A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feketéllő kökörcsin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feketéllő kökörcsin. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 18., csütörtök

Bánd – Bakonybél – Bakonykoppány

 2021.03.17

Az elmúlt napokban egy tervezett fotótúránk elmaradt egy Covid-megbetegedés miatt, és ezért újabbakat sem tervezhettünk. Nem örültem a helyzet ilyetén alakulásának, de egyetértettem vele. Tudjuk, hogy a védettséget élvező személyek maximum csak enyhén betegszenek, de a vírust hordozhatják, és terjeszthetik. Nekem erre különösképp tekintettel kell lennem, mert a feleségem még az első adagot sem kapta meg a vakcinából. Viszont a háziorvos behívó telefonjára várunk. Regisztrációkor a hálózatos telefon számát adtuk meg, tehát legalább egyikünknek folyamatosan itthon kell tartózkodnunk.

17.-én alakult úgy az elfoglaltságunk, hogy feleségem egész délelőtt -  a háziorvos rendelési ideje alatt – itthon maradhatott. Kihasználtam az alkalmat, hogy újra autóba üljek, és tegyek egy fotózós kirándulást.

Nem túl rég – talán néhány hete – olvastam az interneten arról, hogy valaki Bánd községben kirándult, az ottani hegy tetején található várromnál. Ez a kis élménybeszámoló nekem is „szeget ütött a fejembe”. El is döntöttem, hogy ezen a napon Bándra megyek.

Bánd - Essegvár

A faluba érve már menet közben megláttam a magaslaton elhelyezkedő várromot. Könnyen találtam parkolóhelyet… vállamra vettem a hátizsákomat, és „csúcstámadásra” indultam. A hegy lábától egy keskeny, majd épp csak lábnyomnyi ösvény kanyarodik a csúcs felé. Száraz időben nem veszélyes, de eső után meggondolandó lenne ezen az úton a várrom felé elindulni. Én jókor jöttem, nem fenyegetett csúszásveszély.

Az egykori várból nem sok maradt az utókorra. A falmaradványok jó állapotban vannak; látszik, itt nemrég komoly állagmegóvási munkákat végeztek. A romok mellett, a fennsíkon ásatások nyomai látszanak. Egy ismertető tábla szerint Árpád-kori, vagy akár még régebbi temetőt találtak, és tártak föl több sírt. Feltételezik, hogy az egész fennsík temető lehetett egykor.

A várból kevés maradt. Néhány méter faltöredék, és egy torony két szintje. A torony ajtaja nyitva volt. Benn új, erős, stabil létra vezetett a felső szintekre. Szép időben kellemes kilátás nyílik innen. Felmentem a legfelső szintre, és egy jó ideig nézelődtem; annak ellenére, hogy csípős szellő fújdogált a magaslaton.


Talajszinten is volt néhány fotótéma, nem csak a rom. A szokásos „Kálvária” elrendezéshez hasonlóan volt elrendezve három feszület. Középen egy nagyobb, kétoldalt egy-egy kisebb. 


Nem messze ettől az installációtól egy fából faragott kettős-kereszt látható. A vízszintes gerendákra az alábbi idézet van faragva:

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,

Hiszek Isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!”


 S hogy el ne feledjem: a vártorony tetején állandó jelleggel lobog egy nemzetiszínű zászló.

Mivel még csak dél körül járt az idő, felötlött bennem, hogy kiterjesszem az eredeti útitervemet. Úgy döntöttem, nem egyenesen hazafelé indulok, hanem Bakonybélbe mentem. Készítettem néhány képet az apátsági templomról kívül és belül, és végig sétáltam az apátsági arborétum kijelölt sétaútjain. Az arborétumban elsősorban a fás és cserjés növények láthatók. Virágból csak hóvirág volt sok. Itt gyakorlatilag csak egy fekete macskát fotóztam, aminek a hihetetlenül szép zöld szeme nyűgözött le elsősorban.

Az arborétumból a közel egy kilométerre található Szentkúthoz mentem. Ez a helyszín is több látogatásnak köszönhetően már ismert volt előttem, de nem feltétlenül újdonságot kerestem – a mozgás, a séta, a jó levegő volt számomra az elsődleges.

 Az évszakhoz mérten jó idő volt, nem kellett sietni haza. Hová menjek még? – kérdeztem magamtól! Bakonykoppányba, természetesen! Idén még nem fényképeztem kökörcsineket. Attól kicsit tartottam, hogy nem találok szép virágokat, hisz a kökörcsin-időszak elég rég megkezdődött már.

Amint kiértem Bakonykoppányból, már ott is voltak az ismerős árkok-dombok. Egy biztonságos helyen leparkoltam, magamhoz vettem a makróobival szerelt gépvázamat, és kíváncsian indultam kökörcsinkereső sétára. Az első benyomásom az volt, hogy valóban későn jöttem. Két nagyon pici feketéllő példányt láttam csupán. A terület közepe táján azonban – nagy örömömre – sok, és nagyon szép leánykökörcsin és feketéllő-kökörcsin tövet találtam. Kedvemre fotózhattam, a magam szokásos technikája szerint. Ez azt jelenti, hogy nem takarítok a virágok környezetében, csak a legdurvább zavaró dolgokat távolítom el a virágtövek közeléből.


Miután kiörömködtem magam, visszaültem az autómba, és Pápán keresztül hazajöttem Győrbe. Szép napom volt!

2013. április 17., szerda

Budaörsi hegyek virágai


A budaörsi hegyi túrám második posztját teszem közzé ezúttal.  Bemutatom, mi vezérelt elsősorban, hogy kirándulást tegyek a hegyekbe - természetes élőhelyén kívántam megnézni, és fotózni az itt közölt virágokat. Rövid ismeretanyagot is mellékelek a képekhez, melyeket az internetes közlésekből ollóztam.
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, selymesen gyapjas évelő növényfaj. Népies nevei: lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics.[1]
Március-áprilisban nyíló virágai kékesibolya színűek, élénksárga porzókkal. A felálló kehelyszerű virágot, mely borús időben gyakran bókol, alul sallangos murvalevelek veszik körbe, hat, 4–5 cm hosszú kékeslila csészelevél díszíti. A szár csak a virágzás vége felé nyúlik meg, ekkor jelenik meg rajta a 3 örvösen álló, gallérozó fellevél, 2–8 mm-es, behajlított, keskeny sallangokkal. A terméskék egymagvúak, tollasak. A kifejlett növény 10–40 cm-re nő meg. Sztyepperéteken, szikla- és pusztafüves lejtőkön, erdőspuszta-réteken fordul elő.
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
A tavaszi hérics (Adonis vernalis) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozó, Magyarországon védett faj.
Száraz gyepeken, legelőkön, kaszálókon, a síkságon, illetve dombvidéken. Európa középső és déli részétől egészen a Nyugat-szibériai síkságig fordul elő. Egyenes szárú, 20–50 cm magas évelő. Feketés, vaskos gyöktörzse van, ebből vékony, elágazó gyökerek indulnak. Levelei ülők, 2-4-szeresen szeldeltek 5 mm-nél hosszabb sallangokra, emiatt a növény borzos kinézetű. Élénksárga virágai a 8 cm átmérőt is elérhetik, 20 sziromlevele, sok porzója van. Termőtája apokarp, minden termőlevélből különálló makkocska fejlődik. Április-májusban virágzik.
Hegyi ternye (Alyssum montanum)
Sárga színű Tavaszi hérics (Adonis vernalis) 10-20 cm magas, szürke levelű, áprilisban nyíló sárga virágú, igénytelen növény. Szélsőségesen száraz, meleg helyeken is megél, egy kicsit mindig ziláltnak tűnik, mert szára elfekszik.
Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 
Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 
Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 
Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 
A kökörcsinfélék egy másik, különleges fajtája: Feketéllő kökörcsin

Befejezésnek pedig az örökszép ibolya!...........
Ibolya
Az ibolya (Viola) az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal. Szinte minden helyen megél ahol van elég víz és talaj. Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik. 

Még két képet nézzetek meg - nem virágot ábrázolnak ugyan, de az én gyakorlatomban annyira ritkán fordul elő, hogy különlegesnek számít! Fekete harkályt láttam, de sajnos csak messziről tudtam fotózni. De ezeket a képeket is megbecsülöm: nekem kedvesek és fontosak.

A fekete harkály (Dryocopus martius) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe és a harkályfélék (Picidae) családjábatartozó faj. Testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 64-68 centiméter, testtömege 250-300 gramm. Feje teteje vörös, tollruhája fekete. Csőre és szemgyűrűje halványsárga, nyaka karcsú. Lárvákkal és rovarokkal táplálkozik. Csőrével ütögeti a korhadt fák kérgét táplálék után kutatva, majd a megtalált zsákmányt kivési.

Fekete harkály (Dryocopus martius)
Fekete harkály (Dryocopus martius) elrepül
Köszönöm, hogy megnéztétek a képeimet! Legyen szép napotok!