Őszinte leszek, a címben van egy kis csavar... Fonyódot ugyanis még sehogy sem láttam; eddig a pontig nem volt szerencsém Fonyódon üdülni, nyaralni, kirándulni... azaz sehogy sem jártam még ebben a városkában.
Történt, hogy arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy idén keveset utaztunk. Legalábbis a korábbi évekhez viszonyítva. El kellene menni valahová néhány napra... De ötletünk nem igazán volt, hová menjünk. Persze, a november végi időpont is eléggé behatárolta a lehetőségeinket.
Egyik napon aztán a feleségem - miközben a Kisalföld nevű napilapunkat böngészte - felkiáltott: "Van itt egy fonyódi hirdetés!" Ár megfelelt, az időpontnál úgy sincs már jobb... felhívtam a megadott telefonszámot, és öt perc múlva már meg is egyeztünk a hirdető szálloda tulajdonosával. Másnap már meg is érkezett a foglalás visszaigazolása e-mailban.
A hónap végén tehát irány Fonyód, a Hotel Wellness Balaton!
Cudar időjárás alakult november végére. Nem nagyon zavart bennünket. Azt terveztük, ha mégis jó idő lesz, akkor utazgatunk a környéken; ha nem lesz jó idő, akkor áztatjuk a fürdőruhánkat a jakuzziban. Mindenképpen jól fogjuk érezni magunkat.
Megérkeztünk. A szokásos adminisztráció után beköltöztünk a szobánkba. Nem volt nagy a helyiség, de barátságos és tiszta volt. Olyan igazi turistának való hely. Volt benne minden, ami kellett, kicsit szűkösen, de hát nem is lakás céljára találták ki.
Wellness-szálló turista-szobája |
Jól esett a kellemes meleg. Győrtől Fonyódig hol jobban, hol gyengébben szakadó esőben autóztunk végig.
A szálloda konyháján ettünk egy ebédet... utána a nejem lepihent, én pedig - mivel szűnni látszott az eső - fotós táskámat a nyakamba akasztottam, és kimentem a mólóra. A meteorológia ugyanis több napra folyamatos esőt, nagy szelet, és fagypont körüli hőmérsékleteket jelzett. Gondoltam, addig csinálok néhány fotót, amíg lehet. Hátha később még ennyit se lehet. Egyébként is le akartam vezetni a bennem lévő feszültséget, amit a hosszú, szakadó esőben történő vezetés okozott.
Fonyódi móló - nem épp nyári verőfényben |
A gépet csak pillanatokra vettem ki a táskából, mert az eső újra eleredt... nem volt zápor, de "vizes" volt, nagy széllel és hideggel körítve.
Fürdőmedence a szállodában |
Hamarosan vissza mentem a hotelbe, és fürdéssel folytattam a napi programomat. A medence vizét kissé hűvösnek találtam, ezért inkább a jakuzziba ültem be. Az finom meleg volt; éppen ez kellett nekem a korábbi - nem túl élvezetes - órák után.
/A kép minőségéből ne vonjatok le következtetéseket. A hideg külső levegőről a meleg fürdőtérben a objektív annyira bepárásodott, hogy képtelen voltam tisztára törölni./
Jakuzzi, infra-szauna... máris jobban éreztem magam.
Másnap a szálloda Buzsákra vitte a vendégeit. Van ott ugyanis egy Csiszta-puszta nevű hely, ahol híresen jó gyógyvizes fürdő található. Nem egy luxus hely, de nagyon jól kiépített egy fedett és egy nyitott, de tetővel ellátott gyógyvizes medence található. Meg néhány más olyan létesítmény, ami a vendégek kényelmét szolgálja.
Este Nejem unokaöccsének vendégei voltunk vacsorára. Az unokaöccs cirka húsz évig dolgozott az ausztriai vendéglátásban, különböző helyeken. Magyar párját is ott ismerte meg, aki szintén vendéglátós volt. Most hazaköltöztek, és Fonyódon kezdenek vállalkozásba, az Ausztriában szerzett tapasztalataikra, valamint az ottani megtakarításaikra alapozva. Meg persze némi vállalkozói kölcsönre... 😉
Molnár Csilla, az első Magyarország Szépe |
A rokon fiatalúr másnapra hosszú programot szervezett nekünk. Beültünk a kocsijába, és elvitt minket Fonyód legszebb helyeire. Ez nagy segítség volt nekünk, mert nélküle helyismeret hiányában meg sem találtuk volna ezeket a helyeket, melyeket az Ő segítségével megnézhettünk.
A híres Kripta-Villa |
Érdemes az épület történetét megkeresni a Google-on, és elolvasni. Kicsit fura, kicsit megható, kicsit bolondos... döntsétek el Ti, kedves barátaim, mit gondoltok róla. Sajnos, ebben az évszakban már zárva van, nem látogatható.
Katolikus templom |
Aki valamennyire is ismer, az tudja rólam, hogy szeretek templomokban nézelődni, és templomokat fotózni. Kívül-belül, ha tehetem. Ez is egy gyönyörű templom, de cseppet sem meglepő módon ez is zárva volt.
A fenti templom, máshonnan nézve |
Szobrokat ritkán fotózok. De vannak kivételek. Kivétel, ha nagy, monumentális alkotásról van szó, kivétel, ha kicsi és kedves témát ábrázol, vagy éppen semmit se értek belőle.
Balatoni Szél |
Ezt a szobrot se értettem, fogalmam se volt, mit értsek rajta. itthon aztán utána néztem a gugliban, és megtudtam, hogy ez a szobor a balatoni szelet szimbolizálja. Könnyű lett volna rájönni, nem?
Rubin restaurant |
Fonyódi körutunk további részleteit nem boncolgatom. Lényeg az, hogy a rokon megmutatta azt az éttermet is, amit meg fog vásárolni, és itt rendezi be a saját vállalkozását... éttermet, és néhány vendégszobát. Az épület jelenleg nincs használatban. A régi tulajdonos meghalt, családtagjai elköltöztek, ezért a korábbi étterem eladóvá vált. A rokon fiatalúr tervei szerint jövő tavasszal, max. a nyár elején indulni fog. Kívánom, minden terve megvalósuljon!
Rubin restaurant |
Ugyanaz a ház, más nézetből. Ígéretes beruházásnak látszik!
Feleségem, és unokaöccse sokat beszélgettek. Rajtam viszont erőt vett a fotós szenvedély. A vízpart ugyanis kb. 50-100 métere van innen, és rengeteg madarat láttam a vizen!
Sirályok |
Ezen a napon - ott tartózkodásunk utolsó egész napja volt - már szép fények volta. Szél fújt, hideg is volt, de legalább a nap világított. Nagyon sok sirály repkedett, élvezet volt figyelni őket!
Szárcsák |
Ennyi szárcsát még életemben nem láttam egy csapatban.
Móló - most már kissé jobb időben |
A délutánt már egyéni programmal töltöttük. Nejem a csípős szél miatt a szobában maradt, én pedig újra végig-fotóztam a móló és a strand környékét. Teljesen más képet mutatott így, mint amikor a szemerkélő esőben láttam.
A szobor címe: Emberpár |
Mondhatom, nudista strandreklám, bár nem nudista strandot reklámoz. Elülről is lefotóztam őket, de azt a képet nem mutatom meg... Annyit elárulok, a fiú legbecsesebb alkatrésze fényesre van simogatva...
Hullámzás |
Hullámzás |
Ritkán látom a Balatont. Hosszú lenne elmondani, mit jelent nekem, amikor eljutok ide, és senkitől nem zavartatva nyugodtan gyönyörködhetek a vízben.
Hullámzás |
Hallgatom a hullámok moraját, madarak hangját, szél zúgását... Még akkor is, ha az arcom fázik, gémberedett kezeimet a zsebeimben melengetem.
Hattyú |
Néha azt gondolom, jó lenne hattyú lenni, és úgy ringatózni a vizen, ahogy ő teszi...
Gyerek-játszóka |
Még ez a látvány is beindítja a fantáziámat! Azt képzelem, hogy lakatlan szigetet fedeztem fel a Balatonban! Azért ne sajnáljatok, nem kukultam meg teljesen...
Naplemente |
Régóta dédelgetett tervem, hogy naplementét fotózhassak a déli partról. Nem pont így terveztem, sokkal magasabban álló napot gondolta el magamban, szép hosszú tükröződéssel... Vittem is magammal a fotós állványt... hosszú záridős, szűk blendés expozíciókat képzeltem. Egyedül az utolsó nap estélye látszott alkalmasnak elképzeléseim megvalósítására.
Naplemente |
Mint többször említettem, szokatlanul kegyetlen időjárás volt egész fonyódi tartózkodásom alatt. Ezért úgy gondoltam, nem megyek ki túl korán a mólóra, hogy meg ne fázzak. A délután közepén aztán úgy láttam, itt az ideje az indulásnak. Fotóstáska, fotósállvány... séta a mólóra. Amint kiértem, szinte infarktust kaptam; a nap már csak két centire van a víz fölött! Az állvány felállításáról szó sem lehetett, szabadkézből kellett lövöldöznöm... sok képet, abban a reményben, hogy a sokban talán olyan is lesz, amit megtarthatok.
Hát... ilyenek lettek.
Köszönöm Nektek, ha a posztomat megnéztétek, elolvastátok! Legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése