Tőzikézés

"A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű." - Wikipédia

Február vége van, egyre több jel mutat arra, hogy vége a téli szezonnak. Az időjárás még szeszélyes, jönnek-mennek a hideg- meg melegfrontok, hol napokig a napot se lehet látni, vigasztalanul esik az eső... más napokon viszont fényárban úszik minden, hét-ágra süt a nap. Ha felhős az ég, egy enyhe depresszió van rajtam, ha süt a nap, akkor a szabadba vágyom, kirándulni akarok... mozgásra, friss levegőre, ha mód van rá, kellemes társaságra vágyom. De az se zavar, ha egyedül kell nekiindulnom egy fotótúrának (mint legtöbbször). Így volt ez a hét közepén is. Már reggel látszott - egy szép szerdai napon - hogy a meteorológia "eltalálta", milyen lesz az aznapi időjárás. Kirándulni, fotózni való idő lett! 

A fotózásról annyit, hogy - bár csodálom a művészi igénnyel elkészített képeket - én csak a turistafotósok mentalitásával (és képességével) rendelkezem. Képre veszem, ami tetszik nekem, és többnyire a maga valóságában rögzítem a természet szépségeit. 

Nos, tehát a szerdánál tartottunk. Összepakoltam a fotós felszerelésemet, a kocsimba gumicsizmát tettem, és elindultam Csáfordjánosfára, tavaszi tőzikét fotózni. Megjegyzem, nem először, korábban már kétszer jártam itt, tudtam, mire kell számítani. Elsősorban bokáig érő sárra és vízre a láperdőben, és leírhatatlan mennyiségű és szépségű tőzikére.

Amint megérkeztem, az utcai cipőmet gumicsizmára cseréltem, és a már jól ismert úton - egy kis réten át - megindultam az erdő felé. Közben természetesen át kellett haladni a Répce folyó (patak?), és a vele párhuzamosan haladó szívárgócsatornák hídjain is.

Arról persze szó sem lehetett, hogy a szokásos módon, hason fekve készítsünk makrókat az amúgy nem túl nagy, de mindenképpen "földközeli" virágokról. Ilyen körülmények között csak egy makró-képességgel rendelkező teleobjektív segít. Persze, a maga hátrányival együtt. A közeli képeket és egy Olympus Zuiko 70-300 mm gyújtótávolságú teleobjektívvel készítettem.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

 A teleobjektívnek megvan az az előnye, hogy a speciális makróobjektívekhez hasonlóan szépen mossa a hátteret, kiemeli a témát, ezzel csökkenti a fő téma körüli zavaró objektumok látványát. Az igazi természetfotózás egyik szabálya ugyanis, hogy (legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban ezt kevesen tartják be) nem szabad a téma környezetét átrendezni, azaz a természet igazi voltába beleavatkozni.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Ez a kép ad némi ízelítőt abból, hogy is néz ki a láperdő a fotózás idején.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Szép, ugye? Engem lenyűgöz, álmélkodva jártam le-föl a mocsárban, és nagyon örültem, hogy itt vagyok. Természetesen óvatosan kellett lépkedni, megnézni, hová teszem a lábam, hogy kárt ne tegyek a gyönyörű virágmezőben.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Fehér virág, élénkzöld moha a fákon, az ég kékje megcsillan a vízfelületen....

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Az erdő természetesen tájvédelem alatt áll, fakitermelésnek nyoma sincs. Mindössze annyi emberi beavatkozás történik, hogy a tanösvényt karbantartják, az ösvényre dőlt fákat két (vagy több) részre vágják, az ösvényről eltávolítják, de a helyszínen hagyják. A belső területeken kidőlt, elöregedett fák a helyükön maradnak, a természet örök körforgásának részeként.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Őstermészet. Tükröződés.

Láprét

Minden kirándulásnak vége van egyszer, indulni kell hazafelé. Az erdőből kiérve is nagyon sok téma akad azok számára, akik fogékonyak a természet szépségeire. Legyen az egy magányos fa, felhőalakzat, tükröződés a vízen.... stb.

Torzó

 

"A fák állva halnak meg" mondta egyszer valaki. Az Ő igazságának szép példája, amit ezen a képen látunk. Ez a kép a Répce partján készült, a zsilip közelében.

(Talán) Madárberkenye

"Színeket akarok látni :-)" - mondta egy fotóstársam. Eddig volt fehér, zöld, kék - most íme egy kis piros.

"Az ég vízre szállt" :-) idézet önmagamtól

Hát itt van vége... nem a képeimnek, csak a beszámolómnak. Remélem, nem unatkozott nagyon, aki a fotóimat megnézte, "szövegelésemet" elolvasta.

Legyen szép napotok!

Őszi csavargás a Rába árterében

Gyirmót, Győr sokat emlegetett kerülete a fotósok körében. Első pillantásra jellegtelen, átlagos rét, gátak és holtágak között... fotós szemmel csatangolva a réten, vagy még inkább a víz mentén minden évszakban szemet gyönyörködtető látvánnyal örvendeztet meg bennünket. Örömmel, és gyakran járok ide tavasszal, nyáron, ősszel fotómasinával fölszerelkezve, és gyűjtöm azokat a felvételeket, emlékképeket, melyek megragadják a figyelmemet.

Ezúttal a múlt vasárnap délutáni társas fotózáson készült képeim egy részét mutatom be Nektek.

Rába ártere

A délután közepe is elmúlt már, amikor fényképezni kezdtem. Október második fele van már, a nap alacsonyan áll ilyenkor, és gyönyörű súroló fénnyel teríti be a tájat.

Rába ártere

Hosszúak az árnyékok, szépek a napsütötte fák, bokrok. A látvány igazán lenyűgöző, az ember csak forgatja a fejét... még eldönteni is nehéz, mit fotózzunk. 

Rába ártere

A víz mindkét oldalán nádas, és nagyon sok öreg fa látható. Nagy részük odvas, töredezett, kidőlt, az elmúlást idézi a szemlélőben. Ezeknek is meg van a maga szépsége, igazán nincs hiány képre kívánkozó látványban.

Rába ártere

A láprét jellegzetes növénye a "héjakút mácsonya". Üde zölden és elvirágzott rozsdavörös-feketén is igen fotogén. Különösen az élénk kék égbolt előtt mutat szépen.

Rába ártere

Idilli látvány, nem igaz?

Rába ártere

A holtág a horgászok kedvenc vízfelülete. Nincs tartós kint-maradásra berendezkedve egyetlen pecás sem, csak hevenyészett, összetákolt horgászstégeket látunk a víz mindkét partján. A hely szépsége megérdemelné, hogy igényesebben alakítsák ki a horgászok a területüket. Persze, minden kétélű... akkor viszont a természetbe való beavatkozás lenne sokkal nagyobb mértékű. Ez viszont nem kívánatos!

Rába ártere

A csipkebokrok élénk piros termése kellemes képet mutat...

Rába ártere

Szélcsend volt, a vízfelület még csak nem is fodrozódott. Gyönyörűen tükrözte vissza a túlpart fáit, bokrait, nádasait.

Rába ártere

Múlt az idő, a nap lassan ugyan, de egyre lejjebb ereszkedett. A felhőfoszlányokon megjelentek az első vöröses elszíneződések, a környezeten pedig egyre erősebb sárga fátyol jelent meg.

Rába ártere

Újabb mácsonya... ráélesítve, elmosott hátteret próbáltam előállítani. Nem lett elég jó, az erős fény miatt használt szűk rekeszt nem állítottam nagyobbra. Pedig megérte volna!

Rába ártere

Hálás fotótéma a sok vízbe dőlt fa látványa - és fotózása.

Rába ártere

Rába ártere

Gyönyörű víztükör, gyönyörű tükröződés. Reményeim szerint a képek is érzékeltetnek valamennyit a helyszín szépségeiből.

A szúnyogok támadását némi vérveszteség árán túléltük. Szép délután volt.

A kornistárnics végnapjai Gyirmóton

Halász Alexandra, egy sokak által kedvelt blogíró és természetjáró a győri amatőrök képei alapján "Kincses Gyirmót"-nak nevezte Győr egyik kerületének a Rába árterében elterülő rétjeit. Nagyon találó elnevezés, pedig tudtommal Alexandra még sohasem járt itt!

Nos, ezek a kincsek nem mások, mint vadvirágok, lepkék, szöcskék, pókok - azaz a természetjáró műkedvelő amatőr fotósok kedvenc fotótémái. Én is gyakran járok ide, szívesen kóborlok a fűben, töltésoldalakon, járt és nem járt utakon.

Mostanáig az egyik legkedveltebb fotós "modellem" az elbűvölően szép, csodásan kék kornistárnics volt. Nem véletlen a múlt idő.... a mai tapasztalatom szerint nagy valószínűséggel idén fotóztuk utoljára ezt a szépséget. A láprét ugyanis magánkézbe került... azóta kaszálógépek járják a területet, és kíméletlenül vágnak mindent, ami a gépek útjába kerül. Attól tartok, ez a kis természeti csoda az újszerű rétművelés áldozatává vált.

Kornistárnics

A Wikipédia szerint: "20–60 centiméter magas, egyszerű vagy elágazó szárú évelő növény. Átelenes levelei közül az alsók rövidebbek, tompásak, a felső ezzel szemben szálas-hosszúkásak. Tőlevelei hiányoznak. Feltünő, 3-5 centiméter nagy, sötét égszínkék virágai magányosan vagy kisebb csoportokban, általában a hajtások csúcsi részén fejlődnek. Az 5 cimpájú pártát belül egy-egy világos (fehéres-rózsaszínes) pettyezett sáv díszíti. Július végétől szeptember közepéig virágzik."

Igen, július végétől szeptember közepéig virágzik - ha hagyják. De ha az élőhelyét rendszeresen kaszálják, akkor hamar el tud tűnni.

Gyirmót mellett egy kis területen néhány éve még gazdagon virágzott a kis kedvencem. Idén egyetlen szálat találtam/találtunk, augusztus végén. Egy jelölt karó közelében volt - úgy maradt életben, hogy a karót (oszlopot) kikerülte a fűkasza. Örültünk annak az egy szálnak is, és örömmel fényképeztük, abban a reményben, hogy legalább ez megmarad, a bimbói kinyílnak, új fotótémát adva. És talán megsegíti valami csoda, képes lesz tovább szaporodni.

Kornistárnics

Kornistárnics

Mindhárom kép ugyanazon tőről készült. Kissé sápadt volt a virág, talán a képeim sem igazán sikerültek. Sok oka lehet, miért ilyen, most ne ezt boncolgassuk, mert nem ez a fő téma.

Ja igen: és mi a felháborodásom oka? Hát az, hogy ma, szeptember 5.-én újra kimentem Gyirmótra, azzal a szándékkal, hogy új képeket készítek, és azzal a reménnyel, hogy kinyíltak a múlt alkalommal látott bimbók is.

Nagy volt a csalódásom, mert az egyetlen szál élő virág szőrén-szálán eltűnt! Nyoma  veszett, mint ha soha ott se lett volna! Talán egy kóbor turista letépte, gomblyuka tűzte, és nagy boldogan elsétált vele.... (persze, ezt csak a fantáziám szülte). De végképp nem értem, hová tűnhetett, kinek volt útjába, ki mit csinált vele? Hová lett a remény, hogy a jövő évben még több szép virágot fogunk látni? Hát nem tudom...

Kicsit nosztalgiázva tekintsünk vissza a tavalyi évre. Íme, akkor ilyenek lettek a szeptember 16.-án készült képeim:

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Talán feltűnt Nektek, hogy túl hasonlóak ezek a képek, csak épp más nézetből készültek. Igaz, így van! Már tavaly ősszel is egyetlen tő virágzott, de akkor még több szálon, több virágtölcsért nevelve. Éppen ezért érzem nagy veszteségnek az idei esetet, mert alig maradt remény a folytatásra.

Két éve még kéklett a mező a virágoktól. Ebből az időből is mutatok két felvételt:

Kornistárnics, 2012 szeptember 22.-én + egy karolópók

Kornistárnics, 2012 szeptember 22.-én

Hát, ez van. Jövőre újra keresni fogom.

Legyen szép napotok...

'Kincses Gyirmót' - kora tavasz

Nem csak én magam bloggolgatok, hanem mások blogjait is szívesen olvasgatom. Főleg akkor, ha az a blog témájában az érdeklődési körömbe tartozik. Győri és környékbeli fotóbarátok blogjai, vagy csak képgalériái a kedvenc területeim. A győriek egyik kedvelt területe Gyirmót. Gyirmót egykor önálló község volt, ma Ménfőcsanak részeként Győr közigazgatási területéhez tartozik. A település a Rába holtágai mellett fekszik, határában igen gazdag növény- és rovarvilággal büszkélkedő láprétek vannak. Valóságos fotós paradicsom kora tavasztól kezdve késő őszig. Sok fotós jár ki ide egész évben, a közösségi oldalakon gyakran találkozhatunk itt készült képekkel. Ez az oka, hogy egy kedvelt bloggertárs Budapestről "kincses Gyirmót" nevet adta ennek a területnek. Találó név, nekem nagyon tetszik!

A múlt hét végén adódott olyan helyzet, hogy Gyirmótra menjek... részben fotózni, részben csak a mozgás kedvéért. Kicsit még korán van, de sejtettem, hogy lesz mit lencsevégre kapni. Sőt.... nem csak sejtettem, tudtam is, hisz más fotósok eddig is raktak fel képeket a területről.

Gyirmót szomszédságában lévő területet én három egységre osztom magamban. Ez természetesen csak önkéntes felosztás, egyes területrészek maghatározására való. A Győrhöz legközelebb eső rét a "kilátós" nevet kapta tőlem, az ott található kilátó, vagy vadászles (?) miatt. A második rét egy holtágak által körülfogott sziget. Ez a "középső". A legtávolabbi pedig a "szélső".
Ezúttal a "középső" jelzővel ellátott szigeten jártam. A vízpart vonalát követve csináltam egy kört, és fotóztam a holtág látványát. Közben pedig a gyönyörű, néha kis virágszőnyeget alkotó saláta boglárkákat. (Ha mégse így hívják, javítsatok ki) :-)

Gyirmót - Rába holtág

Láprét

Saláta boglárka

Gyirmót - Rába holtág

Aprócska virágszőnyeg

Gyirmót - Rába holtág

Gyirmót - Rába holtág

Gyirmót - Rába holtág

Gyirmót - Rába holtág

Saláta boglárka

Szép napot kívánok minden látogatómnak!