetlen "palota". Éles ellentét a hivalkodó gazdagságból felépített ház, és a lerobbant, gondozatlan kerítés között. Hát mondjuk, nem egy Vajdahunyad!

Azt a jobb oldali házat sem értem. Mit gondolt a tervező (vagy az építtető), mi történik, ha valaki kilép a "teraszra"? Vagy csak dísznek van ott az az ajtó? Ilyen korlát nélküli erkélyeket - vagy teraszokat - is csak a cigánypalotákon (cigodákon) lehet látni. 

Nem tudom, mennyi roma lakosa van Korondnak, de láttam néhány fiatal lányt az utcán grasszálni. Egyikük meg is szólított, amikor elment mellettem: "Nem ad néhány lejt?" Nem.

Hát igen... ez is Korond, nem csak a bazársor. Köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a bejegyzésemet. Legyen szép napotok.

Parajd - 2022-es szilveszteri utazás Erdélyben

 

Ha jól számolom - és jól számolom 😆 2015 és 2019 után idén, 2022 decemberében harmadszor jártam Parajdon. Mindkét út fő attrakciója a híres sóbánya meglátogatása volt. Ezt az utazást is - mint a két korábbit - Az Abdai Vándorbot Egyesület szervezte.

Ebben az évben - nejemmel együtt - úgy döntöttünk, hogy a sóbánya helyett a faluval ismerkedünk. Amíg a csapat egy része a sóbányában gyönyörködik, addig mi a felszínen sétálgattunk. Láttunk egy hatalmas plakátot, ami arra buzdította a turistákat, hogy nézzék meg a lepkeházat, ahol élő egzotikus lepkéket lehet látni. Eszembe jutott, hogy egy korábbi szegedi kirándulásom alkalmával láttam csodaszép lepkéket az egyetemi füvészkert lepkeházában. Most is kedvem támadt lepkéket nézni és fotózni. Bár nejemnek nem szóltam eme tervemről, de a sétát úgy irányítottam, hogy találjuk meg a lepkeházat. Meg is találtuk - zárva! Egy másik tábla azt hirdette, hogy talán valamikor 2023 nyarán megnyitják. Csalódott voltam, de nem meglepett - akkor lepődtem volna meg igazán, ha teljesül is, amit egy reklám ígér!

Visszafelé jövet egy másik táblára lettem figyelmes. Le is fotóztam, hogy a későbbiekben is emlékezzek rá - és nem titkolt céllal, hogy a kedvelt turisztikai egyesületem kedvelt vezetőségének a figyelmét felhívjam rá! Mondjuk egy nyári - de mindenképpen a mostaninál kedvezőbb időjárás idején - ezt az utat is be lehetne járni! Ennek kedvéért akár negyedszer is eljönnék Parajdra! 😆😆😆

Boldog új évet kívánok minden posztolvasó barátnak, ismerősnek és ismeretlennek!

Régi tervem vált valóra ma...

 

Még évekkel ezelőtt láttam képeket a Cica-tóról. Rögtön megér­lelődött bennem az elhatározás, hogy ezt a helyet meg kell ke­resnem! A gond csak az volt, hogy elegendően pontos leírást nem kaptam arról, hol keressem. Jóval később egy másik turista is járt arra, és ő már egy térkép részletet is közölt arról, hol he­lyezkedik el a tó. Támpont tehát már volt, most már csak az kel­lett, hogy társakat találjak a kiránduláshoz. Vállalkozók akadtak éppenséggel, de amikor alkalmas időpontot találtam az úthoz, mindenkinek más elfoglaltsága akadt! Nem volt más hátra, egye­dül indultam útnak. Holnaptól esőt ígér a meteorológia; ki tudja, meddig tart, és az őszi erdő varázsa kibír-e egy vagy több hét ha­ladékot? 75.-ik életévemben vagyok; ilyenkor jobb, ha idegen, is­meretlen balesetveszélyes helyen van, aki szükség esetén segít­séget nyújthat. Az aggályaimat kénytelen voltam félre tenni; és kocsiba ültem.

Az említett térkép alapján Pusztavámra mentem először. Bizton­ság okából érdeklődtem egy helyi emberkétől, merre men­jek tovább. A válaszából megértettem, hogy bizonytalan a Cica-homok holléte felől, és azt is felfogtam, hogy nem jutottam sem­mire. Ezért találomra beütöttem a GPS-be a Árkipuszta nevét. Szerencsére a GPS ismerte ezt a helyet. Akkor már jobban bíztam a térképben. A „városközpontban” letettem a kocsit, és gyalog indultam tovább. Kocsival nem is mehettem volna, mert ezt egy „behajtani tilos” tábla, és az erdőlátogatók szabályzata is tiltotta. Ez a hely egyébként egy ott elhelyezkedő üzem parkolója mellett van. A parkolót a térkép is jelzi.

Először a „piros” jelzésen elérhető kis tavacskát kerestem meg. Bár az oda vezető út nagyon szép látványt nyújtott, maga a tó látványa értékelhetetlen volt. Nem is időztem sokat, hanem visz­szafordultam, és a Cica-tó felé haladtam tovább. Az út egy pont­ján van egy „Y” elágazás. Ennek a bal oldali ágán kell tovább ha­ladni. Nem túl messze bal kéz felől hamarosan fel is tűnik a bá­nyagödör túloldali falának a látványa – még mélyen a fák között. Ez a látvány megnyugtatott, mert akkor már biztos voltam ben­ne, hogy jó helyen járok. Jó darab út megtétele után aztán talál­tam egy kis bekötő utat a tó felé. Elsőre úgy nézett ki, hogy a víz­szinthez nem vezet út. Már majdnem eljöttem, amikor észrevet­tem egy kis ösvényt, ami tévedhetetlenül a gödör feneke felé ve­zet. Nagyon óvatosan leereszkedtem a gödör aljáig – nem volt veszélytelen vállalkozás, mert a csapás nedves agyagos, ennél­fogva csúszós, és meredek volt. Bíztam jó túrabakancsomban, óva­tos természetemben, ezért bevállaltam egy esés kockázatát. Megvallom magamnak, a tó maga nem nyűgözött le. Kevés volt a víz. A korábban látott képek szerencsésebb időpontban készül­tek, jóval több víz látványát nyújtották. A környezet azonban le­nyűgözően szép volt!

Fotóztam persze, és pár perc múlva fölóvatoskodtam a meredek, csúszós ösvényen. Elindultam egy tókerülő sétára; abban bíztam, találok még olyan helyeket, ahonnan más nézőpontból is fényké­pezhetem a tavat. Jó rálátás azonban nem volt sehonnan.

Az idő közben jól előrehaladt. A tavat megkerülni nem lehetett, kerítés állta el az utamat. Más választásom nem volt, visszafelé indultam a kocsim irányába. Közben azonban folyton nézeget­tem a fák között a bányagödröt, remélve, hogy találok egy kis rejtett ösvényt a tóhoz, ahonnan újabb képeket készíthetek. Egy helyen volt is szerencsém! Egy gyönyörű színekkel díszített erdő­sáv túloldalán láthatóvá vált a gödör, aljában pedig a tavacska. Kis kutakodás után ráakadtam egy pontra, ahol nem takarták lombok a tavat! Ennek roppant módon örültem, mert végre el tudtam készíteni azokat a képeket, amikért bevállaltam ezt az egész procedúrát! Elégedettem mentem vissza az aszfaltos útra, és már meg sem álltam addig, amíg a kocsimhoz nem értem. In­nen már csak egy kellemes autózás az út hazáig.

Orchideák között

 2020.06.24

Ebben az évben már tavasz óta dühöngött a COVID-járvány. Nyár első felében mégis volt egy rövid időszak, amikor az első hullám lecsendesedett. Optimisták voltunk, lazítottunk a szigorításokon, és így lehetőség volt kirándulásra, nyaralásra. Sőt, még a szomszédos országokba is be lehetett utazni. Feleségem és én ki is használtuk az alkalmat, és néhány napra Szalafőre utaztunk. Érdekelt bennünket, az Őrség, a Vend-vidék – és úgy általában a Dél-nyugat Magyarország természeti szépsége. Sokat kirándultunk azokban a napokban. Még Ausztriába és Szlovéniába is átruccantunk néhány órára. Ausztriában Németújvárt, Szlovéniában Dobronakot kerestük fel. Dobronakon az orchidea-farm meglátogatása volt a terv.

Pontos címem nem volt, így csak a városközpontot tudtam megadni a GPS-nek, hová vigyen bennünket. Gondoltam, majd csak találunk valami eligazítást, merre menjünk tovább. Leginkább azonban abban bíztam, hogy találunk magyarul beszélő helybelieket, akik eligazítanak bennünket a helyi közlekedést illetően. A Google térképét persze tanulmányoztam indulás előtt, tehát fejben azért volt némi elképzelésem, merre is kellene menni. Nem is csalódtam a reményeimet illetően. Megálltam egy nagyobb csoport beszélgető társaság közelében. Nem is igazán tudom, milyen nyelven beszéltek előbb, de amint meghallották, hogy magyarul szólok, szinte egyszerre, egymás szavába vágva magyarul magyarázták, merre menjek tovább. Innen már nem volt nehéz dolgom a farm (orchidea-termesztő gazdaság) megtalálása.

Érkezésünkkor épp egy nagyobb társaság foglalta le a pénztárt. Az első helyiséget szinte teljesen bejárhattunk, mire én is a pénztárhoz jutottam, hogy kettőnknek jegyet váltsak. Az előző társaság német lehetett, mert a pénztáros (nagyon csinos) kisasszony hozzám is németül szólt. Mondtam neki – niksz dájcs – ha lehet, magyarul. Jót nevetett, rögtön magyarra váltott, és még kicsit el is tréfálkoztunk jegyváltás közben.

A farmon „iparszerű” orchidea-tenyésztés folyik. Van azonban egy szép nagy kiállító terület, ahol a termesztett növényeket bemutatják az érdeklődő turistáknak, vásárlóknak. Jelzem, ha valaki vásárol a kiállított növényekből, a belépőjegy árát beszámítják a vételárba. Mi csak látogatási célzattal érkeztünk…

Nagy élmény volt a kirándulás, ajánlom mindenkinek.

Bánd – Bakonybél – Bakonykoppány

 2021.03.17

Az elmúlt napokban egy tervezett fotótúránk elmaradt egy Covid-megbetegedés miatt, és ezért újabbakat sem tervezhettünk. Nem örültem a helyzet ilyetén alakulásának, de egyetértettem vele. Tudjuk, hogy a védettséget élvező személyek maximum csak enyhén betegszenek, de a vírust hordozhatják, és terjeszthetik. Nekem erre különösképp tekintettel kell lennem, mert a feleségem még az első adagot sem kapta meg a vakcinából. Viszont a háziorvos behívó telefonjára várunk. Regisztrációkor a hálózatos telefon számát adtuk meg, tehát legalább egyikünknek folyamatosan itthon kell tartózkodnunk.

17.-én alakult úgy az elfoglaltságunk, hogy feleségem egész délelőtt -  a háziorvos rendelési ideje alatt – itthon maradhatott. Kihasználtam az alkalmat, hogy újra autóba üljek, és tegyek egy fotózós kirándulást.

Nem túl rég – talán néhány hete – olvastam az interneten arról, hogy valaki Bánd községben kirándult, az ottani hegy tetején található várromnál. Ez a kis élménybeszámoló nekem is „szeget ütött a fejembe”. El is döntöttem, hogy ezen a napon Bándra megyek.

Bánd - Essegvár

A faluba érve már menet közben megláttam a magaslaton elhelyezkedő várromot. Könnyen találtam parkolóhelyet… vállamra vettem a hátizsákomat, és „csúcstámadásra” indultam. A hegy lábától egy keskeny, majd épp csak lábnyomnyi ösvény kanyarodik a csúcs felé. Száraz időben nem veszélyes, de eső után meggondolandó lenne ezen az úton a várrom felé elindulni. Én jókor jöttem, nem fenyegetett csúszásveszély.

Az egykori várból nem sok maradt az utókorra. A falmaradványok jó állapotban vannak; látszik, itt nemrég komoly állagmegóvási munkákat végeztek. A romok mellett, a fennsíkon ásatások nyomai látszanak. Egy ismertető tábla szerint Árpád-kori, vagy akár még régebbi temetőt találtak, és tártak föl több sírt. Feltételezik, hogy az egész fennsík temető lehetett egykor.

A várból kevés maradt. Néhány méter faltöredék, és egy torony két szintje. A torony ajtaja nyitva volt. Benn új, erős, stabil létra vezetett a felső szintekre. Szép időben kellemes kilátás nyílik innen. Felmentem a legfelső szintre, és egy jó ideig nézelődtem; annak ellenére, hogy csípős szellő fújdogált a magaslaton.

Talajszinten is volt néhány fotótéma, nem csak a rom. A szokásos „Kálvária” elrendezéshez hasonlóan volt elrendezve három feszület. Középen egy nagyobb, kétoldalt egy-egy kisebb. 

Nem messze ettől az installációtól egy fából faragott kettős-kereszt látható. A vízszintes gerendákra az alábbi idézet van faragva:

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,

Hiszek Isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!”

 S hogy el ne feledjem: a vártorony tetején állandó jelleggel lobog egy nemzetiszínű zászló.

Mivel még csak dél körül járt az idő, felötlött bennem, hogy kiterjesszem az eredeti útitervemet. Úgy döntöttem, nem egyenesen hazafelé indulok, hanem Bakonybélbe mentem. Készítettem néhány képet az apátsági templomról kívül és belül, és végig sétáltam az apátsági arborétum kijelölt sétaútjain. Az arborétumban elsősorban a fás és cserjés növények láthatók. Virágból csak hóvirág volt sok. Itt gyakorlatilag csak egy fekete macskát fotóztam, aminek a hihetetlenül szép zöld szeme nyűgözött le elsősorban.

Az arborétumból a közel egy kilométerre található Szentkúthoz mentem. Ez a helyszín is több látogatásnak köszönhetően már ismert volt előttem, de nem feltétlenül újdonságot kerestem – a mozgás, a séta, a jó levegő volt számomra az elsődleges.

 Az évszakhoz mérten jó idő volt, nem kellett sietni haza. Hová menjek még? – kérdeztem magamtól! Bakonykoppányba, természetesen! Idén még nem fényképeztem kökörcsineket. Attól kicsit tartottam, hogy nem találok szép virágokat, hisz a kökörcsin-időszak elég rég megkezdődött már.

Amint kiértem Bakonykoppányból, már ott is voltak az ismerős árkok-dombok. Egy biztonságos helyen leparkoltam, magamhoz vettem a makróobival szerelt gépvázamat, és kíváncsian indultam kökörcsinkereső sétára. Az első benyomásom az volt, hogy valóban későn jöttem. Két nagyon pici feketéllő példányt láttam csupán. A terület közepe táján azonban – nagy örömömre – sok, és nagyon szép leánykökörcsin és feketéllő-kökörcsin tövet találtam. Kedvemre fotózhattam, a magam szokásos technikája szerint. Ez azt jelenti, hogy nem takarítok a virágok környezetében, csak a legdurvább zavaró dolgokat távolítom el a virágtövek közeléből.

Miután kiörömködtem magam, visszaültem az autómba, és Pápán keresztül hazajöttem Győrbe. Szép napom volt!