 |
| Kékfejű cinke a bokrok sűrűjében |
Pár napja újra megjött a kedvem a mozgáshoz és fotózáshoz. Nem túl korán döntöttem a kirándulás mellett, ezért nagyobb távolságra nem volt érdemes menni a korai délutáni sötétedés miatt. Viszont a dunaszegi morotvató közel van, fotótéma is van mindig - tehát irány Dunaszeg!
Amint megérkeztem, hamar az a gondolatom támadt, hogy ma nem éppen eredményes napom lesz. Sok volt a horgász a tavon, madarat viszont egy darabot sem láttam sem a vízen, sem a levegőben.
 |
| Kékcinke reptében |
Lassan, és a lehetőségekhez mérten óvatosan, csendben lépkedtem a tanösvényen, hogy ne okozzak riadalmat az esetleg mégis ott tartózkodó madarak körében. Ennek ellenére mindössze egyetlen szárcsát láttam, amint fedezéket keresett a sűrű sásban.
Nem igazán jó hangulatba érkeztem a madárleshez. Felmentem. Amit onnan láttam, az sem vidított fel túlzottan. Teljesen üres vízfelület, nád és sás mindenütt.
Néhány perc múlva balról fölreppent egy szürkegém. Nem igazán szerencsés irányban repült - éppen szembe a nappal is, felém is. A róla készült kép olyan lett, mint ha szemből és kicsit alulról néznék egy repülőgépet. Megtartottam, de nem teszem föl, még annyira sem érdekes, hogy bemutassam.
Megint pár perc, és újabb szürkegém jött. A róla készült képek még rosszabbak lettek, mert az autofókuszomat becsapta a madár mögötti bozót. Mire korrigálni tudtam, a gém már messze járt.
Már-már azt gondoltam, hogy ma csak napozni jöttem, amikor megélénkült az élet a környező bokrokon. Sok apró kis cinkemadár repült be a környező bokrok ágai közé. Persze, nem 1-2-3 méterre közel hozzám, hanem ennél jóval nagyobb távolságokra. Szemmel jól követhető volt a mozgásuk.
 |
| Rejtőzködve |
Tapasztalatból tudtam, hogy fotózni ugyan lehet így is, de túl sok eredményt nem lehet várni az ilyen fotóktól. Ennek ellenére igyekeztem minden lehetőséget kihasználni, bízva abban, hogy a sok kép között talán használhatóakat is fogok találni.
A madárkák mintegy 10 perc múlva befejezték a szinte nekem rendezett bemutatójukat, és továbbálltak. Vártam újabb show-ra, de csak nem akartak jönni. Akkor lejöttem a les-emelvényről, és tovább sétáltam a tó körül.
 |
| Ez bizony nem cinke, hanem őszapó! |
De még a távozásom előtt egy kis üdítő változatossággal is találkoztam: a sok kis kékcinke között egy őszapó!
 |
| Kormorán a vízben |
Amint megyek a tó partján, talpam alatt recseg a kavics. Ez ellen nincs mit tenni. Alig pár lépés után zajos szárnycsapkodást, és vízcsobbanást hallok. Nagy meglepetésemre a bokrok mögül egy kormorán csobbant a vízbe! Kormorán!!! Ezt a madarat még soha nem láttam Dunaszegen! Tavaly már rengeteg volt belőlük Győr környékén a Rábán is, még a belvárosban a Dunán is, de itt még nem találkoztam vele. Úgy látszik, a tavat is birtokukba veszik. Ennek én sem örülök, a tavi horgászok pedig még kevésbé. A madár rögtön lebukott a víz alá, víz alatt úszott a tó közepe felé. Képet csak akkor tudtam készíteni róla, amikor újra felbukkant.
A tanösvényen tovább sétálva újabb cinkékkel találkoztam. Úgy látszik, a kellemes késő őszi napsütés nem csak rám, rájuk is jó hatással volt.
Itt könnyebb dolgom volt, mint a madárlesen. Egyrészt kedvezőbb irányból sütött a nap, ritkábbak voltak a bokrok, és a madarak is meglepően türelmesek voltak. Gyakran tudtam olyan közel menni a témához, hogy korábban még soha.
Még arra is volt lehetőségem, hogy megfigyeljem, mit művelnek a nádszálakon. Felnyitották a nád vékony héját, ahogy tudták, lehasították, és úgy tűnt, valamit kiszednek alóla - vagy legalábbis keresnek valamit alatta.
Amilyen lehangolóan indult a mai fotózásom, legalább annyira elégedett voltam a vége felé. Igaz, nem válogathattam az izgalmas témák között, de ennyi cinkét még életemben nem láttam. Rengeteg képet készítettem - sokkal többet, mint amit itt megmutattam.
Az persze más kérdés, hogy Nektek ez is sok, és esetleg unalmas is volt. De remélem, mégse.
A végére pedig egy szép lepke a lepkéket kedvelőknek!
Remélem, nem voltam túl unalmas. Köszönöm, ha megnézitek a képeimet, és elolvassátok a hozzájuk fűzött beszámolómat.
Legyen szép napotok!
7 megjegyzés:
Admirálislepke :) szép, és a madarak is szépek.
A kormorán jó, hogy egyedül volt, ők csapatban szeretnek lenni.
Köszönöm, kedves Annamari.
A kormorán egyedül volt, de tartok tőle, hamarosan jönnek a társai is. Tavaly rengeteg volt belőlük a Rábán és Dunán, más sokkal értékesebb és szebb madarakat kiszorítva a területről. Tavaly pl. egyetlen jégmadarat sem láttam a korábbi élőhelyükön, viszont tele volt a hely kormoránokkal. Előtte években pedig kormoránok nem voltak ott.
Nálunk is egyre több van belőlük. Szerintem a klímaváltozás is az oka, már nem fagynak be a vizeink és akkor lehet nekik halászni...
Mit ígértél ezeknek a drága kis madárkáknak, hogy így modellt álltak neked? Én még egy kócsagot is csak olyan távolságról tudok fényképezni, hogy csak én tudom, hogy mi az a pötty a képen. Pedig az aztán tud mozdulatlan lenni...
Egyébként itthon is látom, hogy sokkal több a cinke a szokásosnál.
Márta néni, ezek a kedves kis madárkák bizony hogy nem álltak modellt nekem se! Ellenkezőleg: állandóan izegtek-mozogtak, csak pillanatokig maradtak egy helyben. Ezeket a pillanatokat kellett kihasználni exponálásra. És kell hozzá egy teleobjektív, mert nem engednek közel magukhoz!
Nem voltál unalmas, sőt!!! Őszapót még nem láttam közelről, igaz kormoránt sem. Szépek a madárkáid, a lepke is!
Köszönöm, kedves Marcsi! Győr környékén az őszapó viszonylag gyakori aranyos, pici és eszméletlenül mozgékony madárka. A kormorán viszonylag új a környéken, de egyre gyakoribb. Nem igazán szeretjük, mert sok halat fogyaszt, és nagy rendetlenséget csinál a fészke körüli fákon.
Megjegyzés küldése