Itt van újra a kiránduló szezon - már csak az a gond, merre és hová menjen a mozogni vágyó nyugdíjas. Nekem - győri lakos lévén - Észak-Magyarország a legkézenfekvőbb célpont - értve alatta, hogy a Balatontól északra fekvő dunántúli országrész. Elsősorban félnapos vagy egynapos kirándulásokra gondolok. Azonban évek óta járom ezt a területet, ezért aztán az interneten kutatok olyan helyek után, ahol mások jártak már, és szép élményeket szereztek, én viszont még nem jártam ott. Így akadtam rá egy élménybeszámolóra, amit a tapolcafői Forrás-tanösvényről, és az Örvény tóról írt valaki. Akkor menjünk oda!
Győrből - mondhatni - egyenes út vezet Tapolcafőre. Azt már egy térképről megtudtam, hogy a templom mellől indul a tanösvény. A templommal szemben az óvoda, óvoda mellett kényelmes parkolási lehetőség. Az első méterek nem túl bizalomgerjesztőek, de hamarosan kényelmes sétaúttá vált az ösvény a patak mellett.
A patak vize gyönyörű tiszta, őszintén szólva rég láttam már ilyet. Persze, azért legyünk realisták - nem is itthon járnánk, ha egy-két italos palack nem lenne fennakadva a meder növényzetén.
A gyönyörűen tiszta vízben szép látványt nyújtott a meder rajzolata.
Nejem - bár küzd nem kicsi járási nehézséggel, nagyon jól érezte magát. Élvezte a csendet, a tiszta levegőt. Én többnyire mögötte haladtam, mert többször megálltam fényképezni.
Itt van, amire leginkább kiváncsi voltam a tanösvény mellett. Ez pedig az Örvény tó. Az interneten olvasott leírás nagyon lelkesedett a tó különleges tulajdonságairól, ezért egy nagy, szépen karbantartott tóra, igazi turista látványosságra gondoltam. Hát ebben nagyot tévedtem! Ha gonosz akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy csak egy gondozatlan pocsolya. Annyi igaz a lelkesedésből, hogy a fenék felől valóban látszik néhány helyen forrásfakadás. Állítólag egész Európában mindössze két helyen van ilyen - egyik Franciaországban, a másik pedig ebben a tóban.
Nem vagyok szakértője a témának, de azt tudom, hogy például Tatán, a Fényes-tanösvényen sokkal több, és intenzívebb vízfeltörés látható a tó medre felől. Arról viszont nem nyilatkozhatok, hogy a tatai és az itteni természeti jelenség azonos-e, vagy két különböző dolog.
Itt olvasható - ha olvasható - egy rövid leírás a valóban érdekes dologról
A patakot több helyen romantikus kis hidak keresztezik
A tanösvény hossza mindössze 600 méter. Laza séta mellett is igen hamar bejárható. Időnk még volt bőven, ezért úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, akkor menjünk tovább Tapolcára. Kiskatona koromban ott töltöttem a csapatgyakorlatomat, oda hívtak be többhónapos továbbképzésre - van elég élményem a városról. De ettől eltekintve is gyakran jártunk ott - mindketten szeretjük a Malom-tó környékét.
Tapolcán nem fordítottam sok figyelmet a fotózásra, mert korábbi kirándulásaink alkalmával már sok képet készítettünk. Persze, néhány emlékkép azért ma is készült.
Az egykori vízimalom, amiről a környék a nevét kapta
Szökőkút a tó közepén
A tóban rengeteg koi-ponty él, a turisták - főként a gyerekek - nagy örömére. Ezekről én is szoktam egy vagy két képet készíteni, ha éppen itt járok.
A tó mellett több büfé, kávézó működik. Mi is leültünk egy napernyő alá - ittunk egy kávét, nejem egy pohár sört, én nullásat. Pihentünk, nézelődtünk, beszélgettünk. Hazaindulás előtt azonban még készítettem egy képet a szépen kifestett lépcsőkről - ez kötelező minden itt megforduló turista részére!
Hááát... ezzel telt el a mai napunk első fele. Szezonkezdésnek nem rossz. Folytatás következik - reményeim szerint nemsokára.
Legyen szép napotok!
