Őszi csavargás a Rába árterében

Gyirmót, Győr sokat emlegetett kerülete a fotósok körében. Első pillantásra jellegtelen, átlagos rét, gátak és holtágak között... fotós szemmel csatangolva a réten, vagy még inkább a víz mentén minden évszakban szemet gyönyörködtető látvánnyal örvendeztet meg bennünket. Örömmel, és gyakran járok ide tavasszal, nyáron, ősszel fotómasinával fölszerelkezve, és gyűjtöm azokat a felvételeket, emlékképeket, melyek megragadják a figyelmemet.

Ezúttal a múlt vasárnap délutáni társas fotózáson készült képeim egy részét mutatom be Nektek.

Rába ártere

A délután közepe is elmúlt már, amikor fényképezni kezdtem. Október második fele van már, a nap alacsonyan áll ilyenkor, és gyönyörű súroló fénnyel teríti be a tájat.

Rába ártere

Hosszúak az árnyékok, szépek a napsütötte fák, bokrok. A látvány igazán lenyűgöző, az ember csak forgatja a fejét... még eldönteni is nehéz, mit fotózzunk. 

Rába ártere

A víz mindkét oldalán nádas, és nagyon sok öreg fa látható. Nagy részük odvas, töredezett, kidőlt, az elmúlást idézi a szemlélőben. Ezeknek is meg van a maga szépsége, igazán nincs hiány képre kívánkozó látványban.

Rába ártere

A láprét jellegzetes növénye a "héjakút mácsonya". Üde zölden és elvirágzott rozsdavörös-feketén is igen fotogén. Különösen az élénk kék égbolt előtt mutat szépen.

Rába ártere

Idilli látvány, nem igaz?

Rába ártere

A holtág a horgászok kedvenc vízfelülete. Nincs tartós kint-maradásra berendezkedve egyetlen pecás sem, csak hevenyészett, összetákolt horgászstégeket látunk a víz mindkét partján. A hely szépsége megérdemelné, hogy igényesebben alakítsák ki a horgászok a területüket. Persze, minden kétélű... akkor viszont a természetbe való beavatkozás lenne sokkal nagyobb mértékű. Ez viszont nem kívánatos!

Rába ártere

A csipkebokrok élénk piros termése kellemes képet mutat...

Rába ártere

Szélcsend volt, a vízfelület még csak nem is fodrozódott. Gyönyörűen tükrözte vissza a túlpart fáit, bokrait, nádasait.

Rába ártere

Múlt az idő, a nap lassan ugyan, de egyre lejjebb ereszkedett. A felhőfoszlányokon megjelentek az első vöröses elszíneződések, a környezeten pedig egyre erősebb sárga fátyol jelent meg.

Rába ártere

Újabb mácsonya... ráélesítve, elmosott hátteret próbáltam előállítani. Nem lett elég jó, az erős fény miatt használt szűk rekeszt nem állítottam nagyobbra. Pedig megérte volna!

Rába ártere

Hálás fotótéma a sok vízbe dőlt fa látványa - és fotózása.

Rába ártere

Rába ártere

Gyönyörű víztükör, gyönyörű tükröződés. Reményeim szerint a képek is érzékeltetnek valamennyit a helyszín szépségeiből.

A szúnyogok támadását némi vérveszteség árán túléltük. Szép délután volt.

Borzavár - Szépalmapuszta

Sok túratervem van még a már rövid, hátralévő idei szezonban. Többek között a Bakony is... néhány helyet itt már ismerek; ezúttal olyan célpontot választottam, ahol még nem jártam korábban. Tanulmányoztam a bakonyi turistakalauzt. Egy fotós társam nemrég végigjárt teljesítmény-túrája érintette Szépalmapusztát, és úgy beszélt róla, hogy az nagyon kellemes hely. Nos, a térkép sok dolgot nem árult el, de megtudtam, van ott egy arborétum. Ez segített a döntésben.

Borzavár temploma

Segített az is, hogy az az útvonal, amely érinti Szépalmapusztát, a Kék Túra útvonalán fekszik. Reméltem, valóban szép tájakat fogok látni.

Borzavárig mentem autóval, és ott a templom mellett kezdtem el a túraúton a gyalogsétát. Kicsit nehezen találtam meg a jelzést, de végül is meglett: a templom bal oldala mellett kellett indulni. egy bozótos vadcsapáson. A "Nagy Kékről" alkotott elképzeléseihez mérten méltatlan kezdés. És "barátságtalan" is, mert meredek, csúszós (nedves) volt az ösvény, bemelegítés nélkül nem kicsit vette igénybe a fizikumomat, mire a kaptató tetejére értem. Ott fenn aztán megértettem, mi van: egy szintben találtam magam a templomtorony tetejével. Innen már kényelmesebb volt tovább menni; valóban sétatempó volt az egész. 

Borzavárról Szépalmapusztára

A kék jelzésű turistaút mellett párhuzamosan haladt egy aszfaltozott kerékpárút is. Köztük épp csak egy fasor... én is, és mások is inkább választották a biztonságosabb aszfaltutat. Nyilván nem csak én félek mániákusan a kullancsoktól :-)

Csend volt, nyugalom, csak ritkán ment el mellettem egy személyautó, vagy traktor. Kerékpár kevés - ez talán érthető is, hisz a hétfői nap nem kimondottan turista időszak.

Borzavárról Szépalmapusztára

Fotós szemmel nem volt túl izgalmas a táj. Egyik oldalon mezőgazdasági terület, másikon sűrű erdő... képre kívánkozó virág meg sehol. De azért nem üres kártyával jöttem haza.

Borzavárról Szépalmapusztára

Készítettem néhány tájképet. Sajnos, a változatos tájak messze voltak tőlem, fényképen nem látványosak. Közelebbről nyilván tetszetősebb képeket lehetett volna fotózni.

Szépalmapusztai ménesbirtok

Nem mondhatom, hogy túl sok élmény ért, amíg beérkeztem Szépalmapusztára. Persze, azonnal az arborétumot kerestem, de csak a ménestelep bejáratát találtam ott, ahol az arborétum bejáratát gondoltam. Bosszús voltam, talán az arborétumba telepítették a ménest? Nem tudom azóta se, mi a valós helyzet. 

Itt egy picit megint keresgélni kellett, a sok közül melyik úton vezet tovább a kék jelzés. De megtaláltam, sétáltam tovább a méntelep karámjai mentén. 

Szépalmapusztai ménesbirtok

Szépalmapusztai ménesbirtok

Szépalmapusztai ménesbirtok

Az út itt már eléggé kényelmetlen volt. Járművek, és víz által kialakított, zúzott köves út, gumitalpú cipőm alatt minden egyes követ meg tudtam volna számolni a talpaimmal. De a füves oldalsáv sem volt kényelmesebb - nem panaszként mondom.

A karámok végénél véget ért a köves út is. Itt újabb dilemma elé kerültem: hol megy tovább a kék út? A térkép jelzett kisebb irányváltozásokat, de annak alapján nem igazán lehetett kiválasztani a helyszín helyes útvonalát. Jelzés persze megint sehol... illetve találtam egy fakó K+ jelzést, de az nem az volt, ami nekem kellett. Más semmi. Jobb híján errefelé mentem tovább, arra gondolva, hogy ez legalább kék :-) Aztán egy idő után rossz érzésem támadt, meggyőződtem arról, nem arra járok, amerre a térképem szerint kellene. Visszamentem a többes elágazáshoz, és egy másik utat választottam. És láss csodát: jó 100 méterrel arrébb találtam egy nagy táblát, amelyen a valamikor ráírt szöveg akkurátusan le volt festve (csupasz fehér volt az egész tábla). Rajta aztán ott volt a kék jelzés, abban a formában, ahogy kerestem. Befelé mutatott az erdőbe, egy gyalogösvényre.

De még előbb, ahogy eddig eljutottam volna, egy rét szélén kellett végigmenni. A rét éppen ez a része sűrűn tele volt friss vaddisznó-túrással. Nem mondhatom, hogy ez a látvány nagyon boldoggá tett... hősiesen bevallom, a vaddisznótól is legalább annyira félek, mint a kullancsoktól. Ha ilyet látok, folyton Zrínyi Miklós, a költő jut eszembe...

Mindezek ellenére "hősiesen" irányt vettem az ösvényen az erdő belseje felé. Mentem, mentem... semmi, csak fák, meg fák - ja és rengeteg vaddisznótúrás, itt már dagonyákkal vegyesítve. Persze, pont az úton, nem ritkán olyan helyeken, ahol kikerülni is csak nehezen lehetett a sártengert.

Közben múlt az idő, fogyott a vizem és a csokim... kalkuláltam, mennyi idő alatt értem el idáig, és vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a kocsimhoz visszaérjek? Persze, ha csak nem találkozom egy vaddisznó kondával... Az egyik, éppen a turistaúton lévő dagonyánál aztán úgy döntöttem, itt fordulok vissza. Úgy is lett.

A borzavári Templomdomb tetején

Visszafelé már alig készítettem képeket. Épp csak a falu határában, a Templomdomb tetején fogott meg a kilátás. Az nagyon szép volt...

Kicsit többet vártam ettől a túrától, láttam már szebb tájakat is. De nem volt elvesztegetett idő az a nap sem, amit erre a kirándulásra szántam. 

Legyen szép napotok...

Séta a Mecsekben, Orfűnél

Az idei év első felében többször posztoltam már Pécsről, és említettem Orfűt is. Okkal, hisz Orfűn töltöttünk egy hetet feleségemmel, hogy a hét végén részt vegyünk a medvehagyma-fesztiválon. 

Orfű, a medvehagyma-fesztivál helyszíne

Engem nem maga a medvehagyma érdekelt elsősorban, de ez jó alkalom volt arra, hogy olyan időpontot válasszunk, amikor a feleségem is talál az ő érdeklődésének megfelelő időtöltést. Én alapból Pécs fotózására voltam ráhangolódva... no meg természetesen hegyi gyalogtúrákra.

Az időjárás "nem volt barátom" a hegyi túrák tekintetében. Többször volt eső, ami jól feláztatta a hegyi utakat. Én viszont csak amolyan "szalonturista" vagyok, esőben-sárban nem szívesen áztatom a bakancsomat.

Azért nem unatkoztam. Sokat tartózkodtam Pécsen (nem eleget, többet szerettem volna), jártuk autóval a környező városokat, és hát azért Orfű környékén is kalandoztam egy keveset.

Orfű - hegyi turista- és kerékpár út

Az Orfűre szánt egy hét vége felé úgy döntöttem, az ott töltött idő utolsó napján fölmegyek a közeli hegyoldalba, legyen bármilyen időjárás! És lám, egészem kellemes idő alakult addigra.

Medvehagyma tömegével

Mivel a környéket nem ismertem, társaságom pedig nem volt az úton, arra mentem, amerre utat láttam magam előtt. Térképet természetesen vittem magammal, és a telefonom is nálam volt arra az esetre, ha eltévednék, és meg kellene tudnom, hol is vagyok tulajdonképpen.

Még mindig medvehagyma

Nem mondhatom, hogy túl látványos utam volt. Szokásos dimbes-dombos hegyoldalak, erdő, és medvehagyma elképzelhetetlen mennyiségben. 

Azt olvastam, hogy a medvehagyma attól kapta a nevét, hogy a medvék a téli álmukból ébredve ezt a növényt találják nagy mennyiségben. Mivel tápláló, sok vitamint tartalmaz, szívesen fogyasztják.

Nem tudom, mikor éltek medvék utoljára a Mecsekben, de itt jó dolguk volt, az biztos!

Irányjelző táblák

Időszakos hegyi vízfolyás. Most éppen nem folyt... :-)

Büdöskút - egy nevezetes hely az utam során

Csillaghúr

Mint említettem feljebb, nem túl sok fotótémát találtam. Persze, ettől függetlenül jól éreztem magam, élveztem a csendet, nyugalmat, és haladtam előre olyan tempóban, ami erőnlétemből telt. Figyeltem az utamba kerülő növényzetre is... néhol megálltam egy-két felvétel kedvéért.

Egy újabb szép vadvirág

Turista-út - motorizált járművek elől elzárva

Az utam váratlanul egy kiépített közutat keresztezett. Rögtön néztem a térképemet: arról tudtam meg, hogy egy hegyi autóverseny-pályához érkeztem. Ezen az úton át kellett menni, hogy folytathassam az utamat.

A versenypálya egy szakasza

Átmentem, visszanéztem, ezt láttam. 

Ha igaz, akkor ez egy cincér

Mentem tovább, egyre lassabban, mert az út egyre inkább csak fölfelé vezetett. Amint én ott kapkodtam a levegő után, egyszer csak egy futó hölgyet láttam! De nem ám lefelé futott, hanem hegynek föl!!!
Na, itt lett elegem nekem a Mecsekből! Én már vánszorogni is alig tudok, mások meg futva mennek el mellettem! Fogtam magam, visszafordultam, és bevettem az irányt újra Orfű felé!

Árvacsalán

Ez való nekem, a virágfotózás, nem a hegymászás! 

Most már vissza, "hazafelé".

De azért jó volt ám! Csak kissé unalmas volt. Nem az út hibája, hanem az enyém. Néhány éve még magamban is egész jól elvoltam, jártam is sokat a lakhelyemhez sokkal közelebb lévő Bakonyban. De változnak idők, és mi is változunk benne....

Hogy miért vettem elő újra a mecseki témát? Lehet, a közeljövőben új kirándulást teszek oda. Kicsit odébb, más területeket szeretnék bejárni, ha valami el nem veszi a kedvem tőle. Mert a dolgok jelen állása szerint most is egyedül leszek....

Szép napot kívánok a látogatóimnak!

II. Rákóczi Ferenc emlékezete

Észak-Magyarországi és Kelet-Szlovákiai kétnapos kirándulásunk kiemelt célja történelmünk egy nagy alakja előtt tisztelegve az Ő életútjának néhány helyszínét felkeresni. A kirándulás időpontját pedig a tokaji szüreti ünnepséghez időzítettük - ezek nem egymásnak ellentmondó momentumok, hisz maga Tokaj vidéke is elválaszthatatlan az egykori fejedelem és szabadságharcos vezér személyétől.

A tokaji események - szorosan véve - nem témája a posztomnak. Kezdjük tehát a "közös virtuális utunkat" Sárospatakon.

Sárospatak - Rákóczi-vár

Meglehetősen szürke, kissé borús időben érkeztünk a késő délutáni órákban Sárospatakra. Nagyon kevés időnk volt csak, alig több, mint egynegyed órát tölthettünk itt, és menni kellett tovább. A fotóim is nagyon elkapkodottak, esetlegesek lettek, hisz a pár percben szerettem volna a vár mennél több részletét képre venni. Néhány éve jártam már itt, tudtam, hol mi található, mit érdemes fotózni. Az azonban rögtön szembetűnő volt, hogy sok a változás azóta.

Sárospatak - felújított vár-részlet, a nevezetes Vörös-toronnyal

Sárospatak - Rákóczi vár

Sárospataki megállónk után Sátoraljaújhelyre mentünk tovább. Itt a Vár-hegy tetején lévő hotelben finom vacsorát kaptunk. Előtte aperitifként a tulajdonos saját készítésű gyümölcspálinkáját, vacsora közben pedig az ugyancsak saját termésű borát kóstolgathattuk. 

A kellemesen telt éjszaka után az államhatár szlovák oldalán Borsi (szlovákul Borša) nevű településen a fejedelem szülőhelyét kerestük fel.

Borsi - Rákóczi-vár

Maga az épület kalandos időket élt meg a történelem során - ez jól látszik is rajta. Pillanatnyilag nagyon lepusztult állapotban van, de felújítási munkák folynak benne. Van remény, hogy idővel szépen, rangjához méltóan helyre lesz állítva.

Rákóczi Ferenc mellszobra a vár előtt

A fejedelem szobrát csoportunk nevében a túravezetőnk megkoszorúzta, majd elénekeltük a magyar himnuszt. A főhajtáson kívül csak ennyire volt lehetőségünk.

A vár bejárata

Jó (vagy rossz ?) szokásom szerint megint ellógtam pár pillanat erejéig a csoporttól, és bekukkantottam a vár udvarára. Nem mondhatom, hogy vidám dolgokat láttam. De van remény a lepusztult épület megszépülésére.

Még egy gyors fotó, indulás előtt

Sietni kellett, várt bennünket Kassa. Ott megbeszélt találkozónk volt a szlovák idegenvezetővel, nem várakoztathattuk sokáig.

Kassa Dóm, Szent Erzsébet templom

"Kassa (szlovákul: Košice, németül Kaschau) Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. Népessége 240 688 fő, ebből 6 382 magyar (2,65%) (2011). Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá." - Wikipédia

A Rodostóból hazatelepített Rákóczi-hamvakat (és kíséretének hamvait) ebben a templomban helyezték örök nyugalomra.

II. Rákóczi Ferenc herceg, egykor Erdély és Magyarország fejedelme

Kripta

Az idegenvezető részéről kissé ijesztő információt kaptunk a kriptában uralkodó állapotokról. Nem részletezem, de tény, hogy kissé megszeppenve ugyan, de mindenki egy emberként ment le az altemplomba. Az én nézőpontomból ez azért volt hátrányos, mert - udvarias ember lévén - az utolsók között jutottam le. A kicsi helyen összezsúfolódott társaság miatt aztán alig találtam olyan helyet, ahonnan - magasra tartott kamerával - képeket tudtam készíteni.

Rákóczi-kripta

Itt is elhelyeztük a koszorúnkat, és az idegenvezető "jótanácsa" ellenére elénekeltük nemzeti himnuszunkat. Nem lett semmi bajunk, senkire nem jött atszmás vagy allergiás roham... úgy látszik, kivételesen jó az immunrendszerünk! :-)

Szarkofágok

A digitális fotómasinák korában "mindenki fotós" - nem volt ez másképp ezúttal sem. Türelmesen (vagy inkább türelmetlenül) kivártam, amíg mindenki megörökítette fényképező gépével, mobiltelefonjával, tabletjével a helyszínt, és így a már üres kriptáról is készíthettem felvételeket.

A fejedelem szarkofágja látható középen, benne a fejedelem, Zrínyi Ilona és Rákóczi József bronz koporsói. Bal oldalon Sibrik Miklós udvarmester, jobb kéz felől gróf Eszterházy Antal szarkofágja látható. 

Sajnos, a képre nem került rá, de itt található még gróf Bercsényi Miklós, és felesége, Csáky Krisztina szarkofágja is.

A lépcsőről nézve...

A fejedelem, és kíséretének Rodostói háza másolatban

A rodostói ház mását is felépítették Kassán, a hamvak hazahozatala után. Az épületben múzeum, kiállítás látható, ottjártunkkor azonban nem volt nyitva.

Szép út volt, sok érdekességgel, nem kevés tanulsággal. 

Szép napot minden kedves blogolvasó barátomnak!