2021.03.17
Az elmúlt napokban egy tervezett fotótúránk elmaradt egy Covid-megbetegedés miatt, és ezért újabbakat sem tervezhettünk. Nem örültem a helyzet ilyetén alakulásának, de egyetértettem vele. Tudjuk, hogy a védettséget élvező személyek maximum csak enyhén betegszenek, de a vírust hordozhatják, és terjeszthetik. Nekem erre különösképp tekintettel kell lennem, mert a feleségem még az első adagot sem kapta meg a vakcinából. Viszont a háziorvos behívó telefonjára várunk. Regisztrációkor a hálózatos telefon számát adtuk meg, tehát legalább egyikünknek folyamatosan itthon kell tartózkodnunk.
17.-én alakult úgy az
elfoglaltságunk, hogy feleségem egész délelőtt -
a háziorvos rendelési ideje alatt – itthon maradhatott. Kihasználtam az
alkalmat, hogy újra autóba üljek, és tegyek egy fotózós kirándulást.
Nem túl rég – talán néhány
hete – olvastam az interneten arról, hogy valaki Bánd községben kirándult, az
ottani hegy tetején található várromnál. Ez a kis élménybeszámoló nekem is
„szeget ütött a fejembe”. El is döntöttem, hogy ezen a napon Bándra megyek.
Az egykori várból nem sok
maradt az utókorra. A falmaradványok jó állapotban vannak; látszik, itt nemrég
komoly állagmegóvási munkákat végeztek. A romok mellett, a fennsíkon ásatások
nyomai látszanak. Egy ismertető tábla szerint Árpád-kori, vagy akár még régebbi
temetőt találtak, és tártak föl több sírt. Feltételezik, hogy az egész fennsík
temető lehetett egykor.
A várból kevés maradt.
Néhány méter faltöredék, és egy torony két szintje. A torony ajtaja nyitva
volt. Benn új, erős, stabil létra vezetett a felső szintekre. Szép időben
kellemes kilátás nyílik innen. Felmentem a legfelső szintre, és egy jó ideig
nézelődtem; annak ellenére, hogy csípős szellő fújdogált a magaslaton.
Talajszinten is volt néhány fotótéma, nem csak a rom. A szokásos „Kálvária” elrendezéshez hasonlóan volt elrendezve három feszület. Középen egy nagyobb, kétoldalt egy-egy kisebb.
Nem messze ettől az installációtól egy fából faragott kettős-kereszt látható. A vízszintes gerendákra az alábbi idézet van faragva:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
Hiszek Isteni örök
igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!”
Mivel még csak dél körül járt az idő, felötlött bennem, hogy kiterjesszem az eredeti útitervemet. Úgy döntöttem, nem egyenesen hazafelé indulok, hanem Bakonybélbe mentem. Készítettem néhány képet az apátsági templomról kívül és belül, és végig sétáltam az apátsági arborétum kijelölt sétaútjain. Az arborétumban elsősorban a fás és cserjés növények láthatók. Virágból csak hóvirág volt sok. Itt gyakorlatilag csak egy fekete macskát fotóztam, aminek a hihetetlenül szép zöld szeme nyűgözött le elsősorban.
Az arborétumból a közel
egy kilométerre található Szentkúthoz mentem. Ez a helyszín is több
látogatásnak köszönhetően már ismert volt előttem, de nem feltétlenül
újdonságot kerestem – a mozgás, a séta, a jó levegő volt számomra az
elsődleges.
Amint kiértem Bakonykoppányból, már ott is voltak az ismerős árkok-dombok. Egy biztonságos helyen leparkoltam, magamhoz vettem a makróobival szerelt gépvázamat, és kíváncsian indultam kökörcsinkereső sétára. Az első benyomásom az volt, hogy valóban későn jöttem. Két nagyon pici feketéllő példányt láttam csupán. A terület közepe táján azonban – nagy örömömre – sok, és nagyon szép leánykökörcsin és feketéllő-kökörcsin tövet találtam. Kedvemre fotózhattam, a magam szokásos technikája szerint. Ez azt jelenti, hogy nem takarítok a virágok környezetében, csak a legdurvább zavaró dolgokat távolítom el a virágtövek közeléből.
Miután kiörömködtem magam,
visszaültem az autómba, és Pápán keresztül hazajöttem Győrbe. Szép napom volt!
