A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Székelyföld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Székelyföld. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 5., csütörtök

Csíksomlyói kegytemplom - 2022

 


"Csíksomlyó (románul Șumuleu, németül Schomlenberg vagy Somlyoer-Berg[1]) egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú." - mondja róla a Wikipédia.

Csíksomlyói kegytemplom, és a zarándokhely az erdélyi és magyarországi magyarok egyik legkedveltebb, és leggyakrabban látogatott helyszíne. Az abdai Vándorbot Egyesülettel már harmadszor jártam a templomban. Nem állítom, hogy vallási túlbuzgóság miatt, de a hely "szelleme" minden keresztény vagy nem keresztény - vagy akár ateista személyt is "megfog" valamilyen szinten. Engem - mindezeken túl - műkedvelő fotósként is érdekel ez a hely. Tudom, hogy igazán jó képeket turistacsoport tagjaként, amatőr felszereléssel, kézből fotózva készíteni képtelenség, Nem is ez a célom. Elsősorban saját fotógyűjteményem számára fotózok - és alkalmanként az Egyesület Facebook-oldalára. (Itt nem hallgathatom el, hogy az útitársak a saját mobiljaikkal nem ritkán jobb képeket készítenek, és töltenek fel a Facebookra).

Hogy a posztom "fotós" oldalát is hangsúlyozzam kissé, leírom azt is, hogy a posztban látható képeket Nikon D7200-as (APS-C) vázzal, és 18-140 mm f/3,5-5,6 objektívvel, blendeelőválasztás üzemmódban, AutoISO beállítással készítettem.


A templom főoltára. Középen a Szűzanya, kétoldalt pedig két magyar szentté avatott király szobra látható.


Szent István, első királyunk


Mária a kisdeddel kegyszobor


Az Atya - főoltár felett látható.
Ennél a képnél el kell mondanom - mint érdekesség a fotózással komolyabbam érdeklődők számára - hogy a gép AutoISO funkciója 25600 ISO értéket állított be. Csak egy kis adalék ahhoz, hogy a templomfotózás milyen körülmények - fényviszonyok - között zajlott. Természetesen voltak olyan témák is, ahol ennél sokkal kisebb érzékenység is elegendő volt.


A templom belső terében felállított Betlehem


És végül egy külső kép a főbejárat felől.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, és gondolatban bejártátok a templomot. Tudom, hogy az Egyesület tagjai közül sokan akár többször is jártak itt, és akár a pünkösdi szentmisén is részt vettek a hegyoldalban. Aki még nem járt erre, azt bíztatom, jöjjön el, aki meg már ismeri a helyet, annak talán nem felesleges egy kis emlékidézés.
Legyen szép napotok...





2016. szeptember 6., kedd

Székely vágta - még a nyáron

Úgy tűnik, kezd alábbhagyni a nyári kánikula. Nem a hőmérő állásából, vagy a meteorológiai jelentésekből tudom ezt, hanem abból, mint ha kissé kezdene visszatérni az aktivitásom a nyári sokat-henyélés után. Ennek talán első jele, hogy újra egy blogbejegyzéssel "örvendeztetlek" meg Benneteket.... :-) már ha van valaki rajtam kívül, aki egy picit is örül is ennek. Ha nincs, akkor meg "úgy kell nekem..."

Csak hát a nyáron szinte sehol nem voltam, amiről érdemes megemlékezni. Jártam ugyan Budapesten, a Margit-szigeten két alkalommal is, de hát ez nem éppen blog-téma. Jártam továbbá a Ság-hegyen, igen kedvelt fotós/kirándulós helyszínemen, arról pedig korábbi kirándulásaim alkalmával írtam annyit, hogy új dolgot már nem igen tudnék mutatni... csak ismételhetném önmagam. 

Ellenben itt van újra - bizonyos számítások szerint - az ősz! Új kirándulós szezon kezdődik a számomra! Belevetem magam magam újra az utazgatásokba - egyedül, családdal, a fotóklubbal, az abdai illetőségű Vándorbottal... hosszú a bakancslistám még az egyedüli kirándulgatások területén, a Vándorbottal pedig olyan helyszíneket terveztem be, ami még számomra is meglepetést okozott! Az itthoni többnaposok pedig ötletszerűen jönnek majd.

De lépjünk most kicsit visszafelé. A nyár tagadhatatlan legnagyobb élménye az erdélyi nyolc nap volt számomra a győri fotóklub tagjaival. Több részletről beszámoltam már korábban. Akkor azt gondoltam, annyi elég is. Most viszont egy kedves érdeklődés hatására úgy döntöttem, írok egy újabb élménybeszámolót a Székely Vágta Székelyderzs (Székelyföld) határában megrendezett futamáról. 
Előre bocsátom, hogy a Vágta csak egy kisebb részén voltunk jelen, mert aznapra még más programunk is volt.

Székely arc
Oka van annak is, miért egy portréval kezdem a beszámolót. A székelyföldi tartózkodásunk eredője tulajdonképpen egy fotótáborban való részvétel volt, mégpedig tanulás és tapasztalatszerzés céljából. Mivel én magam az életkorom ellenére még igencsak kezdő szinten fotózok, próbáltam olyan témákat keresni, melyek feldolgozása komoly kihívást jelenthet számomra. Nem mellékesen fotóművész társaim is ugyancsak ösztökéltek erre. 
Székely arc
Azt gondolom, az egyik legnagyobb kihívást jelentő fotótéma az emberi arc ábrázolása. Az más dolog, hogy az egyéni érdeklődésemhez is ez a téma van legközelebb. Sok más körülmény mellett az emberábrázolást szinte kivétel nélkül csak egy sor zavaró tényezővel együtt lehet megvalósítani. Ilyenek a tömegben való fotózás, ha csak nem stúdióban, vagy más, steril feltételek között fotózunk. A spontán, pillanatfelvételként készült fotók kusza háttere viszont elvonja a figyelmet a kép fő témájáról. Mint fent....
Székely arc
Mit lehet ilyenkor tenni? Elkerülhetetlen a szoftveres beavatkozás a háttér teljes eltüntetésére, vagy legalább a lehetséges legnagyobb mértékben semlegessé tételére.
Hát ez az, ami nekem még nem nagyon megy... mint a feltöltött képek is bizonyítják, sok gyakorlásra és tanulásra van még szükségem. 
A Vágta
Nos, lépjünk tovább az emberábrázolásról. Ez a kép már a futam egyik jelenete. Csodásan szép tájban, természeti környezetben került sor a versenyre. 
Persze, a fotós nem csak a tájban, és a felvonultatott lovak szépségében gyönyörködik, hanem arra is figyel, mi kerül a környezetből a fotójára. Hát, az én nézetemben ez a "paraméter" kétségbeejtően rossz volt. Bármerre néztem, bármerre fordítottam a kamerámat, elkerülhetetlen volt, hogy egy csomó karó, cölöp, csíkos szalag - mint figyelemelterülő elem - képre ne kerüljön. Ezek szoftveres eltüntetése viszont már végképp meghaladta a képességeimet, és több próbálkozás után "fel is tartottam a kezem".
Amazon
Itt egy hölgylovas próbálja teljesíteni az akadálypályát. Nem mondhatjuk, hogy túl nagy sikerrel, de az a lényeg, hogy végig tudott menni. Mint az Olimpiákon: "Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel!"
A Vágta
A versenyzőknek komoly akadályokat, és ügyességi próbákat kellett teljesíteniük a pálya teljes hosszában.
A Vágta
A Vágta
Ez már tényleg vágta, egy ügyes fiatalember, és jól betanított lova előadásában.
A Vágta
A verseny mulatságos mozzanata volt két póni gyerek-lovasaikkal a nyeregben. 
A Vágta
A Vágta
A Vágta
A Vágta
A Vágta
Ezt már csak a közönség szórakoztatása kedvéért!
A Vágta
Hogyan kell lefektetni egy lovat?
Hogyan kell lefektetni egy lovat?
A verseny közben már látott amazon - fotós csapatunk láttán - egy kis műsoron kívüli produkcióba kezdett. Megmutatta nekünk, hogy a ló hátán ülve képes lefektetni a lovát - erről a mutatványról tudhatjuk, hogy nem könnyű attrakció!

Legyen szép napotok!

2016. július 23., szombat

Virágkötő

Újra Erdélyben, Székelyföldön vagyunk. Konkrétan Homoródszentmártonban. Kis fotós csapatunknak éppen akadt egy kis üres ideje, ami nem volt programokkal kitöltve: mit tehet ilyenkor egy férfitársaság? Meg persze a velünk lévő, de teljes fiús bánásmódban részesülő hölgyfotós. Közfelkiáltással megszavaztuk, hogy menjünk sörözni! 
A következő eldöntendő kérdés az volt: hová?
Két lehetőség adódott: az egyik a falu szélén található "fakocsma", a másik a faluban lévő univerzális ivolda. Valaki azt mondta, hogy a "fakocsma" jobb, menjünk oda. Mentünk. Nem volt szerencsénk, a tulaj éppen zárórát hirdetett, amikor odaértünk. Akkor menjünk a másik ivóba...
Közben persze beszélgettünk. Voltunk néhányan, nyilván nem mindenki egy emberre figyelt, hanem arra, akivel beszélgetett. Így aztán nem tudom kicsoda, de valaki azzal a hírrel jött, hogy valaki valahol virágkötő versenyt hirdet, van-e kedvünk a versenyre készülő csokrokat fotózni a helyi virágkötőnél. Éppen útba esik a virágkötő háza, még csak kerülni sem kell.
Tudni kell, hogy a győri fotóklub fotósainak érdeklődési körében nem igazán van benne a termesztett virágok fotózása. (Vadvirágok igen!!!) Ennek ellenére követtük a javaslattevőt, és betértünk a virágboltba.
A boltban sok a virág, és jó-pár kész csokor, a versenyre elkészítve. Virágkötő hölgyet azonban nem láttam sehol, csak egy fiatalembert, akit a bolt "logisztikai" alkalmazottjának gondoltam.

Versenycsokor
Néhány más csokor
Az említett fiatalember
Virágok között
Hamar kiderült, hogy tévedtem! A fiatalember nem kiegészítő tevékenységet végez a boltban, hanem maga a virágkötő! Mégpedig tehetséges a szakmájában, hisz íme: versenyképes csokrokat készít!
Hát igen! Ma már a férfiak is bizonyítják, hogy nőies szakmában is megállják a helyüket, egyenrangú társai lehetnek a "gyengébb" nemnek!

Ja igen: ha valaki kíváncsi rá, annak elmondom: megtaláltuk a sörözőt

Legyen szép napotok, és kívánjatok - utólagosan is - sok sikert a fiatalúrnak!

2016. július 21., csütörtök

Erődtemplom Székelyföldön

Most aztán jól zavarban vagyok! Szentül meg voltam győződve arról, hogy az az erődtemplom, melyről az alábbi fotókat készítettem, Kénos (románul Chinușu) községben található, Székelyföldön. A poszt megírása előtt információkat akartam szerezni írásomhoz a Wikipédián, amikor a meglepetés ért. A Wikipédián található képek szerint Kénos temploma nem azonos az általam fotózottal! Nem tehetek mást, el kell fogadnom, hogy az "én templomom" valahol Homoródszentmárton (románul Martiniș, németül Sankt Marten) községközpont Erdélyben, Hargita megyében, Romániában) környékén, egy meg nem nevezett székelyföldi községben található. (Egyszer már megfogadtam magamban, hogy lefényképezek minden helységnévtáblát, amerre járok.)

Néhányan már tudják rólam, hogy rajongója vagyok a történelmi időket megélt templomoknak. Ha tehetem, mindig betérek néha csak pár percre, de gyakrabban hosszabb időre. Megihlet a templom csendje (ha csak nincs tele hozzám hasonló turistákkal), eltűnődöm a régi építő mesterek fantasztikus tudásán, amivel ezeket az általam csodának nevezett építményeket megalkották. De nem ragozom, ez a hely nem arra való...
Nagy volt az örömem, amikor nem rég fotóstársakkal közös túrán templomlátogatásra is volt alkalmam. Ráadásul egészen különleges, Magyarországon csak ritkán látható erődtemplomokat láthattam. Ezek közül az egyik, melyről képeket teszek fel a posztomba.
Sajnálom, hogy tévedésem okán semmi közelebbit nem mondhatok róla, de hát "így jártam" - ahogy a szólás mondja.
Erődtemplom
A templom képe, a falu főutcájáról nézve. Már így nézve is monumentális hatást kelt, közelebbről pedig még inkább hatása alá kerül a szemlélődő.
Főbejárat
Nem vagyok értője, csak csodálója annak, amit ezeken a templomokon látok. Egy ilyen csodásan megalkotott, még romjaiban is lenyűgöző főbejárat mindig ámulatba ejt.
Egyszerűen gyönyörű!
Belső tér
A templom belseje üres, felújítás alatt áll. A régi freskók egy részét az egyik oldalon már restaurálták, de még rengeteg munka van hátra. Pillanatnyilag nem folynak munkálatok, de remélem, nem végleg álltak le a helyreállítással.

Belső tér
 Csodáljuk meg más nézetből is. Nem kell hangsúlyoznom, hogy egy apró fénykép töredékét se adja vissza annak az élménynek, amiben  a helyszínen van része a látogatónak.

Belső tér
 Mint említettem, rengeteg munka van még hátra. A főhajó ezen oldalán épp csak elkezdődött valami. Talán lesz folytatása.
Főhajó
A belső tér üres, a falakon megkezdett restaurálási munkák. És az egykori karzat tartó-gerendái, melyek lándzsaként állnak ki a falakból.
Látvány a toronyból
Felmehettünk a toronyba is. Nagy élmény volt arra gondolni, hogy abból az ablakból, ahol most én nézek ki, valaha őrtálló katonák kémlelték az ellenség mozgását.
Látvány a toronyból
"Várfal", és egy bástya romja a toronyból nézve.
Följárat
A toronyban több helyen korom, égésnyomok utalnak a nehéz időkre. Lehet tűzvész, lehet harcok által felperzselt tetőtér pusztulásának emléke. És egy sajátságos "létra", minden bizonnyal az eredeti korhű mása.
Oldalfal kívül
A felújítás eredménye leginkább a templom külső falain látszik. Nagyon érdekes és elgondolkodtató, vajon hány átépítést érhetett meg ez a templom, hosszú történelme folyamán.
A torony "békaperspektívából"
Felújítva
Átépítések nyomai
Ha valaki felismeri a templomot, és a pontos helyét is ismeri, kérem, közölje velem. Köszönöm előre is!

Legyen szép napotok!

2016. július 12., kedd

Hogyan kell lefektetni egy lovat?

Nemrég a Győri Fotóklub Egyesület tagjaival több, mint egy hetet Erdélyben tölthettem. Nem kell bizonygatnom, hogy nagy élmény volt... Igen sok helyen megfordultunk, rengeteget fotóztunk. A fél internet betelne csak azzal, ha minden élményemről beszámolót írnék. Most csak egy kis rövid szösszenet...

Részt vettünk egyebek mellett a Székely Vágta egyik előfutamán is; ha nem tévedek, ez a válogató verseny Székelyderzs körüli dombokon zajlott. A helyszínt illetően kicsit bizonytalan vagyok, mert kedves vendéglátóink tartották magukat a székely hagyományokhoz (keveset beszéltek) - én meg az interneten talált bölcsességhez:
"Ha jóban akarsz lenni egy székely emberrel, két dolgot ne felejts el! Az egyik: nem kérdezed! A másik: megiszod!"
Hát én tartottam magam ehhez. A másodikhoz is :-)
Így aztán fogadjuk el, hogy Székelyderzsen volt a futam. Mert utána a templomlátogatás egészen biztosan ott volt..
" Székelyderzs (románul Dârjiu, korábban Dârj, helyi népies nyelven Dözs) falu Romániában, Hargita megyében. Vártemploma egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik."

Most nem a futamról mutatok képeket, hanem egy hölgyet fényképeztem, aki a verseny közben egy kis privát bemutatót tartott. Arról, hogyan kell lefektetni egy lovat. Hát valahogy így...

Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Nos, hát így. :-)
Legyen szép napotok!

2016. január 3., vasárnap

A parajdi sóbánya kápolnája

A 2015-ös szilvesztert, és az előtte-utáni napokat Erdélyben és a székelyföldön töltöttem. Szép élményeket szereztem, kellemes tapasztalatokkal gazdagabban jöttem haza. És sok képpel, természetesen. Ezek közül most azok egy részét mutatom meg Nektek, melyeket Parajdon, az ottani sóbányában készítettem.
Előzetesen jelzem, hogy a sóbánya már bányászásból kivont része sem kizárólag turisztikai látványosság, hanem - nagyon praktikusan - gyógyászati célokat is szolgál, légzőszervi megbetegedésben szenvedők számára. 
Van a bányában azonban egy - úgy tudom - ökumenikus kápolna, ami viszont igazi kuriózum. 
A bánya kápolnáját a maga valóságában igyekszem bemutatni, úgy ahogy az ott járó turista látja. 
Előbb néhány információ a Wikipédiából:

"Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye."
"A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik."
"Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval."

Bejárat a kápolnába
Szent Antal, a sófalba vágott fülkében
Madonna
A Szentély
A sóbányász, és a védőszent
 "Szent Borbála (3. század – 306. körül, Nikomédia) a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert (Magyarországon ezt nem használják), az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú.
Sem az autentikus kora keresztény írások, sem a (tévesen) Szent Jeromosnak tulajdonított Mártírológia eredeti változata nem említik. A 7. századtól azonban tisztelete elterjedt és ma is erős. A hivatalos katolikus naptárból a legendája történeti alapját övező kérdőjelek miatt 1969-ben kikerült, addigra azonban kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi.
Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül. A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibóriumot, felette ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik össze nevével."
Feszület
Főkapu a templomhajó felől
 A kápolna nem túl látványos, nehéz ott az érdeklődést felkeltő fotókat készíteni. De hát nem is az a célja, hogy turista-látványosság legyen. Ugyanakkor különlegesség, kuriózum, méltó arra, hogy beszéljünk róla.

Boldog és örömökben gazdag 2016-os évet kívánok minden kedves blogolvasó Barátomnak!