A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szigetköz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szigetköz. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 15., szerda

Kisbodak - Jártál már ott?

 Szigetköz, Kisbodak - jártál már ott? Én igen - igaz, már legalább húsz éve. Alig emlékszem már, mit láttam akkor, mert valahogy kézen-közön az akkor készített képeim eltűntek a számítógépemről. Emlékszem egy Szent Kristóf hídra, és egy olyan képre, hogy a híd karfáján fényképeztem egy barázdabillegetőt.

Hogy miért mondom mindezt? Nejem és én egy olyan életszakaszban vagyunk, amikor már örülni kell minden szép napnak, ha kimozdulhatunk a lakásból. A bezártság, mozgáskorlátoltság csak tovább rontja amúgy sem jó egészségünket, idegállapotunkat. Ezen úgy próbálok segíteni, hogy ha csak lehet, néhány órára elmegyünk egy autós kirándulásra. Viszonylag korán reggel indulunk, hogy a déli hőség előtt még haza is jöhessünk. Szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy a Szigetköz, a Duna, a Bakony viszonylagos közelsége elég sok lehetőséget nyújt rövidtávú utazásokra. Kedvelt, és gyakran látogatott hely a részünkről Dunaszegen a morotva-tó, Ásványrárón a vízszabályozó zárások, hallépcsők, Lipóton a Holt-Duna, Dunaremete, a Hanság különböző tanösvényei... és még más helyszínek.  Ha megérkezünk a kiválasztott helyre, nejem rendszerint egy szép kilátást adó ponton helyet foglal a kempingszékében, én pedig a - praktikus okokból - az Ő látótávolságán belül mozogva sétálok, és fényképezek - ha van mit fényképezni. 

Legutóbb azon gondolkodva, hová is menjünk, jutott eszembe Kisbodak. Nem egy kiemelkedően különleges helység, de ott együtt még nem voltunk; nézze meg Marika is, mi látnivaló van a faluban, és milyen látványt nyújt Kisbodaknál a Kisvesszősi Duna-ág.


Mint említettem, én egyszer már jártam ott, de fogalmam nem volt arról, akkor hogyan jutottam ki a Szent Kristóf hídhoz. Ezért aztán böngésztem a Google-térképet - OK, egyszerű, mint a pofon - agyban rögzítve a térkép, nem lehet gond. Azt is megtudtam a térképről, hogy két olyan objektum van a faluban, ami turisták számára érdekes lehet. Egyik ezek közül a fentebb látható harangtorony, és egyúttal a világháborúkban elhunyt hősök emlékműve. Volt konkrét utcanév, házszám - a GPS-nek nem okozott gondot odatalálni.



A másik ilyen hely a boglyakemencék. Ez egy valóban érdekes hely, ilyeneket még nem láttam. Lefényképeztem az ismertető táblát is: arról idézem, mire is használták ezeket.
"A kisbodaki un. külső kemencék a XX. század elején, derekán még álltak a faluban. Közösségi feladatokat láttak el: az a család, amelyiknek nem volt otthon saját kemencéje, az a tűzveszély miatt a falu szélére épített - "közösben" süthette meg a család kenyerét. Megvolt a rendje, melyik ház mikor használhatta a közös kemencét".
Tudni kell, hogy ezek már nem az eredeti falusi kemencék, hanem helyi falu-patrióták építették őket az eredetiek mintájára.

Itt szembesültem a ténnyel, hogy hiába a "fejben-térkép", fogalmam sincs, merre induljak a Dunához. Ember sehol - szegény jó Édesanyám járt a fejemben, aki még gyermekkoromban azt szokta mondani: "Nem kell eltévedni ott, ahol magyarok laknak.." Ember sehol a környéken - aztán észrevettem, hogy az egyik családi ház udvarán a kocsijába pakol valamit egy úriember. Megyek oda, hogy érdeklődjek - hát a kapun német nyelvű felirat, a kocsin német rendszám. Rögtön tudtam, hogy itt nem leszek okosabb. Egyszerre befordul a keskeny utcába egy hatalmas kukáskocsi. Megszólítom a hátul ügyködő segéderőt - megmondaná, hol találom a Szent Kristóf hidat?  Az néz nagyot, aztán csak annyit mond: ő mosonmagyaróvári (👨), fogalma sincs róla. Kérdezzem a sofőrt. Kérdezem a sofőrt: segítene, hogy merre induljak a Szent Kristóf hídhoz? Az meg mutat a faluban levő tó felé, és azt mondja: ott sok híd van, nem tudja, melyik az. Mondom neki, nekem az kéne, amelyik a Dunán van. Jaaa? Akkor menjek fel a töltésre, ott talán lesz valaki, aki tudja.
Felhajtottam a töltésre, lassan elindultam találomra az egyik irányba. Jön velem szembe egy hölgy, meg a kutyája. Letekerem az ablakot, de mielőtt megszólalhatnék, a hölgy máris mond valami - németül. Na, itt se leszek okosabb - villant át az agyamon, de azért megkérdeztem: "Beszél magyarul?" Nem, nem - mondta kedvesen mosolyogva - mert azért ennyit mégiscsak tudott. "Danke sőn" - mondtam én, mert én meg ennyit tudok németül.
Lassan megyek tovább - aztán a fák között észrevettem, hogy egy csomó sokszínű valami van ott lenn. Meg egy lejáró, meredeken, ferdén, lefelé. Megyek én is arrafelé - hát egy csónakkikötőbe jutottam, ahol rengeteg színes kenu fekszik a talajszinten.



Ez jó jel, ez már emberjárta hely! Beparkolok egy fa árnyékába, aztán körülnézek, kivel válthatnék szót. Van is ott egy úriember, aki éppen a horgász-készségeit pakolja el. Kérdezem tőle is, tudja-e, hol van a Szent Kristóf híd. Azt mondja, menjek vissza, de ne menjek fel a töltésre, hanem a töltés aljában lévő úton menjek balra száz métert, és ott van. Hurrá! Még azt is hozzátette, hogy onnan átmehetek az Öreg-Dunához is.
Készítek pár képet, aztán vissza a kocsiba, megyek, amerre, amerre mondták. És láss csudát - itt van a híd!



Ja igen - amíg el nem felejtem: itt van!


Itt is beparkolok egy árnyat adó fa alá. Kivettem a kocsiból a nejem ülőkéjét, Ő elfoglalta a helyét, én pedig sétához és fotózáshoz fogtam. 

 
Elsőként egy kis emlékoszlop, a híd névadójára emlékeztetve az arrajárót. Azt hiszem, egy legenda is tartozik a dologhoz, de ebben nem vagyok biztos.



Pihentünk egy kis ideig, aztán nejem fájós lábai ellenére elindultunk a hídon át, hogy megnézzük az Öreg-Dunát. Amint beértünk az erdőbe, világos lett, hogy ez bizony hosszú séta! Visszamentem a kocsihoz, hogy azzal könnyebben közlekedjünk. Jó hosszú utat megtettünk - én abban bíztam, hogy az út végén lesz egy tisztás, ahonnan jó rálátás lesz a folyóra. Hát nem lett! Elértünk egy derékszögben csatlakozó úthoz - no, most merre tovább? Előbb jobbra - semmi. Megfordultam, mentünk ellenkező irányba - semmi. Térkép persze nincs - otthon van, de minek is hoztam volna el, igaz? Végül nem néztük meg az Öreg-Dunát, hanem visszamentünk az eredeti helyünkre. 



Nejem újra elfoglalta a helyét a székében. Ezen a Duna-ágon hajóforgalom nincs, vizitúrázók épp nem jártak arra - lényegében semmi élet nem volt a folyón. 




Nyár van, már hétágra süt a nap - "sok a zöld" - mondaná egykori kiváló fotós ismerősöm. Én nem bántam, és szeretem a természetet akkor is, ha "sok a zöld".

Az idő múlik, mi pedig készülődtünk hazafelé - időben otthon kell lenni, mielőtt a kánikula kiszívná utolsó energiánkat is. Meg hát valami ebédről is gondoskodni kell délre.

Köszönöm annak a kedves blogolvasó turista-társnak, akinek volt türelme végigolvasni eme agymenésemet! Legyen szép napotok, Gyertek máskor is! 😆




2015. október 15., csütörtök

Hattyú a fejem felett

Szinte az egész nyár kánikulában telt el. Jött néhány kellemes nap a kánikula után, most pedig itt van az "esős évszak". Szóval, nem vagyok igazán boldog, ami a kirándulási lehetőségeimet illeti.
No, de túl szomorú sem vagyok ám! Az elmúlt kellemes napokat jól kihasználtam, nagyon sok fotót készítettem magányos, vagy éppen társas (fotótársas) túráim alkalmával. Amikor meg itthon ülök, a begyűjtött fotóim rendezgetésével vagyok elfoglalva.
Győr relatíve jó helyen fekszik, ha kirándulásra alkalmas helyet keres az emberfia. Igaz, többnyire kocsiba kell ülni egy-egy szép hely felkeresése érdekében, de nem túl nagyok a távolságok. Néhány kilométer a Szigetköz, csodálatos ártereivel, másik irányban pedig a nem sokkal távolabbi Bakony, vagy más hegyek, dombok, folyók, patakok...
A Szigetközben egyik igen kedvelt helyszínem Ásványráró. Több posztom is szól már az ottani kirándulásaimról, és sok fotót is mutattam már a látnivalóiról. A közelmúlt napokban aztán újabb helyszíneket is útba ejtettem.
Ezúttal mindössze egy rövid pillanat történéseit mutatom be Nektek, kedves Olvasóimnak.

Egy hattyú átrepült a fejem felett! 

Közeledik
Közeledik
Közeledik - lenézett rám
Még mindig néz :-)
Irányt váltott
Mint ha üdvözölt volna a saját birodalmában :-)
Távolodik, szebb fényviszonyok felé halad
Távolodik, szebb fényviszonyok felé halad
Itt már kirepült a "lőtávból" (fotós lőtávból, természetesen)
Aztán leült egy csendes vízfelületen
Köszönöm Nektek, ha megnéztétek a képeimet. Kívánok csendes, vagy zajos mozgalmas szép napot  Nektek - kinek-kinek igénye szerint!




2013. március 15., péntek

Ásványráró - Duna-ágak között


Szeretek folyó vizek mellett kirándulni, szeretek folyó vizeket fotózni. Főleg a nyári időszakban járok viszonylag gyakran a Szigetközben a Duna árterében, vagy a Duna Győr és Komárom közötti szakaszának különböző pontjain. Vagy éppen Csallóközben, ha átmegyek Szlovákiába, meglátogatni az ottani kedvelt kiránduló helyeket. Kirándulásaim többsége magányos túra, ritkán nálam vendégeskedő rokonokkal, vagy természetkedvelő fotós barátokkal megyek.
Az idei hosszú tél utáni első enyhe napokban már jártam a közeli helyeket. Többek között egy szép napon a nappalom felét arra szántam, hogy újra meglátogassam az ásványrárói Duna-ágakat. 

A bejárt hely képe
Sokszor jártam itt, jól ismerem a helyet, de még mindig vannak olyan területek, melyek felfedezése még újabb túrákat igényel. Most, utolsó fotósétám alkalmával is a Duna egy olyan pontjára összpontosítottam, ahol korábban még nem jártam. Persze, terveim között szerepelt ez a helyszín is, nem csak ötletszerűen mentem az orrom után.
Győr felől közelítve meg a falut a körforgalomban kell jobbra, az első kijáraton kimenni, közvetlenül a templom melletti útra. Az úton végig, egyenesen, elhaladva egy másik templom mellett, az utca utolsó háza mellett szoktam parkolni. Ez a hely már közvetlenül a töltés aljában van. Sohasem mentem ennél tovább kocsival, mert innen hamar tervészetvédelmi terület kezdődik. Sajnos, sokan nem törődnek a táblákkal, ezért gyakran lehet személyautókkal találkozni az erdei utakon is.
A töltésre felmenve balra fordulok, és mintegy 200 méter gyaloglás után jobbra, az erdőbe vezető útra térek. Ez a pont a térkép baloldali alsó harmadában található - a vizek vonalával párhuzamos fehér vonal a töltés, az azt keresztező pedig az út, amiről beszélek. 

Az első helyszín
Az első fotós helyszín a keskeny kis oldalágat átívelő híd, és annak környéke szokott lenni. Ha bő a vízhozam, akkor már itt látványos vízmozgásokat lehet fotózni. Tovább haladva a fehér vonallal jelölt úton, nagyon érdemes a Duna medrére figyelni. A vízhiány hatása itt nagyon jól látszik. 

A víz szintje mélyen az eredeti vízszint alatt
A száraz, kavicsos folyómederben martilapu virágzik
A kevés vízhozam miatt az egykori meder nagy része száraz, jelentős mértékben fák, bokrok nőtték be. Én mindig szomorúan látom, és figyelem a szemközti partszakaszt, ahol jól megfigyelhető, normális esetben hol kellene lenni a folyó szintjének.

A mozgó víz fotózására leginkább alkalmas hely, a száraz folyómederből nézve
Alsó vízszint
Jól járható út vezet végig a vízpart mellett (a térképen nincs jelezve, csak a járművek által használt kiépített útvonal). Itt található a második helyszín, ahol mindig viszonylag sok időt töltök. Ez egy gát, zárás, egy szakaszon nyitott a víz számára, fölötte vashíd található. A zárás közepe homorú. Alacsony vízállás esetén csak a híd alatti nyíláson folyik víz, magas vízállás esetén pedig a gát fölött is van vízátfolyás. Mostani utam során a gát teljes egészében száraz volt, gond nélkül át lehetett menni rajta.

Élvezet nézni és hallgatni...
A híd alatt átfolyó víznek is jelentős esése van. Akinek van füle erre, csodálattal hallhatja a víz zúgását, miközben szemlélheti a rohanó víz ezernyi alakváltozását. Szeretem ezt a helyet. 
A duzzasztott oldal felé tekintve egy kis szigetet fotózhatunk- szerencsés esetben vízimadarakat is komponálhatunk a fotónkba. A víz itt nyugodt, sima, a környező erdő fái évszaktól függően változatot képet nyújtanak. Március közepén nem túl izgalmas a látvány, valljuk meg, de nyáron és ősszel csodálatos. 
Ha valaki szeret zubogó, gyorsan mozgó vizet fotózni, annak javaslom, hogy vigyen magával fotóállványt. Ha szerencséje van, és magas vízállás ideján érkezik, gyönyörű fotókat készíthet. 

Erdei út
A záráson áthaladva egy korábbi kirándulásom során balra fordulva haladtam tovább. Most legutóbb a jobb kéz felé vezető utat választottam, még nem ismert terület felé. Ez az út a térképen nincs jelölve, nyilván a fák koronái takarták a műhold kamerája elől. De ott van, jól járható út, bátran lehet közlekedni rajta. Rövid séta után becsatlakozik abba az útba, amelyik már a térképen is jelölve van. 

Duna-ág
Hódok ténykedésének régebbi és újabb nyoma
Elsétáltam addig a pontig, amíg az út szinte teljesen a vízpartot érinti. Ez volt a hely, ahol harmadszor álltam meg fotózni. Szép a látvány, nyugodt vízfelület, alkalmanként vízimadarakat is láthatunk.

Zárás a Duna régi fő-ágában. A képen a szlovák part felőli átfolyás
Ettől a ponttól szinte egy teljesen egyenes úton érhetjük el a régi főág zárását. Ez az út nem látható a térképen, de ez ne zavarjon senkit, ha éppen ott kirándul. sajnos, az egykori Duna-meder elég siralmas látványt nyújt. 

A főág magyar oldala
A Duna régi főága
Duna-ág
A magyar oldali átfolyás
Szlovák átfolyás
Magyar oldal
A víz zöme Szlovákia területe felé el van terelve, a régi mederben csak egy töredéke folydogál. Ez a zárás két ponton enged át vizet, a meder két szélén. A zárás közepe a vízszint fölött van, ott már valóságos kis erdősávot alakított ki magának a természet. Itt is elidőztem egy ideig, fotókat készítettem, majd lassan visszafelé vettem az utamat.
Látkép a folyón
Látkép a folyón
Március közepén jártam itt. A természet még csak éledezik, a tavasznak is csak kevés a nyoma. Az erdő összhatásában kissé komor szürkének tűnt, csak a fák között látható égbolt mutatott néha-néha egy kis kék színt. Zömmel az ég is szürke, felhős, de azért nem komor sötét volt. Kevés madarat láttam, madárfotót egyáltalán nem készíthettem. A talajszinten sem volt érdekesség. Néhány friss zöld növényfolt, helyenként egy-egy szál kék csillagvirág. A levegő kristálytiszta, friss, kissé hűvös, de nem hideg. Nagyon szerettem, kisebb-nagyobb negatív hatások mellett is igen jól éreztem magam.

További szép napot!