A ménest kerestem Kisbéren

Tudjátok, hol van Kisbér? A régi vicc szerint mindenhol! Ha-ha-ha! (Ez itt a kacaj helye)

Nos, hát Kisbér. Két dolog miatt érdekelt már jó ideje ez a kisváros. Az egyik dolog a kisbéri ménes, sok helyen lehet hallani-olvasni róla. A másik dolog a katolikus temploma... sokan tudják, hogy a templombelsők szenvedélyes fotósa vagyok.

Február van, morcos, felhős, hideg, fénytelen időjárás. De néha két-három napra a napfény is megmutatja magát. Figyeltem is a meteorológiai jelentéseket, mikorra mond olyan időt, ami alkalmas egy kis sétára, netán fényképezésre. Egy ilyen napon buszra ültem, és Kisbérbe utaztam. Előtte persze tájékozódtam az interneten, merre kell mennem, ha a ménesbirtokra akarok eljutni. 

Aki még nem tudja, annak elmondom, hogy a ménestelep a távolsági buszpályaudvar közvetlen szomszédságában van. Majdhogynem a kapujában szálltam le az autóbuszról.

Hungary - Kisbér, Királyi Lovarda

Az egykor nagyhírű ménestelep még a Monarchia idejében lett alapítva, ma is büszkén viseli a "Királyi" jelzőt. Legalábbis az alapítás, és a felújítás emléktáblája szerint.

Az egykori istállók egy része felújításra vár, egy része más célokra került hasznosításra, más része viszont ma is lovak szálláshelyéül szolgál. Az itt tartott lovak részben tenyésztési célokat szolgálnak, részben pedig lovasoktatás folyik a közreműködésükkel. A felső képen éppen a lovarda nagyon szépen felújított épülete látható. A telep jelenleg magánkézben van.

Hungary - Kisbér, lóállások

Mivel megérkezésemkor senkivel nem találkoztam, bementem az istállóba a nyitott ajtón. Bent mindössze kettő darab lovat láttam, akik éppen jóízűen rágtak valami jóféle szénát. Abból gondolom, hogy jóféle lehetett, mert láthatóan ízlett nekik, rám pedig ügyet se vetettek.

Aztán jött egy alkalmazott, aki készségesen engedte, hogy nézelődjek; sőt még az időközben előkerült tulajdonost is megmutatta nekem. Így aztán az egész komplexum gazdájával is beszélhettem néhány szót.

Hungary - Kisbér, "Királyi" lovarda

Szép nagy fedett lovarda, vastag rétegben homokkal felszórva az alja. Itt zajlanak a lovagló órák, a hét szinte minden napján, főleg a délutáni órákban. Én délelőtt jártam itt, ezért nem volt szerencsém lovas képeket készíteni.

Hungary - Kisbér

Ő az az úr, aki a telepet, főleg a lovardát bemutatta nekem. Beszélgetés közben elmondta, hogy ő az itteni munkája mellett solymászattal is foglalkozik, és olyan tervei vannak, hogy a környéken - jelesül Pannonhalmán - szeretne egy solymászattal foglalkozó vállalkozást alapítani. Ez a dolog azonban még csak tervekben létezik...

Hungary - Kisbér

Ahogy a méntelepről eljöttem, a lovakat az istállók közelében található egykori kastély mögötti udvarban találtam meg. Sajnos, masszív kerítés miatt közelebb menni nem tudtam.

Hát... nem tagadom, sokkal többet vártam a látottaknál. Maradt időm bőven a hazautazásig - ezt az időt a várossal való ismerkedéssel töltöttem el.

Hungary - Kisbér, Nagyboldogasszony római katolikus templom

A templomba bemenni nem lehetett, csak az előtérből tudtam néhány fotót készíteni. Nagyon szép a belső kialakítás, szívesen készítettem volna több képet.

Hungary - Kisbér, Református templom

Nem messze a katolikus templomtól található a város református temploma. Ízlésesen kialakított, szép, modern épület.

Közben dél lett, és mivel már mindent láttam, amiért jöttem, úgy gondoltam, a legközelebbi busszal hazautazom. Amíg a buszra vártam, egy pizzériában ettem egy akkora sajtos lángost, hogy csak na... még ki is fogott rajtam, egy darabkáját már megenni sem tudtam. Pedig finom volt!

Legyen szép napotok!

Borzavár - Szépalmapuszta

Sok túratervem van még a már rövid, hátralévő idei szezonban. Többek között a Bakony is... néhány helyet itt már ismerek; ezúttal olyan célpontot választottam, ahol még nem jártam korábban. Tanulmányoztam a bakonyi turistakalauzt. Egy fotós társam nemrég végigjárt teljesítmény-túrája érintette Szépalmapusztát, és úgy beszélt róla, hogy az nagyon kellemes hely. Nos, a térkép sok dolgot nem árult el, de megtudtam, van ott egy arborétum. Ez segített a döntésben.

Borzavár temploma

Segített az is, hogy az az útvonal, amely érinti Szépalmapusztát, a Kék Túra útvonalán fekszik. Reméltem, valóban szép tájakat fogok látni.

Borzavárig mentem autóval, és ott a templom mellett kezdtem el a túraúton a gyalogsétát. Kicsit nehezen találtam meg a jelzést, de végül is meglett: a templom bal oldala mellett kellett indulni. egy bozótos vadcsapáson. A "Nagy Kékről" alkotott elképzeléseihez mérten méltatlan kezdés. És "barátságtalan" is, mert meredek, csúszós (nedves) volt az ösvény, bemelegítés nélkül nem kicsit vette igénybe a fizikumomat, mire a kaptató tetejére értem. Ott fenn aztán megértettem, mi van: egy szintben találtam magam a templomtorony tetejével. Innen már kényelmesebb volt tovább menni; valóban sétatempó volt az egész. 

Borzavárról Szépalmapusztára

A kék jelzésű turistaút mellett párhuzamosan haladt egy aszfaltozott kerékpárút is. Köztük épp csak egy fasor... én is, és mások is inkább választották a biztonságosabb aszfaltutat. Nyilván nem csak én félek mániákusan a kullancsoktól :-)

Csend volt, nyugalom, csak ritkán ment el mellettem egy személyautó, vagy traktor. Kerékpár kevés - ez talán érthető is, hisz a hétfői nap nem kimondottan turista időszak.

Borzavárról Szépalmapusztára

Fotós szemmel nem volt túl izgalmas a táj. Egyik oldalon mezőgazdasági terület, másikon sűrű erdő... képre kívánkozó virág meg sehol. De azért nem üres kártyával jöttem haza.

Borzavárról Szépalmapusztára

Készítettem néhány tájképet. Sajnos, a változatos tájak messze voltak tőlem, fényképen nem látványosak. Közelebbről nyilván tetszetősebb képeket lehetett volna fotózni.

Szépalmapusztai ménesbirtok

Nem mondhatom, hogy túl sok élmény ért, amíg beérkeztem Szépalmapusztára. Persze, azonnal az arborétumot kerestem, de csak a ménestelep bejáratát találtam ott, ahol az arborétum bejáratát gondoltam. Bosszús voltam, talán az arborétumba telepítették a ménest? Nem tudom azóta se, mi a valós helyzet. 

Itt egy picit megint keresgélni kellett, a sok közül melyik úton vezet tovább a kék jelzés. De megtaláltam, sétáltam tovább a méntelep karámjai mentén. 

Szépalmapusztai ménesbirtok

Szépalmapusztai ménesbirtok

Szépalmapusztai ménesbirtok

Az út itt már eléggé kényelmetlen volt. Járművek, és víz által kialakított, zúzott köves út, gumitalpú cipőm alatt minden egyes követ meg tudtam volna számolni a talpaimmal. De a füves oldalsáv sem volt kényelmesebb - nem panaszként mondom.

A karámok végénél véget ért a köves út is. Itt újabb dilemma elé kerültem: hol megy tovább a kék út? A térkép jelzett kisebb irányváltozásokat, de annak alapján nem igazán lehetett kiválasztani a helyszín helyes útvonalát. Jelzés persze megint sehol... illetve találtam egy fakó K+ jelzést, de az nem az volt, ami nekem kellett. Más semmi. Jobb híján errefelé mentem tovább, arra gondolva, hogy ez legalább kék :-) Aztán egy idő után rossz érzésem támadt, meggyőződtem arról, nem arra járok, amerre a térképem szerint kellene. Visszamentem a többes elágazáshoz, és egy másik utat választottam. És láss csodát: jó 100 méterrel arrébb találtam egy nagy táblát, amelyen a valamikor ráírt szöveg akkurátusan le volt festve (csupasz fehér volt az egész tábla). Rajta aztán ott volt a kék jelzés, abban a formában, ahogy kerestem. Befelé mutatott az erdőbe, egy gyalogösvényre.

De még előbb, ahogy eddig eljutottam volna, egy rét szélén kellett végigmenni. A rét éppen ez a része sűrűn tele volt friss vaddisznó-túrással. Nem mondhatom, hogy ez a látvány nagyon boldoggá tett... hősiesen bevallom, a vaddisznótól is legalább annyira félek, mint a kullancsoktól. Ha ilyet látok, folyton Zrínyi Miklós, a költő jut eszembe...

Mindezek ellenére "hősiesen" irányt vettem az ösvényen az erdő belseje felé. Mentem, mentem... semmi, csak fák, meg fák - ja és rengeteg vaddisznótúrás, itt már dagonyákkal vegyesítve. Persze, pont az úton, nem ritkán olyan helyeken, ahol kikerülni is csak nehezen lehetett a sártengert.

Közben múlt az idő, fogyott a vizem és a csokim... kalkuláltam, mennyi idő alatt értem el idáig, és vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a kocsimhoz visszaérjek? Persze, ha csak nem találkozom egy vaddisznó kondával... Az egyik, éppen a turistaúton lévő dagonyánál aztán úgy döntöttem, itt fordulok vissza. Úgy is lett.

A borzavári Templomdomb tetején

Visszafelé már alig készítettem képeket. Épp csak a falu határában, a Templomdomb tetején fogott meg a kilátás. Az nagyon szép volt...

Kicsit többet vártam ettől a túrától, láttam már szebb tájakat is. De nem volt elvesztegetett idő az a nap sem, amit erre a kirándulásra szántam. 

Legyen szép napotok...

Hortobágy - a 9 lyukú hídnál

Megjöttünk Ausztriából, tele élményekkel, rengeteg fotóval. Képeimet letöltöttem a laptopomra, egy részét meg is néztem. A válogatás, rendezés és feldolgozás még sok időt vesz igénybe - egyébként is sok még a restanciám az alföldi beszámolóimat illetően. A rend is úgy kívánja, hogy a blogom megírásában is tartsak rendet - legalább annyiban, hogy többé-kevésbé időbeli sorrendben mutassam meg képeimet barátaimnak, ismerőseimnek. Már persze akiket ez érdekel közülük.

Visszatérek tehát a Hortobágyra, ahová kedves ismerőseink segítségével jutottunk el. Korábban már jártunk itt, de akkor még sokkal kevesebb volt a látnivaló, mint ma. Talán meg sem találtunk volna mindent, ha barátaink fel nem hívják a figyelmünket az újdonságokra, és be nem mutatják nekünk azokat.

Hogy is volt korábban? Eszmecsere a Csárda bejáratánál.... :-)

Részlet a Csárda belsejéből

A Hortobágy két nagy hagyományos nevezetessége a 9 lyukú híd, és a Csárda. Ezeket már ismertük, de mindig vannak változatosságok és érdekességek, ami miatt újra és újra érdemes megnézni, körüljárni a létesítményeket. A Csárdát alaposan átalakították, szerintem nem feltétlenül előnyére. Hiányoltam néhány marhakoponyát a falakról óriási szarvakkal. Meg is kérdeztem egy pincértől, hová lettek ezek az igazi jellegzetességek, hiszen díszei voltak ezek a csárdának. A pincér szerint a felújítás alatt eltűntek, mire annak vége lett, már senki nem tudta, hol vannak! Érdekes...

A híres híd egy távoli kilátóból fotózva

A híd nagyjából a régi, de kapott egy festést vagy meszelést. Viszont a Hortobágy folyó sokkal nagyobb volt ezúttal mint korábban, és sok vízimadár élt rajta.

Fecskecsalád... őket út közben, egy fogadó eresze alatt fotóztam

A környező pusztán ugyancsak megszaporodtak az állatbemutatók. 

A szürkemarha csorda egy jeles tagja

Ő Béla, szelíd gólya, jött egy kis kaját kunyerálni

Pulykakakas, kissé leharcolt állapotban.

Fodros galambok

A képen fodros galambok láthatók. Számomra egészen különleges a tollazatuk, soha még csak a létezéséről sem hallottam ennek a fajnak. El nem tudom képzelni, hogyan repülnek!

Vízityúk

Nagyon óvatos, félénk madarak. Csak a nád széléig jöttek ki, rögtön érzékelték, hogy ember van a közelben. Nem tudtam szép képeket készíteni róluk.

Csacsikacsalád :-)

Békésen egymás mellett

Delel a gulya

Bivalybika "védőöltözetben"

Mekkmester és családja egy fehér szamár társaságában

Csacsik

Barátságos erőpróba...

Szárcsa virágos környezetben

Fiókák

Ökumenikus templom a keresztény/keresztyén felekezetek részére

Szobor a pusztán

Ezek leginkább háziasított állatok, a vizes területen pedig spontán betelepült vízimadarak találtak otthonra. Természetesen a háziállatok kivétel nélkül érdekes fajták voltak, különösen városi környezetből érkezett látogatók számára. A délelőtt egy részét itt töltöttük.

...és íme a híd mégegyszer...

Fölmerült a kérdés, hogy délután mit tegyünk: látogassuk meg a mátai ménest és tegyünk egy puszta-kocsikázást, vagy nézzük meg a szafari-parkot - esetleg mindkettőt. A mátai programot végül lemondtuk, mert azon korábban már részt vettünk. Így több időnk maradt a helyi bemutatók tanulmányozására, és a szafari-programra. A nap utolsó felében felkerestük még a Kaparó-csárdát is.

Jelen posztomban a délelőtti eseményekről mutatok be képeket. A szafari vadaspark képei egy következő alkalommal lesznek láthatók.