A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 9., hétfő

A Bazilika - ahogy még én sem láttam

Esztergomi kirándulásom új helyszíne:

Előző posztom folytatásaként, és a napi kirándulásom folytatásaként a Mária Valéria hídon átsétáltam Párkányba. A Duna párkányi oldaláról nagyon látványos képeket lehet készíteni a Bazilikáról, és a Várról. Sok fotós (és fényképész) kedvence ez a kompozíció.


Igazából nem is ez a nézet, csak hasonló... leginkább a Bazilikával pontosan szemben állva szokták fényképezni. Én ilyen fényképeket már sokszor csináltam - most nem a nevezett helyre mentem, hanem olyan nézőpontot kerestem, ahonnan még én sem láttam a Bazilikát. Mellesleg a feltöltött képemet a hídon való átsétám közben kattintottam.

Volt egy elképzelésem, hogy készítsek olyan képet, hogy a Bazilika és a Vár a híd íve alatt legyen látható! Gondoltam, ha le tudok menni a víz szintjéhez, akkor ez az elképzelés megvalósítható. Elindultam a hídfőtől balra fordulva a város legszélső utcájában, hogy a partra vezető lehetőséget találjak. Sajnos, a partszakasz végig be volt építve, nem vezetett mellékút a Dunához. Már jól a város szélén jártam, amikor valóban le tudtam menni a vízhez. Csakhogy ezen a ponton már nagyon messze voltam, az elképzelésem szerinti kompozíció innen nem fényképezhető


Még teleobjektívvel is csak ilyen kép volt megvalósítható. Hiába tettem le a gépet egészen a talajra, a híd mindenképpen kettévágta a Bazilika sziluettjét. A vízparton persze nem lehetett közelíteni a hídhoz, mert a partszakasz járhatatlan volt. Bosszankodtam egy sort, majd jobb híján visszaindultam Esztergomba. Közben azonban továbbra is figyeltem a Duna irányába, esteleg talán épp most látok meg egy kis rést a házak között. Már elég közel jártam a hídhoz, amikor egy kis betonfolyosóra lettem figyelmes. A vége kanyarodott egy kicsit, nem lehetett végig látni, hová vezet. Miért ne nézném meg, hová vezet? Megnéztem. A vége nyitott volt, és onnan fel lehetett menni a töltésre! Heuréka! Ez kell nekem! Pláne, hogy a töltésről gond nélkül le lehetett osonni a vízpartra. Hát akkor gyerünk!


Elsőre ez sikerült. Még nem tökéletes, de már valami! Keresgéltem újabb nézőpontokat. 



Hát körülbelül ez az, amiért Párkányba mentem. Sajnos, a Bazilika nem a legszebb formáját mutatja, mert hosszas felújítás, átépítés alatt áll. De ha a munkálatoknak vége lesz, érdemes újra kijönni ide, és teljes értékű képeket készíteni.


Végül még egy "búcsúkép" a helységnévtábláról, mielőtt a hídra lépnék.

Köszönöm, hogy megnéztétek a képeimet.... legyen szép napotok!


2021. március 18., csütörtök

Bánd – Bakonybél – Bakonykoppány

 2021.03.17

Az elmúlt napokban egy tervezett fotótúránk elmaradt egy Covid-megbetegedés miatt, és ezért újabbakat sem tervezhettünk. Nem örültem a helyzet ilyetén alakulásának, de egyetértettem vele. Tudjuk, hogy a védettséget élvező személyek maximum csak enyhén betegszenek, de a vírust hordozhatják, és terjeszthetik. Nekem erre különösképp tekintettel kell lennem, mert a feleségem még az első adagot sem kapta meg a vakcinából. Viszont a háziorvos behívó telefonjára várunk. Regisztrációkor a hálózatos telefon számát adtuk meg, tehát legalább egyikünknek folyamatosan itthon kell tartózkodnunk.

17.-én alakult úgy az elfoglaltságunk, hogy feleségem egész délelőtt -  a háziorvos rendelési ideje alatt – itthon maradhatott. Kihasználtam az alkalmat, hogy újra autóba üljek, és tegyek egy fotózós kirándulást.

Nem túl rég – talán néhány hete – olvastam az interneten arról, hogy valaki Bánd községben kirándult, az ottani hegy tetején található várromnál. Ez a kis élménybeszámoló nekem is „szeget ütött a fejembe”. El is döntöttem, hogy ezen a napon Bándra megyek.

Bánd - Essegvár

A faluba érve már menet közben megláttam a magaslaton elhelyezkedő várromot. Könnyen találtam parkolóhelyet… vállamra vettem a hátizsákomat, és „csúcstámadásra” indultam. A hegy lábától egy keskeny, majd épp csak lábnyomnyi ösvény kanyarodik a csúcs felé. Száraz időben nem veszélyes, de eső után meggondolandó lenne ezen az úton a várrom felé elindulni. Én jókor jöttem, nem fenyegetett csúszásveszély.

Az egykori várból nem sok maradt az utókorra. A falmaradványok jó állapotban vannak; látszik, itt nemrég komoly állagmegóvási munkákat végeztek. A romok mellett, a fennsíkon ásatások nyomai látszanak. Egy ismertető tábla szerint Árpád-kori, vagy akár még régebbi temetőt találtak, és tártak föl több sírt. Feltételezik, hogy az egész fennsík temető lehetett egykor.

A várból kevés maradt. Néhány méter faltöredék, és egy torony két szintje. A torony ajtaja nyitva volt. Benn új, erős, stabil létra vezetett a felső szintekre. Szép időben kellemes kilátás nyílik innen. Felmentem a legfelső szintre, és egy jó ideig nézelődtem; annak ellenére, hogy csípős szellő fújdogált a magaslaton.


Talajszinten is volt néhány fotótéma, nem csak a rom. A szokásos „Kálvária” elrendezéshez hasonlóan volt elrendezve három feszület. Középen egy nagyobb, kétoldalt egy-egy kisebb. 


Nem messze ettől az installációtól egy fából faragott kettős-kereszt látható. A vízszintes gerendákra az alábbi idézet van faragva:

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,

Hiszek Isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!”


 S hogy el ne feledjem: a vártorony tetején állandó jelleggel lobog egy nemzetiszínű zászló.

Mivel még csak dél körül járt az idő, felötlött bennem, hogy kiterjesszem az eredeti útitervemet. Úgy döntöttem, nem egyenesen hazafelé indulok, hanem Bakonybélbe mentem. Készítettem néhány képet az apátsági templomról kívül és belül, és végig sétáltam az apátsági arborétum kijelölt sétaútjain. Az arborétumban elsősorban a fás és cserjés növények láthatók. Virágból csak hóvirág volt sok. Itt gyakorlatilag csak egy fekete macskát fotóztam, aminek a hihetetlenül szép zöld szeme nyűgözött le elsősorban.

Az arborétumból a közel egy kilométerre található Szentkúthoz mentem. Ez a helyszín is több látogatásnak köszönhetően már ismert volt előttem, de nem feltétlenül újdonságot kerestem – a mozgás, a séta, a jó levegő volt számomra az elsődleges.

 Az évszakhoz mérten jó idő volt, nem kellett sietni haza. Hová menjek még? – kérdeztem magamtól! Bakonykoppányba, természetesen! Idén még nem fényképeztem kökörcsineket. Attól kicsit tartottam, hogy nem találok szép virágokat, hisz a kökörcsin-időszak elég rég megkezdődött már.

Amint kiértem Bakonykoppányból, már ott is voltak az ismerős árkok-dombok. Egy biztonságos helyen leparkoltam, magamhoz vettem a makróobival szerelt gépvázamat, és kíváncsian indultam kökörcsinkereső sétára. Az első benyomásom az volt, hogy valóban későn jöttem. Két nagyon pici feketéllő példányt láttam csupán. A terület közepe táján azonban – nagy örömömre – sok, és nagyon szép leánykökörcsin és feketéllő-kökörcsin tövet találtam. Kedvemre fotózhattam, a magam szokásos technikája szerint. Ez azt jelenti, hogy nem takarítok a virágok környezetében, csak a legdurvább zavaró dolgokat távolítom el a virágtövek közeléből.


Miután kiörömködtem magam, visszaültem az autómba, és Pápán keresztül hazajöttem Győrbe. Szép napom volt!

2014. május 22., csütörtök

Horvátország - Trakostyán vára

Nagyon röviden a Wikipédiából:

"Trakostyán (horvátul Trakošćan) falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Bednjához tartozik."
"Ivanectől 20 km-re északnyugatra, távol a sűrűn lakott területektől, a Zagorje területén, a Macelj, a Ravna Gora és a Strahincica hegyek között fekszik. A várkastély egy kúp formájú dombra épült, melyet gazdag növényzetű park együttes és egy tó vesz körül. Ez a táj egyben természetvédelmi terület is."

Két napos horvátországi utunk első állomása volt ennek a várnak a meglátogatása. Sok várat, kastélyt, erődítményt láttam már kirándulásaim során, mégis mindig érdekel, ha egy újabb történelmi érték megismerésére van lehetőségem. Különösen, hogy ennek a várnak kapcsán nagyon jól lehet példázni a magyar-horvát több évszázados együttélést. A vár tulajdonosai a historikus időkben jórészt horvát főurak voltak, de bizonyos korokban magyar kézen is volt a vár, vagy éppen házasságok révén említhetünk magyar neveket is a vár történetét tanulmányozva. (Wikipédia!)

A vár tulajdonképpen nem szolgált semmi szenzációval. Amolyan "szabványos" középkori vár, "szabványos" berendezéssel. Ténylegesen csak a magyar vonatkozásai miatt volt érdemes meglátogatni. Mint legtöbb hasonló helyen, ebben a várban is tiltották a fotózást. Ezzel elvből nem értek egyet... semmi nem indokolta, hogy miért nem szabad fényképező gépet használni. Mi szó nélkül kifizettük a belépő díjat, ezért elvárjuk, hogy emlékképeket is vihessünk haza onnan, ahol kirándultunk. Nem brossúrát (amiben esetleg egyetlen magyar szó sincs), hanem saját magunk által készített képeket. Másképp hogyan "dicsekedjünk" barátainknak nagy utazásainkról? :-)
Egyébként is teljesen felesleges a tiltás. Látott már valaki olyan turistát, akinek minden tiltás ellenére nem sült el kezében néha a fényképező gépe?
Hát.... néha az én kezemben is elsült. Ilyenek lettek....
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
A vár környéke
A vár környéke
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára. Draskovich-címer, benne a Nádasdy család címerével (a Nádasdy-családból származott a feleség)
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
A címer egy későbbi változata
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Felirat hozzáadása
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Különleges, katonai alakzatokat ábrázoló tapéta a szoba falán
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Udvari kút
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára. Konyha...
Trakostyán (horvátul Trakošćan) vára
Nagyjából ezt láttuk a várban. Nem volt különleges látvány, de ismereteink kibővítése miatt mindenképpen hasznos volt.

Legyen szép napotok... :-)

2014. május 2., péntek

Újra szól a Klapka-induló Komarno-ban!

Komárom-Komarno erődtúra második részlete... a Komáromba, közelebbről a Monostor erődbe tervezett kirándulásunk rendben megtörtént. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, mindannyiunk elégedettségére.
A CSAPAT - még a Monostori erődben (Sebők Rozália fotója)  
Csak pillanatokig tartott egy röpke "kupaktanács", hogy gyalog sétáljunk-e át a hídon, vagy menjünk az autókkal? Végül közmegegyezéssel az autós megoldást választottuk. Vasárnap lévén könnyen és közel találtunk parkoló helyet, indulhatott a városnéző séta!
Klapka oroszlánja... Sebők Tibi társaságában
Az hamar kiderült, hogy legfőbb tervünk, az egykori Főerőd meglátogatására nem lesz lehetőségünk. Bár a szükséges létszám meg lett volna egy csoporthoz, arra nem számítottunk, hogy az erőd még csoportban is csak hétköznapokon (munkaidőben!!!) látogatható! Szombaton és vasárnap nem! Nem tudni miért és ki gondolta, hogy ide turista csak munkanapon jön, azok is csapatostól!
"Dottó" - városnéző kisbusz
Ez kissé fölborította a terveinket, de nem sokáig bosszankodtunk ezen. Találékony nép a magyar: hamar megegyeztünk abban, hogy a téren utasokra váró "Dottó"-val körbeutazzuk a várost!
Úgy is lett! A Főerődöt belül nem láthattuk, de ez a városnéző kisbusz végigment az erőd mellett előbb a Duna-parton, majd a Vág melletti oldalon. Fordult egyet-kettőt a belvárosban, majd nagy meglepetésünkre átment a Duna-hídon. Mivel azt gondoltuk, csak Öreg-Komárom szerepel a Dottó útvonalán, grátiszként éltük meg, hogy terven felül láthattuk néhány pillanatra az Igmándi erődöt, és a Csillag erődöt is Komáromban!
Az Európa-udvarban
Egy mosolygós katona az "ellenfél" táborából
Azt hiszem, az öltöztető kissé keverte a divatot. Osztrák kabátba, és magyar huszár nadrágba öltöztette ezt a jóembert. Vagy úgy gondolta, a kiegyezés után már teljesen mindegy? :-)))
Az Európa-udvarban
Az Európa-udvarban
Az Európa-udvarban
Ezt követően kissé lazább lett a program. Szétszéledtünk az Európa-udvarvan, a Klapka téren... majd - mivel addigra jócskán megéhezett mindenki, ebédelni indultunk. Ekkor elköszöntünk somorjai barátainktól, úgy terveztük, étkezés után befejezzük a kirándulást. Többen nagy távolságról jöttek, kell idő a hazautazáshoz is.
Szent Borbála körtemplom
Klapka-tér. Háttérben a Városháza.
Győri fotóstársam, Zsóka és én kicsit tovább maradtunk... Győr közel van, nem kell sietni. Még egyszer körbejártuk a belvárost, néhány olyan fotó kedvéért, melyeket a közös túrán nem volt alkalmunk elkészíteni.
Ekkor ért engem egy igen kellemes meglepetés! Nagy élmény volt egykor, hogy a városháza tornyából hallottam a Klapka-indulót játszani! Aztán később látogatásom idején már nem szólt a "Fel, fel vitézek a csatára"... nagyon hiányoltam!
Íme, a trombitás huszár!
 És lőn csoda: dél után 16:00 órakor a téren kicsit halk, kicsit recsegő trombitaszót hallottam! Éppen úgy meglepődtem, mint akkor, amikor először hallottam! És a torony ablakában kinn állt a trombitás huszár!!!
Igaz, nem harsogott az egész tér, mint néhány éve. Rögtön a Tanú című film Virág elvtársa jutott eszembe, annak is a szállóigévé lett mondása: (az új magyar narancs) "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk". Hát ez az induló is "Kicsit halkabb, kicsit recsegősebb, de a miénk!".... fő az hogy szólt! És hogy szólhatott!
Jókai Mór szobra, és a Jókai-múzeum

A nagy vihart kavart Szent István király szobor
Köszönöm a látogatást, legyen szép napotok!

2013. december 22., vasárnap

"Kékóra" a Várban, Budapesten

Szeretek este, vagy éjszaka fotózni... kedvelem a szépen kivilágított utcákat, történelmi nevezetességeket, műemlék épületeket. Nem azt mondom, hogy tudok éjszaka fotózni. Csak annyit hogy szeretek, hogy szívesen csinálom, mert örömömet lelem benne.
Budapesten több alkalommal is volt részem ebben a lehetőségben. Fotóztam a várost a Gellért-hegyről, fotóztam a Várat a Duna-partról, és fotóztam néhány más helyszínt is. De a Vár belső fotózása még nem adatott meg számomra.
Idén Decemberben úgy döntöttem, nem várok tovább. Ebben az időszakban korán sötétedik, hamar kigyúlnak a fények, nem kell késő éjszakáig elmaradni. Van persze sok hátránya is... hideg az idő, ködös a levegő, ebből adódóan magas a fényszennyezettség foka. De mivel nem Budapesten élek, ezeket a hátrányokat fel kellett vállalnom.
Amíg a sötétedés meg nem érkezett, készítettem a Várban - jellemzően a Mátyás-templom környékén - néhány ködöd képet. Aztán a Mátyás-templomban időztem sokáig. Gyönyörködtem a templom csodálatosan szép belsejében, megnéztem a karzaton a kis mini-múzeumot, és persze fotóztam a templom belsejét is.

Itt jegyzem meg, hogy a fotózás semmilyen korlátozás alá nem esik a templomban. Belépő díj viszont van, de méltányos összeg, ami a fotózás lehetőségét is magába foglalja.

A templom meglátogatása után az egykori királyi Várpalota épületei felé sétáltam. Közben lassan, de múlt az idő is, kezdett leereszkedni a sötétség.
Budapest, egykori Várpalota
Kissé meglepett, hogy a ködös, szürke idő ellenére mennyire szép "kékóra" alakult! Kezdtek gyúlni a fények.... éppen erre vártam! nagyon szeretem a "kékóra" idején készült fotókat. Más kérdés, hogy a "kékóra" helyesebben csak "kék percek", nem tart sokáig.
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Igyekeztem kihasználni minden lehetőséget a fotózásra. Kicsit talán jobban is igyekeztem, mint amennyire ésszerű lett volna.
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
Budapest, egykori Várpalota
A nagy sietségnek az lett a vége, hogy baleset ért... megbotlottam elestem, a fotóállványra szerelt fényképező gépem kiesett a kezemből. Nem részletezem a továbbiakat, elég annyi, hogy a "kékórás" képek készítésének hamar vége lett. A fotózást azonban nem fejeztem be, hanem a tartalék gépemmel folytattam. Sajnos, akkor fotóállványom már nem volt, mivel az állvány is használhatatlanná vált az esésem következtében.

Hát akkor... ennyit egy budapesti "kékóráról"....

Legyen szép napotok...