Parajd - 2022-es szilveszteri utazás Erdélyben

 

Ha jól számolom - és jól számolom 😆 2015 és 2019 után idén, 2022 decemberében harmadszor jártam Parajdon. Mindkét út fő attrakciója a híres sóbánya meglátogatása volt. Ezt az utazást is - mint a két korábbit - Az Abdai Vándorbot Egyesület szervezte.

Ebben az évben - nejemmel együtt - úgy döntöttünk, hogy a sóbánya helyett a faluval ismerkedünk. Amíg a csapat egy része a sóbányában gyönyörködik, addig mi a felszínen sétálgattunk. Láttunk egy hatalmas plakátot, ami arra buzdította a turistákat, hogy nézzék meg a lepkeházat, ahol élő egzotikus lepkéket lehet látni. Eszembe jutott, hogy egy korábbi szegedi kirándulásom alkalmával láttam csodaszép lepkéket az egyetemi füvészkert lepkeházában. Most is kedvem támadt lepkéket nézni és fotózni. Bár nejemnek nem szóltam eme tervemről, de a sétát úgy irányítottam, hogy találjuk meg a lepkeházat. Meg is találtuk - zárva! Egy másik tábla azt hirdette, hogy talán valamikor 2023 nyarán megnyitják. Csalódott voltam, de nem meglepett - akkor lepődtem volna meg igazán, ha teljesül is, amit egy reklám ígér!

Visszafelé jövet egy másik táblára lettem figyelmes. Le is fotóztam, hogy a későbbiekben is emlékezzek rá - és nem titkolt céllal, hogy a kedvelt turisztikai egyesületem kedvelt vezetőségének a figyelmét felhívjam rá! Mondjuk egy nyári - de mindenképpen a mostaninál kedvezőbb időjárás idején - ezt az utat is be lehetne járni! Ennek kedvéért akár negyedszer is eljönnék Parajdra! 😆😆😆

Boldog új évet kívánok minden posztolvasó barátnak, ismerősnek és ismeretlennek!

A parajdi sóbánya kápolnája

A 2015-ös szilvesztert, és az előtte-utáni napokat Erdélyben és a székelyföldön töltöttem. Szép élményeket szereztem, kellemes tapasztalatokkal gazdagabban jöttem haza. És sok képpel, természetesen. Ezek közül most azok egy részét mutatom meg Nektek, melyeket Parajdon, az ottani sóbányában készítettem.

Előzetesen jelzem, hogy a sóbánya már bányászásból kivont része sem kizárólag turisztikai látványosság, hanem - nagyon praktikusan - gyógyászati célokat is szolgál, légzőszervi megbetegedésben szenvedők számára. 

Van a bányában azonban egy - úgy tudom - ökumenikus kápolna, ami viszont igazi kuriózum. 

A bánya kápolnáját a maga valóságában igyekszem bemutatni, úgy ahogy az ott járó turista látja. 

Előbb néhány információ a Wikipédiából:

"Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye."

"A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik."

"Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval."

Bejárat a kápolnába

Szent Antal, a sófalba vágott fülkében

Madonna

A Szentély

A sóbányász, és a védőszent

 "Szent Borbála (3. század – 306. körül, Nikomédia) a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert (Magyarországon ezt nem használják), az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú.

Sem az autentikus kora keresztény írások, sem a (tévesen) Szent Jeromosnak tulajdonított Mártírológia eredeti változata nem említik. A 7. századtól azonban tisztelete elterjedt és ma is erős. A hivatalos katolikus naptárból a legendája történeti alapját övező kérdőjelek miatt 1969-ben kikerült, addigra azonban kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi.

Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül. A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibóriumot, felette ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik össze nevével.^"

Feszület

Főkapu a templomhajó felől

 A kápolna nem túl látványos, nehéz ott az érdeklődést felkeltő fotókat készíteni. De hát nem is az a célja, hogy turista-látványosság legyen. Ugyanakkor különlegesség, kuriózum, méltó arra, hogy beszéljünk róla.

Boldog és örömökben gazdag 2016-os évet kívánok minden kedves blogolvasó Barátomnak!